Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-02 / 5. szám
xftiTkVJ A-JtXkX1 i 11 :. Wff WWMMIWW«<W«WBEW«W|WWiwWWW Ahogyan én látom... Írja: EHN Három királyok és bikaviadal Amig Spanyolországba nem érkeztem nem tudtam, -hogy itt a karácsonyt megközelítőleg sem ünnepük olyan mértékben, mint — mondjuk — az Egyesült Államokban, Angliában és általában Európában. Meglepett, hogy a karácsony előtti napokon az üzletek és utcák forgalma nem gyarapodott, sőt: talán -még kisebb is volt, mint bármely más napon. Az üzletekből pontosan egy órakor kitessékelték a vevőket és azok elől, akik ily “későn” próbálták elkölteni a pénzüket, becsapták az ajtót. A redőnyöket lehúzták és az üzleti élet megszűnt a következő két-két és fél órára. A tulajdonosok, az alkalmazottak hazamentek ebédelni és “sziesztázni” — a karácsony előtti napokon csak úgy, mint az év minden más napján. Csak a csapszékek, vendéglők és a kávéházak maradnak nyitva, mert enni — és inkább inni — egy és félnégy között is kell. Itt-ott azért voltak jelenségek, amelyek a járókelőt a karácsony közeledtére emlékeztették. A papír- és csecse-becse-üzletek kirakatiban megjelentek a karácsonyi üdvözlő kártyák, bár ezek is eltérőek voltak a megszokott amerikai és európai kártyáktól. A vallási és szent motívumok helyett inkább karácsonyi karikatúrák jelezték az ünnep közeledtét. És hozzá kell tennem, hogy ezek a karikatúrák művésziek és nagyon humorosak voltak. Az egyik rövidáru kereskedés kirakatában megjelent a legdivatosabb kelmékbe öltöztetett “Virgin Mariq”, amint két előre nyújtott karján ,a tavaszi anyagokat kínálta a nézőknek. Előtte kosárban pufók kis baba feküdt és a kelmék közé helyezett fűrész, kalapács és gyalu jelezte, hogy az egész esethez valami köze az ácsmesterségnek is volt. Karácsony napja helyett itt január hatodikát, a “Három Királyok Napját” ünnepük. Az előző estén évről-évre nagy felvonulás központjában érkeznek a királyok a városba, vagy faluba, — már ahol az ember éppen végignézi a nagy eseményt. A város vagy falu nagyságától és a hirdetők, a “sponsorok” bőkezűségétől függ, hogy a királyok milyen kísérettel, mennyi pompa közepette vonulnak be a várakozók üdvrivalgása kíséretében. A 300 ezer lakosu Malaga apraja-nagyja már a kora délutáni órákban kivonult a boulevárdokra, utcákra és terekre, amelyeken a felvonulás történni fog. A járdákra elhelyezett ezernyi-ezer széket, darabonkint öt peseta (8 cent) lefizetése ellenében már órákkal a felvonulás megkezdése előtt elfoglalták. Este hét órára, amikorra a felvonulás kezdetét jelezték, már állóhelyet is csak az kapott, akinek erős könyökei voltak és a talpalatnyi helyért kész volt közelharcot vivni a makacs védőkkel. Maga a felvonulás négy részből állott: az elő- íelvonulásból, amelynek kiemelkedő látványossága a Coca-Cola teherautók voltak. Az egyikre felszerelt hangszórón át a város tenoristája szünet nélküli bömböléssel figyelmeztette a közönséget, hogy a Coca-Cola üdítő, a Coca-Cola kellemes és annak fogyasztása minden felnőtt és gyermek honfiúi kötelességei közé tartozik. Egy másik teherautó kivilágított földgömböt cipelt, jelezve, hogy a Coca-Cola meghódította a világot és ez a nemes ital immár a világ elrejtett zugaiban is kapható. . . A Coca-Cola impozáns menetét a “Vespa” motorkerékpárok egyenruhás gárdája és a Pepsi-Cola kivilágított nagy teherautója követte. A felvonulás következő három részét Mihály, Gáspár és Baltazár királyok és kíséretük foglalta le. Mihály a modern kornak megfelelően feldíszített teherautóra szerelt trónuson érkezett meg. Gáspár király beérte autóra szerelt mü-tevével, mig Baltazár király ugyancsak teherautóra szerelt elenfánton lovagolt be, ami a sok ezernyi gyereknek végtelenül imponált, különösen azért, mert a mii-elefántot oly hatalmas szemekkel látták el, hogy azokat a környékbeli legnagyobb bagoly is joggal irigyelte volna. Mondanom sem kell, hogy a királyok bevonulását a zenekarok tucatjainak harsonái jelezték és teherautókra szerelt bibliai jelenetek kisérték. Az utóbbiak között különös feltűnést keltett a “La Sagrada Família” (A Szent Család), amely az aragoni 17-es gyalogezred ügyességét és kiváló fantáziáját dicsérte. Az egész felvonulás a Coca-Cola, a