Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-10-12 / 41. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 12, 1961 BERLINI BESZÉLGETÉS Két Németország van — ez ma történelmi tény! Az egyik a kapitalista Német Szövetségi Köztársaság, ahol a nácizmus levitézlett bajnokai, a revansizmus tüzénél a világot fenyegető mili- tarizmust melengetik. A másik a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaság, ahol ki­irtották a náci-fasizmust, eltaposták a mili- tarizmus parazsát, s hittel vallják magukat a bé­kességhez, a haladáshoz, az emberiség javához tartozóknak. Az alap: az elmúlt évtized munkája Ebből kell kiindulni, ha valaki tájékozódni akar a német kérdésben. A berlini szektorhatárok le­zárása és államhatárokká változtatása, az idősze­rűvé vált német békeszerződés különös erővel irányította a figyelmet az NDK-ra. Az NDK népének augusztus 13-án megnyilvánuló és impo­náló egysége, magabiztossága és megnövekedett önbizalma az elmúlt évtized nagy munkájának gyümölcse. A demokratikus átalakulás — ellen­tétben a történelem tanulságaiból mit sem okuló nyugatnémet militarizmussal és revansizmussal — nemcsak hatalmasat alkotott, hihetetlen fejlő­dést diktált, hanem mély változásokat is terem­tet az emberek gondolkodásában és érzéseiben. Akadnak még aggályoskodók és általánositók, akik ezt a különbséget nem látják a két Német­ország között, s azt sem, hogy az NDK népe a haladás, a demokrácia, a szocializmus oldalán áll. Erx’ől beszéltünk Berlinben, a Wilhelm Pieck- strasse-i irodájában dr. Friedrich Kari Kául pro­fesszorral, a neves nemzetközi jogásszal. —A potsdami egyezményből kell kiindulnunk — magyarázta. — Az egyezményben lefektetett feladat a többi között a háborús bűnösök meg­büntetése, a náci vezetők leváltása, a gazdasági vezetők felelősségre vonása, a közélet nácitlani- tása volt. Mi az NDK-ban következetesen végre­hajtottuk a potsdami egyezmény követelményeit, Nvugat-Németországban semmit sem hajtottak végre belőle. Közismert tény, hogy a nácik nyu­gatnémet területen nemcsak menedéket találtak, •hanem vezető állásokba kerültek. Hitler volt tá­bornokai, náci cinkosaikkal egyetemben, ma a re­vansizmus és a militarizmus hangadói. A volt SS-ek pedig “jól megérdémelt’’ nyugdijat kapnak már a nyugatnémet államtól. Közismert, sokszor elmondott és bizonyított dolgok ezek. Ismeri az euthanasia, a “jó halál”-akció történetét? Szemléltető példa — Az úgynevezett “haszontalan életek” kiol­tására irányuló gyilkosságokat ? — Azt. Tudni kell, hogy ez volt a főpróbája a haláltáborok későbbi tömegirtásainak. Hitler még jóval a deportálások előtt elrendelte az euthana­sia bevezetését: öljék meg a gyógyíthatatlan be­tegeket, az elmebajosokat, majd kiterjesztette azokra, akik útjában álltak. Hitler az akció végre­hajtásával és megszervezésével két orvost bizott meg: a náci Heyde és Nitzsche professzorokat. Százötvenezer embert öltek meg az euthanasia- akció során. Régi történet ez, egyike a nácizmus­ból fakadt sok borzalomnak. Nem is beszélnék róla, ha ezen a nyáron nem robbant volna ki a nyugatnémet Schleswig-Holsteinben egy vissza­taszító botrány a tömeggyilkosságok körül. A két Németország közötti különbségre jó szemlél­tető példa. — Adva van tehát két tömeggyilkos. Az egyi­ket, Nitzsche professzort, a háború után az NDK- ban letartóztatták. A tárgyaláson a tanúvallomá­sok, a gondosan összegyűjtött bizonyító anyagok •feltárták a tömeggyilkosságok minden szörnyű részletét. A drezdai bíróság Nitzschét halálra ítélte és kivégezték. Társának, Heydének, azon­ban nyoma veszett. Néhány évvel a háború befe­jezése után a nyugat-németországi Schleswigben uj orvos nyitott rendelőt: dr. Sawade. Hamaro­san köztiszteletben álló polgárrá lett, sőt, a schles- wigi törvényszék orvosszakértőjének is kinevez­ték. Nyolc év alatt csupán a törvényszéki szak- vélemények honoráriumából mintegy másfélmil­lió márkát vágott zsebre. Ez év nyarán kitört a botrány Schleswigben. Kiderült, hogy dr. Sa­wade azonos a tömeggyilkos Heydével. 