Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-26 / 4. szám
A MUNKÁSOSZTÁLY KIJAVÍTJA A HIBÁKAT ÉS TANUL BELŐLÜK — Levél Kovács Erzsihez — Engedd meg, hogy a szerkesztőség engedélyével ezúton mondjak köszönetét a Magyar Szó 1961 jan. 5-iki számában megjelent Írásodért. Tényleg itt volt az ideje, hogy valaki megmondja a lapon keresztül, hogy ne üljünk fel a magas lóra és ne kritizáljuk onnét a magyarországi testvéreink hősies munkája közben elkövetett hibáit. Ma is helyesnek találom a volt Bérmunkás lapbizottságának azon határozatait, hogy amikor a polgári sajtó veszett kutya módjára marja, kritizálja, hazugul rágalmazza a szocialista országokat, £gv tényleges munkáslap nem segítheti őket ebben, még a “jóakaratu” kritikával sem. Akik dolgoznak, azok követnek el hibákat is, akik sokat dolgoznak, azok több hibát is elkövetnek. Akik nagyot alkotnak, bármilyen kiváló emberek legyenek is, követhetnek el hibákat. Ez csak akkor bűn, ha nem ismerik be, hogy hibáztak és nem igyekeznek a hibákat kivizsgálni. Egy országot romokból felépíteni, egy uj társadalmi rendszert épiteni gigászi munka és jó adag szerénytelenség kell ahhoz, hogy innét, ahol a kapitalista rendszer — nem a mi hibánkból — még virágázásban van, kritizáljuk azokat, akik messze előttünk haladva, néha előretörnek, néha döcögnek, de mindig közelebb kerülnek a tökéletes társadalmi rendhez, A Bérmunkás lapbizottságának az volt az álláspontja, hogy mivel a szocialista rendszerű országok vezetése a munkások kezében van és a munkásosztálynak nem volt módja arra, hogy tökéletesítse magát az államvezetésben, amely évszázadokon keresztül mindig a tőkés osztály kezében volt, mely féltékenyen vigyázott arra, hogy a munkásosztály azt meg ne tanulhassa, igy a mun kásosztálynak a győzelem után harc és építés köz ben kell megtanulnia a vezetést és természetes, hogy hibákat követ el. De ez még mindig jobb, mintha az osztályellenség apparátusát tartotta volna meg. S megállapíthatjuk azt is, hogy a munkásosztály nagyon tanulékony, még a hibákból is tanul és 10—15 év alatt már nemcsak jó mérnököket, gyárvezetőket, orvosokat, tanítókat és katonai parancsnokokat nevelt ki, hanem kitü- i ő államférfiakat is, a vezetőhelyeken lévő munkásokból, a munkás- és parasztgyermekekből, akik mindig kevesebb hibát követnek el. Mi hiszünk abban, hogy a" uj társadalmat a munkásosztály vezetésével lehet csak felépíteni, amely szövetkezik erre a nagy munkára a dolgozó parasztsággal és a jóakaratu értelmiségiekkel. Nekem is, neked is fontos az, hogy a volt gazdasági cselédek, most piroscserepes szép, modern házakban laknak; hogy a városokban is mindinkább eltörlik a nyomortanyákat és helyükre modern, összkomfortos lakásokat építenek; hogy ma sokkal több cukor, hús, zsir jut a dolgozóknak. Ma még nem mindenki lakik összkomfortos lakásban. ma mé.g vannak hiányok a közszükségleti cikkek terén, de a fő az, amit egy magyar paraszt mondott: “Ma jobb, mint tegnap volt, s holnap jobb lesz, mint amilyen ma”/ Aranvmon- dás ez, amelyben benne van szülőhazánk népének boldog jövője. Lapunkon keresztül azokkal szemben gyakoroljunk kritikát, akik az amerikai dolgozók bajainak az okozói, hiszen a Magyar Szó magyar nyelven megjelenő amerikai lap, amelynek hivatása az amerikai dolgozók boldogabb jövőjéért való harc. Magyarország felé pedig az épitő kritikát hagyjuk azokra, akik ténylegesen építik is az országot, az ő, joguk és kötelességük az és kérem, hogy gyakorolják is ezen kötelességüket. Abban is igazad van, hogy biztatod a szerkesztőnket: csak használja a “piros ceruzát”. Én jó ötven éve Írogatok a munkáslapokba, de sohasem sértődtem meg, ha elvi okokból megcenzurázták Írásomat. Lapunknak van egy irányelve, amely megszabja nemcsak a szerkesztőnek, de a kül- munkatársaknak és a munkáslevelezőknek is azt a vonalat, amelyet követni kell. Nagy hiba az, ha a szerkesztő munkástárs nem gyakorolja ezen kötelességét, mert ha bármilyen oknál fogva nem törli ki a helytelen megállapításokat a cikkben, akkor kötelessége azokat azonnal, ugyanabban a lapszámban kikorrigálni. Ezt csináltuk a Bérmunkásnál is