Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-26 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Egy volt magyar disszidens elbeszélése nyomán FELTÁRULNAK A RH0DÉ2AI BÁNTÁK SZÖRNYŰSÉGEI Apja ’’kétlaki” volt. így mondja ő maga is, ’ Bodnár Dezső bányateehnikus. Alsótelekes. pará­nyi falu a hatalmas borsodi szénvidék edelényi járásában. Ott élte kétlaki életét az idősebbik Bodnár. Volt három katasztrális hold földje, szán­tó és legelő. Ahol a legelő volt, ott a növényzet nem termett meg, ahal termő volt a föld, ott az adóvégrehajtók legelték le a termést. De paraszt volt az idős Bodnár. Szerelmese a földnek, amely oly sok bánatot okozott, sovány termésével, zsí­ros adójával, a jégveréssel, s a rakoncátlan Sajó folyóval, amely ha kedve tartotta, elöntötte Bod­nár és a többi bodnárok földjét. De úgy volt va­lahogy a földdel, mint az egyszeri kereskedő, aki nem akart már hitelt adni a szegény embernek. “Rossz az év — sopánkodott a kereskedő. — Kü­lönösen ezen a nyáron fizettem rá az üzletre!” — “És miből él majd télen?” — kérdezte tőle a sze­gény ember. — “Abból, amit a nyáron ráfizet­tem” — felelte a kereskedő. Igen ám, csakhogy a földdel nem lehet tréfál­kozni, de meg az éhes szájakkal sem. Eladni a földet? Hiszen annyit sem kapna érte-ezen a vi­déken, hogy az egyik gyerek rossz bakancsát megtalpaltathassa belőle. Meg aztán: hátha egy­szer már majd fizet ez a föld? Valami csekélysé­get talán ad azért az áldozatos nagy munkáért, amellyel minden porcikáját termővé akarta tenni Bodnár. S addig? Le a bányába. A többi parasztember is odafor­dult kenyérért. S a kettő, a föld meg a bánya, adott is kenyeret. Nagyobb karéjt, mintha csak a bánya, vagy csak a föld adna egyedül. Nagy ára volt ennek a nagyobb darab kenyérnek. A föld is, a bánya is teljes embert kívánt. A Bod­nár meg csak egy ember volt. Amig volt. 1931- ben elvitte a morbus hungaricujs, a tüdővész.. Né­hány héttel Dezső fia születése, előtt. Dezsőből is bányász lesz A Dezső fiú is ott nőtt fel Alsótelkesen, a bá-' iiyavidéken. Mi sem természetesebb, hogy ő is bányász lett. De a felszabadulás után már nem volt szükség a kétlakiságra. Megbecsülték, meg­fizették a bányamunkát. Bodnár Dezső Szuhakái- lőra ment, a bányaipari-technikumba.. S mikor el­végezte, Felsőnyárádon lett harmadvezető aknász. Tisztes állás, megbecsült munka, tanulás, szóra­kozás. Mindez megadatik a ma fiataljainak. Mind­az megadatik, amiben apáiknak nem. volt részük. S bizony a jómód, a konszolidált életkörülmény gyakran meggondolatlanságra is ragadtatja a fiatalokat. Dezső udvarolt egy lánynak, ott a falujában. Annuskának. S a fiatalok abban is különböztek az öregektől, hogy kevesebbet adnak a társadal­mi előítéletekre. Anna anya lett. Csapkodták a szidalmak a fiatalok hátán. S Bodnár Dezső nem birta .tovább. '-— Szeretem Annát, és feleségül vészem. Az anyós jelölt azonban nem tette le ostorát. Addig suhogtatta, amig elűzte a fiút a faluból, elűzte a határból. Határon túlra. 