Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-26 / 4. szám
Thursday, January 26, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Olvasóink levél-özöne szerkesztősé&ünhöz £_ GONDOLATOK A NAFTA R OLVASÁSA KÖZBEN Hozzászólás egy pár kérdéshez Tisztelt Szerkesztőség! ■ A naptárt, melyet nagy izgalommal vártam, végre megkaptam. Kiváncsi voltam Rev. Gross magyarországi utjának jelentésére. Nem is csalatkoztam, mert olyan tiszta képet adott az ottani helyzetről, hogy nem hiszem, akadna tisztességes magyarszármazásu ember, akinek — ha elolvassa —nem ugrálna torkában a szive az örömtől/ hogy az a lerombolt kis ország az utolsó tiz évben olyan eredményeket tudott elérni. Mindezt el is tudom hini, mert Kádár Jánosnak a UN-ben elmondott beszédét elolvasva úgy láttam, hogy ő olyan ember, akinek nem a magánérdek a fő, hanem igen is a szivén viseli az emberek jólétét és előmenetelét. Tehát nem lehet csodálkozni, hogy ilyen emberek vezetésével az a kis ország rohamosan fejlődik. Ha a következő tiz évben békességben tudnak fejlődni — amit tiszta szívből kívánok nemcsak nekik, hanem az egész világ minden népének — akkor el sem tudjuk még ma képzelni, hogy milyen előhaladást tudnak majd elérni. Az itteni helyzettel kapcsolatban annyit, hogy a helybeli lapból láthatjuk, milyen nagy a munka- nélküliség. December utolsó hetében 17,000-en voltak a munkanélküli jelentkezők, a múlt héten valamivel javult a helyzet, már csak 15,500 volt a jelentkező. De már több mint 4000-et levettek a listáról," akiknek már nem jár munkanélküli biztosítás. Lehet tehát csodálkozni, hogy a helybeli lap minden nap jelent rablásokról, gyilkosságokról? Apák'és anyák kiirtják családjaikat. Az egyik itteni bankot egy éven belül kétszer rabolták ki; olyan ügyesek voltak a betörők, hogy nem a bankba törtek be, hanem a bankhivatalnok lakásába, akinél a kulcsok vo'lak. De mivel nem voltak odahaza, megvárták, mig hazajönnek, elkérték tőle a kulcsot. Kettő elment a bankba, egy a családdal maradt és azt a pénzt, amit az üzletemberek az esti kasszában elhelyeztek, $140,000-t, összeszedték, el is tűntek vele és még ma is keresik őket. Nagy, Ohio Tisztelt Szerkesztőség! A naptárral nagyon meg vagyok elégedve, sok szép és értékes cikket láttam benne. Különösen ajánlom mindenkinek Rev. Gross tanulságos írását, a,z otthoni látogatásáról és Márki István is igen értékes cikket irt a Lincoln-i felszabadító háborúban résztvett magyarokról. Öt dollárt küldök a naptárért. Fuchs Kálmán, Miami, Fia. • A naptárt megkaptam és küldök érte két dollárt. Nagyon élvezem, mivel olyan sok érdekes olvasnivaló van benne. Majd próbálok egy pár uj olvasót szerezni. K. J., Cleveland © Reméljük, hogy még ötven évig megjelenhet a naptár, mi pedig még ötven évig olvashatjuk élvezettel. i A puíshurghi Pikáék • A naptár megérkezett, kielégítő volna, ha több hazai iris lenne benne, pl. Romániáról, Jugoszláviáról és Csehszlovákiáról is. Rev. Gross cikke kitűnő, de mi van Bebritssel, Gárdossal és Gvet- va.y-val ? Már rólunk, öreg harcosokról talán megfeledkeztek’? Miért nincs cikk azoktól, akik innen voltak látogatóban az óhazában-? Többen közülük nagyon jó jelentést adtai? a lapunkon keresztül, de miért nem írtak a naptárba is? Hiszen többet láttak — ezt tudom —, mint' amit írtak! J. Merk © • A naptárból az idén is hiányzik valami, a Holdfény változást most sem találpm benne, akárcsak tavaly. Nemcsak én vészem ezt észre, hanem többen is. Ugv gondolom, hogy az olyan, mint az apály és dagály. Igen jó hallgatni a rádiót az egész országból dagálykor, de máskor nagyon rosszul lehet hallani. Ha azonban nincs megjelölve a nap, akkor az ember csak forgatja a rádiót cs még sem hall semmit. Remélem, hogy a jövő évi naptárból nem fogják kihagyni. Chányi Barna Csak úgy beletekintve a naptárba, mindenegyes cikk fejeimé elárulja gazdag tartalmát. Ttt küldök érle öt dollárt. C. Bagó Még soha ilyen nagy érdeklődéstől áthatva nem bontottam ki postai