Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-09 / 6. szám

Thursday, February 9., 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Ahogyan én látom... írja: EHN Nemzetközi nyelv Amikor az ember kellő nyelvismeret nélkül ide­gen ország területére lép, egy sorba kerül a né­mákkal és a kiskorú gyermekekkel, akik még nem tanultak meg beszélni. November elején Spanyol- országba jutottunk és a magyar, angol, német és kevés francia nyelvtudásunkat akár el is felejtet­tük volna, mert hasznát venni úgy sem tudtuk. Spanyolországban ugyanis, a többi európai or­szágoktól eltérően, spanyolul beszélnek és meg­lepő bár, de a lakosság elvárja, hogy mindenki más is az ö nyelvén beszéljen. Különösen akkor, ha kérdezni vagy mondanivalója van. Az idegen országban — ez alkalommal Spa­nyolországban —, a megérkezés órájában rájöt­tünk, hogy amit valamikor régen az iskolákban és később az életben tanultunk, vajmi kevés ahhoz képest, amit tudnunk kellene, de nem tudunk. Mert mit tanultunk és mit tudunk? Az egykori iskolásfiuk kedvenc tanítói — mint nekem Vra- nesics földrajz és természetrajz tanár ur —, el­mondották, hogy a Pireneusoktól délre van egy félsziget, amelyen Spanyolország és Portugália fekszenek és amelynek partjait keletről és délről a Földközi-tenger, nyugatról pedig az Atlanti­óceán hullámai mossák. Tanultunk valamit Spa­nyolország történelméből, a spanyolok és mórok harcairól és megelőzőleg a vizigótok és rómaiak betöréseiről. És persze hallottunk a királynőről, aki arról lett nevezetes, hogy az ékszereit egy sarki zálogházba vitte és az igy kölcsönzött pén­zen elküldte Columbust Amerikába. Ha mindezt a sok minden mással együtt elfe­lejtettük volna, nem éreztük volna hiányát, mert mindez nem pótolta volna, ami hiányzott és ez: a spanyol nyelv ismerete. Furcsa, de való, hogy három régi ismerősünkkel sem találkoztunk, azok­kal a spanyolokkal, akiket életünk folyamán oly gyakran hallottunk emlegetni. Nem találkoztunk az “örült spanyollal” — bár tudjuk, hogy legalább EGY ilyen van itt valahol —, és az illetővel sem jöttünk még össze, aki feltalálta a spanyol viaszt. A sevillai borbéllyal sem találkoztunk, mert egye­lőre még nem voltunk Sevilla városában, de ok­vetlenül elmegyünk oda. is és akkor lenyiratjuk vele egykori dús hajzatunk csekélyke maradvá­nyait. Jó alkalom lesz ott megtudni, hogy ez a nemzetközileg ismert borbély valóban olyan jól énekel-e, mint azt az operákban hirdetik? Miután e régi ismerősökkel nem találkoztunk és nyelvtudásunk nullával volt egyenlő, azonnal nekifogtunk a spanyol nyelv tanulásának, de köz­ben gyakran gondoltunk arra, hogy milyen jó lenne egy könnyen elsajátítható nemzetközi nyelv. Ezt azért is hőn óhajtottuk, mert hiszen innen még néhány olyan ország meglátogatását tervez­zük, amelynek nyelvét szintén nem beszéljük és elvégre mindenütt nem maradhatunk addig, amig. a nyelvtudásunkat egy újabbal szaporítjuk. A turisták százezreire, akik természetüknél fogva állandóan uj vadászterületek után szaglász­nak, egy ilyen nemzetközi nyelv valóságos áldás lenne. Tudjuk, hogy van az eszperantó nyelv, amelyet állítólag néhány százezer ember beszél, de távolról sem elegen ahhoz, hogy használható nemzetközi nyelvként ismerjük el. Amerikán, Ka­nadán, Anglián, Ausztrálián és New Zealandon kívül, Európa országaiban aránylag elég sokan beszélnek angolul, de nem elegen ahhoz, hogy ez­zel az egy nyelvismerettel kényelmesen mozog­hasson az ember a fent említett országokon kí­vül. Persze az “előkelő” szállodákban, a “jobb” üzletekben és éttermekben rendesen akad egy ember, aki a helyi nyelven kívül angolul is beszél legalább egy keveset, de — sajnos — mindenki, aki angolul beszél még nem lakhat “előkelő” szál­lodákban és nem vásárolhat “jobb” üzletekben, így — mint minden más vonalon — a turisták között is előnyös, ha valakinek az átlagosnál több pénze van, mert ha az ember otthon marad, vagy utazik, egy igazság mindig igazság marad” “A pénz beszél.” Egyelőre a pénz az egyetlen, amely mindent pótol, még a nemzetközi nyelvet is. Az