Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-07-20 / 29. szám
Thursday, July 20, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Beszámoló óhazai élményeinkről LUSTIG IMRE ÉS FELESÉGE JELENTÉSE Reggel öt órakor éi’keztünk Budapestre. Az első benyomásunk az volt, hogy a korai óra dacára, a város nyüzsgött az élettől. Munkások ezrei, férfiak és nők, siettek munkába. Nemcsak a Horthy-Budapesttel, de New Yorkkal összehasonlítva is, egy nyüzsgő, élet-teljes, az épitőmunká- tól hevített városban találtuk magunkat. Számos más jelenséget is észleltünk, melyek leírása sok, sok hasábot venne igénybe. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy bármerre tekintettünk, virágokat láttunk. Budapest tehát nemcsak az épitőmunka, de a virágok városa is. Később, mikor széjjel néztünk a városban, az volt a legfeltűnőbb, hogy milyen emberfölötti iramban építik újjá, szebbé e várost. Az uj házak százai és az épülés alatt álló háztömbök a város MINDEN részében arról tanúskodnak, hogy Budapest lesz egyike azon városoknak a világon, ahol a lakáshiány meg lesz oldva. (Az építkezés egy kidolgozott terv alapján folyik, melynek célkitűzése az, hogy 15 éven belül minden munkásnak megfelelő lakása legyen.) Jellemző az is, hogy a Horthy uralom alatti nyomortanyák már csak a múlt rém-álma. Feltűnő, hogy az uj házakat nem egy kaptafára építették, hanem különböző stílusban és különböző színben, ami hozzájárul az uj városnegyedek szépségéhez. Az is kellemes és jó hatást keltett bennünk, hogy az uj házak építésénél nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a házakba beköltöző munkásoknak megkönnyítsék az életszükségleteik bevásárlását az üzletekből, melyeket beépítettek a földszinten az uj lakótelepeken. OLCSÓ LAKBÉR Legnagyobb meglepetésünkre persze az szolgált, hogy mikor bekopogtattunk egy lakásba s szóba álltunk az uj lakóval, megtudtuk, hogy mennyi lakbért fizetnek. Az összeg hihetetlennek hallatszott számunkra, akik hozzá vagyunk szokva, hogy keresetünk 25—40 százalékát lakbérre költjük, s itt ez 10 százalék körül forgott. A város utcái tiszták. Sokkal tisztábbak, mint Párisban, vagy New Yorkban. Ezt lehet mondani nemcsak a belvárosról, de a munkásnegyedekről is. Megtudtuk, hogy a szemetet MINDEN NAP gyűjtik a legmodernebb gyűjtő kocsikkal. S a város minden részét öntözik. A villamosok és autóbuszok szintén jókarban és tisztán vannak tartva. A közlekedés nem tökéletes, de jobb mint New Yorkban. Itt már érvényben van az, amiről Ney Yorkban csak beszélnek évek óta. Különböző üzemekben különböző órákban kezdődik a munkanap, hogy megkönnyítsék a munkásoknak az időbeni munkába menetelt. Uj élmény volt az is, hogy a jármüveken külön hely van fenntartva a másállapotos anyák részére és azok részére, akik kis gyermekekkel utaznak. Éi'demes ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy egy vasárnap este az egyik villamos megállónál sokan vártak kirándulók, hogy haza térjenek. A villamos tele volt, de ott volt a várakozók közt egy anya, geyrmekével a kezén. A várakozók soronkivül felsegítették az anyát a villamosra, a a kalauz közreműködött, hogy egy ülőhelyet kapjon. Ilyen látvány nem lehetséges New Yorkban. Higiénikus hiányosságok Mielőtt tovább mennénk kritikaképpen kell említeni a borbély, női fodrász üzletek nem oly tiszták mint azt a higiénikus szabályok megkövetelnék. A fertőtlenítőket nagyobb mértékben kellene használni. Ezzel kapcsolatban az is szembe tűnt, hogy a vásárlók a kenyeret vagy minden papír nélkül, vagy csak a kenyér egy részét befödő papírban viszik a boltból haza. Ezen is változtatni kellene. (Ezt Jugoszláviában és Olaszországban is tapasztaltuk. — szerk.) S végül szeretnénk azt is megjegyezni, hogy a WC-ék tisztaságát fokozni kellene, és hogy szappant, törülközőt s toilet papirt szintén a dolgozók rendelkezésére kellene állítani ezeken a helyeken. Szóvá tesszük a legfontosabbat: Budapest népét. A