küldeményt, mint azt az Amerikai Magyar Szó ez évi naptára megérkezésekor tettem. Egyáltalán nem mondhatom, hogy a sajtótermékek hiányában szenvedek, inkább ,az idő rohanására panaszkodhatnék. Mégis, mint a szomjúságtól gyötört vándor a víznek, úgy estem neki a naptár betűinek. Először megsimogattam a boritó lapot és elmerengtem Lincoln Ábrahám képmásán. Gondolatomban átperegtek azok az események, amelyek 100 évvel ezelőtt játszódtak le Amerikában. Lincoln elnök felismerte azt, hogy “egyik ember, annyi mint a másik”, s az emberek egyenlőségének eszméjét hirdetve forradalmi elhatározássál eltörölte a rabszolgaságot. Nagyon sajnálatos, hogy ez a rendkivüli egyén nem élhetett sokáig, nem folytathatta munkáját és a győzelmes polgárháború befejeztével a reakciósoknak sikerült Lincoln életét kioltani. Valójában az egész naptárt a béke szelleme hatja át. Minden egyes cikk a maga nemében nagyon értékes, mondanivalójuk mély. Úgy a szerkesztőség, mint a munkatársak kitettek magukért, igyekeztek a lehető legjobbat nyújtani az olvasóknak. A tartalmán kivül értékelnünk kell azt az odaadó és megfeszített munkát, amelynek árán készült. Úgy érzem, hogy dollárral csak az előállítási költséget tudják az olvasók fedezni, de a velejáró fáradságot és nem utolsó sorban értékét pénzzel megfizetni nem lehet. Munkálkodnunk kell a közös cél érdekében azon kivül, hogy a naptáron feltüntetett árat — vagy többet — megküldjük a szerkesztőség, illetve kiadóhivatalának. Részemről őszintén gratulálok mindazon személyeknek, akik munkájukkal hozzájárultak a naptár elkészítéséhez! Nincsen időm, de a cikk terjedelme sem engedi meg, hogy külön-külön minden Írást kielemezhessek és véleményemet hozzáfűzhessem. A többször áttanulmányozott “Otthon jártam” c. érdekes, sok helyen feszült figyelmet kívánó terjedelmes beszámolóval kívánok mostan foglalkozni, talán azért, mert nagyon szeretem szülőföldemet. Rev. Gross A. László munkája minden elismerést megérdemel. A Magyar Szóban levő. Írásait is figyelemmel szoktam kisérni, ezen esetben azonban túlszárnyalta önmagát. Kivétel nélkül nagyrabecsülöm és értékelem- mindazon honfitársaim munkásságát, akik 30, vagy rövidebb idő óta itt a dollár világában a haladó mozgalom mellett állnak és szabad idejükből a munkássajtó fenntartására és építésére is juttatnak időt. Ez esetben azonban külön értékelem a cikk íróját papi mivolta miatt— ha ugyan szolgálaton kívüli is —, hisz’ beszámolójából kitűnik, hogy csupán a lelkészi szolgálat gyakorlásával szakított és mégis a haladó mozgalom, a szocializmus mellett áll ki. Ezért Rév. Grossnak — atheista létemre — külön gratulálok kiállásáért. Beszámolója' szenzációs élményt jelentett, népies és mégis gördülékeny, több Ízben humoros stílusával megnyerte tetszésemet. Valójában, Írását áthatja a« őszinteség, s igyekezett tárgyilagos; képet festeni az óhazáról. Nagy örömmel könyvelhetjük el, hogy szülőföldünkön a szocializmus építése terén milyen nagy eredmények születtek, s a nép boldog és megelégedett. Az ellen- forradalom mir Keletien csapásait kiheverve a még nagyobb jólétért munkálkodnak, .amely erőfeszítésnek — mint Rev. Gross is mondja — meg is lesz majd a. várt eredpiánye. A “Kereseti Viszonyok” c. fejezetben igyekezett "hü.képet nyújtani a mostani élétszinvonM HU-*- róf és NAGYON HELYESEN négy pontba foglalva globálisan rámutatott “a mai és a régi. rendszer közötti kiáltó különbségre”. Majd, “tegyünk egy kis számvetést” -— mondja Rev. Gross -— és előre figyelmezteti az olvasót, hogv ne ugv számoljunk, mint az amerikai tudósítók íe-’ik. Dobd el a plaj'oászt és a papirost, olvasóm” — kiált fel a számolás után. Mi tagadás — hisz’ nem vagyunk egyformák — én már a forint dollárra való átszámításakor gondoltam erre, s talán őszin teségemért nem fog neheztelni, ha megállapítom, hogy az a számítás nem ad reális képet. Nem azért csupán, mert 1 dollárért a Magyar Nemzeti Bank nem 11 forintot, hanem 23 forint és egy néhány fiiért fizet! Egyszerűen azért, mert hibát követünk el, ha a fiatal 15 éves Magyar Népköztársaságot a legfejlettebb kapitalista állammal vagy államokkal akarjuk összehasonlítani! Nézzük meg, mennyi idős a kapitalista rendszer? Mikor tette tönkre a háború Amerikát, (USA), Kanadát, vagy az európai államok közül Svájcot és Svédországot? (Azért említem meg Amerikán kivül még ezen 3 országot, mert nagyon sokan ezekhez hasonlítják a mai magyarországi helyzetet!) Ha valaki reális és nem elfogult, az megértheti, hogy az amúgy is elhanyagolt és a világháborúban pedig teljesen tönkretett Magyarországot nem szabad a fizetés átszámításával sem összehasonlítani. Magyarországnak nem voltak és ma sincsenek gyarmatai, de évszázadokon keresztül voltak vérszivó piócái. A magyar nép dollár - kölcsön nélkül építette fel az országot annak ellenére, hogy az Egyesült Államok kormánya milliókat költött aknamunkára! A tény az — mint ezt Rev. Gross is kihangsúlyozta —, a példának említett 1,800 forintos keresetből a magyar gyáripari munkás jól él és az életszínvonal pedig a termelékenység növekedésének arányától függően szinte napról-napra emelkedik. A hibák között megemlíti a lakáshiányt. Na- gyan fején találta a szeget Rev. Gross! A nyugodt otthon — legyen az csak 1 szoba konyha — nagyon sokat jelent az életben. Nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, ezért csupán megjegyzem, az alap anyag hiány is hozzájárult az építkezés lassúbb üteméhez. Az elmúlt évben kezdték meg a DCM, vagyis a Dunai Cement- és Mészrnü építkezést Vác mellett, a Dunakanyarban. Ez az üzem lesz a második ötéves terv legnagyobb létesítménye, amely annyi cementet termel majd, mint amenyit a jelenleg meglevő összes cementgyárak együttvéve. Az első üzemegységét 1963 tavaszán helyezik üzembe. Ezen óriási létesítmény üzembehelyezése nagymértékben elősegíti, a 15 éves lakásépitkezési program megvalósítását. Az építkezés felett az ifjúsági szervezet— a KISZ — vállalt védnökséget.) Az Amerikai Magyar Szó január 12-ik számé?" ban M. B., “ujamerikás” kifogást emel Rev. Gross Lászlónak, a Magyar Újságírók* Szövetségében elhangzott beszédének egyes kitételei ellen. A kérdéses szöveg igy hangzik: “Sajnos, kiöregedett már a haladó munkás, nincs utánpótlás. Honnan is lenne? Talán a Magyarországból oda kiszökött 28 ezer magyarból? Titokban többen szimpátiával néznek felénk, haladó emberek felé, de nem vállalnak kockázatot.” Önkéntelenül felmerül a kérdés, vajon a munkásmozgalom régi harcosai, az Amerikai Magyar Szó jól képzett, aktiv vezető gárdája és munkatársai megtettek már mindent annak érdekében, hogy az újakat megnyerjék, megszervezzék?! Mert a fenti/kijelentésből úgy tűnik, hogy erről a 26 ezer magyarról már a haladó munkásmozgalom lemondott!! ? “Emberek nem változnak meg egyik napról a másikra. Ez hosszadalmas nevelési folyamattal jár.” A fenti idézetet nagyon szépen irta le- Rev. Gross László a magyarországi helyzettel kapcsolatban, s bizonyos, hogy ezen szellemben- végzett munka nemcsak Magyarországon, hanem Amerika földjén az újakkal kapcsolatban is meghozza az eredményt! Bízom abban, hogy az ujamerikások nemcsak nemtetszésüket fejezik ki a megállapítás felett, hanem összefogva, értékes javaslatokat, dolgoznak ki a honfitársaik megszervezését illetően és .a munkából az idősekkel karöltve kiveszik részüket! Most, amikor a sajtókampány kezdetét vette, ezen téma a legaktuálisabbak közé tartozik! (gőcze) Tisztelt Szerkesztőség! Igazán gazdag tartalmú naptárt adtak az olvasók kezébe. Rev. Gross László cikkét “Otthon jártam” olvastam el legelőször. Kedves, őszinte ember. A Magyar Szó többi irci is nagyon jók, szeretem mindegyiket olvasni. Mrs. J. Varga 9 Tisztelt Szerkesztőség! Látom, hogy megkezdődött a kampánya a. mi tanító lapunknak. így én is hozzájárulok a lap építéséhez és itt küldök egy címet: próbaszámot küldjenek a részére. A naptárt is próbáljuk eladni. Elsőrangú és gazdag tartalmú. Joe Nagy, Florida
