Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-02 / 5. szám
Zavar és kapkodás a Majna-Frankfurti főállamügyész akciója körül. - Szálasi egykori testőre is bíróság elé kerül? D A nyugat-Derlini bűnügyi rendőrség politikai csoportja egy 1958. évi feljelentés alapján két iiéttel ezelőtt elfogta dr. Alfred Filbert ügyvédet. Oswald Schafer linburgi vállalati jogtanácsost és Wilhelm Wiebens böblingeni vállalati cégvezetőt, akik a második világháború idején a hitlerista biztonsági szolgálat (Sicherheidtsdienst) 9. különítményének parancsnokai voltak, s több mint 30,000 embert lövettek agyon Ukrajnában. lvetartóztatási “láncreakció”? A szociáldemokrata Lipschitz szenátor, aki Nyugat-Berlin belügyeiért felelős, most attól fél, hogy a letartóztatások “láncreakciót” váltanak ki. A 2 évvel ezelőtt megirt feljelentésben ugyanis 85 olyan rendőrtiszt és rendőrségi alkalmazott neve is szerepel, aki ma Nyugat-Berlinben teljesít, szolgálatot, noha köztudomású: a névsorban szereplő egyének a háború alatt az SD 9. kivégző különítményének tagjaiként a tömeggyilkosságok sorozatát követték el. Megemlíti a feljelentés azt is, hogy Kurt Krummholz, a nyugat-berlini rohamrendőrség jelenlegi parancsnoka, a második világháború idején mint SS-őrnagy Otto Winckel- niann SS-tábornok vezérkarához tartozott és 3944-ben, Magyarország náci megszállása idején ő hajtotta végre Budapesten az első erőszakos akciókat a haladó szellemű magyar politikusok ellen. Eichmann-nal együtt ő szervezte meg azokat az Auschwitzba indított szállítmányokat, melyekkel több mint 400,000 magyar állampolgárt küldtek a halálba. Később Krummholz Szálasi testőre lett, s ebben a beosztásban is tömegkivégzéseket rendelt el Hegyeshalom környékén magyar állampolgárok ellen. A jelek azt mutatják, hogy a “láncreakció” Nyugat-Berlinben mégiscsak bekövetkezik. Erre enged következtetni az, hogy dr. Fritz Bauer Majna Frankfurt-i főállamügyész, aki nemrég még dr. Hans Globke államtitkár, a kancellári hivatal vezetője és Adenauer tanácsadója ellen is előzetes nyomozást rendelt el, elhatározta, hogy amennyire tőle telik, menti a nyugatnémet állam becsületét. Tevékenysége arra irányul, hogy mint “demokratikus jogállamot” tüntesse fel a Német Szövetségi Köztársaságot, s hogy az Eichmann- per tartama alatt majd minél kevesebb legyen a támadási felület. Kétszázezer háborús bűnös — álnéven A demokratikus közvéleményben igen jó hatást az egykori náci nagyságok soraiban azonban nagy riadalmat keltett a Majna-Frankfurt-i főállamügyész által irányított nyomozás, amelynek eredményeképpen a minap sikerült elfogni Richard Bar volt SS-őrnagyot, az auschwitzi haláltábor utolsó parancsnokát, aki Karl Neuman álnéven erdőmunkásként dolgozott Hamburg közelében. A főállamügyész kijelentette, hogy még az'idén bíróság elé állítják az auschwitzi hóhérokat. A nyomozó közegek egyébként panaszkodnak, hogy nincs könnyű dolguk, hiszen a második világháború óta immár több mint másfél évtized telt el s a bűnösök nagy része, mint például Richard Bar is, álnevet vett fel az összeomlás után. A Frankfurter Illustrierte egyik számában hivatalos helyről származó becslés alapján igy ir: “200,000-re tehető azoknak a nyugat-németországiaknak a száma, akik politikai okokból hamis név alatt élnek...” Viszont több hivatalos tömeggyilkos nem is tartotta fontosnak — ahogy SS-zsargonban mondják — “az alámerülést”. A biztonsági szolgálat 9. különítményének egykori parancsnokai, akárcsak Krummholz, nem vettek fel álnevet. Kurt Becher volt SS-ezredes, a nácik egykori budapesti hadbiztosa, aki ma Hamburg egyik leggazdagabb terménynagykereskedője, szintén nem cserélt nevet, s mégsem görbült meg a haja szála sem. Most érkezett jelentés Karlsruhéból, hogy dr. Werner Hans, az ukrajnai Rovno egykori kerületi rendőrbiztosa, akinek ténykedése alatt, vagyis 1941-től 1944 elejéig, 100,000-nél több embert lőttek agyon, vagy hurcoltak gázkamrába, ma háborítatlanul él a nyugatnémet legfelsőbb bíróság és az “alkotmányvédő bíróság” közvetlen szomszédságában, és az “Industriewerke” részvénytársaság