még abban az esetben is, ha tudtuk, hogy a “cenzúrával” vagy a rögtöni válasszal esetleg elveszítünk egy küi- munkatársat, vagy munkáslevelezőt, ha az esetleg nem értette meg, hogy írása szembehelyezkedik az országos értekezleten megszabott irányvonallal. Nem mindig sikerült meggyőzni, de amikor a lap irányvonaláról van szó, ott nem lehet szó megalkuvásról. Meg vagyok győződve, hogy írásodat a lapolvasók túlnyomó többsége magáévá teszi és ez a fontos. Mert az olvasótábor nemcsak előfizető, hanem “laptulajdonos” is, ők azok, akik áldozatok árán tartják fenn lapjukat. Köszönet neked, hogy megírtad hozzászólásodat, s köszönet a szerkesztő ' munkástársnak, hogy helyeslő megjegyzésekkel kisérte ezt a kérdést. E .K. IGAZ TÖRTÉNET A NAPSUGARAS CALIFORNIÁBÓL Tisztelt Szerkesztőség! Talán két éve került a gyárba, ahol dolgozom (egy hollywoodi középnagyságú vasipari üzem) egy spanyol segédmunkás. Három éve jött Mexikóból, családjával együtt, az Egyesült Államokbá'. Mestersége hivatásos zenész. Mivel azonban ezen a területen nem tudott állandó munkát kapni, igy különböző helyeken vett fel különféle munkákat, mig végül hozzánk került. Barátunknak szüksége volt a munkára, mert nagy a család: 7 gyermekkel áldotta meg őket a teremtő,,a legidősebb gyermek mindössze 12 éves. A gyárban kapott kis segédmunkási állása mellé sikerült egy állandónak látszó munkát szereznie; 2—3 este egy héten egy éjszakai mulatóban kapott állást, mint zenész, hogy igy kiegészíthesse keresetét. Ha szerényen is, de a családnak megvolt valahogyan a megélhetése. Ismeretségünk első másfél évében barátunk a belvárosban lakott egy üzletházban, ahonnan azonban nagyobbitás miatt el kellett költöznie. Talált valahol az Alvarado utcában — szintén a belvárosban — egy ócska, lakatlan házat. Kibérelte és vagy egy heti szorgalmas munkával és kis befektetéssel lakhatóvá tette a házikót, ahol “boldogan” élt családjával együtt. E boldogság azonban nem tartott tovább egy félévnél. Pár nappal ezelőtt felkereste őt a háziúr és tudomására adta, hogy 5 napon belül ki kell költöznie a házból, mert azt lebontják és helyébe hatalmas bérházat, vagy üzletházat építenek városrendezés, vagy jobb tőkebefektetés végett. Nos, most kezdődik spanyol ismerősünk kálváriája. Lakást keres, van is mindenféle kiadó lakás, de nem 7 gyermekes családnak. Kutyával, macskával, vagy egyebekkel kapható lakás könv- nyen, de uram bocsá’, ha 7 gyermeke van egy családnak, ez nem megy olyan könnyen, legalább is Los Angelesben nem. Barátunk ugyanis kötve van egy bizonyos körzethez, amely nincs messze esti, második munkahelyétől, mert gépkocsija nincs, s igy rá van szorulva a ritkán közlekedő autóbuszra, vagy az apostolok lovára. Igen, itt másként van, mint Magyarországon mostanában. Ott nehéz még mindig a lakáskérdés ; a háború és az ellenforradalom okozta sebek még nem hegedtek be, meg 1945 előtt sem volt valami rózsás a lakáshelyzet. De ma egy 7-gyer- mekes családnak nincsenek lakásgondjai, mert a gyermekes — különösen a sokgyermekes — családok kapnak legelsősorban modern és olcsóbérü lakásokat. Spanyolunknak Magyarországon 24 órán belül volna kis otthona. A napokban beszélgettem valakivel, aki elmondta, hogy ő egy “úri” házban lakik, ahol csend és nyugalom van. A háziúr nem ad ki olyan családnak lakást, ahol gyermekek vannak. Itt biztosítva van a lakók nyugalma, a lehetőség a “teljes koncentrálásra”, a piszkos, sötét üzelmek kifundálására. Nem messze tőlem van egy kis bérház, 4—5 lakásos, földszintes, kertes kis ház. (Ezen a környéken jobbára ilyenek vannak.) Itt is csak felnőtteket fogadnak be lakóknak és a házigazda, hogy jobban biztosítsa a lakók nyugalmát, a következő feliratú táblát szúrta le a ház elé: “Magánterület, kérem a gyermekeket kívül tartani.” Valamikor régen, odahaza olvashattunk feliratokat és ezek jutottak eszembe ennek láttán. Azokon az állt, hogy kutyákat csak pórázon szabad vezetni. Valahányszor meglátom ezt a táblát, a vér a fejembe száll és ha nem látják, kirántom a földből és arrébb dobom. . . Másnap reggel már újból ott díszeleg a tábla a régi helyén. Nem tudom, miként