Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-09 / 6. szám

10 AMEK1KA1 IVIAUIAK sau 2X2=4+1234:1234+212349870—7901321x123455=12341 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja Eörsi Béla 2X2=4 + 1234:1234 + 212349870+7904321x123455=12347 Az aufoítiáció Egyik barátom utján érdekes tanulmányhoz jutottam, mely által tiszta képet kaptam az auto- mációről és annak gazdasági és társadalmi követ­kezményeiről. Az autumáció a termelés olyan fokú gépesítése, amikor az ember csak felügyelői szerephez jut, s a munkás nem vesz részt a termelésben, vagy iro­dai munkában, mert azt a gép végzi el. Az emberi munkaerő pedig csupán az ellenőrző tábla számai­ból vehet tudomást a raunlfli teljesítésének helyes­ségéről, vagy helytelenségéről. Vegyünk egy példát a fentemlitett tanulmány­ból : a golyós csapágy gyártását. Az egyik ajtón bemegy a nyersanyag, a másik ajtón pedig becso­magolva, szállításra készen jön ki a gyártmány. A gép tehát termelt, megvizsgálta a kész árucikk minőségét, becsomagolta, s mindezt teljesen egye­dül, az emberi kéz érintése nélkül. Az ellenőrző mérnök a mai technikai győzelmet látja maga előtt — az elektronikát, a süni leve­gőn, vagy vizhatáson alapuló erőket és a régi gé­peknél alkalmazott villanyerőt s mechanizmus fel- használását. Az emberi munkaerő kiküszöbölése nemcsak olcsóbbá teszi a' termelést, de meg is gyorsítja azt, s tökéletesebbé teszi. Ezáltal a pro­fit olyan mértékben emelkedik, hogy a tőkés tár- „ sadalom hajlandó bármilyen anyagi áldozatot hoz­ni érte. Az említett tanulmány egy pár példát ad az au tornádó gazdasági előnyeiről. Pl. az egyik nagy repülőgépgyárban egy alkatrész elkészítése $18,- 500-ba kerglt a legjobb gépek és a lehető legjobb termelési feltételek mellett. Az automáeió beveze­tése után $1,950-ra csökkent ennek az alkatrész­nek az előállítási költsége. Némely gyárban 80 óra helyett égy órára lehetett csökkenteni a gyártási időt, vagyis a gyártás költségei kb. 1 10-re csök­kentek. Egy repülőgépgyár automata gépeket ál­lított be 500 millió dolláros befektetéssel. 90 napi termeléssel behozta ezen hatalmas befektetett tőkéjét. Az automáeió korunk legnagyobb technikai vív­mánya és az atomenergiával együtt az"emberiség jótevője lehetne, ha nem a profit növelésére, ha­nem a társadalom javára használnák fel.' A szocialista társadalomban az automáeió áldás, különösen ott, ahol technika rag képzett erők hiá­nya mutatkozik, mint pl. Kínában, Afrikában, Dél-Amerikában. Ezekben az országokban az au- tomáció a gazdasági termelés tempójának gyorsí­tását, teszi lehetővé. A tőkés társadalom és az, automáeió A tőkés társadalom profitra épült és nem tud ellentállni a profit csábításainak. Ez a természete. Az amerikai gazdasági rendszer kénytelen lesz az automáeiót a legközelebbi 10—20 éven belül ke­resztülvinni, hogy fenntarthassa versenyképessé­gét a világpiacon, még akkor is, ha ebben a fo­lyamatban milliók válnak munkanélkülivé. Mivel az amerikai munkás egyben fogyasztó is, vásárlóképességének csökkentése nem lehet érde­ke az amerikai tőkéseknek. Viszont, ha olcsón akarnak termelni, akkor azt az automációval ér­hetik el legjobban, de ugyanakkor kiteszik mun­kájukból azokat, akik az árucikkek legfőbb vásár­lói. Ilyen óriási dilemma előtt állnak a tőkések. A szakszervezetek felfogása Habár a szakszervezeti vezetők tisztában van­nak azzal, hogy az ipar automatizálását nem tud­jak megakadályozni, mindenáron arra töreksze­nek, hogy megmaradt tagjaik'elhelyezkedési le­hetőségét biztosítsák. Rendszerint megegyeznek ■ii gyárosokkal abban, hogy az automatizálás ese­tén minden eddig alkalmazott munkás megtart­hassa munkahelyét. Ez talán egyes óriási üze­mekben lehetséges, de a statisztika szerint — habár a termelés országszerte emelkedett — az ipari munkások száma állandóan csökken. A fent­emlitett tanulmány helyesen jegyzi meg, hogy az automáeió következtében feleslegessé vált mun­kások elhelyezkedése más iparokban csak addig lehetséges, amig a gazdasági válság nem válik általánossá. Ha ez a helyzet’ áll elő, akkor óriási tömegek kerülnek majd az utcára és kevésnek lesz reménye arra, hogy