Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-07-20 / 29. szám

Thursday, July 20, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZŐ •mmm s Munkásmozgalom Harcot indít a K-L-G törvény ellen A Kennedy-Landrum-Griffin munkásellenes törvény és különösen az 504-es szakaszának ér­vényessége a bíróság előtt fog eldőlni. Az Int’l Longshoremen’s and Warehousemen’s Union el­határozta, hogy a szakszervezetek demokratikus szabadságát korlátozó törvény ellen bírósági el­járást indit. A K-L-G törvény, még jobban, mint elődje a Taft-Hartley törvény, kormányellenőrzés alá ve­tette a szakszervezetek belső ügykezelését a leg­kisebb részletekig. 1959-ben, a törvény életbe­lépte után kormányközegek azonnal felszólitot- tas az ILWU-t és a Inti. ilroötherhood of Team- sters-t, hogy a törvény 504. szakasza értelmében jelentsék be azon tisztviselők névsorát, akik kommunista múlttal rendelkeznek, vagy büntetett előéletüek. Az összes szakszervezetek közül ezt a kettőt szemelték ki pi'óbatételre. Az International Longshoremen and Ware­housemen’s Union jogtanácsosa ajánlatára visz- szaut ásította a felszólítást és készen volt a bíró­ságra vinni az ügyet. A szakszervezet minden kerületében megtartott konferenciákon támogat­ták a Központ álláspontját, hogy teljesitik a tör­vény jelentéktelenebb rendelkezéseit, de vissza­utasítják azokat, amelyek a szakszervezet alap­szabályaival és jogaival ellentétesek. Az egyik veszélyeztetett jog a piketvonalaknak a munka­szerződésben lefektetett egyezmények szerinti tiszteletbentartása, a másik a szakszervezet alap­szabályának azon pontja, amely szerint minden jótálló tag jogosult szakszervezeti tisztség elfo­gadására és viselésére. 1959. dec. 1-én az igaz­ságügyi minisztérium átiratban értesítette az 1LWU vezetőségét, hogy megegyezik vele és he­lyesnek tartja a törvény ezen követeléseinek be nem tartását. Ennek alapján a bírósági eljárás elmaradt. Letartóztatták az ILWU egyik tisztviselőjét 1961 május 24-én a 10-es lokál 35 tagú tiszt- viselőségének egyik tagját, Archie Brownt letar­tóztatták és azzal vádolták, hogy nem teljesítet­te a K-L-G törvény 504. szakaszának rendelkezé­sét. Ezt a szakaszt akarta az ILWU a bíróságon érvényteleníteni 1959-ben. Az akkori határozat alapján a vezetőség most fogja megindítani a bírósági eljárást. Ezzel nem mint személyt védi Brownt, sem a politikai jo­gait, hanem a szakszervezet tagságának a jogait ahhoz, hogy olyan szakszervezeti alapszabályt fo­gadjon el, amilyent az amerikai alkotmány biz­tosit számára. Az alapszabálynak az a szakasza, amely a szakszervezet minden jótálló tagjának biztosítja a tisztviselőségre való jelölés és meg­választás jogát, az ország alkotmánya által biz­tosított demokratikus alapjoga minden szakszer­vezetnek. Ennek megvédésére akarja az ILWU a Kennedy- Landrum-Griffin törvény idevágó rendelkezései­nek alkotmányosságát a bíróságon tisztázni. Politikai munkásalakulat Pittsburghban Az acélmunkások szakszervezete három kerüle­ti igazgatójának meghívására, vezető szakszerve­zetek 50 képviselője jött össze Pittsburghban s megalakították az “Allegheny County Labor Com­mittee”-! F'elhivást bocsátottak ki a környék ösz- szes szakszervezeteihez, hogy csatlakozzanak ab­ból a célból, hogy a munkásság állandó, független politikai akciót vezessen a jövőben. A United Electrical, a United Mine Workers, a Bakery Wor­kers, a Teamsters és más szakszervezetek voltak a megalakuló gyűlésen képviselve. A független politikai csoport megalakulása szenzációt okozott nyugat Pennsylvaniában je­lentősége és várható következményei miatt. Az alakuló bizottság nyilatkozata rámutat, hogy a szakszervezetek politikai erejét a választások idején a politikusok kihasználták, de azután “nem vettek bennünket figyelembe sem a törvényho­zásnál, sem az adóproblémáknál sem a poltikai jelöltek vagy kinevezettek kiválasztásánál...” “A munkásságnak olyan formában is meg kell szerveződnie, hogy politikai erejét hatásosabban használhassa,” mondta