Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-02 / 5. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 2, 1961 ■ rgpF- "'ip'1 ^p— KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA Viszonyom a libamájjal a leghiitlenebb viszony volt összviszonyaim között. Ha nem szégyenleném magám az iszonyú szójáték miatt úgy mondanám, hogy iszonyú viszonyú viszony volt. Apám, miután leszállította a harminc vastag szövetű nadrágot, amiért tizenkét forintot kapott, elszaladt a Lajos utca végeíelé lakó “Braunhax- ler” svábokhoz. Oh! Budán laktunk akkor és a legkövérebb asszonytol vett egy kövér libát, mert a nóta is úgy mondja, hogy: \ Kövér asszonynak kövér a libája, Kövér libának kövér a májája.” (Ne keresse senki ezt a nótát az ezeregy legszebb magyar népdal között, mert ez az ezerket- , fedik.) Anyám pár napig még tömte az állatot, aztán apám levágta, mert anyámnak nem volt szive hozzá s becsomagolva az aznapi Friss Újságba, hogy a máj és az újság is friss legyen. Apám még úgy melegen elszaladt vele a gazdag zálogos feleségéhez és kapott érte majd annyit, mint amit az egész libáért fizetett volt. Amig kicsi voltam, elhittem anyámnak, hogy a szegény ember libái máj nélkül születtek. 19 ló nyarán egész közel voltam ahhoz, hogy sült libamájat ehessem. Ugyan nem voltam gazdag, sőt, majdnem sehogy se voltam. Az Ikva folyócska közelében ástuk be magunkat egy csúnya ütközet után. Mögöttünk a falut egy-kettőre kiürítették a rezervák. A tábori csendőrök is hamarosan felakasztották egy-egy kemény galyra azt a pár civilt, akit arra szántak, mig a szerencsése gyalogosan topogott hátra, öregje, asszonya, gyerekek hátukun a batyuval, a legszerencsésebbje gyerekkocsit rakhatott teljébe dunyhával és vánkossal. A lovaikat csakúgy szokásból elrekvirál- tuk, bár hamarosan mind éhen döglött, mert a kutya se törődött velük, a teheneiknek már jobb dolguk volt, amig azok is bajonettélre nem kerültek. De a libáik? És ez az... . . . Svarmléniánk és a folyó között egy széles lapálvos mező volt. Fehér volt a mező, mert este ■érkeztünk a vonalba és mintha hóval lett volna befödve előttünk a tájék. (Júniusban.) Annéi Volt ott a liba, hogy sok volt. Egy-kettőre el is felejtődött a háború, mert csak arról volt a tanakodás, hogyan kell a libát előiránvozottan kopasz- tani, meg sütni. Még nappal is kimerészkedtünk •a svarmlénia elé. Hála annak a jó muszka ezrednek, nem lőttek, ha fegyver.nélkül kergettük a libákat. Csak nem szerették, ha lőttünk a libára, nem is csoda, idegesítette őket. Sült libát ettünk reggelire, ebédre és vacsorára és az önkéntes ur, aki civilben angolosan teát szokott inni négy órakor, most siiltlibázott tea nélkül délutánonként. Ha a libák nem voltak eléggé pirosra sülve, vagy a tollak tokkja benn maradt a bőrben a tökéelet- len kopasztás miatt, csak által lett dobva a földhányáson. vissza a mezőre. Ez volt csak a liba- aratás! Sem azelőtt, sem azután oly bqséges libatermése nem volt a Fehérvári Bakának. Én pedig, amikor cshk a szolgálatom engedte, többször, mégha nem is engedte vplna, bejártam a századot, beledugva orromat a libákba, kövér májat keresve és két koronát, vagy húsz cigarettát Ígértem egy kövér libamájért. És ha találtam volna csak egyetlen egyet is, még a sapkám gombját is ráadásul adtam volna. Istennek életemből busz évet kínáltam egy kövér libamájért, ami akkoriban nem volt nagy ajánlat. Mondanom se kell, csupa aszott kis májak voltak, énétől keserűk. Csak egv csodáról hallottunk; állítólag a negyedik századnál kifogtak egy tiz kilós kövér májat. Mire hozzánk ért a mese, minden század tett hozzá pár kilót, mi már tizenkettővel adtuk át az első századnak a. . . mesét. Azután mindjárt a leszerelés utált jött Amerika. ahol az állatkínzás ellen törvény alapján nincs szabadkézi libatömés,- ami nélkül persze nincs kövér libamáj. Igv sikerült a ha^ai libamájpástétomnak elkerülni engem. Évtizedekig kerülgettük egymást a libamáj és én, mig végre és ez á mese; itt duzzad előttem egy Magyarországból importált