Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-10-12 / 41. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 12, 1961 KONGÓI “REJTÉLYEK” NYOMÁBAN Zömök fekete férfi a mahagóni koporsóra vi­rágot helyezett: fehér liliomcsokrot. A koporsó Hammarskjoldot zárta magába, a tiszteletadó pedig Csőmbe volt. Néhány percnyi magába mé­lyedés után, Csőmbe az ndolai Szent András- templomból nyilatkozni sietett. Nagyon lakonikus rövidséggel csak ennyit mondott: “Csütörtök estig vagy meglesz a fegyverszünet, vagy pedig visszarepülök Elisabethvillebe, aztán lesz, ami. lesz.” Huszonnégy óra sem telt el, és az ENSz kon­gói megbízottja Ndolában teljesítette Csőmbe kö­veteléseit. Csütörtök éjfélkor pedig életbe lépett a fegyverszünet. Titokzatosság terjeng nemcsak Hammarskjöld gépének katasztrófája körül, hanem az ENSz ka- tangai akciója és veresége körül is. Sok mozzanat hiányzik, amely világossá tehetné a történteket. Mert a titokzatosság nem a történtek sajátossága. Ellenkezőleg, a tényekre vonatkozó, egymásnak ellentmondó információk arra vallanak, hogy va­lakiknek érdeke ez a titokzatosság, és hogy ezért tudatosan hagyják sötétben a dolgokat. Barber ezredes, aki az északrhodésiai hatósá­gok részéről vezeti a vizsgálatot a repülőszeren­csétlenség ügyében, először azt állította, hogy az egyik áldozat holttestében a boncoláskor golyó­kat találtak. De hozzáfűzte, hogy “ennek nincs jelentősége”, mert “köztudomású”, hogy a lezu­hant gép fedélzetén fegyverek és lőszerek voltak, amelyek a gép roncsainak égése közben felrobban­tak. Előzetes jelentésekből azelőtt az volt köztu­domású, hogy a gép fegyvertelen volt. Barber cáfolata azután következett, miután elterjedtek azok a hírek, hogy Csőmbe léglökéses gépei lőtték le Hammarskjöld gépét. A katasztrófa súlyosan sérült áldozata, Ham­marskjöld amerikai testőre, aki néhány napig a ndolai kórházban feküdt, belehalt sérüléseibe, és igy várt vallomása nem oldotta meg a rejtélyt. A körülmények azonban arra vallanak, hogy a tit­kot az élők el akarják temetni. A testőr felesége, aki kórházi ágya mellett volt a halál beálltáig, visszaérkezett New Yorkba. A repülőtéren újság­írók csoportja várakozott rá, hogy milyen friss értesülést kaphatnak tőle. Az ENSz-tisztviselők azonban megakadályozták, hogy szót váltsanak vele. Az asszony nem is saját otthonába tért visz- szá, hanem “egv baráti csilládhoz”, amelynek cí­mét az ENSz-tisztviselők nem Voltak hajlandók megadni. Hammarskjöld és az őt kísérő emberek tragé­diája csak egy része, epizódja egy sokkalta na­gyobb tragédiának, Kongó tragédiájának. És ha a részt beillesztjük az egészbe, mindkettő világo­sabbá válik. Miután a főtitkár hosszú ideig szabotálta a Biztonsági Tanács I960 február 21-i — az idegen zsoldosok eltávolítására és az ország egységének helyreá'.Aására vonatkozó — határozatát, hirte­len tál tikát változtatott és a Katangában állo­másozó 8 -10 ezer főnyi ENSz-egység támadási parancsot kapott. Erre az elhatározásra több té­nyező késztette Hammarskjoldot. A kongói ügy­ben teljesen kicsorbult tekintélyét a 16. ülésszak kezdete előtt itt akarta kiköszörülni. Az ENSz- parancsnokságot és Hammarskjöld személyét he­ves bírálatok érték kongói politikája miatt, első­sorban a szocialista országok részéről, de heve­sen támadták az ENSz kongói tevékenységét az ázsiai—afrikai országok is. A néhai főtitkár tar­tott attól, hogy cinkos tétlensége az ázsiai—af­rikai semleges országokat az ENSz átszervezését követelők táborába sodorja és veszélyezteti főtit­kári pozícióját. Ezért tehát a kongói mutatvány­nyal egyrészt meg akarta téveszteni ezeket az or­szágokat. A katangai vállalkozás emellett az amerikai monopóliumok érdekeivel is egybeesett. Az ame­rikai monopóltőkét ugyanis bosszúsággal töltötte el, hogy Csőmbe, mint az angol—francia—belga gyarmatosít ók hü kiszolgálója, akadályozza az amerikaiak fokozott behatolását Katangába. Mi­vel az ENSz álarca alá rejtett amerikai'törekvés több imperialista ország