Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-07-20 / 29. szám
to AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 20, 1961 MILYEN CÉLBÓL ADJUK A KÜLFÖLDI KÖLCSÖNÖKET? A fejletlen országok népeinek öntudatra i redőse és küzdelme a jobb életért ma már ein jm- hatatlannak látszik. A diákok, munkások é parasztok Dél-Amerika, Afrika és Ázsia őrs igáiban egyre erősebben küzdenek azért, hogy javítsanak szörnyű gazdasági helyzetükön és emberi életfeltételeket biztosítsanak maguknak. Az elmaradt országok népeinek hai’cát ma már komolyan kell, hogy vegyék politikusaink is, és ez kényszeritette a Kennedy-kormányt arra, hogy a költségvetési tervben nagy összegeket irányozzon elő a csödbej ütött kormányok megsegítésére. Ezek a kormányok nem valami nagy népszerűségnek örvendenek népük előtt, és a segélyek főleg az ő megerősítésüket célozzák. A Kennedy kormány nagyarányú segélyprogramja természetesen jelentősen növeli majd az állami terheket, amelyek az adófizetőkre nehezednek. Az elnök, hogy elfogadtassa a kiadások nagyarányú növelését, a fejletlen országokban erősödő kommunista mozgalmak népszerűségére hívta fel a figyelmet. “Nem tudom megérteni azokat, akik a legélénkebben kívánják a kommunizmus növekedésének a megakadályozását és ugyanakkor támadásokkal bombázzák a kongresz- szust és a kormányt e program miatt”... “Nincs értelme, hogy a kommunizmus terjedése ellen beszéljünk, ha csak nem vesszük ki a részünket abból, hogy fegyvert adunk azoknak, akik harcolnak ellene. Nincs értelme, hogy erélyes cselekedetekről szónokoljunk biztonságunk védelme érdekében, ha nem vagyunk hajlandók megfizetni az árát és viselni a terhét annak, ami szükséges ehhez a biztonsághoz.” A költségvetés emelése érdekében elhangzott beszéd tehát nyíltan rámutatott arra, hogy kormányunk csak a kommunizmus elleni küzdelem szempontjait tartja lényegesnek ennél a kérdésnél. A monopóliumokat képviselő Wall Street Journal c. lap már eleve sikertelennek tartja az elnök segélyprogramját. A segélyprogram és a hidegháború kimenetele között nincs semmi kapcsolat szerintük. Vagyis bármennyi pénzt is fordítunk a fejletlen államok kormányainak megsegítésére, nem szerezzük meg a győzelmet a hidegháborúban. De azért is elégedetlenek a segély programmal, mert a semleges államoknak is juttatnak belőle. A Wall Street-i tőkések újságja rámutat arra, hogy 1941 és 1960 között, az Egyesült Államok kormánya 121,726,000,000 dollárt költött el tengerentúl segélyekre. Egyedül az Eisenhower adminisztráció alatt 40 milliárd dollárt fordítottak erre a célra. A Szovjetunió és szövetségesei jóval kevesebb segély összeget nyújtottak — szerintük — az elmaradt országok számára és mi mégsem nyertük meg a hidegháborút, sőt egyre jobban süllyed a tekintélyünk a népek előtt. Számos különbség van a nyugati segélyprogram és a keleti között — kénytelen beismerni a Wall Street Journal. Először is a Szovjetunió jóval kisebb kamatra adja a kölcsönöket, mint az Egyesült Államok. Másodszor a Szovjetunió el tudja fogadni és hajlandó elfogadni a kölcsön törlesztését helyi pénzegységben és helyi terményekben is. Az Egyesült Államok nem hajlandó erre, már csak azért sem, mert a behozott áruk versenyt támaszthatnak az itthoni tőkének. Végül pedig a szovjet szakértők és specialisták nem húzódnak el a néptől és igy barátságot építenek ki a lakossággal. Ezzel szemben az amerikai szakemberek, az ázsiai és afrikai országokban, fényűzően rendezkednek be és palotáikban elzárkózva élnek a tömegektől. így nem csoda, hogy nem valami népszerűek. Segélyprogramunk hatásosságát csökkentette az a tény is, hogy a juttatott összeg túlnyomó többsége katonai célokat szolgált. így pl. 1954- ben a juttatott összegek 75 százaléka katonai segély volt. Ez később valamit csökkent, de még most is a felét alkotja az általunk nyújtott értékeknek. A Wall Street, ellenzéki állásfoglalását a Kennedy féle segélyprogrammal szemben gyakorlati példákkal is