libamáj a kannában. Majd kidöfi a kan- mii .oly kövér, már ahogy lelki szemeimmel beleláttok a pléhen keresztül és csurog a nyálam utána. És az orvosom azt mondta, hogy nix! Pont ennyi cholesterol kel1 a beJ >g szivemne',:, magyarázta'a jó doktor, hogy a töpörtyű jót már a másA DOLLÁRVÁLSÁG - AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK VILÁGPOLITIKAI VÁLSÁGA Irta: VARGA JENŐ akadémikus Eisenhower elnök november 16-án bejelentette, hogy az amerikai kormány kénytelen sürgős intézkedéseket tenni az Egyesült Államok fizetési mérlegének megjavítására. Micsoda siralmas fináléja ez Eisenhower tevékenységének és a republikánus pártiak nyolcéves uralmának! Az amerikai fizetési mérleg megjavítására kiadott sürgős rendszabályokat két körülmény tette szükségessé: az Egyesült Államok aranykészletének immár két esztendeje tartó apadása és az arany árának emelkedése a londoni világpiacon. Az arany ára túllépte az 1 unciára 35 dollárban megszabott hivatalos árfolyamot és elérte a 40 dollárt. , Ezzel a dollár és az arany egyensúlya megbomlott, ez pedig azt jelentette, hogy véget ért a dollárnak a második világháború óta játszott világvaluta szerepe. Az Egyesült Államok aranykészleteinek alakulását a következő számok jellemzik (milliárd dollárban) . 1929 junius 4.0 1939 december 17.5 1919 december 24.6 1957 december 22.9 1959 december 19.5 1960 nov. közepe 18.1 A legutóbbi három évben az Egyesült Államok megközelítőleg 5 milliárd dollár értékű aranyat veszített. Ezenkívül az említett időszakban a tőkésvilágban újonnan termelt egész aranymennyiség, amelynek évi értéke több mint f milliárd dollár, más államokba került. A tőkésvilág látható aranykészleteinek megoszlása lényegesen eltolódott az Egyesült Államok vetélytársai javára. 1957 végén az Egyesült Államok aranytartaléka 8 milliárd dollárral — egvharmaddal — nagyobb volt, mint a többi tőkésország készlete együttvéve. Jelenleg az Egyesült Államok arany- tartaléka a többi tőkésország aranykészleténél 1.5 milliárd dollárral kevesebb. Az Egyesült Államokból az arany fokozott kiáramlásának okait részletesen megvizsgálva, megállapíthatjuk, hogy az okok az Egyesült Államok passzív fizetési mérlegében gyökereztek. Ez a passzivitás nem gazdasági, hanem kizárólag politikai okok következménye! A jelenlegi fizetési mérleget meghatározó gazdasági tényezők között a kereskedelmi mérleg a legfontosabb. Az Egyesült Államok kereskedelmi mérlege (milliárd dollárban) 1957 1958 1959 ’60jan Export 20.7 17.7 17.« 12.0 Import 13.1 12.9 ltí.O 8.8 Aktiv egyen!. 7.6 4.8 1.6 3.2 A jelenlegi fizetési mérleg második fontos ösz- szetevője a külföldi amerikai tőkebefektetések, valamint az USA befektetett külföldi tőke jövedelméből és kamatjából adódik. Meg kell említenünk, hogy az Egyesült Államok nagy hitelező ország: külföldi tőkebefektetéseiből évente 3 milliárd dollárig terjedő összegeket kap, nem számítva a jövedelmek azon részét, amelyet külföldön újból befektetnek. Ez körülbelül megfelel az Egyesült Államok évi tőkeexportja összegéóek. Ennélfogva ez a két tényező kölcsönösen kiegyensúlyozódik. Az USA fizetési mérlegét bizonyos fokig azok az összegek is megterhelik, amelyeket az amerikai turisták külföldre visznek, mivel felülmúlják a külföldi turisták által Amerikában elköltött összegeket. Ezután azok az összegek következnek, amelyeket az emigránsok és az amerikaiak külföldi rokonaiknak átutalnak. De e-’ek az összegek együttvéve sokkal kisebbek, mint a kereskedelmi mérleg aktiv szaldója. Miért megy k ültöd re a dollár? Amerika passzív fizetési mérlegének, az amerikai arany kiáramlásának és a dollár válságának oka azon irdatlan kiadásokban rejlik, amelyeket a hidegháború és az USA világuralmi törekvése v'lígon egyem. lemondok róla tehát, mint a reménytelen szeretőről, a’-T sohasem szeretett és most is csak kacérkodik velem az asztalon, előttem a béfedett kannában. megkövetel. Ide tartozik a támaszpontok építése és az amerikai fegyveres erők fenntartása a szocialista világgal határos