Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-09 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, tFebruary 9, 1961 0 HOGYAN TÖLT! NAPJAIT EGY MUNKANÉLKÜLI? Michigan-ben több mint 250,000 munkanélküli van jelenleg. Ez a 8 milliós állam tehát erősen érzi a növekvő depressziót. A terjedő munkanélküliség nyomasztó hangulatot idéz elő a munkások széles tömegeiben. Az egyik ilyen munkanélkülit meginterjuolta a “Worker” riportere. A megkérdezett munkás a következőképpen beszélte el egy tétlenségre kárhoztatott napja történetét. Korán reggel megszólal az ébresztőóra. A munkás felesége ugyanis dolgozik és az óra jelzi, hogy ideje nekikészülődni iá felkelésnek. “Hála istennek, legalább neki van munkája”, gondolja a férfi. Ez a család tehát még szerencsésebb, mint az átlagos, mert a legtöbb helyen a nő sem dolgozik. Az ébresztőóra hangjára ma a férfi is felkel, mert ez a nap ahhoz a kettőhöz tartozik, amikor munka után nézhet. A hét többi napjain ugyanis neki otthon kell maradnia és vigyázni a csecsemőjükre. De ezen a két napon jön egy asszony a házhoz, aki felügyel a gyerekre. “Néha dühös vagyok amiatt a fordított szerep miatt, amit mun kanélküliségem folytán vállalnom kell” — fakad ki mérgesen. A háziasszony-szerep sehogy sem illik rá. Egész életében keményen dolgozott és ma sem elég öreg ahhoz, hogy elviselje ,a tétlenséget. A férfi méltóságán és önérzetén is komoly csorbát ejt ez az áldatlan állapot. A legtöbb munkás — mondja — bizonyos büszkeséget érez, ha mint családfenntartó dolgozik és keresi meg a szükséges bért ehhez. A munka elvesztésével elvész az a méltóságérzet és önbecsülés is, amit, mint családfő érzett eddig. Ennek az a következménye, hogy haragudni kezd a feleségére, bár elismeri, hogy az asszony nem tehet a dologról semmit. Még szemrehányást sem tesz, hogy ő kénytelen a kenyérszerző feladatot betölteni, mikor inkább a kis gyerek mellett volna a helye. De hiába, valakinek elő kell teremteni a család megélhetési költségeit. M'kor reggel belép a konyhába, már ott van az özvegyasszony, aki a csecsemőre vigyáz majd. Az utóbbi időben nem tud fizetni neki, de az asszony azt mondta, hogy vár, amig ismét visszakerül a munkájába, ha ez hamarosan bekövetkezik. Persze az asszonynak is nagy szüksége van a pénzre, igy tehát ő is azok között van, akiknek jövője a munkanélküli sorsához van kötve. Ezáltal eggyel több személy várja munkába állását. Szomorúsága és elkeseredése csak fokozódik. “Még a reggeli kávé sem Ízlik” — mondja lemondóan. Azelőtt, mikor reggel felkelt, csend volt a házban és nyugalom. Jólesett az a tudat, hogy a felesége még aludhat, hisz nem kell felkelnie. Kellemes volt a csend, az otthoni csend, az egész napos zajos munka előtt. Most nagy sürgés-forgás van a lakásban, mert a 6 éves kislánya készülődik az iskolába, fejetetejére állítva mindent, mert hisz rendszerint egész nap nincs otthon a háziasszony. Ezután elviszi autóján a feleségét a munkahelyére. Már az utón elfogja a lemondás érzése. Tudja, hogy hiábavaló az egész kísérlet úgy sincs kilátása állásra. Talán lesz valami, ámítja magát, de tisztán látja, hogy reménytelen a dolog. Reméli, hogy a felesége nem kérdez semmit tőle az ut folyamán, de már hallja is a hangját. “Azt hiszed, kaphatsz valamit ma?” “Hogy az ördögbe tudhatom”, válaszolja kurtán. “Nos, talán. . .” “Talán, talán, én kétlem!” És ez a vége a beszélgetésnek. “Mikor a munkahely elé érünk, még mindig igen erős a harag és a tehetetlenség érzése bennem és nagyon rosszul érzem magam. Feleségem beletúr az erszényébe és kihalász onnan egy dollárt és néhány centet.” “Itt van a számodra, szükséged lesz egy kis pénzre.” “Amikor kiszáll én megállítom őt és azt mondom : az ördög vigye el, bocsáss meg”. “Tudom, mondja ő és egy halvány mosolyt küld felém, ‘ne aggódj, majd rendbejön a dolog’.” A következő állomás a szakszervezet épülete. Amikor a városba hajt, egy kicsit jobban kezdi érezni magát, bár tudja, hogy nagyon kicsi az esély munkára. De most már hamarosan megtudja mi a helyzet — gondolja, ő kiváló épitőmun- kás és az utóbbi időben kissé nehéz még a szezonban is munkát kapni. A baj az, hogy bár az utóbbi időben állandósult a szezon, mégis probléma munkát szerezni. Azelőtt^volt bőven munkaalkalom a szakmában, ma örülhet, ha egy kis időre akad valami, még a szezon alkalmával is. Az autóját becsempészi a munkanélküli egy magán klubnak a parkoló helyére, mert a városnak ezen a részén még az utcai parkolás is pénzbe kerül, és elindul a bejárat felé. Még korán van, igy megáll egy kávéra. A legtöbb állásnélküli be szokott nézni erre a helyre. Emberünk is megáll, hogy megnézze talált-e valaki valami helyet, vagy legalább is megtudni a lehetőségeket és híreket ezzel kapcsolatban. Lehangoltsága csakhamar ismét úrrá lesz rajta, hogy senki nincs ott, csak az az idősebb néger ember, aki kiszolgál. “Mi a helyzet? — kérdezi miután elém teszi a kávét.” “Rothadt, volt valaki ma reggel bent?” “Eddig még nem, mosolyog.” “A helyzet kezd pokolian tűrhetetlen lenni”. “Oh, majd nemsokára jobban fog menni — mondja, hogy megvigasztaljon.” A szakszervezet csarnoka majdnem teljesen üres, mikor belép oda. Látja, hogy hiába jött. Az Íróasztalnál ülő tisztviselő nem is nagyon tudja biztatni, hogy hamarosan lesz valami munka. 75. az alkalmazandók listáján. Csak nyolccal van előbb, mint legutóbbi alkalommal. Az épület előtt állnak beszélgető csoportok, ugyancsak tétlenségre Ítélt munkásokból. Csatlakozik hozzájuk. Az egyik szaktársa azt mondja, hogy megpróbálja hátha sikerül egy gyárban a fenntartási munkáknál állandó alkalmazást kapnia. Emberünk felhívja a figyelmét, mennyi gyári munkás várakozik körülöttük állásra 15 évi gyakorlattal, ami egy kissé lehűti társa reményeit. Hosszú és hiábavaló beszélgetés után, hogy majd talán lesz valami változás a helyzetben, és pesszimista megjegyzések kíséretében a jelenlegi általános gazdasági helyezetet illetően, elválnak egymástól. Ezután a munkanélküli ismerősünk bemegy egy kávét meginni szokott helyére. A pincérnő A napokban nyújtotta át Gideon Hausner, izraeli államügyész, Eichmann védőjének, dr. Servatius német ügyvédnek, a náci tömeggyilkos bűneiről összeállított listát. Ebben a vádiratban, a zsidó nép és az emberiség ellen elkövetett szörnyűségek mellett, felsorolják háborús bűneit és nási tagságát is Eichmann volt SS ezredesnek. A vádirat 15 pontból áll és ezek közül 12-ért halálbüntetés vár az európai zsidóság egykori kegyetlen gyilkosára. A többi három pont náci tagságát érinti és ezekért egyenként 7 évi börtön jár. A bünlista mellé csatolta az izraeli ügyészség a 89 terhelő tanúnak a listáját is. Ezek között van Yoel Brand neve, aki magyarországi születésű. Brand tárgyalt annak idején Eichmannal, hogy megmentse a hitleristák által elpusztításra szánt zsidók életét. Teherautókat követelt a náci hóhér a zsidók életéért cserébe és a tárgyalás sikertelenül végződött. Brandnak tehát igen jelentős szerepe lesz a bíróságon, mert azon kevesek közé tartozik, akik Eichmannal személyesen tárgyaltak és még életben vannak. Az Eichmann elleni vád a Gestapo Zsidóügyi Osztályának vezetőjekénti tevékenységére vonatkozik a második világháború alatt. Érinti a vádirat az 1944-es bűntetteit Budapesten, melyeket mint a nevét viselő különleges: csoport feje vitt véghez. A zsidók ellen elkövetett bűnei között felsorolják, hogy nem csak maga törekedett a zsidók fizikai megsemmisítésére vagy ahogy ő kifejezte a “zsidókérdés végső megoldására”, hanem másoknak is segítséget nyújtott kiirtásukhoz. 21 európai országot sorolnak fel, ahol bíinös tevékenységét kifejtette. Felekezetre való tekintet nélküT ismertetik a lengyelek, szlovének, cigányok és Lidice cseh község elleni tetteit. Ismeretes. hogy a nácik milyen szörnyű kegyetlenséggel pusztították és nyomták el az általuk leigá- zott népeket. Mindezen tettek elkövetéséért is halálbüntetés vár Eichmannra. Ügyvédje, Dr. Servatius egy óra hosszat tárgyalt az izráeli ügyésszel arról, hogyan fogják lebonyolitani látogatását tömeggyilkos védettjével, aki egy Haifa közelében lévő börtön foglya. Dr. Servatiusnak megadták ugyanis azt a jogot, hogy bizalmas beszélgetést folytasson Eichmannal. Láthatjuk tehát, hogy Hitler egyik főhóhéra már ismerősként üdvözli. Arra a kérdésre, hogy mi újság, megmutatja a közben vásárolt lapot, amelyben a gazdasági helyzet rosszabbodásáról számolnak be. ők maguk is igy értékelik ki a hely zetet, egy rövid párbeszéd kíséretében. Két munkás újságolja emberünknek, hogy megpróbálnak a városon kivül munkát találni, ő dolgozott sokfelé tehát ellátja őket tanácsokkal, de rámutat arra, hogy nem sok reménnyel kecsegtet az ütjük. Erre azt válaszolják, hogy inkább elmennek próbálkozni, mintsem éhezzenek a városban. Azzal válnak el, hogy majd értesítik, ha találnak valamit. Visszahajt a szakszervezethez, bár tudja, hogy teljesen reménytelen a dolog. Dühösen dobja el az újságot, amiben arról olvasott, hogy egy tudós milyen megoldást ajánl a növekvő munkanélküliség és az automáció hatásával kapcsolatban a helyzet megoldására. E könyvmoly szerint az egész csak ujraképzés kérdése. Vagyis képezzék ki a munkásokat magasabbfoku gyakorlatra. Milyen magasfoku gyakorlatot szerezhet, ha ezrek vannak az övéhez hasonló helyzetben. Ezután áthajt a város másik részébe, ahol ösz- szejön sorstársaival, akik szintén fiatalok és együtt elverik az időt ugratással és beszéddel. Ez egy kicsit elvonja a figyelmüket gondjaikról. Mikor felesége elé megy, hogy felvegye a munká ból jövő asszonyt, a céltalanul eltöltött napra gondol. Nem lett volna rossz kimenni a városból, mint ahogy egy néhányszor tette a legutóbbi években, de hol az ördögbe találhatott volna munkát ? “Mi a helyzet?” — kérdezi az asszony, miközben beül a kocsiba. “Szereztem egy állást, mint a Chrysler Részvénytársaság igazgatósági tanácsának az elnöke.” “Kiváncsi vagyok mi van a TV-n ma este?” — tér át a feleség más témára, hogy feloldja a feszült légkört maguk között. teljesen szabályos tárgyalást fog kapni, míg ő maga minden előzetes kihallgatás és vád nélkül kergetett, a legembertelenebb körülmények között, 6 millió zsidót és számos nem zsidót a leg- szörnyübb halálba. Nyugat-német barátai és támogatói is elkövettek mindent védelme érdekében. Dr. Servatius ügyvéd tiszteletdijának fedezőjét még homály fedi, de egyes hírforrások céloznak rá, hogy a bonni kormánynak van nagy szerepe annak a százezer márkának az előteremtésében, amely összeg a védelem költségét fogja fedezni. 1.5 százalékkal emelkedtek a megélhetési költségek a múlt évben Nagyarányú munkáselbocsátások az autóiparban A múlt évben tovább folytatódott a már 1955 óta tartó emelkedése a megélhetési költségeknek. Az 1960-as emelkedés — a statisztika szerint — a legjobban az egészségügyi kiadásoknál észlelhető, ahol 3.6 százalékot tesz ki a drágulás. December hónapban leginkább az élelmiszerek drágultak a megelőző hónaphoz viszonyítva. Ennek a következménye volt, hogy a megélhetési költségek 0.1 százalékkal emelkedtek, magában december hónapban is. A hús árak 4.3 százalékkal magasabbak voltak, mint 1959 decemberében. Az árak emelkedése, természetesen jelentősen csökkenti a dolgozók vásárlóerejét. Ennek egyik következményét láthatjuk abban a nagyarányú leépítésben, amit most a Ford és Chrysler autógyárak hajtanak végre. A Michigan-i Wayne-ben, a New Jersey-i Metuchen-ben, valamint Los An- geles-ben és St. Louis-ban lévő Ford gyárak egész héten zárva lesznek. Más telepeken is lezárnak számos részleget, igy ezen a héten-a munkából kiesettek száma eléri a tízezret. A Chrysler gyár is lezárja Imperial telepét Detroitban és Dodge- Yaliant-Lancer telepét a Michigan-i Hamtramk- ban. Ez 5,000 munkás elbocsátását jelenti. A munkáselbocsátások az autóeladás nagyarányú januári visszaesésével vannak kapcsolatban. Rengeteg eladatlan autó gyűlt fel a gyárak raktáraiban. Az idei januári termelés igy a legalacsonyabbra esett 1952 januárja óta. A február is igen alacsonynak Ígérkezik. Vi HHWWWMWWWWWWiWWWWWWVW A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! fTWfl ■■ ■ ■ ■■«1 111 ■ ■■■■mi ■ l ■ ■ ■lírrm ■ M 1 ■ l MJJi mifll ■■■■«■*! BT« ■ ■ nmmrmrfnifq ELKÉSZÜLT IZRAELBEN EICHMANN VÁDIRATA 12 pontba foglalták azokat a bűnöket, amikért a náci hóhérra halál vár