igazolja. Laosz és Bolivia esetét idézi fel fejtegetésének az igazolására. A két milliós lakosú Laoszba 300 millió dollárt fektettünk bele— kesereg a cikkíró —, és mi lett az eredmény? Mikor döntésre került a dolog, az ország népe meghiúsította a jobboldali politikusok szándékát, hogy hazájukat katonai szövetségek támaszpontjává változtassák, hanem inkább a semlegességet választották. Ugyanilyen kudarc érte poltikánkat Bolíviában is. Annak ellenére, hogy 150 millió dollárt fektettünk bele ebbe a dél-amerikai országba, a lakos ság mégis a velünk szövetséges kormány ellen fordult és nagyarányú sztrájkokkal tiltakozik 2X2=4+1234:1234+212349870+7904321X 123455=12347 nép-ellenes politikája ellen. Mindezek után a cikkíró azt a következtetést vonja le az eseményekből, hogy a segélyprogram nem a legbiztosabb fegyver és gyakran bumerángnak is bizonyulhat. VUMflmflMWWVWVWWUVWVWMUWUWMMVWVWWMW nem használnának atomfegyvereket, mert mivel mindkét félnek megvannak ezek a fegyvernemei, öngyilkosság lenne azok használata. A háborút az ágyuk és a gyalogság döntené el. Ezen a téren viszont a “NATO” hadserege hátrányban van, mert nincs egységes vezetése, s az uj nacionalista törekvések pl. De Gaulle részéről nem segítenék elő a szárazföldi hatalmak győzelmét. A katonai vezetést állandó kritika (esetleg hangos kritika) kisérné. Az Egyesült Államok a második világháborúban már akkor került bele, amikor Európa összeomlott és Anglia majdnem elvesztette a háborút, a németek pedig Moszkva előtt álltak. Természetesen Roosevelt rokonszenves alakja és az a hatalmas technikai felkészültség, amivel a US rendelkezett, vezérré tette az Egyesült Államokat. De ma nincs Rooseveltünk, s nincs meg a technikai főlényünk sem szövetségeseink felett, mint 1941 decemberében volt. Egy szárazföldi hadseregnek állandóan ellátásra van szüksége úgy élelem, mint felszerelés terén. A Szovjetuniónak állítólag 500 tengeralattjárója van és atomhajtásu jégtörői. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Ázsiában, Afrikában is kell hadsereget tartani, mert a fehér ember nem valami népszerű ezeken a tájakon; ellenkező esetben lemondhatunk erről a két hatalmas kontinensről. Az amerikai tankok és a gépesített hadsereg jó utakhoz van szokva, ezért pl. Koreában az orosz gyártmányú ágyuk gyorsan tönkretették az amerikai felszerelést. Végül a Nyugat nem kezdhet el egy “Blitz”- háborut. Az amerikai lapok rámutatnak arra, hogy a “NATO”-nak nincs más rezervája, mint félmillió rosszul kiképzett francia katona Algírból és az amerikai katonaság. Ezzel szemben a Kelet- Németországban elhelyezett orosz hadsereg ma elégséges lenne a NATO-seregek ellen, s Nyugat- Oroszországban 60 felszerelt divízió áll készen, ugyancsak ezen amerikai lapok szerint. így azután a nyugat-európai újságok reménykednek, hogy az ősz folyamán valamilyen megegyezés jön létre a berlini kérdésben. Ha ez elmaradna, akkor ugyanaz az ok robbantaná ki a háborút, mint az I. világháború idején: a sok felgyülemlett fegyver önmagától fog elsülni. A SZÁMOK BESZÉLNEK írja Eörsi Béla 2 X 2=4+1234:1234+212349870+7904321X 123455=12347. A HÁBORÚ ELŐJELEI A II. világháború előtti években az intelligens európai újságolvasó állandóan azt jövendölte, hogy közeledik a háború, amit az amerikai látogatók mosolyogva fogadtak, ők nem érezték a háború szelét. Ma fordított a helyzet, ma Európa nem látja a háború lehetőségét, de annál inkább az amerikai sajtó. Mi ennek az oka ? Kérdés, lehet-e a háborút előre megérezni? Lehetséges, mert a háború kitöréséhez sok különböző tényező szükséges, melyek mindegyike jó előre látható. Gazdasági tényezők A II. világháború az 1929—33-as világgazdasági válság következménye volt. A munkanélküliek milliói éheztek az iparilag fejlett államokban, főként az Egyesült Államokban, Angliában, Németországban. A U. S. az államháztartás gazdasági erejével akarta helyreállítani tönkrement tőkés gazdálkodását, ami azonban csak részben sikerült. 