1961 jú­nius 27-én a nyugatnémet Schleswig-Holstein-i Landtag, a tartományi gyűlés tárgyalta a botrá­nyos ügyet és furcsa dolgok sültek ki. Kául professzor az aktákkal, dossziékkal meg­tömött szekrényhez lép. Egy vaskos kötetet húz ki belőle, végigböngészi és egy füzetet emel ki, elém rakja. — Ez a tartományi gyűlésnek a gyorsírói jegy­zet alapján készült hivatalos jegyzőkönyve. Néz­ze meg, olvassa el. Tanulságos olvasmány. A jegyzőkönyvből kiderült, hogy a schleswigi tartomány minden valamirevaló vezetője, a mi­niszterektől — köztük az egészségügyi miniszter­től — a törvényszéki elnökig és főügyészig, min­denki tudta, ki rejtőzik a Sawade név mögött. A jegyzőkönyv 30—40 nevet sorol fel: ez is tudta, az is. Kisült, hogy 1954-ben jelentették már a főübvészségnek, hogy Sawade azonos a tömeg­gyilkos Heydével. Az ügyész azonban kijelentette: nem foglalkozhat az üggyel, mert külföldön “örül­nének a botránynak.” Egyszóval: mindez kiderült, a tartományi gyűlés tudomásul vette, talán né- hányan még csóválták is a fejüket, a jegyzőkönyv szerint azonban “felszólaló nem lévén”, áttértek a filmdijak megállapításának vitájára. Sawade- nek a hajaszála sem görbült, s azóta — lehet — felvette már régi nevét is. — Ez a különbség a két Németország között —, vonja le a következtetést Kául professzor — mi elbántunk a tömeggyilkosokkal, s nem Nitzsche volt az egyetlen, akit az NDK-ban elitéltek és ki­végeztek, mig odaát, Nyugat-Németországban, nemcsak bántatlanul élhet, hanem köztiszteletben álló polgár a tömeggyilkos, akit miniszterek buj­tatnak. Fordnál tart a sztrájk (Folytatás az első oldalról) kát a panaszbizottságokat tartja fenn tovább is, amelyek a munkások panaszait ezelőtt felülete­sen kezelték és elintézésüket visszatartották. A General Motors munkásai nem kaptak bér­emelést. Inkább bérlevágásnak lehet nevezni a szerződés azon szakaszát, amely folytatja ugyan a drágasági pótlékot, de ebből egy centet a tár­sulat visszatarthat az óránkénti járulékból. Ugyancsak visszatart 2 centet a termelékenység emelkedése (improvement factor) cimén a mun­kásoknak járó óránkénti 6 cent pótlékból. Ezt a 3 centes levonást a társulat az általa fizetendő orvosi és kórházi biztosításra fordítja. Tehát a munkásokkal fizetteti meg azt, amiről a szerző­dés azt mondja, hogy “a vállalat fizeti.” A szerződés 3 évre szól. Ez hátrányos a mun­kásokra nézve. A konvenció 2 évi szerződés meg­kötésére utasította a vezetőséget a változó és bi­zonytalan gazdasági helyzet következtében. A jóléti juttatásokat, u. m. a munkanélküli pótlékot, nyugdijat, kórházi biztosítást, a társu­lat az eddig felgyülemlett és fel nem használt alapokból fogja fizetni és azokból a 3 centekből, amit a munkások más járandóságából visszatart. Reuther nem is igyekezett ezt a felelősséget a vállalat hatalmas profitjára, ami 1960-ban 20 bil­lió dollárt tett ki, vagy a GM vezető tisztviselői­nek évente bonuszként kifizetett sokszázmillió dolláros összegekre hárítani. Veszélyben az American Motor szerződés' Az autómunkásoknak az uj munkaszerződéssel szembeni elégedetlenségére jellemző az American Motor Co. üzemeiben a szerződés elfogadására folytatott szavazások eredményei. Az unió-tagok nem dőltek be a “haszonrészesedés” elméletének. Kenosha, Wis.-ban, a 72-es lokál tagsága a gyű­lésen szótöbbséggel visszautasította a szerződést. Az első hírek szerint ez az eljárás veszélyeztette az autószakszervezet vezetősége és az American Motor Company között megkötött- szerződés létét. Az egyik unióvezető azonban azt a véleményét fejezte ki, hogy a többi lokálok szavazatait szám- bavéve, valószínűleg elég szavazattöbbség jön létre ahhoz, hogy a szerződést elfogadottnak nyil­váníthassák. Ha lesz ilyen szavazattöbbség, az a jelek, sze­rint nem lesz nagyon megnyugtató a vezetőségre nézve. Milwaukeeban, a 75-ös lokálban viharos taggyűlés után, titkos szavazással a szavazók 45 százaléka a szerződés ellen sorakozott fel. A gyűlésen a tagok haragosan szólaltak fel a szerződés különböző pontjai ellen. Ellenezték az 5 perc elvesztését a mosakodási időből, az uj