gyermekek ezreit láttuk játszani a tereken, kirándulni a budai hegyekbe, vagy tanulni az iskolákban. Sose fogjuk elfelejteni ezt az élményt. Ellátogattunk a Diana utcai iskolába, ahol elbeszélgettünk a kedves igazgatónővel, a tanári kar néhány tagjával s a gyermek tanulók jó né- hányával. Megszemléltük a különböző kiállításokat,a levelezést, amit az iskola gyermekei folytatnak szovjet iskolák tanulóival. Amikor eltávoztunk az iskoláiról, egy tizenegy éves kis fiú csatlakozott hozzánk. Elkezdtünk beszélgetni. Kérdeztük, hogy mire készül? Azt felelte, hogy ő pilóta lesz! Majd politikára terelődött a beszélgetés és a legnagyobb meglepetésünkre ez a kis 11 éves fiú véleményt nyilvánított a Kennedy-Kruscsev bécsi találkozásiról. Ez az élmény sokat mond a mai magyarországi fiatalok oktatásáról. Ebben az iskolában tudtuk meg azt is, hogy a fiú gyermekeket horgolásra, gombok felvarrására és egyéb, eddig csak a női nemre hárult teendők elsajátítására tanítják, mig a kislányokat beavatják a kalapács, fúró és egyéb, eddig csak a fiú gyermeket érdeklő szerszámok ismeretébe. Szóval EGÉSZ EMBERT nevelnek itt a gyermekekből az iskolákban, nemre való tekintet nélkül. És a felnőtt pestiek! Mi őket is kedvesnek, udvariasnak és előzékenynek találtuk. Férfiakat és nőket egyaránt. E mellett a nők szépek — noha egyesek kissé tultápláltak őszintén szólva, öltözetük tiszta és egyszerű, feltűnően jobb, mint a régi rendszer alatt, vagy mint 11 évvel ezelőtt Cikk az “Északmagyarország” cimü lapból Nem tudom, lehet-e egyhónapos látogatás során tökéletes hazai körképet nyerni, életünk változásait, társadalmunk fejlődését, alakulását: mindennapi munkánkat, harcainkat figyelemmel kisérni, alapjaiban megis- merni. Úgy vélem, nehéz dolog. Még akkor is, ha a magyarországi hozzátartozók igen sok helyre elviszik a látogatót, megmutatják alkotásainkat, s még akkor is, ha a szülőhazába visszaérkező ’’amerikás” magyar kifejezetten azzal a céllal jön, hogy kicsit szétnézzen, s már előre felkészül arra, hogy itt nagy változásokat fog találni. Geréb József, a neves publicista, a New Yorkban megjelenő Amerikai Magyar Szó munkatársa 51 év után látogat haza az “ó” hazába. Szándékában áll, hogy itthoni tartózkodása során találkozzék a magyar sajtó munkatársaival, átadja a Kaliforniában élő magyarok üdvözletét és ajándékát egy ott is ismert költőnőnek, Várnai Zseninek. Magyarországi rokonait jött meglátogatni, de emellett egy kicsit küldetésbe is érkezett. Légipostán utána küldték lapja junius 29-i számát, amelyben “Elmélkedés a magyar kultúráról” — cimü cikkében azzal a tárggyal foglalkozik, hogy mit kellene és mit szándékozik megfigyelni magyarországi látogatása során. Nos, az Amerikai Magyar Szó e száma tükrözi, hogy Geréb József utazása nem csupán egy ember régi vágyálmainak beteljesedése, hanem egy “külhonba” szakadt, de ott is magyar életközösség üzenete. Geréb József, az amerikai “Geréb munkatárs” ötvenegy évvel ezelőtt, másodéves műegyetemi hallgató korában vándorolt ki hazájából. Amerikában fejezte be az egyetemet: diplomát szerzett, de tehetségét, energiáját, egész munkás életét az amerikai magyaroknak szentelte. Marxista iró — igy ismerik odakint, neve mindig ott szerepel az Amerikai Magyar Szó hasábjain, amelynek keletkezése óta munkatársa, a lap elődjének szerkesztője, s roncsolt tüdővel nem egyszer társadalmi munkában újságírója, szerkesztője volt. Pályafutásának ötven éves jubileumát tavaly ünnepelték mun katársai, barátai. E jubileum befejező aktusa a mostani magyarországi látogatás. Levelek tucatja érkezett az iró kaliforniai Elsinore-i lakására, s a lap szerkesztőségébe, amelyekben tanácsokat adnak Geréb munkatársnak, hogy mit nézzen meg Magyarországon, hiszen e levelek írói izgatottan várják, hogy visszaérkezése után közreadja itthoni tapasztalatait, beszámoljon az “ó” hazában végbement változásokról. Geréb József szerdán az Északmagyarország