Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-07-20 / 29. szám

Thursday, July 20, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Beszámoló óhazai élményeinkről LUSTIG IMRE ÉS FELESÉGE JELENTÉSE Reggel öt órakor éi’keztünk Budapestre. Az el­ső benyomásunk az volt, hogy a korai óra dacá­ra, a város nyüzsgött az élettől. Munkások ez­rei, férfiak és nők, siettek munkába. Nemcsak a Horthy-Budapesttel, de New Yorkkal összehason­lítva is, egy nyüzsgő, élet-teljes, az épitőmunká- tól hevített városban találtuk magunkat. Számos más jelenséget is észleltünk, melyek leírása sok, sok hasábot venne igénybe. Azt azon­ban meg kell jegyeznünk, hogy bármerre tekin­tettünk, virágokat láttunk. Budapest tehát nem­csak az épitőmunka, de a virágok városa is. Később, mikor széjjel néztünk a városban, az volt a legfeltűnőbb, hogy milyen emberfölötti iramban építik újjá, szebbé e várost. Az uj há­zak százai és az épülés alatt álló háztömbök a város MINDEN részében arról tanúskodnak, hogy Budapest lesz egyike azon városoknak a vi­lágon, ahol a lakáshiány meg lesz oldva. (Az épít­kezés egy kidolgozott terv alapján folyik, mely­nek célkitűzése az, hogy 15 éven belül minden munkásnak megfelelő lakása legyen.) Jellemző az is, hogy a Horthy uralom alatti nyomortanyák már csak a múlt rém-álma. Fel­tűnő, hogy az uj házakat nem egy kaptafára épí­tették, hanem különböző stílusban és különböző színben, ami hozzájárul az uj városnegyedek szépségéhez. Az is kellemes és jó hatást keltett bennünk, hogy az uj házak építésénél nagy fi­gyelmet fordítottak arra, hogy a házakba beköl­töző munkásoknak megkönnyítsék az életszük­ségleteik bevásárlását az üzletekből, melyeket beépítettek a földszinten az uj lakótelepeken. OLCSÓ LAKBÉR Legnagyobb meglepetésünkre persze az szol­gált, hogy mikor bekopogtattunk egy lakásba s szóba álltunk az uj lakóval, megtudtuk, hogy mennyi lakbért fizetnek. Az összeg hihetetlennek hallatszott számunkra, akik hozzá vagyunk szok­va, hogy keresetünk 25—40 százalékát lakbérre költjük, s itt ez 10 százalék körül forgott. A város utcái tiszták. Sokkal tisztábbak, mint Párisban, vagy New Yorkban. Ezt lehet mondani nemcsak a belvárosról, de a munkásnegyedekről is. Megtudtuk, hogy a szemetet MINDEN NAP gyűjtik a legmodernebb gyűjtő kocsikkal. S a város minden részét öntözik. A villamosok és autóbuszok szintén jókarban és tisztán vannak tartva. A közlekedés nem töké­letes, de jobb mint New Yorkban. Itt már érvény­ben van az, amiről Ney Yorkban csak beszélnek évek óta. Különböző üzemekben különböző órák­ban kezdődik a munkanap, hogy megkönnyítsék a munkásoknak az időbeni munkába menetelt. Uj élmény volt az is, hogy a jármüveken külön hely van fenntartva a másállapotos anyák részére és azok részére, akik kis gyermekekkel utaznak. Éi'demes ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy egy vasárnap este az egyik villamos megállónál sokan vártak kirándulók, hogy haza térjenek. A villamos tele volt, de ott volt a várakozók közt egy anya, geyrmekével a kezén. A várakozók soronkivül felsegítették az anyát a villamosra, a a kalauz közreműködött, hogy egy ülőhelyet kap­jon. Ilyen látvány nem lehetséges New Yorkban. Higiénikus hiányosságok Mielőtt tovább mennénk kritikaképpen kell emlí­teni a borbély, női fodrász üzletek nem oly tiszták mint azt a higiénikus szabályok megkövetelnék. A fertőtlenítőket nagyobb mértékben kellene használni. Ezzel kapcsolatban az is szembe tűnt, hogy a vásárlók a kenyeret vagy minden papír nélkül, vagy csak a kenyér egy részét befödő papírban viszik a boltból haza. Ezen is változtatni kellene. (Ezt Jugoszláviában és Olaszországban is tapasz­taltuk. — szerk.) S végül szeretnénk azt is megjegyezni, hogy a WC-ék tisztaságát fokozni kellene, és hogy szap­pant, törülközőt s toilet papirt szintén a dolgo­zók rendelkezésére kellene állítani ezeken a he­lyeken. Szóvá tesszük a legfontosabbat: Budapest né­pét. A gyermekek ezreit láttuk játszani