1940-ben, a háború szörnyű napjaiban, még mindig milliók voltak munka nélkül. Anglia nem tett lépéseket a munkanélküliség enyhítésére és a munkások az utcán vagy egy pohár sör mellett várták a jó szerencsét. A német kapitalisták Hitler segítségével a hadiipar révén szívták fel az olcsó munkaerőt, vaj helyett ágyút adva a munkásoknak. Ma az iparilag fejlett államok között a US-ben van a legtöbb munkanélküli. Németország munkáshiányban szenved. Az ipari államok prosperitása szembetűnő. Az Egyesült Államokban azonban a rövidlátó republikánus politikusok korlátozták a gazdasági fejlődést és Kennedy elnök sem tesz sokat a gyorsabb gazdasági fellendülés érdekében. Amint a London Times írja, az elnök mindenféle “pressure” csoportok befolyása alatt áll, melyek visszatartják a nagystílű tervek kivitelezését és igy nincs gazdasági fellendülés. Ma egy országban sincs olyan fokú gazdasági válság, amely a háború előidézője lehetne. Alább adunk egy kis összehasonlítást Nyugat- Európa és a US termelésére vonatkozóan az 1956—60-as időszakban: Ny. Európa U. S. 112% 77%-kal emelte össztermelését 80% 45%-kaI emelte ipari termelését 107% 2%-kal emelte acéltermelését 121% 116%-kal emelte villany ellátását 150% 100%-kal emelte exportját Európának még nagy gazdasági lehetőségei vannak, a következő indokoknál fogva: olcsóbb munkabér, több tőke kerül vissza a gyárak építésébe, még sok terület nincs eléggé kihasználva, mint pl. az autógyártás, TV, rádió és telefontermelés. Európa az Egyesült Államok bőkezűsége folytán — mely ott átvette a rendőr szerepét — prosperitást élvez és nem érdeke egy világháború. Szellemi tényezők Európában egy emberöltőn át két háború bizonyította be a háború céltalanságát. Senki stm akar Berlinért, mint szabadvárosért, vagy kémközpontért meghalni. A “NATO” úgyis haldoklik, s a tömegek féltik azt a kis biztonságukat, amit az ipari fellendülés nyújt számukra. Az Egyesült Államokban—ha nincs is fellendülés — a válságot ugylátszik egyelőre megusztuk. Háború esetén legfeljebb tiz millió fiatalemberrel több kerülne egyenruhába. Az amerikai hadsereg pl. a koreai háborúban nem mutatott valami nagy lelkesedést és kérdés, hogy változott-e a helyzet ebben a tekintetben? Katonai felkészültség Ha Berlin miatt háború törne ki, valószínűleg Pályában a Midas III. kém-mühold A múlt héten az Egyesült Államok a Szovjetunió feletti kémkedés uj formáját vezette be. A légierő földkörüli pályába állította a 30 láb hosz- szu, henger alakú Midas III. műholdat, amely minden harmadik nap a Szovjetunió fölötti légterületen vonul át. Az előbbi két Midas-kisérlet nem sikerült. A Midas III. különleges műszerei raké- talövegek infravörös hősugaragaira érzékenyek, tehát képesek ‘azonnal jelezni’, ha a Szovjetunió atomháborút indít. A tudósok még nem biztosak, hogy a Midas III. meg tudja-e különbözteti'.: az atomrakétából kisugárzó hőséget más, természetes vagy mesterséges hőkisugárzástól. “Washington figyeli a Midas III. elleni szovjet tiltakozás jeleit”, mondja az egyik újsághír, miközben hivatkozik az 1944-ben 86 ország által elfogadott nemzetközi egyezményre, amely a polgári repüléssel kapcsolatban megállapította, hogy minden nemzetnek “teljes és kizárólagos felségjoga van az országa területe feletti légürre” Azt azonban sohasem szögezték le, hogy milyen magasan van ennek a légürnek a határa. A “kémműhold” pályájának legmagasabb távolsága 1,850 mérföld a föld felett. | AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Én is terjeszteni kívánom Rev. Gross A. László: “Otthon jártam” c. füzetét. Küldjenek I részemre ................ példányt. Mellékelek érte | §......................-t. (Egyes példányszám ára 20 | I cent, csomagos rendelésnél 10 cent) ■ Név: ......................................................................| • Cim: ......................................................................I | Város:..............................................Állam:.... j