kapitalista országok többségében. Ide tartozik sok ország amerikai fegyverrel való felszerelése, az úgynevezett "katonai segély” keretében. Ide tartozik a legtöbb esetben politikai célokai szolgáló “gazdasági segély”. Ide tartozik Amerika követeléseinek megfelelően kommunistaellenes politikát folytató kormányok támogatása. Tehát itt a “dollárimperializ mus” politikájáról van szó. A dollárválságból kitűnik, hogy bár az Egyesült Államok igen gazdag ország, gazdasági ereje még sem elegendő ahhoz, hogy huzamos ideig finanszírozza a hidegháborút szerte a világon. A rendelkezésünkre álló anyag nem teszi lehetővé, hogy pontosan megállapítsuk az e célokra fordított összes kiadások méreteit; e kiadásokat» többnyire az USA nem katonai költségvetési cikkelye mögé bujtatták. Megközelítőleg azonban felvázolhatjuk a helyzetet. Ez pedig igv fest: (milliárd dollárban) a) Katonai segély különböző országoknak (1960) 2.1 b) Gazdasági segély és kölcsönök (1958) 2.6 c) Külföldi katonai kiadások (1958) 3.4 A c) pontban feltüntetett összegbe az alábbi kiadások tartoznak: a külföldön levő amerikai katonai hatóságok úgynevezett “óceánon túli” felvásárlásai amelyek az amerikai tengerészeti, légi és rakétatámaszpontok fenntartásával és bővítésével kapcsolatosak; külföldi fegyver- és hadianyag-vásárlások (például Japánban) ; e támaszpontokon foglalkoztatott helybeli munkaerők fizetése; fuvardijak; a külföldön tartózkodó amerikai fegyveres erők fenntartási költségei. Ezek gigantikus kiadások, mivel az amerikai katonák és tisztek fizetése — különösen azoké, akik külföldön teljesítenek szolgálatot — sokkal nagyobb, mint más országok hadseregeiben. így például az amerikai közkatona az élelmezésen ki- vül 108 dollárt kap; külföldi tartózkodása esetén ez további 8 dollárral kiegészül. Ha gyermekei is vannak, akkor a havi pótlék 51—97 dollár. Ennélfogva a külföldön levő katona javadalmazása eléri a 233 dollárt (plusz az élelmezés). Ami a tiszteket illeti, az amerikai hadsereg hadnagya (hatévi szolgálat után) 380 dollárt kap, plusz 103 dollár lakbért és 47 dollár élelmezési költséget. Ez összesen havi 530 dollár.' Az ezredes (30 évi szolgálat után) összespn 1,200 dollárt, a tábornok csaknem 2,000 dollárt kap havonta. A külföldön szolgálatot teljesítő katonák ezen ösz- szegek tetemes részét külföldön költik el, mivel a külföldi szolgálatra vezényelt amerikai tisztek és altisztek rendszerint magukkal viszik családjukat. Ha a táblázat a), b) és c) tételében szereplő kiadásokat összeadjuk, akkor 8.1 milliárd dollárt kapunk. Ez az összeg kb. 5 milliárddal meghaladja a “normális” tételekből adódó kereskedelmi mérleg aktiv szaldóját! Milyen más összegek szerepelnek? Amerika azonban ennél sokkal többet költ hidegháborúra. A pontos összeget megállapítani sajnos nem tudjuk, mivel más költségvetési tételekben bújik meg. Csupán néhányat sorolhatunk fel közülük: a) a világ országait behálózd óriási kémszervezetre fordiíoít költségek; b) a szocialista országokból emigrált szemeljek ellenforradalmi szervezeteinek finanszírozása; c) az ellen- forradalmi erők támogatása olyan országokban, ahol a kormány nem eléggé “antikommunista”; d) a külföldi propagandára felhasznált összegek: nagy teljesítményű rádióállomások fenntartása sok országban (Tanger, München, Szaloniki, Rhodos), egyes lapoknak nyújtott segélyek, könyvtárak, iskolák, missziók fenntartása, stb/. E kiadások nyilvánvalóan elérik az évi 1 milliárd dollárt. így tehát látjuk, hogy az USA évente kb. 9 milliárd dollárt fordít külföldön a hidegháborúra. Ez pedig a fizetési mérleg évi 5—6 milliárd dollár deficitjére vezet, noha a kereskedelmi mérleg' aktiv, s a külföldi tőkebefektetések 3 milliárd dollár hasznot hoznak. Felvetődik a kérdés: mi az oka annak, hogy a dollárválság — a dollár elértéktelenedése, ami 1 uncia aranv árának 36—40 dollárra való emelkedésében fényesen megnyilvánul — éppen most jelentkezett, noha az általunk említett okok már régen nyilvánvalóak? (Befejező közlemény jövő heti számunkban)
