Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-09 / 6. szám
7 <r"V~T,"y T T "T T ▼ T ▼ ▼ T ▼ ▼’H HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. ^L.4» ^ A ROSSZUL BE80MB0LT MELLÉRT Ha az Eisenhower-adminisztráció 1953-ban azzal az eltökélt szándékkal vette volna át a kormánykereket, hogy a következő nyolc évet az Egyesült Államok már akkor is meglehetősen lesoványodott tekintélyének a teljes lerombolására fogja szentelni, különb munkát akkor sem végezhetett volna! Amihez hozzányúlt — ha mindjárt arany is volt — sárrá vált a kezében. Ami kevés jó még akadt, azt elrontotta; ami rossz volt, azt még rosszabbá tette. Egyik bakot lőtte a másik után. A kínálkozó alkalmakat, amelyeknek kihasználása a nemzetközi atmoszféra enyhítéséhez vezethetett volna, vagy lecsepülte, vagy cinikusan felrúgta, vagy pedig — a legjobb esetben — ig- norálta. Barátainknak egész sorát, akik vagy politikai okokból vagy gazdasági kényszerből az Egyesült Államok szekerét tolták, egyre-másra elvesztettük. Ma már ott tartunk, hogy a földrajzi, néprajzi, nyelvi és érzelmi szempontból hozzánk legközelebb álló Kanada is túlságosan kényelmetlennek találja a velünk való szorosabb szövetséget. Billiókat költöttünk barátok és szövetségesek megnyerésére és amilyen arányban szórtuk a dollárokat, olyan arányban idegenítettük el magunktól a vélt vagy valódi támogatóinkat.. . Bucsu-üzenetében Eisenhower büszkén és önelégülten veregeti a saját vállát azért, hogy nyolc éven át “megőrizte a békét”. Hát kérem szeretettel, a történelem itélőszéke etfől a dicsőségtől rideg könyörtelenséggel meg fogja fosztani Mr. Eisenhowert -— aki mellesleg megjegyezve: hamarosan ismét visszakapja ötcsillagos tábornoki “rangját... Nagy hiba volt a visszavonuló elnök részéről, hogy ezt az állítólagos érdemét egyáltalán szóbahozta, hiszen minden iskolásgyerek tudja (s ha nem tudja, tudnia kellene!), hogy az ő adminisztrációja alatt a külíigvek vezetője, John Foster Dulles — a saját bevallása szerint — három- vagy négyizben MEGKOCKÁZTATTA a háború kitörését (brinkmanship), ha tehát mégsem tört ki a háború, az nem az Eisenhower-rezsim érdeme, hanem .'a másik oldalé, amely megőrizte a józanságát és nem ugrott fejest a meredekbe. . . Ki az igazibb, őszintébb hive a békének: az aki szántszándékkal háborúra provokáló helyzeteket teremt, vagy pedig az, aki az ilyen provokációk ellenére is megőrzi és latbaveti államférfin higgadtságát, bölcsességét és Ítélőképességét? A legnyakatekertebb logikával sem lehet azt állítani, hogy a béke nyolc éven át való va- cilláló létezése az Eisenhower-kormány igyekezetének a javára irható. Sokkal szilárdabb logikai alapon állunk, ha megállapítjuk, hogy a béke csupán azért tudta túlélni az Eisenhower-adminisz- trációt, mert az úgynevezett “ellenfél” nem vesztette el a fejét a többrendbeli súlyos provokáció láttára. Eisenhówemak tehát nincs joga a békebajnokot megillető pálmalevelet odabiggyeszteni az öt csillag mellé. . . A Kennedy-kormányzat öröksége: egy végtelenül összekuszált, bonyolult, fejtetőre állított nemzetközi szituáció, amelynek a kibogozása és rendbeszedése gigászi feladat! De az uj elnök sokkal előnyösebb helyzetben van, mint .versenytársa: Nixon lett volna, ha — isten őrizz! — az utóbbi nyerte volna el a szótöbbséget a novemberi választáskor, mert Kennedyt nem köti a letűnt adminisztráció rövidlátó, kétbalkezes külügyi iránya, mig Nixon — még ha akarta volna is — nem távolodothatott volna el attól a vonaltól, amelynek az elmúlt nyolc éven át aktiv részese és — állítólag — társszerzője volt. Kennedy megengedheti, magának azt a “fényűzést”, hogy felismerjen és kikorrigáljon bizonyos vaskos tévedéseket. viszont Nixon kötelességének tartotta volna ezeket a balfogásokat megvédeni, elfogadhatóvá tenni és folytatni. . . Hogy aztán Kennedy menyire mer eltérni a korábban lefektetett, tekergő irányvonaltól, azt csak a közeljövő fogja megmutatni. Egyelőre nem tehetünk mást, mint azt. hogy előlegezzük neki a bizalmunkat és sziv- dobogva lessiik-várjuk, miképpen ülteti át a gyakorlatba azokat a remekszép elveket, amelyeket beiktatása alkalmával hangoztatott. A helyzet fölötte bonyolult ugyan, de nem egészen reménytelen. Nincs az a nehézség, nincs az az akadály, amit ne lehetne egy kis józan ésszel, tárgyilagos mérlegeléssel, kölcsönös jóakarattal és államférfim jövőbelátással eltávolitani a tartós és maradandó béke felé vezető útról. Minden jel arra mutat, hogy Kennedyt kitűnő éleslátással ruházta fel a Gondviselés. Bizonyára felismeri tehát, hogy olyan kedvező, alkalom, mint amilyen pont ezekben a napokban kínálkozik a barátságosabb légkör megteremtésére, talán soha többé nem fog felbukkanni a láthatáron és hogyha ezt az alkalmat elmulasztja, ő sem lesz különb alakja a történelemnek, mint az elődje. Kennedy szeretne “nagy” elnökként bevonulni a történelembe és ezért az ambíciójáért ne érje őt kritika. Kevés elnöknek adatott meg a lehetőség, hogy a nevét olyan fényes betűkkel örökítse meg a történelem annaleseiben, mint a fiatal elnöknek, őszintén reméljük, hogy élni fog ezzel a rendkívüli lehetőséggel. Három billió emberi lény fogja áldani a nevét érte. . . Deák Ferenc — “a haza bölcse” — mondta egy alkalommal, amikor Tisza Kálmán kormánya e'gy lehetetlen politikai válságban találta magát, amelyből nem volt kivezető ut: “Ha a mellényemet rosszul gomboltam be, csak egyetlen mód van a hiba kijavítására -— kigombolni teljesen és újra begombolni helyesen!” Ilyen rosszul begombolt mellém' a' mi eddigi külügyi politikánk. Túlsók balkéz szorgoskodott a begombolásán. Az egyik felül kezdte, a másik alulról segitett neki, mig a hármadik a középen siettette a művelet befejezését. Természetes, hogjk a gombok és gomblyukak nem találkoztak a megfelelő sorrendben. Itt egy gomb, amott egy lyuk kimaradt... A mellény egyik vége hosszabb, mint a n)ásik. Sem .a fölösleges lyuk bevarrá-sával, sem a fölösleges gomb lenyisszantásával, sem a mellény hosszabb végének a levágásával nem érünk célt. Ha Kennedy nágy elnök akar lenni — és én szivből kivánom hogy ez a vágya teljesüljön —, nem tehet mást, csak azt, hogy teljesen kigombolja a mellényt és elölről kezdi a begombolást, de egy kissé jobban ügyel a gombok és gomblyukok sorrendjére, mint elődja tette. Külügyi vonalvezetésünk katasztrofális kudarcát toldozással-foltozással nem lehat átvarázsolni sikerré. A mellény kigombolásával s újra való begombolásával talán még segíthetünk a borzasztóan összekuszált helyzeten. De ha én volnék Kennedy helyében, én egyszerűen eldobnám a sok bajt okozó ócska mellényt, mint haszontalan, ártalmas és veszedelmes lim-lomot és egy teljesen uj lajbit szabatnék magamnak. .. Hz idén tiz százalékkal bővül, a magyar-csehszlovák árucsere Baráti szellemben folyt tárgyalások után Budapesten a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírták az 1961 évre szóló magyar—csehszlovák árucsereforgalmi és fizetési megállapodás jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyvet magyar részről Karádi Gyula, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, csehszlovák részről Jaroslav Kohout külkereskedelmi miniszterhelyettes irta alá. A megállapodásban a két ország forgalomba kerülő áru mennyisége választékának növelését tervezik. A M’agyar Népköztársaság a többi között szerszámgépeket, különféle mezőgazdasá-' gi gépet, köztük gabona- és silókombájnt, híradástechnikai- és egyéb elektromos készülékeket, alumíniumot, timföldét, hengerelt árut, jelentős mennyiségű mezőgazdasági terméket — köztük húst, zsírt, gyümölcs-, főzelék- és konzervfélesé- gekst —, valamint más fogyasztási cikkeket szállít Csehszlovákiának. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságtól a magyar külkereskedelem vásárlásai között a fő helyet a gépek, berendezések, ezen belül a szerszámgépek, a traktorok, a kévekötő-aratógépek, továbbá a tehergépkocsik, ipari nyersanyagok, például hengerelt áru, kőszén és koksz, faféleségek, tűzálló anyag, ipari és vegyipari termékek, valamint fogyasztási cikkek, a többi között személygépkocsi, bútor stb. foglalják el. A háború eredmény München, Németország. — Németországban most kerülnek katonai sorozóbizottság elé azok az ifjak, akik 1940-ben születtek, akik a háború következtében életük első pár évében nem részesültek megfelelő táplálkozásban. A Bajorországból. érkező jelentések szerint minden három katonaköteles •közül egy nem alkalmas a katonai szolgálatra. Igen sok je’öltet hátgerinc, vagy pedig a fogazatban mutatkozó hibák miatt utasítanak vissza. Amerikai magyar munkásiró Részletek Csont Péter felköszöntőjéből, amit Geréb József 50 éves munkásságának tiszteletére a Los Angelesben tartott ünnepélyen mondott el. “Körülbelül 50 éve annak, hogy a budapesti nagylapok egyikének beküldtem a közlésre szánt első kéziratomat” — Írja magáról Geréb munkst- társ a nemrégen megjelent könyvében. Az írás sikeres volt, megjelent nyomtatásban. Visszatekintve élete “folyamára”, azt az észrevételt teszi, hogy az a “Homo Novus — Uj Ember” iró- név, amelyet azon célból választott, hogy balsiker esetén jó neve ne legyen gúny tárgya, “ha nem is csinált belőlem uj embert, de döntő befolyást gyakorolt egész életemre, mert ... a munkás- sajtó Írója lettem”. Geréb szerény észrevételét örömmel cáfolom meg. Uj ember lett belőle. Azon “közösségi es^me hive”, akit elismer könyve előszavában; századunk és az emberi történelem igazi uj embere. És hozzátehetjük: nem csupán az emberi társadalom uj embere, szocialista Írója, eszmehordozója és a munkásság harcainak 50 éven keresztül hűséges baj társa Geréb. Hanem különleges irodalmi értéke az, hogy az amerikai társadalom keresztmetszete bontakozik ki Írásaiban. Ugv is, mint a Bérmunkás egykori Írója és szerkesztője, úgy is, mint a Magyar Szó jelenlegi és jelentékeny munkatársa, elsősorban az amerikai gazdasági, politikai és kulturális válságból kivezet® utat kereste, kutatta és marxista meglátással egyengette Írásaival. A tőke és a munka óriási harcaiban az irás fegyverével küzdött minden fronton. Bérharcok, imperialista kalandok, a szocializmus forradalmi kialakulása világszerte, a béke ügye, irodalom, vallás, tudomány, az atom és az automatizálás uj időinek következményei, — úgyszólván az emberi élet minden ügyes-bajos dolga világot látott Geréb kiváló Írásaiban. Különleges köszönettel adózunk Gerébnek asért is, mert a hosszú évek elámerikaiasitó hatása közepette nemcsak megőrizte a magyar nyelv szépségeit, hanem a nagy irók erejével művészi tehetséggel alkalmazta. Geréb változatos, de mindig céltudatos írásaiban az amerikai élet kétféle erkölcse és észjárása lát napvilágot: az egyéni profitéhség és a közösségi felemelkedés ellentétbe jutó vágyai. írásainak olvasása közben képet kapunk arról a perspektíva nélküli, rideg, csak a pénzre és haszonra alapozott környezetről, nagy emberi eszmények nélküli gondolkozásmódról, amely együttjár a világszerte hírhedt “amerikai életformával”. — Szembeállítja a röpködő álmok, suhanó autók, hollywoodi paloták, a Coolidge-i, Hoöver-i s Eisenhower korszakok embernyuzó erkölcseivel a megnyomorító pdoletár szegénység s kisemberek szánalmas boldogulási vágyait. És megmutatja ax igaz utat. Az 1960-as Naptárban igv ír: “Amíg nálunk csak a kiváltságos osztály részére készül, ami jó. szép és értékes, addig a szocialista országokban mindezeket a hasznos munkát végző emberek élvezik”. A tőkés rendszert hősiesen, becsületesen véd® uj elnökünk, Kennedy óhaja reményteljesebb lenne a világbékét, a zsarnokság és emberi nélkülözés nélküli világ jövőjét illetőleg, ba a Ge- rébek meglátásait megszívlelné. De a Madison Avenue nem alkalmaz írókat, tanácsadókat, akik Gerébhez hasonlóan az uj, a Szocialista társadalom történelmileg bebizonyított erkölcsi fölényét tartják fenn. Az amerikai munkás iroda’om. a Geréb József mértékét alkalmazó tábor, még sok harcot fog folytatni, amig az amerikai gazdasági, politikai és kulturális élet döntő sikerre viszi az emberi boldogulást hazánkban. Szívből, munkás osztályöntudatunk és jövend® győzelmünkben tántorithatatlanul bízva köszöntjük ma Geréb munkástársunkat. Irodalmi tehetsége, újságírói képességei, tudományosan, de a művész leikével boldogitó tanításai mindannyi- unkban táplálják az uj ember csiráját. Geréb munkás ereje az egész munkásvilág ereje. Sokáig éljen Geréb. az uj ember! Amit már alkotott az elpusztíthatatlan. ■■■«laBisaiiaaaiBMisBBaBBBcsHaisHMaHBBflauMa» ELVESZTETTE születési bizonyítványát egy angol asszony, akinek 11 unokája van. Az anyakönyvi hivataltól másolatot kért. ez azonban férfinak tiintette fel öt. s e^en a híva* >! nem akart változtatni. A hibát végül is a ti -enegyszerw» nagyanya még élő édesanyjának eskü alatt tett igazolására javították ki. . .
