Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-12 / 41. szám
Thursday, October 12, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ GERÉB JÓZSEF: Beszámoló a magyarországi útról VII. Magyarországi utammal kapcsolatban néhány olyan epizódot kívánok felemlíteni, amelyek magukban talán jelentéktelen események lennének, de érdemesek a megemlítésre, mert igen jó alkalmat nyújtanak egyes, igen fontos, közérdekű problémák ismertetésére. Igv például egri tartózkodásom egyik napján, úgy délután 3 óra tájban a hires “Nagy-templom” (érseki székesegyház) és a még híresebb, ma már kb. 200 éves “Egri .Líceum” (jelenleg pedagógiai főiskola) közötti csinos kis park egyik padján üldögélve, felfigyeltem a szomszédos pádon beszélgető és egyben uszonnázó három fiatalemberre. Jó étvággyal falatozták az “egri cipót”, vele valami felvágottfélét. A beszédjükből hamar rájöttem, hogy diákok, odamentem tehát hozzájuk, bemutatkoztam és beszélgetni kezdtünk. Megtudtam, hogy most (júniusban) érettségiztek és idejöttek, hogy a pedagógiai főiskolára felvételi vizsgát tegyenek — szóval, tanítók akarnak lenni, amihez most érettségi és utána — úgy értettem •— 3 évi pedagógiai főiskola kell. A fiuk közül Kettő Nyíregyházáról, egy pedig Budapestről jött. Az Írásbeli vizsga után várták az autóbuszt, hogy hazamenjenek és persze ez megmagyarázta a parkban fogyasztott uzsonnát is. Most toppén arról beszéltek, hogy ki mit kapott vizsga-tételnek — mert mindegyiknek más és más kérdésről kellett felelnie. Az egyik nyíregyházi fiú ezt a kérdést kapta: “Mi a véleménye a vallásról?” — És mi volt válaszodnak a lényege? — kérdeztem tőle. (Tegeztem őket, mert észrevettem, hogy Magyarországon most ez igen divatos és a fiuk is egészen természetesnek vették.) A téves válasz — Azt írtam — mondotta —, hogy mi a tudományos fejlődés alapján állunk és ahogy az iskolában ezt újabb és újabb nemzedékek tanulják, a vallásos hiedelem megszűnik. Azonban az idősebb embereket nem kell erőszakosan tanítani arra, hogy higyjenek a tudományos fejlődésben, a számuk úgyis egyre fogy és rövid idő múltán a mi országunkban a vallás nem okoz majd komoly problémát. — Azt hiszem, te nem értetted meg a kérdést — vágott bele a pesti gyerek, nagyot harapva a cipójába. — Hogy-hogy nem értettem meg, hát mi rossz van abban, amit irtani? — Abban nincs semmi rossz, sőt egészen helyes, amit írtál, de a kérdésed nem az volt, hogy "mi a véleményed a vallásosságról”, hanem az, hogy “mi a véleményed a vallásról?” — Hát te mit feleltél volna arra a kérdésre? — fordultam a pesti fiú felé. — Azt, hogy a vallás lényege a természetfeletti erők létezésében való hit. Hit abban, hogy vannak a világegyetemen kívülálló, tudatos lények, szellemek vagy istenek, akik a világegyetemet és mindazt, ami abban van, teremtették, fenntartják és ha nekik úgy tetszik, akkor meg is semmisitik. Hit abban, hogy ezek a lények figyelik az embereket és hallgatnak azok imádkozásaira, éppenugy, mint az átkozódásaikra. A tudomány eddig az ilyen természetfeletti lények létezésére semmi bizonyítékot sem talált, tehát a véleményem az. hogy az ilyen hiedelmek az emberi agy szüleményei. — E kis értekezés után gyorsan eltüntette a cipó és a felvágott utolsó maradványait is. — Akkor alighanem elhasalok! — mondotta a nyíregyházi fiú lehangoltam Megvigasztaltam, hogy amit mondott, lényegében helyes dolog s valószínűleg tekintetbe veszik, hogy félreértette a kérdést, azért felveszik, ha a szóbeli vizsgán szerencsésen átesik. Miután a fiuk is kérdezgettek egyet-mást Amerikára vonatkozólag, megérkezett az autóbusz, mire barátságosan elbúcsúztam tőlük. Műemlékek Folytatom ezt a kérdést azzal, hogy Magyar- országon ezidőszerint a felnőttek körében nem igen folyik vallásfelvilágositó munka, azt már csak az iskolákra bízzák, mert akik még mindig ragaszkodnak az ily felfogáshoz, azok vagy komolyan hisznek abban, vagy csak