Pepsi-Cola és a királyok által a közönség közé szórt szalon cukrok ellenére is nagyon egyhangú lett volna, ha az egyik maiagai bor reklámautója ki nem gyűlt volna a “görög-tüzes” fáklyák kezelőinek ügyetlensége következtében. Az autón egy fehér “pegasus” (mitológiai szárnyas lő) által vontatott szekéren egy tucat gyerek ült, akiket a lángok gyors terjedése következtében és minden ellenkezés ellenére, el kellett távolítani. A közönség kiváncsi izgalommal szemlélte az eseményeket, de amikor a plasztik-pegasus farka is lángot fogott, sokan hanyat-homlok menekültek, mert valaki a gazolintartály felrobbanását helyezte kilátásba. A tüzet nagyobb baj nélkül mégis sikerült eloltani és attól kezdve az általános figyelem megint a királyokra összpontosult. A másfél órás felvonulás után a nézőközönség egy része az utcákon és a tereken maradt és a hajnali órákig ünnepelte a “királyok” szerencsés megérkezését. Az üzletek hajnali négy óráig maradtak nyitva, hogy alkalmat adjanak a “karácsonyi” ajándékok megvásárlására, mert másnap — 6-án — minden üzlet zárva maradt. Az éjszaka folyamán a legnagyobb forgalmat a csapszékek és kávéházak bonyolitották le, mert ez hétköznapokon is igy van és fokozottabb mértékben illett a pártolást gyakorolni, amikor részint a felvonulás részleteit kellett megbeszélni, és a másnap délutánra hirdetett bikaviadalok esélyeit kellett latolgatni. Mert a “3-királyok” szerencsés megérkezését bikaviadalokkal is ünnepelték, ami nélkül az egész fabatkát sem ért volna... A bikaviadalokról mielőtt egyet is láttam volna, vagy szándékom lett volna megtekinteni, az volt a véleményem, hogy kegyetlen állatkínzás, amely sem nem játék, sem nem sport, hanem ártatlan állatok lelketlen lemészárlása. A véleményem nem változott, sőt megerősödött, miután a “3-királyok napján” Malaga “La Plaza de Toros” arénájában végignéztem az ilyen “bikaviadalnak” nevezett mészárlást. őszintén szólva: soha nem gondoltam, hogy valaha is egyike leszek a bikaviadalok nézőközönségének. Mégis elmentem ez egyszer, mert irni akartam arról, ami Spanyolországban “népszerű nemzeti sport” néven ismeretes és leírásomban csak úgy adhatok hü képet, ha a magam szemeivel nézem végig ezt a sportot. Spanyolországban a “fieszták” idején úgyszólván mindenütt rendeznek bikaviadalokat, de a nagyobb városokban március és október között minden vasárnap (esetleg minden csütörtökön is) vannak bikaviadalok. A programon rendszerint három “matador” és hat bika szerepel, tehát minden matadorra két bika “esik”, azaz: minden főszereplőnek két bikát kell megölni. A viadalokat a csillogó ruhákba öltözött “matadorok”, “pica- dorok”, “banderillerok” és “peonok” felvonulása előzi meg. Azután trombitaszó jelzi az első bika bebocsátását. Minél vadabb a bika, annál nagyobb lárma foMegdöbbenlo leleplezések Berlinben A Német Egységbizottság nemzetközi sajtó- értekezletet tartott nem régen Berlinben. Norden professzor, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja a tények, a dokumentumok ezreivel bizonyította, hogy a bonni állam rendőrsége és belügyi apparátusa tele van Gestapo- és SS-em- berekkel, sokszoros tömeggyilkosokkal. A Német Egységbizottság összeállítása 250 vezető nyugatnémet rendőrtisztet sorol fel, aki a hatóságok tudtával, sőt Schröder bonni belügyminiszter segítségével Hitler Gestapo- és SS- gépezetéből a nyugatnémet belügyi apparátus vezető posztjaiba került át. Ripich. a belügyminisztérium “pszichológiai véd ele m” különleges csoportjának vezetője, Himmler régi gárdájához tartozott. A háború után a felelősségre vonás elől Argentínába szökött, de hamarosan visszatért Nyugat-Német- országba, mert rájött arra, hogy nemcsak bán- tódás nem éri, hanem “szakismeretét” Schröder mellett kamatoztathatja. Különösen fontos feladatköröket látnak el a nyugatnémet rendőrség vezető posztjain az un. 316-os rendőrzászlóalj egykori tagjai. Ennek a rendőrzászlóaljnak Hitlerék a Szovjetunió megtámadása után, 1941 nyarán azt a feladatot adták, hogy megsemmisítő osztagként gyilkoljanak. Bialystokban egyetlen nap alatt 6 ezer embert lőttek agyon. Minthogy ilyen tömeges megsemmisítés egyenkénti agyonlövéssel nagadja és az emberek ezreinek lármája csak fokozza a vadságát. Azután