oldódik meg barátunk lakásproblémája. Valószínűleg talál valamilyen meg oldást és a család megzavart élete ismét a rendes kerékvágásba terelődik. De meg kell jegyezni, hogy nagyon beteges és egészségtelen, nyers, üzleti célt szolgáló intézkedések azok, AUlglyek itt megnehezítik a gyermekes családok életét, A pénzéhes háziurak egyöntetűen nmgasabb béreket srófolnak ki a gyermekes családokból. S az állam látja ezt, s még sem tesz ellene semmit. Pedig derék barátunk pár év múlva — mivel 7 gyermekéből 5 fiú és mind egészséges, mokány gyermek — 5 katonát fog adni az Egyesült Államoknak. K. J. A farmerek helyzetéről Tisztelt Szerkesztőség! Sajnálom, hogy nem tudok uj előfizetőt szerezni, mert kinn lakom 25 mérföldre Clevelandiéi. A 30-as években egyedüli voltam, aki Cleveland- ba hajtott minden nap, de ma már sokan vannak, akik ezt megteszik, többnyire a fiatalok. Tennes- see-ből sok fiatal és nős ember van itt, nagyrészük írástudatlan, s már sokat le is tettek a munkájából. Ma már legjobb annak a farmernek, aki nyugdíjba vonult. Vannak errefelé olyanok is, akik 400 acre területtel rendelkeznek, nagyobbrésze földjüknek öröklött, másoknak pedig 100—150 acre-jük van. Nyugdíjba mennek, mint bármelyik munkás, a földjüket azonban a föld-bankban helyezik el, ahol 17 dollárt kapnak acre-ként. Aki tehát 400 acre földet ad be, sok pénzt csinál. A háború előtt töbnyire 12—14 tehenet fejtek, ma már azonban 35 tehenük van; géppel fejik ezeket és havonta 1,500 dollárt is csinálnak. Nem csoda tehát, ha gyűlik a felesleg. A farmerek nagyobb problémát okoznak a kormánynak, mint a gyári munkások, amit nagyon nehéz megoldani. Évről-évre többet termelnek, s a kormánynak egy pár millió dollárba kerül naponta a fölösleg gondozása. Nagyon helytelen gazdálkodás ez, nem tudom, meddig mehet, de nem hiszem, hogy sokáig. Csizmadia .)., Ohio A vasérc bányászat is szüneteltet A hónapok óta tartó csökkentett acéltermelés és a vásérc növekvő külföldi behozatala arra késztetett egyes hazai vasérc bányatulajdonosokat, hogy üzemeikben szüneteltessék a termelést. Pickans Mather & Co. bejelentette, hogy Iron- wood, Mich.-ben levő öt földalatti telepéről 500 bányászt elbocsát. A múlt hónapban a Cleveland-Cliffs Iron Co. a Lake Superior kerületben, levő bányái személyzetét vágta le 500-al. A US Steel Co. a tulajdonában levő ércbányák munkáslétszámának 15 százalékát küldte el a tél folyamán, kb. 800 bányászt. Más társulatok szintén csökkentik munkáslétszámukat, vagy az üzemeltetés heti óráit. Egyes bányákat rövidebb-hosszabb időre lezárnak. Az ércbányák 1960-ban egyharmaddal több nyersvasat termeltek, mint 1959-ben, összesen kb. 86 millió tonnát. Most azt várják, hogy az acélipar felhasználja a felhalmozott nyersvasat. A termelés 82 százaléka a Lage Superior környékéről, 8 százaléka az ország nyugati részéből és 5—5 százalék az északi és délkeleti vidékekről kerül ki. A muranói Ütök AZ ÜVEG titka félelmetes titok volt. Hatszáz évvel ezelőtt Murano-szigetének nevét széles e világon ismerték. A sziget lakossága kizárólag üvegkészitésből élt. A muranói vázák az aranynál is értékesebbek voltak. Bár a sziget a Velencei Köztársasághoz tartozott, mégis állam volt az államban. Lakói, mihelyt mesterek lettek, elnyerték a nemességet, de ezért szabadságukkal fizettek. A muranói üveggyártás titkát “állam- titok”-ként kezelték, és a'mesterek a sziget rabjai voltak, nem hagyhatták el. A Velencei Köztársaság törvénye többek között kimondotta: “Ha bármely mester vagy munkás tudását más országba viszi a köztársaság kárára, visszatérésre szólitandó fel. Ha e parancsnak nem tesz eleget, legközelebbi hozzátartozója börtönbe zárandó, hogy ezzel kényszerítsék visszatérésre. Ha ez sem vezetne eredményre, az idegen országba utána küldendő egy megbízható- ember, hogy őt megölje...” . . .és ennek a törvénynek eleget is tett Velence. De a gyilkos tőr nem ért utói mindenkit, és a titok végül mégis kiszivárgott. . . A BALTIMORE-I VONAT, amelyen Truman volt elnök és felesége utazott haza a beiktatási ünnepségről, nekiszaladt egv teherkocsinak. Csak a mozdonyvezető sérült meg.