1956 december 18. A miskolci Tisza pályaudva­ron két társával felült a Pest felé induló vonatra és Ausztriában kötött ki. Onnan Eisénstádtba irá nyitották. Ajándékcsomagot kapott. Két tábla csokoládét, fogkefét és két csomag cigaretát. De­cember 21-én reggel megszólalt a tábor hangosan- beszélője: — Mindenki jöjjön a láger elé, mert Mr. Nixon, az Egyesült Államok alelnöke. érkezik és. szemlét tart a magyar “menekültek” fölött. Nixon ur megjelenik | Havas eső esett. Bodnár Dezső a szobában ma­radt. Az ablakból figyelte, ahogy apácák meg re- verendás papok rendezik a disszidensek sorait. Órákig ácsorogtatták az embereket. Metsző hideg volt. Sokan kiskabátban jöttek el hazulról, mert azt gondolták, hogy itt prémes bundát kannak. Sorjában érkeztek az autóbuszok..A többi láger­ből is ide hozták a disszidei^seket. Ha már szem­le, legyen szemle. Majd nagysokára megérkezett egy hatalmas, fekete Chevrolet és kilépett belőle Nixon, az USA alelnöke. — Egy fogadó bizottság lépett elébe — emlé­kezik vissza most Bodnár Dezső — papok és ci­vilek, és Nixon úgy tekintett-végig a gyülekeze­ten, mint egv győztes hadvezér az ellenség szét­vert sorai fölött. Vagy talán ui hadoszlopot látott bennük? Nem tudom, nem hallottam, nem értet­tem, mit beszélt Nixon. Körülbelül negyedóráig nézte a disszidenseket, aztán íovábbállt. Az autó­buszok is visszagurultak a különböző lágerekbe. Eisenstadtból Traiskirohenbe vitték Bodnár De­zsőt, jVitíntől mintegy húsz kilométerre. Ott fer­tőtlenítették őket, s mikor már kívülről megtisz­tultak, előjöttek a papok, hogy a lelkűket fürösz- szék meg a kaszárnya udvarán álló templomban. S nagyon rossznéven vették, ha valaki nem akart részesülni a szent gyónásban és az ézzel járó fej­mosásban. Különösen Galambos Irienus páter, Győrből disszidált lelkiatya szeméből lövelltek a purgatórium tüzes villámai. Majd egy esztendeig hányódott különböző tá­borokban Bodnár Dezső. Salzburgban áprilistól augusztusig napohta tízszer kellett elmondania az életrajzát a tábori csendőrök előtt, mert egy Szanti József nevű, többszörösen büntetett elő­életű disszidens ráfogta, hogy kommunista. Végül azt tanácsolták neki, tűnjön el Ausztriából. S mindjárt közölték vele a megoldást is: Rhodéziá- ba lehet jelentkezni bányamunkára. Hároméves szerződést irt alá, s 1957 decemberében elindult Salisburybe, Dél-Rhodézia fővárosába. A Daluy Mine, a bányatelep Rhodézia fővárosá­tól, Salisbury-től 90—95 mérföldnyire terül el. Olyan ez az ország, mint ha egy sziget lenne. A Zambeszi és a Limpopo folyók öntözik határait. Növénytakarója szavanna. Mahagóni- és teafák sürü sora vezet a bányához. A legelőket békés juhnyájak lepik él. Esős évszakban még az álla­tok sem merészkednek ki a legelőre. A forróság elől a kókusz- és ananászfák árnyékába menekül­nek a bantu négerek. A kaktusz nem tud magas­ra nőni. De a profit. . .• A bantu négerek nyomorúsága a gazdag bányákban A gazdag méhü bányák angol és-dél-afrikai üz­letemberek érdekeltségei. A Daluy Mine mélyé­ben kilencszáz néger dolgozik. Naponta ötszáz tonna aranyércet hoznak a felszínre kapzsi gaz­dáiknak. A bantu néger munkásokat Nyaszaföld- ről toborozzák. Minden két lábon járó munkaesz­közért egy-két fontot kap a menedzser. A néger meg kap egy kétéves szerződést, melyet ő a saját akaratából nem bonthat fel, de még .a számára kijelölt lakótelepet tem hagyhatja el. Egy -kis viskóban zsúfolódnak nyolcan-tizen. A telepet company-manager, afféle községi bí­ró vezeti, aki a fegyveres üzemi rendőrök segít­ségével uralja a tábort. A rendőrség ébreszti a tábort rövid álmából,^ reggel négy órakor. Tiz perc után sorakozó, és futólépésben a bányába, amely egy-másfél kilométerre van a companytól. Fél ötkor mindenkinek lent kell lennie a bányá­ban. Ha valaki elalszik, nyilvánosan megvessző- zik/Ha valaki nem akár lemenni a bányába, meg- billificselik, és úgy botozzák meg. A company- manager korbáccsal a kezében járkál a néger mun kások közt, azzal osztogatja parancsait, és azzal ad kifejezést nemtetszésének. Ha beteg, néger orvos vizsgálja meg a mm> kást, de felmentést a munkából csak a fehér borii üzemvezető adhat. Tehát ha mmden rendben van és a néger súlyos beteg lesz, nem kell lemennie a: bányába. Sőt, kap ingyen orvosságot.