a tere­ken, kirándulni a budai hegyekbe, vagy tanulni az iskolákban. Sose fogjuk elfelejteni ezt az él­ményt. Ellátogattunk a Diana utcai iskolába, ahol elbeszélgettünk a kedves igazgatónővel, a tanári kar néhány tagjával s a gyermek tanulók jó né- hányával. Megszemléltük a különböző kiállításo­kat,a levelezést, amit az iskola gyermekei folytat­nak szovjet iskolák tanulóival. Amikor eltávoztunk az iskoláiról, egy tizenegy éves kis fiú csatlakozott hozzánk. Elkezdtünk be­szélgetni. Kérdeztük, hogy mire készül? Azt fe­lelte, hogy ő pilóta lesz! Majd politikára terelő­dött a beszélgetés és a legnagyobb meglepeté­sünkre ez a kis 11 éves fiú véleményt nyilvání­tott a Kennedy-Kruscsev bécsi találkozásiról. Ez az élmény sokat mond a mai magyarországi fia­talok oktatásáról. Ebben az iskolában tudtuk meg azt is, hogy a fiú gyermekeket horgolásra, gombok felvarrásá­ra és egyéb, eddig csak a női nemre hárult teen­dők elsajátítására tanítják, mig a kislányokat beavatják a kalapács, fúró és egyéb, eddig csak a fiú gyermeket érdeklő szerszámok ismeretébe. Szóval EGÉSZ EMBERT nevelnek itt a gyerme­kekből az iskolákban, nemre való tekintet nélkül. És a felnőtt pestiek! Mi őket is kedvesnek, ud­variasnak és előzékenynek találtuk. Férfiakat és nőket egyaránt. E mellett a nők szépek — noha egyesek kissé tultápláltak őszintén szólva, öltö­zetük tiszta és egyszerű, feltűnően jobb, mint a régi rendszer alatt, vagy mint 11 évvel ezelőtt Cikk az “Északmagyarország” cimü lapból Nem tudom, lehet-e egyhónapos látogatás során tökéletes hazai körképet nyerni, éle­tünk változásait, társadalmunk fejlődését, alakulását: mindennapi munkánkat, harca­inkat figyelemmel kisérni, alapjaiban megis- merni. Úgy vélem, nehéz dolog. Még akkor is, ha a magyarországi hozzátartozók igen sok helyre elviszik a látogatót, megmutat­ják alkotásainkat, s még akkor is, ha a szü­lőhazába visszaérkező ’’amerikás” magyar kifejezetten azzal a céllal jön, hogy kicsit szétnézzen, s már előre felkészül arra, hogy itt nagy változásokat fog találni. Geréb József, a neves publicista, a New York­ban megjelenő Amerikai Magyar Szó munkatársa 51 év után látogat haza az “ó” hazába. Szándéká­ban áll, hogy itthoni tartózkodása során találkoz­zék a magyar sajtó munkatársaival, átadja a Ka­liforniában élő magyarok üdvözletét és ajándé­kát egy ott is ismert költőnőnek, Várnai Zseni­nek. Magyarországi rokonait jött meglátogatni, de emellett egy kicsit küldetésbe is érkezett. Légi­postán utána küldték lapja junius 29-i számát, amelyben “Elmélkedés a magyar kultúráról” — cimü cikkében azzal a tárggyal foglalkozik, hogy mit kellene és mit szándékozik megfigyelni magyarországi látogatása során. Nos, az Ameri­kai Magyar Szó e száma tükrözi, hogy Geréb Jó­zsef utazása nem csupán egy ember régi vágyál­mainak beteljesedése, hanem egy “külhonba” sza­kadt, de ott is magyar életközösség üzenete. Ge­réb József, az amerikai “Geréb munkatárs” ötven­egy évvel ezelőtt, másodéves műegyetemi hallga­tó korában vándorolt ki hazájából. Amerikában fejezte be az egyetemet: diplomát szerzett, de te­hetségét, energiáját, egész munkás életét az ame­rikai magyaroknak szentelte. Marxista iró — igy ismerik odakint, neve mindig ott szerepel az Ame­rikai Magyar Szó hasábjain, amelynek keletkezé­se óta munkatársa, a lap elődjének szerkesztője, s roncsolt tüdővel nem egyszer társadalmi mun­kában újságírója, szerkesztője volt. Pályafutásá­nak ötven éves jubileumát tavaly ünnepelték mun katársai, barátai. E jubileum befejező aktusa a mostani magyarországi látogatás. Levelek tucat­ja érkezett az iró kaliforniai Elsinore-i lakására, s a lap szerkesztőségébe, amelyekben tanácsokat adnak Geréb munkatársnak, hogy mit nézzen meg Magyarországon, hiszen e levelek írói izga­tottan várják, hogy visszaérkezése után közre­adja itthoni tapasztalatait, beszámoljon az “ó” hazában végbement változásokról. Geréb József szerdán az Északmagyarország szerkesztőségében találkozott