eszperantó nyelv a sok közül csak egy kísér­let arra, hogy a különböző országbeli embereket megérttessék egymással, de voltak és vannak más hasonló törekvések is. Az európai országokban többé-kevésbé megvalósították az automobil veze­tőket utasító jelzések összhangba hozását. Ezen a téren szavak helyett jelek tolmácsolják, hogy mit szabad, mit kell és mit nem szabad csinálni annak, aki automobilját az idegen ország utjain vezeti/Az amerikaiak, angolok és más országbeli­ek is rögtön megértik ezeket a jeleket, mint aho­gyan gyorsan megértik, ha egy ajtón a “W]C”, vagy a “00” jelzéseket látják. Az utóbbi jeleket mostanában egy férfi vagy egy nő alakjával he­lyettesítik, ami nagyon ésszerű például Olaszor­szágban, ahol a “signori” és “signore” szó gyak­ran megzavarja a külföldit. A jelek jól szolgálnak az autó-utakon és bizo­nyos ajtókon, de a jelekkel való beszéd már nem lenne kielégítő, bár ilyen irányban is történtek kísérletezések. Ez a módszer megkívánná, hogy minden turista egyúttal rajzoló művész is legyen, mert máskülönben az “olvasó” összezavarná a je­leket és akkor ezzel a “beszéddel” semmire sem menne az ember. Az utóbbi időben ezen a téren meglehetős siker­rel kísérletezett egy dr. L. Binem nevű dán orvos, aki ezt a beszélgetési, illetőleg közlekedési módot “logográfiának” nevezi. Dr. Binem módszere egy­szerűen az, hogy a leggyakrabban használt szava­kat számokkal látja el. Ugyanaz a szám MINDEN nyelvben ugyanazt a szót jelenti. Ha például a “jó” az egyes, a “nap” a kettes és a “kiván” a hármas számnak felelne meg, akkor az “1-2-3” számokat angol, német, francia, orosz, magyar, kinai — egyszóval minden nemzetiségű rögtön igy olvasná": “Jó napot kívánok.” A “logográfia” használata tehát abból állna, hogy egy kis zsebkönyvben felsorolva minden tu­rista magánál hordaná a leggyakrabban használt szavak listáját és a szavaknak megfelelő számok használatával megérttetné magát minden más nyelvet beszélő turistával, továbbá a szállodák, éttermek, üzletek, vasútállomások, stb. alkalma- zattaival. Úgy hallom, hogy ilyen “logográfia” már elkészült angol, francia és spanyol nyelven és az orosz zsebkönyv elkészítésén most dolgoz­nak. Mindebből kiderül, hogy a “logográfia” haszná­lata aránylag könnyű, de annak összeállítása M- . ...... ■■ -"■■■■ 11 1 már nem olyan könnyű dolog. Elsősorban nehéz megállapítani, hogy melyek a “leggyakrabban használt” szavak. Azután nehéz áthidalni azt az akadályt, hogy úgyszólván minden nyelvben bizo­nyos szavaknak más és más, gyakran egészen el­térő jelentésük van. Az angol alap-nyelv szótárát kétezer szóra becsülik. Ennyi szóval sok mindent ki lehet fejezni,.ha primitiv módon is, és elég ahhoz, hogy két ember megérthesse egymást. A bajok ott kezdődnek, amikor egyes nyelvekben ugyannak a szónak különböző jelentése van. Dr. Binem egy elektromos fordító gépbe ennek az an­gol mondatnak megfelelő számokat diktálta: “The spirit is willing, but the flesh is weak”. (Szabadon magyarra fordítva: A szellem hajlandó, de a test gyenge.”) Az orosz fordítást a gép igy ad­ta vissza: “The vodka is ready, but the meat is spoiled.” (Szabadon magyarul: “A vodka kész, de a hús elromlott.”) Ez az egy példa mutatja, hogy mik a számokkal való “beszélgetés” hátrányai, de a “logográfia” ily hátrányai nem csüggesztik el dr. Binem-et, aki azt mondja, hogy sok szónak minden nyelv­ben több értelme van, de azért szabadon használ­juk ezeket a szavakat Írásban és beszédben, anél­kül, hogy értelmüket összezavarnók. A “logqgrá- fia” is használni fogja ezeket a szavakat és a mondatok összetétele megmutatja, hogy melyik szónak melyik értelmét kell tudomásul venni. Mint minden pótlás és helyettesítés, úgy a “logográfia” sem tökéletes, de amig jobb nincsen, addig ezt a “tökéletlen” közlekedési módszert is megpróbálják forgalomba hozni, egyelőre négy nyelven, később a többi nyelveken is. Az eszpe- rantó, amelyet fiatal korunkban nagy lelkesedés­sel kezdtünk elsajátítani, nem tudott elterjedni és csak az idő fogja megmutatni, hogy a “logo­gráfiát” sikerül-e