igazgatója. Heves támadások a főállamügyész ellen Frankfurtból érkező jelentés szerint Adenauer pártja, a CDUCSU, máris kikezdte dr. Fritz Bauer főállamügyészt. Fay, a kereszténydemokraták Hessen tartományi szervezetének elnöke heves támadást intézett dr. Bauer ellen, amiért eljárást mert inditani Globke ellen. “Úgy látszik — mondotta —, hogy Bauer visszaél hivatali hatalmával és azon van, hogy politikai szervvé válA múlt év szeptemberében egy kis füzet jelent meg a Center for the Study of Democratic Institutions kadásában. A kis füzet a Community of Fear (A félelem közössége) címet viseli és Harrison Brown és James Real Írták. A kiadványt a Fund for the Republic nevű intézmény finanszírozta, amely Rockefeller alapítvány. Mindezt azért tartom fontosnak elöljáróban megemeliteni, hogy lássák, a könyvecskét nem radikálisok vagy haladó irók szerkesztették, hanem a monopolkapitalisták pénzügyi támogatását élvező egyének. A füzet tartalma igen figyelemreméltó, mert az egész amerikai népet érintő kérdéseket vet fel. Három pontba foglalja össze mondanivalóját: 1. Milyen károkat okozhat egy atomháború? 2. Milyen szerepe van az amerikai hadseregnek a helyzet kialakításában? 3. Mi a kiút az emberiség számára? Ami az első kérdést illeti, nem nehéz rá megadni a választ. Egy thermonukleáris bombának a rombolóhatása nagyobb, mint a második világháború alatt Németországra és Japánra ledobott összes bombáknak együttvéve. A célbajuttatása is sokkal gyorsabban történik, mint az elmúlt háborúban, mert a bombát szállító rakéta 10,000 mérföldet tesz meg egy fél óra alatt. 1959-ben a Kongresszus Atomenergia Bizottságának egyik csoportja abba az irányba terjesztette ki vizsgálatát, hogy megállapítsa milyen hatással lenne az országra egy 1,500 megatonnal végrehajtott támadás. A vizsgálat szerint az első nap már 25 millió lakos pusztulna el, 25 millió halálos sebeket szenvedne és további 20 millió sérülne meg súlyosan. A bizottság hangsúlyozta, hogy csak a közvetlen hatást vette számba, de nem mérte fel azokat a további veszteségeket, amelyek az atomtámadás következtében tönkretett gazdasági szervezet felbomlásából, valamint a közlekedés szétrombolásából, a sokszázezer tüzből és az élelem megmérgezéséből stb. származna. Az atomtámadás 12 millió házat döntene romba és további 9 milliót tenne lakhatatlanná. Az albizottság megállapította, hogy technikailag lehetséges egy 1,500 megatonnái hatalmasabb támadás is. Egyes vélemény szerint egy atomtámadás le tudná rombolni az egész országot az összlakossággal egyetemben. Ezekután egy világháborúnak csak a gondolata is szörnyű! A fenti adatok birtokában félelem tölthet el bennünket, ha figyelembe vesszük az amerikai hadsereg jelenlegi szerepét és befolyását, aminek megtárgyalása a második kérdéscsoportba tartozik. A füzet szerint “kevés azoknak száma, itt az Egyesült Államokban, akik harcos politikát prédikálnak, amely egy uj háborúhoz vezethetne. Mindenki tudja, hogy egy ‘preventív’ háború meséjét nem lehet elhitetni. Ennek ellenére a háborús gépezet egyre nő, s ennek csökkentését vagy a lefegyverzést kevesen méltányolják. Az itthoni belső erők, amelyek egyre jobban ei’ősödnek, a reálpolitikától és a fegyverkezés ellenőrzésének utjá- tól való eltávolodásra kényszerítenek bennünket, nem beszélve már a teljes lefegyverzésről.” (31. old.) De olvassuk csak tovább a füzetet. A 34. oldalon a következőket mondja: “Haderőink vezetői nem lelkesednek a lefegyverzésért, vagy bármi olyan lépésért, amely korlátozná a hadsereg tevékenységét. A helyzet az, hogy a haderő egy elit gárdája egyre nagyobb hatalmat és befolyást nyer Washingtonban úgy politikai, mint hadügyi kérdésekben. Ennek a csoportnak a célkitűzései közé tartozik a Szovjetunió elleni állandó ellenszenvnek az ébrentartása.” Ez az “elit” gárda olyan hatalmas befolyással rendelkezik, hogy a füzet szavai szerint, “ha a Külügyminisztérium (State Department) egy olyan lefegyverzési egyezményt hozna létre a Szovjetunióval, amely nem lenne elfogadható ez avant gárda szempontjából, minden bizonnyal leszavaztatnák és elvettetnék