szerkesztőségében találkozott a miskolci újságírókkal. Elmondta: itthoni tartózkodása során sokfelé járt már. Találkozott munkásokkal, értelmiségiekkel, parasztokkal, megtekintette városunkat s Miskolc szép környékét. — Hallatlan változás tapasztalható a magyar parasztság életében. Szülőfalumban találkoztam velem egykorú öregasszonyokkal. Volt közöttük, volt. A ruházkodás terén azonban még sok kívánni való van. A ruhaneműk ára magas a munkabérekhez viszonyítva. Jó az étkezés Amit nem értek el a ruházkodás terén, azt behozták az étkezés terén. Mi egész utazásunk alatt egy várost sem láttunk, ahol a lakosság annyit evett volna mint a pestiek. Budapest nemcsak a három műszakban dolgozó gyárak, az uj házakat építő, virágokkal teli utak, de az éttermek, a csemege üzletek, az élelmezési piac, borozók, sörözők cukrászdák városa is — s ami a fontos» hogy mindezen helyek állandóan zsúfolva vannak. Az emberek vásárolnak, esznek, isznak — s szerény véleményünk szerint túl sokat — többet, mint egy egészséges diéta azt megkívánná. Pesti tartózkodásunk folyamán sorban állókat láttunk a hentes üzletek előtt. Azt mondották, hogy hiány van sertés húsban. S úgy látszott, hogy a magyar munkás nem boldog ha nem ehet egy-két kiló sertés húst egy héten. Az minden bizonnyal jó jel, ha már válogathatnak, hogy sertés, vagy marhahúst egyenek. A múltban nem volt ez probléma: a munkás nem engedhette meg magának, hogy húst vásároljon. (Folytatása következik) aki nevemen szólított, ötvenegy év után is megismert, azonnyomban letegeztük egymást. Az öregek gondolkodásában még fellelhető a régihez való ragaszkodás, de ha fiatalokkal beszél az ember, szinte nem is hiszi, hogy parasztszármazásu gyerekek. Emelkedett szemlélettel a jövőbe látva gon dolkodnak. Járt Lillafüreden is a hazatért amerikás. Járt ott, ahol a felszabadulás előtt a magaforma és a magunkforma emberek csak a kerítésen kívül szemlélhették a ragyogó szépségű Palota-szállót ; ahol — volt rá eset, hogy 100—150 főnyi személyzet szolgálta három-négy mágnás kénye-kedvét; járt ott, ahol a Magyar Népköztársaság állampolgárai, munkások, kohászok, bányászok, termelőszövetkezeti parasztok, irók és újságírók üdülnek. , — Ez is tükrözi a nagy változást! Mondtam is az öcsémnek, amikor kérdésemre azt felelte, hogy itt munkások üdülnek: úgy látszik, ez is jellemzője a magyar népi demokráciának. Geréb József hazaindulása előtt Írott cikkében úgyszólván programot szab: mire kiváncsi Magyarországon. íme, most itthon van: amerre jár, szeretettel, szives szóval, testvéri érzéssel fogadják. Nézzen körül nálunk. Lássa meg és jegyezze lel lilafedelü noteszébe tapasztalatait: írja le és mondja el visszaérkezése után mindazt, amit látott; mondja el, hogy annyi küzdés, szenvedés után magára talált ez a nép, s mindent, amit kétkezi munkájával épit — magának építi! Mondja el, hogy milyen melegen süt ránk a Nap, s hogy a napfény az aranyló búzatáblákon dús kalászt érlel, mondja el, hogy ennek a kalásznak minden szem je a miénk, s mondja el azt is, hogy az “ó” haza, miként őt, szeretettel öleli szivére minden becsületes fiát. Onodvári Miklós hogyan ismerte meg lapunkat Tisztelt Szerkesztőség! A minap egy barátomnál voltam látogatóban, ahol megláttam lapjukat, az Amerikai Magyar Szót. Igaz, hogy barátom is ajánlotta, hogy olvassam el, amit én meg is tettem. A lap megnyerte a tetszésemet és itt küldöm érte előfizetésemet. Kérem, hogy indítsák meg nekem azonnal. E. D. LSP&GNFERENCIA LOS ANGELESBE! A Magyar Szó dél-kaliforniai kerülete lapkonferenciát tart augusztus 6-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a Munkás Otthonban, 1251 S. St. Andrews Place alatt. Kérjük a Magyar Szó olvasóinak szives megjelenését, hogy együttesen megtárgyaljuk lapunk további építésének és fenntartásának fontos kérdéseit. A Lapbizottság nevében: JEHN FERENC Geréb József az "6”-hazában 51 év után látogatott haza az “öreg amerikás”