ál-hivők, álszenteskedők, akik a vallásos csoportok közé elegyedve ácsárkodnak az uj rendszer ellen, amelyre valami oknál fogva haragszanak. Ezeken ugv sem fog semmiféle érv, nem veszik figyelembe a tudományosan megállapítható tényeket sem. A fő az, hogy törvényellenes cselekedetekre ne vetemedjenek, máskülönben nem törődnek velük. A híresebb templomokat — mint például az Egri Székesegyház —, apátságokat, vagy más a vallással kapcsolatos épületeket (ilyen a hires egri Líceum is, ami régen papnövelde volt) MŰEMLÉKKÉ nyilvánítják, amelyeket aztán á turisták ezrei látogatnak. Az ilyen műemlékeken megfelelő helyre akasztott táblán olvashatjuk az épületre vonatkozó leírást és ha az templom, akkor ezt a pár szót is: “Kérélem a látogatókhoz. Ez a műemlék egyben az istentisztelet háza is. Kérjük tehát a látogatókat, hogy ne zavarják az istentiszteletet, sem az egyedül imádkozókat.” Ez utóbbi arra utal, hogy időközönként be-be- jön a templomba egy-egy feketébe öltözött idős asszony, letérdepel valamelyik oltár vagy szentkép előtt és buzgón imádkozik. A sok turista kellő tisztelettel éppenugy bámulja az elmúlt idők ilyen maradványait, mint magát a műemléket. A nevelés Budapesti ismerőseim egyike a magyar rádióból többször is hallotta, hogy az Egyesült Államokban sokat garázdálkodnak a “teen-agers”- szek. Megkérdezte tehát, hogy micsoda “huligán” szervezet lehet az? Jót nevetett, amikor megmondtam neki, hogy “teen-agers” a 13—19 éveseket jelöli s tény, hogy Amerikában a kiskorúak bűnözése igen komoly problémává lett. Beszélgetésünk folyamán kiderült, hogy bizony attól Magyarország sem mentes, noha korántsem olyan méretű, mint Amerikában. Talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy a szocialista országokban a béke biztosítása után a legfontosabb problémának a gyermekek nevelését és az ifjúság helyes irányítását tartják. Ott nem engedik, hogy az ifjúságot az utca nevelje, mint itt igen sok helyen. A rádió és a televízió sem tanítja őket a verekedés, a rablás és a gyilkolás fogásaira, nem is említve az olvasmányaikat. De minden felügyelet ellenére is megesik néha, hogy egy-egy kis banda összeverődik s gonosz csínyeket követ el. A Margit Kórházban hozzámjött egy 13 éves fiú, akit “mandula kivételre” utaltak be; kérdezgetett, hogy micsoda ország is az az Amerika? Sanyi — igy mondotta a nevét —, egyszer csak ezt kérdezte: —- Mondja csak bácsi, van ott is intézet? — Micsoda intézetre gondolsz fiam? — kérdem tőle. Sanyi egészen közel hajolt hozzám és szinte súgva mondta: — Javítóintézet. .— óh — hát te javítóintézetből jöttél ide? — szóltam csodálkozva. Hiszen olyan szépen, értelmesen beszéltél eddig, hogy el sem tudom képzelni, miként kerültél te javítóintézetbe? —- A rossz társaság.. . volt a felelet. A részletek talán azonosak minden ilyen csoportnál. A kis baráti csoportban egyik nagyobb “hős” akar lenni a másiknál és ezt azzal bizonyítja, hogy lop valamit, avagy károkat okoz az iskolában (vandalizmus), titokban cigarettázni kezdenek, majd szeszesitalt kerítenek, stb., stb. Mikor a szülők, vagy az iskola hatóságok észreveszik, szétosztják a “bandát” különböző intézetekben s legtöbb esetlxm sikerül is a kiskorú bűnözők lelki egyensúlyát helyreállítani. Alkoholizmus Nehezebb problémát nyújtanak a már kereső fiatalok, akik a hősködést az hússal akarják bizonyítani. A legtöbbje persze nem birja az erős italt, pár pohárka után már kötekedő, garázda lesz s bizony ezek gyakran nagy feltűnést keltenek. Velem egyidőben Magyarországon járt a Mexikó városban lakó Rácz L. munkástársunk és kedves felesége is. (Rövid jelentésben ismertették is a Magyar Szóban az út jukat). Hamarosan megismerkedtem velük, igen kedves, intelligens emberek, akikkel többször is találkoztam. Pár napot a Balatonnál töltöttek. Visszajöhet mondották, hogy egy szombat éjjel Tihanyba jött egy részeg csapat fiatal, ordítoztak, garázdálkodtak, csaknem terrorizálták