a nyilatkozat. Az autoszakszervezet jogot követel A munkaszerződés megújítási tárgyaláson Ken Bannon, a UAW Ford részlegének igazgatója, jo­got követelt a szakszervezet részére ahhoz, hogy részt vegyen régi üzemek beszüntetésére és uj üzemek nyitására vonatkozó elhatározások ho­zatalában. “A szakszervezet nem egyezhet bele abba, hogy a munkáltató vállalatnak kizárólagos joga legyen olyan határozatok hozatalára, ame­lyek megsemmisítik a munkásoknak a vállalat üzemeibe tett befektetéseit.” Rámutatott arra, hogy külföldi országokban a törvényhozás ellen­őrzi ipari telepek helyváltoztatási terveit. “Mi ezt megtehetjük kölcsönös tárgyalások utján,” mondotta Bannon. A United Auto Workers több elköltözött üzem ügyében bírósági eljárást tervez indítani a ki­semmizett munkások áthelyezési jogának biztosí­tására. Az egyik ilyen üzem a Detroit Gasket Co., amely két éven keresztül Newport, Tenn.-be Költöztette részletekben az üzemét, mig az egy­kor 900-ra rugó munkáslétszámából már csak egy néhány 35 évi szolgálattal rendelkező munkás maradt meg. A másik üzem, Lyon Inc. Grenada, Miss.-be költözik. Az üzem vezetője beismerte, hogy az uj helyen helybeli munkásokat fog alkalmazni, cserébe bizonyos adóengedményekért. Az első öt évben semmi adót nem kell fizetnie és azután is kedvezményben fog részesülni. Már eddig 300 munkását bocsátotta el állásából. A Scott Valve Manufacturing Co. Detroitból Blythville, Ark.-ba költözött és- azt állítja, hogy törvényes jogai keretén belül cselekedett. Az UAW-val fennállott szerződéses viszonya még májusban, a költözködés előtt megszűnt. A szak- szervezet azt mondta, hogy a Lyons cég megta­gadta uj munkaszerződés megkötését, mert köl­tözködni szándékozott. A szakszervezet egy nemrégen hozott bírósági döntés alapján fog a kizárt munkások érdekeiért küzdeni. A Detroiti Kerületi Bíróság a Gemmer Manufacturing Co. ellen hozott döntést, amely­ben kötelezi a céget, hogy rangidős (seniority) munkásait vigye magával, amikor Tennesseebe költözteti üzemét. Detroitban a Vickers, Inc. — a Sperry-Rand Corporation egyik alosztálya — két alkalmazott­ja, a maguk és a cég másik 600 munkása nevé­ben, pert indított a kerületi bíróságon, hogy jo­guk legyen a cég más üzemeibe való áthelyezésre, olyan arányban, ahogyan a cég más üzemekbe utalia az eddig általuk végzet munkát. De cember óta a Vickers Inc. a Jackson, Miss.-ben, Joplin, Mo.-ban és Torrance, Cal.-ban levő üze­meibe helyezi át detroiti üzemrészlegeit. A cég és a szakszervezet közötti munkaszerződés még tavaly lejárt ugyan, de azóta tárgyalások folynak a megújítására és a munkások, a Gemmer ügy­ben hozott döntés alapján, a szolgálati éveik alatt bizonyos “megváltozhatatlan” jogokra tettek szert a munkahelyükkel kapcsolatban. Ezekhez ragaszkodnak. Az AFL-CIO beszünteti farmmunkások szervezését Az ország gyümölcs-és főzeléktermelő nagy­farmerei hálával és köszönettel tartoznak George Meany-nek, az AFL-CIO központi elnökének leg­utóbbi union-romboló munkájáért. Meany bejelentette az AFL-CIO központi veze­tőségének legutóbbi közgyűlésén, hogy beszünteti a kaliforniai farmokon dolgozó mezőgazdasági munkások megszervezésével megbizott Agricul­tural Workers Organizing Committee működését. Kifogásul azt használta, hogy a szervező bizott­ság több mint két évi fennállása óta csak 3,500 munkást szervezett meg az állam 250,000 vándor, munkása közül. És hogy mindez 500,000 dollár­jába került. A szervező bizottság központja Stockton, Cal.