valaha is újból dolgoz­A dollárválság - az Egyesült Államok világpolitikai válsága (Befejező közlemény) Ennek az a legfőbb oka, hogy a dollár iránti bizalom magukban ai amerikaiakban is megin­gott! Ezt pedig a dollár lassú, de állandó belföl­di elértéktelenedése készítette elő, ami az árak emelkedésében jutott kifejezésre. A fogyasztói árak indexe az Egyesült Államokban (1947—1949 = 100) 1941 62.9 1952 113.5 1956 116.2 1959 124.6 1960 (julius) 126.6 Amint látjuk, a dollárnak az aranyhoz viszo­nyított stabil felemelt árfolyama, amit az Egye­sült Államok a világra kényszeritett, nem tudta megakadályozni a dollár belföldi elértéktelenedé­sét^ amely a szüntelen áremelkedésben nyilvánult meg. A tény mindenképpen tény: Londonban az arany dollárért való tömeges felvásárlása, ami­nek eredményeként 1 uncia arany ára 40 dollárra emelkedett, javarészt magából az Egyesült Álla­mokból indult ki! A Times cimü lap igen jól érte­sült tudósitója 1960 november 4-én megírta: “Az Egyesült Államokat az Atlanti-óceántól a Csendes-óceáni partokig hatalmába kerítette az aranyláz. Igaz. úgyszólván lehetetlen megrajzol­ni az amerikai üzérek által vagy megbízásukból történő aranyfelvásárlás méretének teljes képét, mivel az európai pénzügyi központokon keresztül érkező megrendelések gazdáinak a nevét titokban tartják. Ám bizonyára nem követünk el nagy hi­bát, ha feltételezzük, hogy a londoni piac közve­títésével eszközölt megrendeléseknek körülbelül egy harmada amerikai”. Európában sem volt jobb a helyzet: “Potenciálisan sokkal veszélyesebb az a tény —- irta a tudósitó -—, hogy a legutóbbi két hét­hasson az iparokban. A nyugati rakparti munkások szákszervezeté­nek (ÍLWU) munkaadókkal való megállapodása lehetővé teszi, hogy egy munkást sem bocsátanak el és hat év alatt 31.5 millió dollárt biztosítanak a szakszervezeti tagoknak az automatizálás követ kézfőben szerzett profitból.- Ez kétségtelenül jó üzlet a munkaadóknak, de mi lesz, ha általánossá válik a gazdasági válság, vagy hat év múlva ? Hajlandók lesznek-e a munkaadók szubvenciót ad­ni minden munkásnak élete végéig? A tőkés gazdálkodás és az automáeió A tőkés gazdálkodás saját belső ellentmondásai miatt nem képes áz automáeiót megoldani. Mivel az Egyesült Államokban elég .képzett munkás van, a munkaalkalom csökkenése a munkásság állandó munkanélküliségét hozná magával. A Szóvjétunió és Kina áruhiányba^ szenved és az igények fejlő­désével a követelmények még nagyobbak lesznek, így ezekben az országokban az automáeió nem­csak, hogy nem okoz munkásfelesleget, hanem ép ellenkezőleg, csakis igv válik lehetővé a fejlő­dés erősebb üteme. Az Egyesült Államokban viszont állandó mun­kanélküliséget hoz az automáeió (lásd a" West Virgiriia-i bányavidéket) és a fogyasztók számá­nak csökkenésével gazdasági válságot idéz elő. E válságból a tőkés társadalom csak még olcsóbb termeléssel tud kikerülni (racionalizálással), amely erősebb automációra vezet. A Kevnes-el- rnélet szerint a válságot csakis munkaalkalmat adó állami beruházásokkal iehet ellensúlyozni, mint iPak, iskolák építésére, olcsó kamatláb a magánépitkezések részére, stb.. . Mindez infláció­ra veket, amely az idős polgárokat és a munká­sokat suitja legjobban. Az említett tanulmánv igen élesen mutat rá arra, hogy a huszas évek ipari racionalizálása hozta létre az amerikai gazdasági válságot (dep­ressziót) és az Európában akkor uralkodó mun­kanélküliséget, amely azután Hitlert uralomra juttatta, s amire a második világháború volt a kapitalista rendszer válasza. Az automáeió a tőkés gazdasági rendszert vi­lágválságba viheti. Az egyetlen megoldás a hideg­háború megszüntetése lenne, mely,esetben a vi­lágpiac 2000 millió, áruéhes fogyasztója olyan piacot teremtene, mely napok alatt felszippanta­ná a munkanélkülieket. Sainn* azonban, hoev ilyen megértést a tőkés gazdasági rendszer veze­tőitől nem várhatunk. ben az európai pénzügyi központokban olyasmi volt megfigyelhető, ami valóban “a dollártól való menekülésre” hasonlít. Az Európában élő ameri­kaiak dollárbetétjeit szabadon átváltották európai valutákra. Ez a folyamat, ha a közeljövőben meg