érdekeit sértette, azok már eleve ellenezték. Az angol, a belga és a fran­cia imperialisták Csőmbe védelmére keltek. Az Union Miniere monopólium gazdasági hatalma igen jelentős szerepet játszik hogy Katanga “füg­getlen” maradjon. Az Union Miniere főrészvénye­se a Tanganyika Concessions. E társaság rész­vénypakettjének 41 százaléka belga, másik 41 százaléka angol és 18 százaléka francia kézen van. A harcok idején az Elisabethville közelében le­vő lumbashi bányákban leállt a munka. Hogy ez milyen érzékenyen érintette a monopolistákat, bi­zonyítja az az egyetlen tény is, hogy tavaly ez az üzem 20 millió font sterling profitot hozott. Az angol tőkések zsebükön érezték megsebezve magukat. Az angol kormány pedig szinte példát­lan gyorsasággal reagált a katangai események­re. Csombét “agresszió áldozatának” nyilvánítot­ták, és az ENSz-től azonnali tűzszünetet követel­tek. A kormány Landsdowne külügyminiszterhe­lyettest sürgősen Kongóba menesztette, hogy in­tézkedjék. ő volt az, aki rávette a néhai Ham­marskjoldot a Csombéval való tüzszüneti tárgya­lásokra. Roy Welensky, a közép-afrikai angol gyarmatok miniszterelnöke nyilvánvalóan Anglia tudtával és beleegyezésével felvonultatta páncé­losait a kongói határ mentén, és teljes támogatá­sáról biztosította Csombét. A volt Francia Kongó Svédországot fenyegette meg az országban tar­tózkodó svéd állampolgárok kiutasításával, ha az ENSz nem állítaná meg támadását. (A katangai akcióban ugyanis jelentős svéd egységek is részt vettek.) Anglia lázas igyekezete, hogy elejét vegye Csőmbe megbuktatásának, nemcsak katangai ér­dekeivel, hanem az egységes, erős és független Kongótól való félelmével is magyarázható. Ke­nya, Észak-Rhodesia és Nyasszaföld népe most vívja függetlenségi küzdelmét az angol gyarma­tosítók ellen. Az egységes és független Kongó már puszta létrejöttével is nagy ösztönzést és tá­mogatást jelentene az afrikai brit gyarmatok né­peinek függetlenségi harcukhoz. Az imperialista csoportok érdekeinek és céljai­nak felmérése után sokkal világosabbá válik a helyzet. Könnyen felismerhető, hogy az ENSz katangai akciója magán viseli az imperialista el­lentétek jegyeit. Az angolok, a franciák és a bel­1961 szeptember 26-án volt a szovjet hétéves terv ezredik napja. A Szovjetunió népei történel­müknek jelentős lapjait Írták meg az elmúlt ezer nap alatt. Ebben az időszakban futott ki a tenger­re a világ első atomjégtörője, ebben az időszakban fényképezték le a Hold túlsó felét, valósították meg az ember első Űrrepülését, helyezték üzembe a legnagyobb vizierőmüvet Sztálingrádban, a leg­nagyobb nagyolvasztót Krivoj Rogban. AZ EZER NAP MINDEGYIKÉN — 190 ezer tonna acélt, — 450 ezer tonna kőolajat, — 850 traktort, — 20 millió méter szövetet, — 1,400,000 pár cipőt gyártottak, —Kazahsztánban 4,000 hektár szüzföldet szán­tottak fel. AZ EZREDIK NAPIG — 26 millió hektár szüzföldet tettek termővé, — 950 ezer brigád, műszak, részleg és üzem állt versenyben a kommunista munka kollektívá­ja címért, — 180 ezer kollektívának ítélték oda a megtisz­telő címet. — Elkészítették az észtországi nagy hőerőmű ötödik generátorát, amelynek teljesítménye száz­ezer kilowatt. — Moszkvában nyocmniió négyzetméter lakás- terület építését kezdték el, ami 250 ezer össz­komfortos lakásnak felel meg. A szovjet városok­ban hatmillió lakás,' a falvakban egymillió-kilenc- százezer lakóház épült fel. Ez napi átlagban hat­ezer városi lakásnak, illetve körülbelül kettőezer falusi háznak felel meg. AZ EZREDIK NAPON — Az iizbég gyapottermesztők az idei termés­ből eladták a milliomodik tonnát. —- A herszoni kombájngyárban elhagyta á fu­tószalagot az idén készült nyolcezredik Herszo- ny ec-k u korica kombá j n. — Azerbajdzsán nyugati részében felfedeztek 12 gáznyersolaj- és érclelőhelyet. — Kifutott a hajógyárból a 44.900 tonna viz- kiszoritásu Szovjetszkaja Rosszija cethalászhajó támaszpont, amely még az idén megkezdi a ha­lászatot a Déli-sarkvidéken. — Befejezték a Novo Voronyezs-i