jo­gokat, amiket az üzemvezetőség kapott a munka- viszonyok szabályozására, a drágulási pótlékból lecsípett egy cent elvesztését óránként és más változásokat, amelyek hátrányosak a munkások szempontjából. A központi szónokokat és helyi A tisztikar 85 százaléka munkás és paraszt — Mi a helvzet ma, a nácitlanitás után az NDK-ban? — Következetesen végrehajtottuk a nácitlani- tást. Mindazok, akik bűnrészesei voltak a náciz­musnak, sem az államigazgatásban, sem az igaz­ságszolgáltatásban, sem a közoktatásban nem kaptak helyet. Az NDK-ban ma nem talál bírót, rendőrtisztet, közigazgatási tisztviselőt, aki a fa­siszta párt tagja lett volna. Végrehajtottuk a földreformot, az államosítást, gyökerében meg­változtattuk az ország szerkezetét. Ezért is volt nagyon nehéz az első években, mert sok uj em­berre volt szükség. De megcsináltuk. — És a militarizmus? — A Német Demokratikus Köztársaságban nemcsak elmélet, hanem gyakorlat is a militariz­mus elleni küzdelem. Az önkéntes toborzás alap­ján szervezett néphadsereg tisztikarának 85—86 százaléka munkás és paraszt származású; a had­sereg 80 százaléka egyáltalán nem volt tagja a hitleri haderőnek, az a néhány százalék, amely tagja volt, csak mint sorkatona vett részt a há­borúban. —A dolgok teljesitségéhez tartozik—folytatta Kául professzor —, hogy mi Nyugat-Németor- szággal mindig a megértésre törekedtünk. Több mint száz javaslatot tettünk már az együttműkö­désre. A nép már-már kételkedett erőnkben. Ez­ért volt aug. 13-án oly nagy a fellélegzés, mert akkor érezték meg az országban az NDK erejét és funkcionáló hatalmát. K. L. tisztiviselőket lehurrogták, amikor a “haszonré­szesedést” dicsérték és védték az engedményeket, amiket megtettek ennek elnyerésére. A Chrysler Corp. épülete előtt Detroitban, ahol a szerződési tárgyalások folynak, munkanélküli Chrysler alkalmazottak tüntettek az ellen, hogy az üzemekben túlórázás folyik, mialatt ezerszám­ra vannak a munkanélküliek az utcán. A laoszi helyzet Az újabb hirek szerint a három laoszi pártve­zér megegyezett egymással az uj kormány meg­alakulására vonatkozóan. A Laoszban megtartott tanácskozáson határozták el, hogy a semleges Souvanno Phouma lesz a miniszterelnöke ennek az uj kormánynak. A hirt maga a kijelölt mi­niszterelnök jelentette be. A megállapodáshoz már csak a király formális jóváhagyása szükséges. Heves összetűzések az angol Munkás­párt külpolitikai programvifájábati Az angol Munkáspárt évi értekezletén tegnap megvitatták a párt külpolitikai programját. A vita során heves összetűzésekre került sor a párt jobb- és balszárnya között, különösen az ameri­kai Polaris-támaszpontok és a Bundeswehr egy­ségeinek angliai kiképzése ügyében. A jobboldali pártvezetőség által előterjesztett program támo­gatja Anglia NATO-tagságát és a fegyverkezési politika folytatását. A vita során a jobboldali programot támogató pártvezetők ellenében többen élesen támadták a NATO atomfegyver-stratégiáját, és követelték, hogy Anglia folytasson békeszerető politikát. A vita után a főkérdésekben —l Anglia NATO- tagsága, az angol területen létesítendő NATO- támaszpontok, a nukleáris fegyverek birtoklása — a jobboldali vezetőségnek sikerült megszavaz­tatni javaslatát. Gaitskel és jobboldali társai azonban két fontos kérdésben vereséget szenved­tek: az értekezlet megbélyegezte az amerikai Po- laris-rakétatámaszpontok létesítését Angliában és szembehelyezkedett azzal, hogy angol földön tá­maszpontokat bocsássanak a Bundeswehr rendel­kezésére. Az értekezlet Harold Wilsont a következő évre a párt elnökévé választotta. Magyar kát. papi küldöttség utazott a Vietnami Dérnek. Köztársaságba A hazafias és békeszerető katolikusok vietnami országos bizottságának meghívására dr. Brezanó- czy Pál egri apostoli kormányzó vezetésével kül­döttség utazott a Vietnami Demokratikus Köz­társaságba. A magyar papi küldöttség vietnami katolikus papok látogatását viszonozza. A kül­döttség tiszteletére Nguyen Van Hong, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivője vacsorát adott.

Next

/
Thumbnails
Contents