a nagy motel vendégeit, amig végre sikerült őket eltávolítani. — Nagyon csodálkoztunk azon, hogy ilyesmi még mindig megeshetik egy szocialista országban is — mondotta Ráczné. A beszélgetés során aztán megegyeztünk ab- X ban, hogy az ország 10 milliónyi népe nem lesz máról-holnapra angyal azzal, hogy a termelő- rendszert megváltoztatják. Igaz ugyan, hogy az uj rendszerrel más erkölcsi felfogás párosul, de idő kell ahhoz, hogy azt a nép teljes egésze magáévá tegye. Megfelelő helyen tett kérdezősködésemre azt a választ kaptam, hogy az alkoholizmus elleni küzdelmet magába olvasztja az általános művelődés, az iskoláztatás, a kulturházak, a színházak terjedése, a rádió, a televízió, de különösen a sport, amely elvonja az ifjúságot a kocsmáktól. Azonkívül a szeszesitalt fényűzésnek tekintik, amit tehát jól megadóztatnak. Ezeken kívül nagy, általános alkoholellenes küzdelem nincs. Ez a probléma is hasonlít a valláshoz annyiban, hogy az igazi alkoholistán a “felvilágosítás” már nem igen fog. A kávé Amint láttam — s azt hiszem minden turista láthatja — Magyarországon nagyon elhatalmasodott a kávéivás. Ez nem érdemelné meg a fel- emlitést, ha olyan kávét innának, mint itt — gyenge löttyöt —, de ott olyan erős a feketekávé, hogy aki nem szokta meg, majdnem a falra mászik tőle. Megtudtam, hogy Magyarországon pár évvel ezelőtt feltalálták a ma nagy elterjedtségü “eszpresszó” kávéfőző gépet, ami úgy főzi ki a pörkölt kávét, hogy abból a koffein (a bóditó szer) minden cseppjét kiveszi. Ezt a gépet sok más országba exportálják. Ez a kávé annyira erős, hogy egy adag belőle csak egy jókora leveses kanálnyi. A kávéivók azonban több bóditószert akarnak s azért mindjárt dupla adagot kérnek, amit pohárban szolgálnak fel. Nem is kérik már a kávét, hanem csak igy mondják: “Kérek egy duplát !” De még ez a “dupla” is a pohár alján csak fél incs magasságot ér el. És vannak sokan, akik 5—6 ilyen “duplát” megisznak naponta. Igazán nem tudom, hogyan bírják ki. Egyszer Neuwald kollégával meglátogattunk egy intézményt, ahol a beszélgetés után megkínáltak egy “duplával”. Gondoltam, udvariatlanság lenne visszautasítanom, hát megittam. A következő helyen ez megismétlődött. Amikor onnan kijöttünk, már úgy dülöngöztem, amint aki jól berúgott. Meg is fogadtam, hogy ebben a században már rá sem nézek a feketekávéra. Megerősítik Vannak, akiknek ez a kávé még nem elég erős, beleöntenek tehát egy >adag likőrt. Miskolcon, ahol az unokaöcsém családjával fagylaltozni mentünk az eszpresszóba, a szomszéd asztalnál ült egy 40 év körüli férfi, az öcsém jóismerőse, aki ilyen módon erősítette a dupláját. Mikor az unokaöcsém megkérdezte, hogy mikor veszi meg már a motorkerékpárját, én is beszédbe álltam vele és nagyjából ezt mondotta: “Lehetne nekem már motorkerékpárom, sőt. automobilom is, ha le tudnék mondani erről a “megerősített” feketéről. Mert igen jól keresek, de itt hagyom mind, hiszen egy ilyen megerősített dupla 9 forintba kerül és én 5—6-ot megiszom naponta. Családom nincs és igy senki más, csak magam károsodom ezen átkozott szokásom miatt.” íme, egy őszinte alkoholista beismerése. Ennek nem kell felvilágosítás, neki magának kell rájönnie, hogyan törheti meg a rossz szokását, amely később egészségét is alá fogja ásni. Noha jegyzeteimben sok érdekes dolgot látok még, ezzel most befejezem a “beszámolót”. Egyes speciális kérdésekre esetleg majd visszatérek. Kettősfalú aluminium hütővagon Az indiai vasúttársaság uj hütőkocsikat helyezett üzembe. A kocsiszekrény kettős falu. A két, aluminiumötvözetből készült fal közt 5 cm légrés van, ebben helyezték el a h üt ővezet ékeket, amelyekben freongáz kering. A külső falat 23 cm vastag hőszigetelő-réteg borítja. A kocsi tárolóterét 0 C fokig tudják lehűteni. Ez a szárnyas-, hal-, hús-, gyümölcs- stb> szállítmányokhoz kielégítő. A 17.1 m hosszú kocsik önsúlya mindössze 37 tonna, raksúlya lő tonna. - , ___7