népszerűsíteni. Mi ezt az időt nem tudjuk kivárni, azért nap- ról-napra szorgalmasan tanuljuk a spanyol nyel­vet. A tanulás közben érdekes és meglepő dolgok­ra jöttünk rá —, de erről majd a legközelebbi cikkben lesz szó. KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA Az ide forradalmárod ott legújabb magyarok egészen másként méltóztatnak társalogni, kérem alássan, mint ahogy mi beszélünk. Körülkerülik a mondókát, mintha forró kásától féltenék a nyelvüket.Például vegyük Doktor Ihajos és Dok­tor Csuhajos volt óhazai ügyvéd urakat. Egyfor­ma osztályranguak, tehát érthető, hogy egymás mellett ülnek az ebédlőasztalnál. Azt mondja a doktor Ihajos a társának: megtisztelve is érzem magamat . . . stb . . . stb ... (Angolul: ‘Sure’) Közben mindkettőnek kihűlt a levese. viden^J NÉGY ülősztrájkban részvevő néger diákveze­tőt tartóztattak le a South Carolina-i Rock Hills- ben. • A GHÁNÁI úttörőmozgalom tiz vezetője a Szovjetunióba utazott, ahol hat hónapon át tanul­mányozza az ifjúsági szervezetek életét. ‘Kedves kolléga, méltóztatnál oly szívesnek és becsesnek lenni, ha nem esik nehezedre, azaz mi­után úgy látom, hogy éppenséggel a kezed ügyé­re esik, ha nem úgy volna, nem óhajtanálak há­borgatni a világért sem, igy is kénytelen vagyok előre bocsájtani, hogy távol esik tőlem az a szán­dék, mintha a háziasszonyt hibáztatni akarnám, avagy, hogy szerényebben mégcsak kritizálni is merészelném, mert Te is tudod kérlek, hogy amint minden embernek más és más a tehetsége a po­fonokra, ugyanképp más az érzéke az izekre és ugyebár a legjobb ételeket is el lehet rontani . . . bocsánat, talán inkább úgy mondanám, hogy nem kihozni az étel maximum lehetőségeit és ezzel sem óhajtok a mi kedves háziasszonyunk sza- kácsmüvészetére sötét árnyékot vetni, mert hi­szen ilyesmi a legjobb családoknál is megeshet, mert amint a közmondás mondja, emlékszel a la­tinra, még a második gimnázium óta, hogy nem azért él az ember, hogy egyen . . . azaz éppen fordítva . . . latinul nem hibáztam volna el és ezekután bátorkodlak megkérni, hogy minek­után már voltál oly szives, vagy leszel oly szi­ves annak szükséges használatát igénybe ven­ni és minekután igénybe vetted, előre is nagyon szépen megköszönöm, továbbítsd ide a sótartót!’ (Angolul: ‘Pass the salt.’) Doktor Csuhajos pedig eképpen válaszolt, kezé­ben a sótartóval, mintha felköszönténé vele a ba­rátját és a világért se tolja azt egyenlőre még a szomszédja elé: , ‘Kedves kolléga! Köztudomású szerénységem szerényen tiltja, hogy méltányos kérésednek ne tegyek eleget, annál is inkább, mert mélységesen meg vagyok hatva, hogy pont szerénységemet ér­te az a kitüntetés, hogy szolgálatodra lehetek és MÚZEUMOT kap a Fertő-tó. A volt püspöki kastélyban rendezik be a tóval kapcsolatos meg­figyelésekről szóló gyűjtemény anyagát. A múze­um mellett kutató állomás is működik majd. • BIOHULLÁMOKKAL irányított mükéz kidol­gozásának továbbfejlesztésén dolgoznak a hires moszkvai Művégtag Kutató Intézetben. Az agyból érkező utasításokat biohullámok továbbítják a csuklóra erősített karszalagra, s igy hozzák majd mozgásba a mükezet. NAPMEGFIGYELŐ teleszkóp készül a Egye­sült Államok Arizona államában, a napfolttevé­kenység és a napkitörések megfigyelésére. Az elektromotorokkal hajtott 33 méter magas áll­ványzaton elhelyezett tükör követi a nap mozgá­sát; a nap képét tükörrendszer közvetíti egy alag utón át a Kitt Peak obszervatóriumának föld alat­ti megfigyelő helyiségébe. Az amerikai család Washington. — A Census Bureau jelentése sze­rint az amerikai átlagos család növekedőben van. Amig 1958 márciusában az amerikai átlagos csa­lád 3.54 személyből, addig 1959 márciusában már 3.68 személyből állott. Az 1960-as népszámlálás eredményét errevonatkozólag még nem dolgoz­ták fel, de az iroda előzetes becslése szerint a 10 éves ciklusban az “átlagos család” körülbelül 4 százalékos emelkedést mutat. Lényegében ez az adat azt mondja, hogy az amerikai családok kö­zött felosztva a gyermekek számát, egy-egy csa­ládra átlag 1.7 gyermek esik.

Next

/
Thumbnails
Contents