nem állítják, elkerülhetetlenül arra vezet, hogy a dollárbetétek az európai központi bankokban mér­hetetlenül felduzzadnak”. A U. S. aranytartaléka Példaként megemlíthetjük az NSZK jegybank­ját, amelynek dollárkészletei az év elejétől októ­ber végéig 1.8 milliárdról 3 milliárdra emelked­tek. Persze az európai jegybankok a dollárt nem vásárolhatják fel vég nélkül. Következésképpen elkerülhetetlen a dollármennyiség aranyra való részleges átváltása, vagyis az Egyesült Államok aranyának további kiáramlása. Az- első tekintetre úgy tűnik, hogy USA 18 milliárd dollárnyi aranykészlete még akkor is elég biztonságérzetet ad az USA-ban, ha az arany havi kiáramlása 280 millió dollár, amint október­ben volt. A 18 milliárd dollárnyi óriási arany- készlet csupán látszólagos: tetemes része nem az USA tulajdona, hanem csupán az USA-ban, mint világbankárnál elhelyezett, rövidlejáratu külföldi betétekből adódik. A Szövetségi Tartalék Hivatal hivatalos ada­tai a következőkről tanúskodnak (az USA bank­jainak rövidlejáratu kötelezettségei külföldiekkel szemben milliárd dollárban) : 1955 december 11.7 1958 december 14.6 1960 junius 17.4 Ezen összeg zöme a jegybankok és a külföldi kormányok betétjeiből adódik. Ugyanekkor az összes amerikai bankok külföldön elhelyezett rö­vidlejáratu betétjeinek összege 1960 júliusában, ugyanezen hivatalos adatok szerint, csupán 3 mil­liárd dollár volt. Ez azt jelenti, hogy USA bank­jainak a rövidlejáratu betétekből eredő adóssága a tőkésvilágban eléri a 14.4 milliárd dollárt. Mivel a rövidlejáratu betéteket tulajdonosaik bármikor visszakövetelhetik — ez pedig az arany megfelelő mértékű kiáramlására vezetne —, en­nélfogva /az Egyesült Államok 18 milliárdnyi aranykészletéből mindössze 4—5 milliárd az ame­rikai vagyon, á többi a külföldieké, akik ezt az aranyat bármikor követelhetik. >' A Washingtonnal “baráti” viszonyban levő európai kormányok a dollár segítségére siettek. Sürgős pénzügyi rendszabályokat foganatosítot­tak. Londonban és Bonnban például csökkentették a számlatételeket; Anglia és Franciaország sür­gősen- kifizette az USA-nak járók tartozásait. Svájcban 1 százalékos adót vetettek ki az arany­ra. A dollár válságát ideiglenesen lokalizálták. Londonban-az arany ára többé-kevésbé jnegéüa- pödott az 1 uncia — 36 dollár -szinten. Ezek az intézkedések azonban nem terjednek ki a dollárválság alapvető okára, arra az okra, amely a passzív fizetési mérleghez vezet. Azon irdatlan nagy külföldi kiadásokról van szó, amelyeket az Egyesült Államok a hidegháborúra, nagyhatalmi pozícióinak fenntartására fordít. Eisenhower csu­pán egyetlen intézkedést tett a külföldi dohár- kiadások csökkentésére: rendeletet adott ki a kül­földön tartózkodó amerikai katonai személvek családtagjainak hazahívására. Ez voltai egyedü­li rendszabály, amelyet USA .-nemzetközi tekinté­lyének csorbulása nélkül megtehetett. Második intézkedésként Anderson amerikai pénzügyjniniszterhelvettés’t Európába küldték, hogy a NATO-beli partnerekkel a katonai erők és támaszpontok fenntartására fordított költségek amerikai hányadának csökkentéséről tárgyalja­nak. Először Adenauert keresték fel. Szerették volna rávenni, hogy vállalja a Németországban állomásozó amerikai csapatok eltartási költségei­nek egy részét, valamint, a fejlődésükben vissza­maradt országoknak nyújtott gazdasági.segély egy részét. Ugyanezt javasolták Macmillan-nek is. (Időközben mind a két tárgyalás gyakorlatilag kudarccal végződött USA számára. —A s er-cj Persze a US kérését azzal a fenyegetéssel tá­maszthatja alá, hogy csapatait kivonja Németor­szágból és Angliából. Szövetségesei természetesen az amerikai csapatok kivonását nem akadályoz­hatják meg. Ez azonban a NATO végét és az amerikai világpolitika teljes csődjét jelentené. USA továbbá korlátozhatja vagy teljesen meg­szüntetheti a más országoknak nyújtott katonai és gazdasági segélyt. Ez az USA-tól függő rend­szerek igen gyorsan bekövetkező bukására vezet­ne-, (Dél-Vietnamban, Formózán, Dél-Koreóban. néhánv közép-amerikai országban stb.). s aláak­názná az Egyesült Államok egész világpolitikáját.

Next

/
Thumbnails
Contents