zavartan, szinte csodálkozással, de ugyanakkor egyre fokozódó dühvei látja a színes gallérokat lobogtató “peonokat”. Amikor feléjük rohan, a peonok óvatosan a kerítés mögé bújnak. Legalább is addig, amig a bika friss erejében van. Két “picador” lóháton várja a bika támadását. Amikor megtörténik, a bika rettentő erejével a szó szoros értelmében a levegőbe emeli lovastul a lovast, de azért ereje egyre fogy, mert ahányszor megtámadja a takarókkal jól védett lovat, a picador lándzsáját a hátába szúrja és minden támadás után több vért vészit. A megsérült és vérző állatot azután három “banderillero” támadja, akik egyenkint két-két “banderillat” (nyilat) szúrnak a már amúgy is vérző hátába. Amikor a bika legyengülése szemmel látható, akkor a “matador” áll szembe vele és köpenyével folytatott ügyes játék után a kardját a tarkójába döfi. Ha a matador gyakorlott, egy szúrással megöli a bikát. Ha nem, két-három szúrásra van szükség, hogy a vérét vesztett állat összeessen, amikor a besiető “hóhér“ rövid késével megadja a kegyelemdöfést. A kimúlt bikát három-öszvéres fogat vonszolja ki. Ez az a “nemzeti sport”, amely egy délután folyamán hatszor egymásután ismétlődik meg és amely az emberek — férfiak és nők — ezreit nagyobb lázba hozza, mint egy döntő base-ball küzdelem Amerikában, vagy egy döntő futballmeccs Budapesten. Miután émelygő gyomorral és egyre fokozódó undorral végignéztem négy bika lemészárlását (az utolsó kettőt elengedtem), most már saját tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a bikaviadal NEM játék, NEM sport, hanem ízléstelen, kíméletlen, kegyetlen mészárlás. Nem is “viadal”, mert amire a “hős” és sokszon az egész országban idealizált “matador” szembe kerül a bikával, — a szegény állat a sok vérveszteségtől már alig áll a lábán. Az egyik ilyen bika hátat fordított a matadornak, a kerítés mellé húzódott és ellenkező irányba vánszorgott, jelezve, hogy már elég volt a véres játékból és némán kérte kínzóit, hogy hagyják őt békében élni — vagy meghalni ... Nem volt kegyelem: a peonok elkergették a kerítéstől, tovább izgatták, heccelték, amig utolsó erejét összeszedve újra szembe fordult a matadorral és alkalmat adott arra, hogy a kardját a tarkójába szúrja. A lemészárlás “sikerült” és a matador zeneszóra körbe parádézott, hogy bá- mulói üdvözlő kiáltásait és tapsát fogadja. Spanyol mértékkel mérve: a “3-királyok” bevonulása Malagába és a hat bikának tiszteletükre rendezett lemészárlása az idén is kitünően sikerült. A mészárszékek, amelyekben a leszúrt bikák húsa kiárusításra került, január 8-án nagy forgalmat bonyolítottak le, mert a “viadalok” közben kivégzett bikák húsát külön csemegeként fogyasztják el azok, akik a “nemzeti sportot” végignézték és azok is, akik nem engedhették meg maguknak, hogy a belépti jegyet megvásárolják. gyón sokáig tartott volna, hatalmas gödröt ástak, harmincas csoportokban az árokba hajtották p halálraítélteket és gépfegyvertüzet irányítottak rájuk. A még haldoklókra rákergették a következő csoportot, és a gépfegyver újra kaszált. Hasonló módszerekkel gyilkolt a 316-os rendőrzászlóalj Branowiczban Slonimban, Sluckban és Bobruszkjban is. Krajker, e bestiális hóhérosztag egyik vezetője ma rendőrfelügyelő Bochumban. Bűntársa, Raf- felberg Recklinghausen rendőrfőnökségén tevékenykedik vezető beosztásban. Norden professzor leleplezéseit a sajtóértekezleten Nyugat-Németország térképe előtt ismertette. A térképen fel voltak tüntetve azok a városok, községek, amelyeknek rendőrségében az említett 250 vezető rendőrtiszt tevékenykedik. A szemléltető ábra rendkívüli erővel bizonyította, hogy egész Nyugat-Németország rendőri apparátusa keresztül-kasul át van szőve az egykor SS-, Gestapo- legényekkel. Joggal állapította meg tehát Norden professzor: “A szövetségi belügyminisztérium valódi fasisztafészek, a régi himmleri gárda menedéke és egyben uj működési területe, és ennek a társaságnak tagjai inkább ma, mint holnap szeretnék horogkereszttel ékesíteni rendőrtiszti csillagjaikat.” A GAMMA-SUGARAKKAL kezelt tojásokból kikelt csirkék gyorsabban fejlődnek, egészségesebbek, és ha felnőnek, öt-hat százalékkal több tojást tojnak — állapították meg egy Moszkva környéki baromfifarm tapasztalatai alapján.
