Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-10-12 / 41. szám
Thursday, October 12, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 “SZABAD EMBEREK TÖRVÉNYES TEVÉKENYSÉGEI” Ezzel a cimmel irt cikket Friedrich J. Jaeffer, a The Minority of One nevii liberális folyóirat októberi számába. A cikkíró a nyugati politikusok kijelentései és a lapokból vett idézetek alapján mutatja he, hogyan használják fel Nyugat- Berlint a szocialista államok elleni felforgató tevékenységek céljaira. Az adatok és bizonyítékok tömege, amit felvonultat állításainak igazolására, megdönthetetlenül tanusitja azt a tényt, hogy mennyire a hidegháború és a kémkedés szerepét szolgálja az egykori német birodalmi főváros nyugati része. Jaeger Írásának minden mondata megdöbbentő' leleplezést tartalmaz és a tények éles reflektorfényével világit rá a jelenlegi berlini krízis okaira. Ezért úgy gondoltuk a leghelyesebb, ha szövegét teljes egészében ismertetjük olvasóinkkal. A szovjet kormány vádját, hogy “mindenfajta revansistát, szélsőséges elemet, szabotálót és kémet a Német Szövetséges Köztársaságból Nyu- gat-Berlinbe helyeztek át” a Fehér Ház ez év aug. 24-i válaszában úgy bélyegezte meg, mint “egy újabb lépést a csalás és a megfélemlítés kísérletének szándékos kampánya irányában”, mint “hamis” vádat és állítást, és mint a “cinizmus és felelőtlenség tényét”. Az elnöki nyilatkozat a továbbiakban még azt állította, hogy a “szovjet kormány rágalmazó megjegyzése” a valóságban “Nyugat-Berlinben a szabad emberek törvényes tevékenységére” vonatkozik. Nincs hiány hiteles nyugati nyilatkozatokban, amelyek fényt vetnek a nyugat-német tevékenységek természetére, ahogy azt a szovjet körülírta, mint kémkedést és szabotázst és a Fehér Ház. mint "“a szabad emberek törvényes tevékenységét”. Már 1953 augusztus 21-én a nyugat-berlini Telegraph napilap idéz Ernst Reuter beszédéből, aki akkor Nyugat-Berlin polgármestere volt: “Berlin abban a helyzetben van, hogy komoly nehézségeket okozhat a Szovjetuniónak és a német adminisztrációnak Pankowban. Berlin a leghatásosabb atombomba lehet, amelyet valaha is készítettek.” A jelenleg hivatalban lévő polgár- mesternek, Willy Brandtnek, megvan a saját meghatározása városának politikai szerepéről. Szerinte ez “tüske Kelet oldalában”. A polgár- mesterek nem az egyedüli és nem az első politikusok, akik teljes egészében méltányolták a Berlinben lévő hidegháborús lehetőségeket. A Wall Street Journal megelőzte őket. Még 1952 december 13-án javasolta, hogy a U. S. adminisztráció “bátorítsa a lelassulási mozgalmat a vörösöknél... a gyárakban és bányákban. . . és küldjön be hamis élelmiszer jegyeket és hamis pénzt, hogy további zavarokat okozzon a vasfüggöny mögötti országokban. . . Ennek kétségtelenül olyan szerepe lesz, mint a homoknak az ipar hajtószerkezetében és késlelteti a vörösök politikai szervezetét a csatlós államokban.” Ugyanezt a taktikát ajánlotta számos más amerikai magán és hivatalos szóvivő. Marguerite Higgins azt állította egy interjújában (U. S. News & World Report, 1956 január 2), hogy “ha a Nyugat felbátorítaná a kelet-németeket az ellenállásra, azt hiszem olyan kellemetlenné tehetné az oroszok számára az életet, hogy kimennének Kelet-Németországból kommunizmusukkal együtt ha, egy olyan ellenállási mozgalom létezne, mint amilyen volt a franciákkal szemben Marokkóban.” A valóságban mindezek a javaslatok teljesen időszerűek voltak. Az U. S. adminisztráció megalapozott politikáját fejezték ki Németországban egy külön Legfelsőbb Bíróság 1945 aug. 6-iki alakíilása óta Berlin amerikai övezetében, mikor az események olyan láncolata kezdődött, amely a város politikai kettéosztásában érte el csúcspontját. Amikor 1948 jun. 23-án a nyugati szövetségesek bevezették a külön valutát az ő három berlini szektorukban — a néhány nappal korábban adott Írásbeli. ígéretük ellenére —, komoly kampányt indítottak a kelet-berlini és kelet-németországi gazdasági élet megbénítására. A sok rendelkezésre álló idézet közül egynéhány is elegendő annak megmutatására, hogy milyen “törvényesek” azok a “szabad emberek tevékenységei”, amelyekre az amerikai hatóságok bátorítást nyújtottak. A New Yorker 1951 szeptember 8-i száma leírja a nyugat-berlini “Szabad- Ságszerető Jogászok Szövetségének” tevékenységét, amelyet egy bizonyos Horst Erdmann (alias Theo Fridenau) a U. S. Titkos