atomerőmű első turbinájának szerelését, amelynek teljesít­ménye hetvenezer kilowatt. —- A libecki traktorgyárban első útjára bo­gák tevékenysége nem merült ki csak abban, hogy Csőmbe melett nyilatkoztak. A szakadár katangai vezető az első időben az angol konzulá­tuson kapott menedéket. A nemkívánatos belga tisztek az ENSz-parancsnokság beleegyezésével a belga konzulátuson gyülekeztek, “amig elutazá­suk lehetővé válik.” Csőmbe a “legválságosabb perceket” nemcsak átvészelte menedékhelyén, ha­nem erről a konzulátusról szervezték meg az ENSz-csapatok elleni harcot. A házigazdák nem­csak otthont nyújtottak, hanem szállították az ENSz hadműveleti tervet is, amelyet igy Csőmbe és vezérkara már a támadás előtt is ismert, s igy volt ideje felkészülni.. . Az egyhetes háború az ENSz-parancsnokság számára vereségek sorozatából állt, s a néhai Hammarskjöld elindult, hogy szégyenszemre tüz­szüneti tárgyalásokat kezdjen Csombéval. A ké­sőbb létrejött tüzszüneti megállapodásban az ENSz-parancsnokság ismét a Biztonsági Tanács határozata és Kongó érdekei ellen járt el. S az ENSz-hadmüvelet kudarca megnövelte Csőmbe szarvait és megerősítette pozícióit — legalábbis a vetélkedő felek között. A kongói tartomány érvénytelennek és káros­nak tekinti ezt a megegyezést. A kormány hiva­talos közleményt adott ki, s ebben kijelenti, hogy “a legnagyobb fenntartással” fogadta a Khiari és Csőmbe között létrejött egyezményt. Hang­súlyozza azt a fényt, hogy “Katanga ügyében a kormány kötelességének vallja, hogy saját ere­jére támaszkodva, véget vessen Katanga elsza­kadásának.” A közlemény bizonyítja, hogy a kon­gói kormányzatban megerősödtek azon erők, ame­lyek nem az imperialisták egyik vagy másik cso­portjával való együttműködésben látják a kongói kérdés rendezésének lehetőségét, hanem a belső hazafias erőkre támaszkodva folytatják tovább a harcot. M. S. csátották egy rádióval irányított traktor proto­típusát. — A Komi Autonóm SZSZK fővárosához, Szik- tivkarhoz közel épül az uj fafeldolgozó kombinát, amely a maga nemében a legnagyobb lesz a vilá­gon. — A jereváni aluminiummüvek dolgozói elér­ték az 1965 végére előirányzott termelési színvo­nalat. A “független” Katanga fehér “hősei” Katangában Moise Csőmbe emberei nagy körül­tekintéssel őriznek egy Deulin nevű hadnagyot, aki a szakadárok repülőtisztje. A hadnagy “bra­vúros” tetteket hajtott végre: bombázta az ENSz csapatokat Yadotvilleben, amikor azok teljesíteni akarták a világszervezet határozatát a Kongó egyesítésére vonatkozóan. Katanga szakadár ve­zére, Csőmbe, a belga és angol bányatröszt tá­mogatására támaszkodva állt ellen a központi kormány egyesitő törekvéseinek és az ENSz csa­patoknak. Ezekben a harcokban a “volt” gyarma­tosítók igen nagy támogatást nyújtottak a szaka­dár vezéreknek azzal, hogy fehér tiszteket bocsá­tottak a rendelkezésükre. Ezek közül való Deulin hadnagy is, aki belga származású, de Dél-Afriká- ban kapta a kiképzését. A fehér “felsőbbrendűsé­get” hirdető állam kiképzettje harcol tehát a né­ger lakosságú Katanga tartomány “függetlensé­géért” az ország egyesítését kivánó kormány el­len. De találhatunk a katangai hadseregben szá­mos francia idegenlégiós tisztet és altisztet is, akik korábban az algériai nép függetlenségét meggátló gyarmati hadsereg tagjai voltak. Ezek­ből tevődik össze a katangai fegyveres erők tiszti­kara. Ezek után érthető, hogy miért kell olyan na­gyon őrizni a “hős” Deulin hadnagyot a katangai tömegektől, annak ellenére, hogy a tartomány legnépszerűbb emberének hirdetik újságjaink. A katangai nép is felismerté-már, hogy kinek az ügyét mozdította elő a belga zsoldos “hősiessége.” NEMZETKÖZI színes fénykép-kiállitás nyilt Budapesten, a budapesti fotoklub Relgrád rak­part 17. szám alatti helyiségeiben. A megnyitón részt vett a diplomáciai testület több tagja. A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője! A SZOVJET HÉTÉVES TERV EZREDIK NAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents