Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-09 / 6. szám
^rrFFTKAl MAGYAR SZrt Thursday, February 3, 1961 2 Újraéled a mcsarlhysztttus Ban Franciscóban James A. Pike, California iepiszkopális-protestáns püspöke arról beszelt 450 egyházi vezető előtt, hogy az országban ismét terjed a mecarthyizmus reakciós szelleme, amit «ehány “jelentéktelen” egyéniség terjeszt, de még nem talált igazi “vezetőre”. A terjesztők közül felsorolta Fulton Lewis Jr. rádió kommentátort, Gerald L. K. Smith-et, William F. Buckley Jr.-t, sí National Review szerkesztőjét és a House Un- American Activities Committee elnökét, Francis L. altert, Pennsylvania demokrata képviselőjét. Pike püspök hosszasabban foglalkozott az Ameri .a-ellenes bizottsággal. Azt mondta, hogy a kongresszusi bizottság átlépi törvényes müködé- t .aiárait, púdon, kihallgatásokat végez oly célból, hogy “megbüntessen egyéneket gondolkodásuk, véleményük, vallásuk, barátaik, vagy erkölcsi nézetük miatt’. A bizottság filmet készített a Sanfranciseóban tartott kihallgatások idején a városház előtt történt tüntetésekről és azt az egész országban terjesztette. A püspök azt mondta a filmről, hogy “tudatos elferdítése az eseményeknek.” Elnevezése ellenére “a bizottság a legkisebb érdeklődést sem mutatja a szegregációt követelők durva Amerika-ellenes működése iránt. Ez az ellenség megsegítése és támogatása — a hazaárulás definíciója — igazi formája” — mondotta Pike püspök. 'T'i Egy reakciós bukása A Kennedy adminisztráció első győzelmét a kongresszusban aratta azzal, hogy sikerült a House Rules Committee feletti hatalmat kivenni az ultra reakciós virginiai képviselő, Howard W. Smith kezéből. A Rules Committee a képviselőháznak az a szerve, amely dönt afelett, hogy melyik benyuj- t. tott törvényjavaslat kerüljön vagy ne kerüljön ? t ' megtárgyalásra és szavazásra. Smith reakciós ve- zetése alatt a Committee minden demokratikus, a nép érdekét szolgáló javaslatot visszatartott a múltban. Kennedy elnök programjának keresztülvitelét szolgáló törvényhozást Howard W. Smith minden bizonnyal megakadályoztá volna és ezért volt szükség hatalmának megtörésére. Sam Rayburn, a Ház szónoka vezette a harcot ellene azzal, hogy a bizottságot három uj taggal bővítsék ki, de még igy is csak 8—7 arányban lehet számítani a liberálisok győzelmére. SALZBURG, Ausztriában letartóztatták Herman Hoefle, 49 éves volt SS náci tisztet és azzal vádolják, hogy a 2-ik világháború alatt vezető szerepe volt Varsóban és Lublinban zsidók tömeges meggyilkolásában. • NÜNBERGBEN Hermet Saur volt rendőrkapitányt tartóztatták le azzal a váddal, hogy Hitler szolgálatában 1,200 zsidó gyermek és rokkant meggyilkolásában segédkezett. • AUTOMATA BERENDEZÉSEK az utolsó 5 évben az irodai alkalmazottak 25 százalékát távolította el. Az automatizálás eredményeit kutató bizottság azt is megállapította, hogy a következő o évben újabb 4,000,000 szellemi munkás válik munkanélkülivé. Amerikai Magyar Szó ■ rablished every week by Hungarian Word, Ine, 1M Eaat ICth Street, New York S, N. I. Telephone: AL 4-6397 Eiéflxetéai árak: Mew York városában, as USA-baa 4m Kanadában egy évre $7.66 félévre $4.66. Minden mám kiirttdl onaágba egy évre |16.66, félévre fá.66 Az elnök és ct kormány feladatköre Ki a felelős a demokrácia száz éve tartó megcsúfolásáért az Egyesült Államokban? Az alkotmányos polgárjogok szabad gyakorlását az elnök és a kormány van hivatva biztosítani Az amerikai polgárháború százéves évfordulója, a Kennedy-adminisztráció működésének megindulása, a Brotherhood Week időszerűsége, a februárban született szabadsághősök — Lincoln, Douglass, W. Z. Foster és mások — munkásságának szellőmé és a néger nép elszánt küzdelme az egyenjogúságért — méltó kerete annak a mondanivalónak, ami Martin Luther King, Jr. cikkében, a “Nation” február 4-iki számában, megjelent. * Martin L. King a Montgomery, Ala.-i buszbojkott (az egyenjogú utazásért) szervezője volt és azóta a néger nép egyik elismert vezető harcosa. Jelen cikke erőteljes felszólítás a kormányhoz és az elnökhöz, hogy emelkedjen felelőssége és hivatása magaslatára és “fogadjon el egy radikális uj megközelítést a polgárjogok kérdésében.” “Már elmúlt annak az ideje, hogy eltűrjünk egy bűnös és embertelen ellenzéket olyan kérdésben, amely 20 millió amerikai életét határozza meg. . . El kell döntenünk, hogy7 egy uj időszakban uj elgondolásnak van helye... Ha ezt elmulasztjuk, akkor az ébredő világ erkölcsileg és politikailag elavult nemzetnek fog tekinteni bennünket és a villanyhütőink, autóink és színes televízióink áradata sem fogja a rólunk alkotott véleményt megmásítani.” Mi-. King rámutat arra, hogy a szövetségi kormánynak megvan a törvényadta hatalma ahhoz, hogy a változáshoz szükséges folyamatot megindítsa. A néger nép polgárjogai elismerésének csi- gítlassuságu menetéért éppoly felelősséget tulajdonit a szövetségi kormány korlátolt intézkedéseinek, mint a fajgyűlölők gáncsoskodó eljárásainak. A kormányintézkedések nemcsak elégtelenek, hanem ellentétesek is, mint pl. az, hogy a Felsőbíróság integrálási elöntését megszegő déli iskolákat és intézményeket a szövetségi kormány sokmillió dollár támogatásban részesíti. A szövetségi kormány fehér és néger polgároktól hajt be adót, amit törvényszerűen az összesség javára köteles felhasználni. De sokbillió adó- dollárral támogat olyan lakásépítkezéseket, kórházakat és repülőtereket, ahol a diszkriminációt nyíltan gyakorolják. . Magáncégek, amelyek vagy egyáltalán nem alkalmaznak néger munkást, vagy csak diszkrimi- náló minőségben, billió adó-dollárokra rugó kormányrendeléseket kapnak. A szövetségi kormány megenged választásokat s a törvényhozó testületben elfogad képviselőket és nem veszi tekintetbe, hogy ezeknél sokmillió néger szavazó nem gyakorolhatta alkotmányos jogát. , ! , Milliószámra vannak alkalmazottjai a különböző kormányszervekben, amelyeknek mindegyikében, de különösen a déli államokban, virágz.ik a négerellenes diszkrimináció. Legyen az elnök a vezető erő Az ilyen példákat sokáig lehetne sorolni. Egy jószándéku adminisztrációnak tehát első kötelessége volna saját keretén belül beszüntetni a diszkrimináció gyakorlását és csak úgy válhatna a demokratikus célkitűzések vezetőjévé az országban. <Mr. King példákat sorol fel a 30 év előtti Roose- velt-adminisztráció intézkedéseiből, amelyekkel aránylag rövid idő alatt gyökeres változásokat hozott létre elavult gazdasági és társadalmi felfogásokkal szemben. Ilyenek voltak a munkabérek felemelése, a munkanélküli és társadalmi biztosítási törvények, szakszervezetek védelmét biztositó törvények, a bankok és tőzsde szabályozása, stb. Igaz, hogy Mr. King nem- sorolta fel azokat a társadalmi erőket — főleg a munkásosztályon belül —, amelyek fontos tényezői és megindítói voltak a roosevelti éra demokratikus változásainak. Az akkor működésbe lépett demokratikus erők folyamatosan érlelődtek és erjesztői voltak a 100 éve tartó néger felszabadulási mozgalom napjainkban elért teljes kivirágzásának. De amellett, hogy Mr. King cikkében részletesen rátér azokra a lehetőségekre, amelyekkel a kormány siettetheti a polgárjogoknak a még félrevezetett déli néprétegekben való tudatosítását is és teljes alkalmazását a gyakorlatban, mégis kiemeli a népi mozgalom jelentőségét és azt a hatalmas hatóerőt, amit a saját szabadságáért küzdő népréteg erősödő mozgalma gyakorolhat a szövetségi kormány várható intézkedéseinek sikerére. Mr. King-három területet emel ki, ahol az elnök a kormam szerveit célszerűen működtethetné. Az egyik a törvényhozás. A kongresszusban, ahol a többség demokrata, a reakciós ellenzék visszaszorításával törvényeset hozhatna és azok érvényesítéséről gondoskodhatna, hogy megszüntessék a déli állarno.c jogbitorló önkényeskedését, amivel a négere v szavazati és más alkotmányos jogainak gyakorlását megtiltják. Az elnök bátran alkalmazhatná ü'f. alkotmány azon.szakaszát, amely a déli képviselők és szenátorok elismerését attól teszi függővé, hogy a poígárok milyen szabadon használhatták szavazati jogukat. Ezzel megszüntethetné azt a dermesztő koalíciót a reakciós republikánus és déli demokraták között, amely eddig is sok célszerű törvény elfogadását megakadályozta a kongresszus mindkét házában. A második terület: az elnök morális meggyőző ereje. Amit az elnök mond és tesz, annak belföldön és külföldön^ is'hatása van. Az elnök" visszautasíthatja támogatását vagy részvételét mindentől, ahol faji diszkriminációt gyakorolnak. Utat mutathat a szervezeti együttműködésre, ha ü maga is közös tanácskozást folytatna fehér és néger, vezetőkkel és felbátorítaná azokat- a déli fehér közéleti embereket, akik a faji gyűlölet hangzavarában is kifejezik demokratikus hajlamaikat. Az elnök harmadik lehetősége: végrehajtó ha- halma. Egy elnöki tollvonással halálos csapást mérhet a szegregációra. Elnöki rendelettel megszüntethetné a négerek kizárását azokból a munkalehetőségekből, amelyek a kormány bármely szervét szolgálják, vagy kormányrendeléseket teljesítenek, vagy kormánykölcsönnel működnek. Elnöki rendelet megszüntethetné a néger diszkriminációt azokban a kórházakban, elmegyógyintézetekben. állami anya- és gyermek jóléti intézményekben, közegészséget ellenőrző programokban, amelyeket közpénzekből tartanak fenn. Alapvető fontossága van a lakáskérdésnek. Itt szenvedi a néger nép a legsúlyosabb elkülönítést és ebben sajnos a szövetségi kormánynak nagy része van. Különböző szervei, mint a Federal Housing Administration, a Public Housing Administration, Urban Renewal Administration, a Veteran-Administration Loan Program, segítségével folyik a lakásépítés legnagyobb része az országban. S bár a szerződések tartalmaznak diszkrimináció-ellenes szabályokat, a gyakorlatban el tekintenek tőlük és az elkülönítés mindenütt megnyilvánul. (A “Fund for the Republic” egy kutató bizottságának .jelentése rámutat arra, hogy a 20 millió néger polgáron kiviil 2.5 millió mexikó-amerikai, egymillió portorikói, 5 millió zsidó, azonkívül japán, kinai s filippinó kisebbségi csoportok az áldozatai a lakóterületeken gyakorolt diszkriminációnak.) Elnöki rendelettel a kormány különböző osztályai : az egészségügyi, a mezőgazdasági, az igazságügyi minisztérium, stb. előtt tág lehetőségek nyílnak, hogy saját hatáskörükben megszüntessék a diszkrimináció gyakorlását. Mr. King szerint az elnök végrehajtó hatalma nagyon ritkán és csak jelentéktelen hatással volt eddig felhasználva. Azonban két olyan esetet említ meg, amelyeknek messzemenő hatásuk volt. Az egyik Lincoln elnök Emancipációs Nyilatkozata, amely a néger rabszolgák felszabadítását rendelte el, a másik Truman elnök 8891. számú Elnöki Rendelete az amerikai hadsereg integrálásáról. Helyesen mutat rá arra Mr. King, hogy a jelen adminisztrációra hárul az a feladat, hogy az országunk oly régen vajúdó demokratizálási folyamatát befejezze. Amilyen arányban ezt teljesíti abban az arányban fog kialakulni nemzetünk egészséges fejlődése és országunk vezető szerepe a világ többi országai előtt. kWVVtV\\*vWt«VV\V\VWWV%WVlWl«VV\*VV\\VlVV\VlVVC REKORDLÉTSZÁMOT ért el a katolikus egyház biborosi testületé: XXIII. János pápa újabb négy kardinálist nevezett ki, koronázása óta a negyvenkettediket. Ezzel a bíborosok száma 85-re emelkedett. j