Szolgálat fizetett ügynöke szervezett: “Több mint háromezer terepmunkásuk van, akik üzeneteket visznek és végrehajtják az összes kemény, piszkos mindennapi munkát, amelyet egy erős ellenség elleni állandó ellenállás megkíván. Üzeneteket és jelentéseket, amelyeket titkos Írással Írtak, személyesen visznek el a berlini főhadiszállásra. A törzstagokat abból az alapból fizetik, amelyeket a bizottság a kormánytól kap Nyugat-Berlinben és az Össz- német Ügyek Minisztériumától Bonnban.” Egy másik szervezet, “Az Embertelenségek Ellen Harcoló Csoport”, amelyet 1948-ban alapított Rainer Hildebrandt, a N. Y. Times 1952 május 19-i számában úgy szerepel, “mint harcos antikommunis- ta csopoi't, amelynek főhadiszállása Berlin amerikai övezetében van. A szervezet vezetői azt mondják, hogy főleg az Egyesült Államokban lévő Ford-alapból kaptak támogatást, amely adományt nyújt nekik és kapnak még valami pénzt a nyugat-berlini közigazgatási hatóságoktól is... A szervezet kelet-németeket képez ki ellenállási technikára.” Reuter nyugat-berlini tudósítója jelentette 1952 október 12-én “Hesse állam miniszterelnöknek, August Zinnek a leleplezését egy olyan szervezetről, amely állítólag szélsőbaloldali politikusok kivégzését tervezte ‘háború esetén.’ A nyugat-berlini kommunistaellenes szervezetek röviddel Berlin 1948-ban történt kettészakitása után növekedtek meg. Ma már több mint 30 van belőlük, a legtöbb a U. S. övezetben. Ezek közül a csoportok közül számosán, ismerték be, hogy közeli kapcsolatuk van nyugati kémügynökségekkel és a nagy nyugatnémet pártokkal.” A Der Spiegel nevű nyu gat-német folyóirat 1952 október 15-én közölte, hogy a U. S. kémelháritó osztályának egyik tisztje, Sterling Garwood, segítette és pénzelte a “Liquidation, Inc.”-t (a Felszámolási Részvénytársaságot). A Nations Business 1952 áprilisi számában felfedte: “Egyetlen állami tisztviselő sem fogja bevallani, de mi kiképezünk embereket, hogy kémek, szabotálok, specialisták legyenek a lélektani hadviselés keményebb formái között. Ezeket arra képezik ki, hogyan lopakodjanak be orosz gyárakba a saját felelősségükig kilesni dolgokat. Megtanulják a hidak, vonatok és hadiüzemek felrobbantását. . . Embereink közül az egyik. . . be tud menni egy ellenséges államban a fontos épületekbe és ráken valamilyen ragacsos plasztik anyagot a falra... Néhány órán belül, vagy ha kívánja, néhány napon belül, az épület felrobban.” Mikor a kelet-német bíróságok tárgyalták 1952- ben az “Embertelenségek Pille Harcoló Csoport” tagjainak az ügyét, egy okmányt terjesztettek be amely a Ford-alapitványt vádolja, hogy 150,000 dollárt fizetett a National Committee for Free Europe-nak (Nemzeti Bizottság a Szabad Európáért). Ezt a pénzt folyamatosan eljuttatták a “Harcoló Csoportnak”. A szóban forgó okmányon rajta van Martin Quigley felderítő tisztnek az aláírása és a dátum: 1952 március 21. Mikor 1953 januárjában Georg Dertingert, aki akkor kelet-német külügyminiszter volt, letartóztatták mint kémet, az amerikai és angol sajtó felhasználta az alkalmat, hogy nevetségessé tegye a kelet-német rendszert. Mindazonáltal jellemző, .hogy egyáltalán nem aggasztotta őket annak az 1953 jan. 16-i REUTER jelentésnek a le- közlése, amely szerint “német körök Nyugat- Berlinben kijelentették, hogy Dertinger bizonyos idő óta. . . a Brit Kémszolgálat (British Intelligence Service) ügynökeit információkkal látta el a kelet-német és szovjet politika belső ügyeit illetően.” Igen bűnös szerepet játszottak bizonyos amerikai munkás szervezetek is az ilyen “törvényes” tevékenységekben. A N. Y. Daily News különtu- dósitója, Art Noyes, jelentette 1953 március 15-én Frankfurtból, hogy az “AFL kb. 10,000 dollárt utal át az amerikai CIA-nak, amely továbbjuttat- ja a pénzt egy csoportnak, amelynek Kampfgruppe a neve... A Kampfgruppenek... van egy igen-titkos szakasza, amelynek működéséről csak az Egyesült Államok Kémszolgálata tud.” 1954 szept. 29-én a N. Y. Times közölte M. S. Handler jelentését Bonnból: “A számos U. S. kémügynökség legnagyobbrészt a földalatt működik a németországi titkos hadviselésben. A titkos harcosok magukra öltik az ellenség alkalmazottainak minden színárnyalatát és öltözetét, de ugyancsak magukba foglalják a kettős ügynökök százait — egyesek szerint ezreit — akik egyik oldal számára dolgoznak a másik ellen és ugyanezt fordítva, pusztán alamizsnáért... Néha nevetséges helyzetek állnak elő. Azt beszélik, hogy az egyik nagy U. S. ügynökség hamis hire- let pumpált Kelet-Német országba, hogy megzavarja a szovjet felderítő szolgálatot, és egy másik U. S. ügynökség ugyanezt az értesülést úgy hozta vissza onnan, mint értékes bizonyítékot arra, hogy valami uj dolog megy végbe a kommunisták soraiban. . . Bizonyos jelentések szerint több mint negyven szövetséges ügynökség működik Nyugat-Berlinben.” Számos kém és szabotáló letartóztatása szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy a RIAS (Radio in the American Sector) rádióállomás szintén az Amerikai Kémszolgálat eszköze. P'red J. Cook a CIA-ról irt cikkében, amely a The Nation 1961 junius 24-i számában jelent meg, elmondja, hogy “1955-ben a CIA felderítő szakértője, Berlin részletes térképét tanulmányozva, felfedezte, hogy egy ponton a fő orosz telefonvonal csak 300 yard- nyira fut az amerikai övezetben lévő egyik radar állomástól. A CIA alagutat ásott, lehallgatókészülékeket helyezett el a vonalon és hónapokon keresztül, mielőtt az oroszok rájöttek, felvett minden bizalmas telefonbeszélgetést a szovjet keleti övezetében.” A berlini belső helyzet nyugati részről megállapított ilyen példáival szemben, kevés esély van arra, hogy Kennedy elnök cáfolata, amelyben “hamisnak” bélyegzi a szovjet vádakat, meggyőzi a jólértesült tömegeket. Nem meglepetés, hogy a londoni Daily Express 1960 szeptember 2-án kimondta a véleményét, hogy “a nyugatnémetek botrányosan visszaéltek a berlini helyzettel. A várost nem azért osztották négy részre, hogy nekik bázist teremtsenek az oroszok elleni diplomáciai kampányra... A németek kavicsokkal dobálják az oroszokat és aztán elrejtőznek az angol és amerikai csapatok mögé. Ideje már, hogy a németek észret ér jenek.” Az ebben az időben fennálló Kelet- és Nyugat- berlin közötti utazási korlátozásra vonatkozóan B. B. Drayson konzervatív képviselő a következőket mondta 1960 november 15-én az angol képviselőházban : “A baj természetesen, a különböző szervezetek gyűléséből keletkezett, amelyeket szeptemberben tartottak Nyugat-Berlinben. A Ház emlékezhet, hogy ebben az időben a volthadifoglyok szervezetei gyűléseket tartottak, melyek bizonyos aggodalmat keltettek ebben az országban. Abban az időben a Daily Mail vezércikkben jelentette ki: Ezeket a gyülséeket most tartani, egy kissé kihívó talán’.” Nincs semmi uj ezekben a tényekben, amelyeket felsorolunk itt. Mindenki tud róluk, akik ismerik a berlini kérdést. Kennedy elnök természetesen igen jól tudja ezeket. Az ő meghatározása a berlini provokációkról, hogy azok “a szabad emberek törvényes cselekedetei”, kísérlet arra* hogy a Szovjetuniót rákényszeritsék — háborútól való irtózását felhasználva —, hogy eltekintsen a tényéktől, sőt, hogy egy még ellenségesebb provokációnak vesse alá magát.” (A “The Minority of One”, önálló havi közlönyből fordítva és átvéve, melynek cime P. O. Box 544, Passaic, N. J., előfizetési ára 5 dollár évente.) Közös kínai-kubai közleményt írtak alá Pekingben Dorticos kubai köztársasági elnök kínai látogatásának befejezte alkalmával Pekingben közös kínai—kubai közleményt Írtak alá. Ez a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel foglalkozva leszögezi: a két fél teljes mértékben egyetért abban, hogy helyre kell állítani a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSz-ben és a világszervezet valamennyi intézményéből el kell távolítani a csangkajsekista klikk képviselőit. Kinai részről a tárgyalásokon leszögezték, hogy a Kinai Népköztársaság határozottan ellenzi a kubai területen levő guantanamói támaszpont jogtalan amerikai megszállását, és teljes mértékben támogatja a kubai népet a guantanamói terület visszaszerzésére irányuló jogos követelésében. A Kinai Népköztársaság határozottan elitéli az Egyesült Államok kormányát, amiért az fokozza előkészületeit egy Kuba elleni újabb fegyveres agresszióra. A kinai nép és a kinai kormány minden támogatást megad a kubai népnek hazája védelméhez, az ország felvirágoztatásához és az amerikai imperialista agresszióval való szembeszálláshoz. A közlemény sikraszáll a lszerelés megvalósításáért, a nukleáris fegyverek betiltásáért és a német békeszerződés megkötéséért. HUSZONKÉT kubai diák érkezett Magyar- országra, akik a budapesti Műszaki Egyetem különböző karain kezdik meg tanulmányaikat.