- ban van. Vezetője, Norman Smith kijelentette, hogy Meany mélyen alábecsüli a munkát, amit a bizottság a határtalanul kizsákmányolt vándor­munkások között végzett és az elért eredménye­ket. Smith szerint, a beszervezett munkások szá­ma meghaladja a 12,000-et, akik közül 6,000 ma is jótálló tagja a szakszervezetnek. A munkások őrabéremelést és jobb munkaviszonyokat vívtak ki maguknak és ennek következtében olyan mun­káltatók is felemelték munkásaik fizetését, ahol nem folyt szervezkedés, talán éppen azért, hogy megelőzzék alkalmazottaik szervezkedését. A szervező bizottság — mondotta Smith — még két-három hónapig fog működni, amig tart a pénze. A tagokat valószinüleg áthelyezik más szakszervezetekhez. Állítólag a húsipari munká­sok szakszervezete érdeklődik az átvételük iránt. Meany nem vette megfontolás alá azt a valószínű lehetőséget, hogy a Teamsters Union veszi át az általa félbeszakított szervezést. Már ez év elején a Teamsters Union megszervezte a Salinas Val­ley hatalmas saláta és sárgarépa termelő Búd Antié Inc. cég munkásait. Hoffa, a Teamsterek elnöke, a nemrégen zárult konvención, nagyará­nyú szervezési tevékenységre fektetett le terve­ket, biztosította a szükséges pénzalapot és kije­lentette, hogy a szervezetlen munkások megszer­vezését minden lehető területre kifogja terjesz­teni. A kaliforniai mezőgazdasági munkások meg­szervezésére végzett munkának igen fontos je­lentőséget tulajdonítanak még a nagyfarmerek is. Kalifornia egyike a nagy mezőgazdasági ál­lamoknak, amely évente 3 milliárd dollár értékű terményt szállít az ország minden részébe. A szervezés ottani eredménye kihathat az ország más mezőgazdasági területeire is. A kaliforniai nagytermelők azért még nem bíznak meg telje­sen Meany kártékony elhatározásában, tartanak attól, hogy ebbe a munkásoknak is lesz valami beleszólásuk. Kijelentették: “nem tüntetjük el a védőintézkedéseinket azért, mert a martalócok egyik csoportját megsemmisítették.” A mezőgazdasági munkások szervezését nehe­zíti az, hogy nincsenek helyhez kötve. Farmról- farmra, államból-államba viszi őket mesterségük, a szerint, hogy hol van beakadtam való. Ezen csak egy országos szakszervezet létesítése segít­het. Meanyéket azonban ez nem érdekli. Ehhez saj­náljak a pénzt és kiadásokat. Nem sajnálnak azonban százezreket költeni arra, hogy az afrikai szakszervezetek között az amerikai és a nyugati imperializmus támogatására végezzenek szerve­zési munkát. Legutóbbi központi vezetőségi gyűlésükön 15 ezer dollárt ajánlottak fel latin-amerikai szak- szervezeti vezetők kiképzésére szánt pénzalap tá­mogatására, amely évente 150 latinamerikai ta­nítását célozza az Egyesült Államokban, a Mea- ny-féle szakszervezeti elvek alapján végzendő osz- tályegyüttmíiködésre és munkások érdekeinek el­árulására. Az acéltermelés emelkedik, a munkanélküliség marad Az év eleje óta az acéltermelés ugrásszerűen emelkedett, de csak néhányezer munkást hívtak vissza a munkahelyére. Az acélipari munkások helyzetére a kormánynak ez a jelentése mutat rá élesen. Az automáció egyre növekszik és a munkások munkaideje nem hogy csökkenne, ha­nem hosszabbodik. Ennek a következménye az, hogy a jelentések szerint az acéltermelés ez év februárja és áprilisa között 13 százalékkal növe­kedett mig ugyanezen idő alatt a munkások szá­ma csak 10,000 emberrel emelkedett, vagyis 2 százalékkal. A Munkaügyi Minisztériumban összeállított ki­mutatás bizonyítja, hogy ez a visszásság az alkal­mazottak száma s a termelés emelkedése között csak még nyilvánvalóbb lesz, ha a májusi terme­lési eredményeket vizsgáljuk meg. E hónap első húsz napjában a termelt acél mennyisége elérte a heti 2,000,000 tonnát, ami az 1957—1959 közötti átlag 109.3 százalékát jelenti. A nagy gazdasági visszaesés az acéliparban az 1960-as évben történt, amikor a kapacitás 50 szá zalékára esett a termelés. 1960 februárjától 1961 februárjáig 149,000 acélmunkást bocsátottak el, az összmunkások egy negyedét a szakmában. Ez a tömeg ma is munkanélkül van. A következő hó­napban 25,500 munkás valószinüleg visszanyeri a munkáját, ez százalékban kifejezve 5.8 száza­lékot jelent. További nagyobb javulásra azonban csekély a kilátás. Az acéliparban foglalkoztatott munkások nagy­arányú munkanélkülisége rá kell, hogy döbbentse a kormányt a munkaidő nagyarányú lerövidíté­sének szükségességére. Az autómáció gyorsiramu fejlődése mellett csak tragikus következménnyel járhat a régi állapotokhoz való merev ragaszko­dás.

Next

/
Thumbnails
Contents