a szenátussal a szerződést.” “Nem kétséges, hogy a hadei’ő avant gárdája nagyobb hatással van a kongresszusra, mint a kongresszus az avant gárdára.” Vajon hány amerikai polgár van tisztában ezzel a ténnyel? S mennyi azoknak a száma, akik felfogják ennek a ténynek súlyos következményeit? Propaganda szerveink állandóan azt hangoztoztassa az igazságszolgáltatási apparátust”. Arra hivatkozott, hogy Adenauer kancellár és annak “szürke eminenciása” — Globke, csak a sajtóból értesült az eljárás megindításáról, szidalmazta a főállamügyészt és azt a benyomást igyekezett kelteni, mintha dr. Bauer “a kommunisták ügynöke” volna... tátják, hogy az amerikai demokrácia eg>rik sarkköve, hogy a hadsereg a polgári szervek ellenőrzése alatt áll. Hát ennek az állításnak alaposan ellentmondanak a fenti tények. Erre utal a brosúra is a továbbiakban. “Valóban, a haderő elit gárdája olyan helyzetben van, hogy át tudják venni a hadsereg feletti politikai irányítást is, különösen ha ‘gyengeség’ mutatkozik az ország külpolitikájában.” Ismét hangsúlyozzuk, hogy mindezen megállapítások nem a haladó mozgalom részéről hangzottak el, hanem a Rockefeller-alapitvány pénzével végzett felülvizsgálat alapján kerültek nyilvánosságra. Ezért különösen megdöbbentő, mikor a füzet 36. oldalán azt olvassuk, hogy “mindezek alapján láthatjuk, hogy ha a fegyverkezési verseny folytatódni fog, egy háború lehetősége nagyon valószínű.” így érünk el a harmadik kérdéscsoporthoz: mitévők legyünk? Emlékezhetünk rá, hogy Nelson Rockefeller, New York állam kormányzója, azt tanácsolta, hogy minden háztulajdonos építsen “bombabiztos” fedezéket. Most a Rockefeller milliókból fizetett brossura irói rámutatnak arra, hogy ha a nép elhiszi azt, hogy a bombafedezékek kellő védelmet nyújtanak egy atomháború esetén, akkor “egy uj és jelentős életrendszert kell elfogadnunk. Egy olyan életrendszert, amely teljesen különbözik attól, amelyhez hozzászoktunk az utolsó néhány évezred folyamán. — Ugyanis hozzá kell szoknunk ismét ahhoz, hogy a barlangokban éljünk. Ettől kezdve időről-időre, mélyebb és mélyebb barlangokban kell majd élnünk.” íme ez a kiút, amit a Rockefellerék által pénzelt irók elképzelnek a számunkra. E cikk írója hisz abban az elméletben, hogy különböző társadalmi rendszerű államok békében élhetnek egymással. Hisz abban, hogy egy uj világháború nem elkerülhetetlen. De a brossura rádöbbenthet bennünket arra, hogy egy uj világháborút csak akkor lehet elkerülni : 1. Ha a nép tudatában van a háborús veszélynek. 2. Ha a nép felismeri és világosan látja kik azok, akik ellenzik a lefegyverzést. 3. Ha a nép felismeri és látja, kik azok, akik előnyt remélnek egy háborútól. 4. Ha a nép képes leszerelni és leleplezni a háborús uszitókat és a hatalomba juttatni azokat, akik hajlandók a béke érdekét minden más érdek fölé helyezni. L. I. Francia hadihajók kalózcselekménye Január 8-án éjszaka a francia hadiflotta több hajója a La Manche-csatornában a nyílt tengeren feltartóztatta a Sipka bolgár keresekedelmi hajót, amely útban volt egy angol kikötő felé s a nemzetközi jogszabályok megsértésével arra kényszeritette, hogy fusson be a bresti kikötőbe. A (hajót két napig vesztegzár alatt tartották, közben a francia hatóságok megvizsgálták a hajó rakományát. Megakadályozták, hogy a hajó legénysége összeköttetésbe lépjen a külvilággal. A bolgár híriroda jelenti, a Sipka már a negyedik bolgár kereskedelmi hajó, amelyet az utóbbi két hónapban francia hadihajók a nyílt tengeren feltartóztattak. A bolgár kormány tlitakozott a francia kormánynál e törvénytelen lépések miatt. Ugyancsak tiltakozott a lengyel kormány is, mivel a Földközi-tengeren frpncia hadihajók tüzet nyitottak egy lengyel hajóra. A megállásra kényszeritett lengyel hajót ezután francia katonák átkutatták. VW WWWWWW*WV*VW>»VWWV*^ V»*WV»1 RÖVIDESEN kiadják G. B. Shaw-nak egy ezer szóból álló, háromfelvonásos színdarabját, amelyben megírja véleményét az angolok izraeli politikájáról. A színdarab harmadik felvonása — egyet len mondat. MILYEN LEHETŐSÉGEK VÄRNAK RÁNK A FEGYVERKEZÉS FOKOZÓDÁSÁVAL