a miskolci újság­írókkal. Elmondta: itthoni tartózkodása során sokfelé járt már. Találkozott munkásokkal, értel­miségiekkel, parasztokkal, megtekintette váro­sunkat s Miskolc szép környékét. — Hallatlan változás tapasztalható a magyar parasztság életében. Szülőfalumban találkoztam velem egykorú öregasszonyokkal. Volt közöttük, volt. A ruházkodás terén azonban még sok kíván­ni való van. A ruhaneműk ára magas a munka­bérekhez viszonyítva. Jó az étkezés Amit nem értek el a ruházkodás terén, azt be­hozták az étkezés terén. Mi egész utazásunk alatt egy várost sem láttunk, ahol a lakosság annyit evett volna mint a pestiek. Budapest nemcsak a három műszakban dolgozó gyárak, az uj házakat építő, virágokkal teli utak, de az éttermek, a cse­mege üzletek, az élelmezési piac, borozók, sörö­zők cukrászdák városa is — s ami a fontos» hogy mindezen helyek állandóan zsúfolva vannak. Az emberek vásárolnak, esznek, isznak — s sze­rény véleményünk szerint túl sokat — többet, mint egy egészséges diéta azt megkívánná. Pesti tartózkodásunk folyamán sorban állókat láttunk a hentes üzletek előtt. Azt mondották, hogy hiány van sertés húsban. S úgy látszott, hogy a magyar munkás nem boldog ha nem ehet egy-két kiló sertés húst egy héten. Az minden bizonnyal jó jel, ha már válogathatnak, hogy sertés, vagy marhahúst egyenek. A múltban nem volt ez probléma: a munkás nem engedhette meg magának, hogy húst vásároljon. (Folytatása következik) aki nevemen szólított, ötvenegy év után is megis­mert, azonnyomban letegeztük egymást. Az öre­gek gondolkodásában még fellelhető a régihez va­ló ragaszkodás, de ha fiatalokkal beszél az ember, szinte nem is hiszi, hogy parasztszármazásu gye­rekek. Emelkedett szemlélettel a jövőbe látva gon dolkodnak. Járt Lillafüreden is a hazatért amerikás. Járt ott, ahol a felszabadulás előtt a magaforma és a magunkforma emberek csak a kerítésen kívül szemlélhették a ragyogó szépségű Palota-szállót ; ahol — volt rá eset, hogy 100—150 főnyi személy­zet szolgálta három-négy mágnás kénye-kedvét; járt ott, ahol a Magyar Népköztársaság állampol­gárai, munkások, kohászok, bányászok, termelő­szövetkezeti parasztok, irók és újságírók üdül­nek. , — Ez is tükrözi a nagy változást! Mondtam is az öcsémnek, amikor kérdésemre azt felelte, hogy itt munkások üdülnek: úgy látszik, ez is jellem­zője a magyar népi demokráciának. Geréb József hazaindulása előtt Írott cikkében úgyszólván programot szab: mire kiváncsi Ma­gyarországon. íme, most itthon van: amerre jár, szeretettel, szives szóval, testvéri érzéssel fogad­ják. Nézzen körül nálunk. Lássa meg és jegyezze lel lilafedelü noteszébe tapasztalatait: írja le és mondja el visszaérkezése után mindazt, amit lá­tott; mondja el, hogy annyi küzdés, szenvedés után magára talált ez a nép, s mindent, amit két­kezi munkájával épit — magának építi! Mondja el, hogy milyen melegen süt ránk a Nap, s hogy a napfény az aranyló búzatáblákon dús kalászt ér­lel, mondja el, hogy ennek a kalásznak minden szem je a miénk, s mondja el azt is, hogy az “ó” haza, miként őt, szeretettel öleli szivére minden becsületes fiát. Onodvári Miklós hogyan ismerte meg lapunkat Tisztelt Szerkesztőség! A minap egy barátomnál voltam látogatóban, ahol megláttam lapjukat, az Amerikai Magyar Szót. Igaz, hogy barátom is ajánlotta, hogy ol­vassam el, amit én meg is tettem. A lap megnyer­te a tetszésemet és itt küldöm érte előfizetése­met. Kérem, hogy indítsák meg nekem azonnal. E. D. LSP&GNFERENCIA LOS ANGELESBE! A Magyar Szó dél-kaliforniai kerülete lapkon­ferenciát tart augusztus 6-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a Munkás Otthonban, 1251 S. St. Andrews Place alatt. Kérjük a Magyar Szó olvasóinak szives meg­jelenését, hogy együttesen megtárgyaljuk lapunk további építésének és fenntartásának fontos kér­déseit. A Lapbizottság nevében: JEHN FERENC Geréb József az "6”-hazában 51 év után látogatott haza az “öreg amerikás”

Next

/
Thumbnails
Contents