- Fizetést. természetesen nem. Viszont ha dolgod1', megke­resheti'havonta a négy-öt fontot is. Aki robban­tásnál dolgozik, még veszélyességi pótdijat is kap, robbantások alkalmával tiz shillinget. — Hát igen, igen. Csakhogy, tudni kellene, mennyit is ér ott ez. a négy-öt font. — Mr. Gerald szívattyumesterrel beszélgettem egy alkalommal.-K ‘■ő délután volt. Az ötvenöt fokos hőség negyvenre süllyedt, és ilyenkor meg lehetett mozdulni egy kicsit. A szivattyumester négy kutyájával sétálgatott. Dicsétem a szép- kutyákat, tudtam, hogy a szivattyumester rette­netesen büszke rájuk. Még azt is büszkén mond­ta, hogy havonta tizennyolc fontot költ kutyaele­delre. “De ebben csak a hús van benne!” — tette hozzá Mr. Gerald. Az európaiaknak, fehér borii embereknek és mindenfajta szőrű kutyáknak bőven jut hús. Juh-, kecske- és marhahús. Disznóhus is akad a bányaigazgatóság saját üzletében, de-azt nem na­gyon eszik ezen a forró vidéken. A néger mun­kás, ha akad is pénze húsra, az üzletbe nem teheti be a lábát, csak egy kis ablakon keresztül kanhat­ja meg az árut, ha már minden fehér embert ki­szolgáltak. A mérleget nem is láthatja. A kanti­nos annyit mér, amennyit akar. És milyen árut ? Csak hulladékot. A négerek főtápláléka a szadza, amely olyan, mint a puliszka. Kukoricalisztből készítik, és a viskójuk előtt sütik vagy főzik. De a nagyobb- családos négereknek még erre sem telik. Rend­szerint egyszer esznek naponta. óriási terror A munkaidő viszont nincs szabályozva. Csak a norma. Ha kényelmesebben akarja elvégezni a normáját, lemehet fél öt előtt is a bányába, és nem vonják felelősségre akkor sem, ha csak éj­fel után jön fel. Mindenesetre addig lent kell ma­radnia, amig a normát nem fejezte be. A roppant keménységű kvarcot kézzel fejtik. A bánya nincs gépesítve. Nincs is szándékában ez az igazgató­ságnak. Hiszen egy gép jóval többe kerül, mint száz néger munkás évi bére. — ITogv tűrhetik ezt az embertelen bánásmó­dot? — kérdezem Bodnár Dezsőtől. — Óriási a terror. A fehér bőrű gazdák gon­doskodnak arról, hogy a négerek ne lázadhassa­nak fel. Egyrészt féktelen terrorral, másrészt spiclirendszerrel. Ha egy néger elégedetlenkedik, vagy vissza meri adni a romlott húst, azonnal a company manager elé vezetik és megbotozzák. — S az európaiak ? — Összehasonlíthatatlanul jobb dolguk van. Én az első időben, hat hónapig 40 font fizetést kap­tam. Fél év után 65 fontot két esztendeig, azután már százon felül. Hetenként egyszer a klubban mozielőadás volt, persze csak európaiak részére. A klubban lehet whiskeyt inni. és különböző al­koholos keverékeket. Nekünk volt üzemi étkezte­tésünk is. Van külön örömlány-negyed is. Fehér nőkkel, kizárólag fehérek részére. Egy jugoszláv származású bányatechnikust elüldözte*, mert né­ger lányt vitt a single quarterjébe, a kör alakú, egyszemélyes vályogviskójába. Haza ... Éveken át azért dolgoztam, hogy útiköltséget gyűjtsék, hogy hazajöhessek. Állandóan előttem volt, hogyan élnek a mi bányászaink. És meg va­lami: az Annuska utáni vágy. A kis Erika már négyesztendős. S olyan szépen mondja, hogy: édesapám. Augusztus 23-án érkezett a Ferihegyi repülő­térre Bodnár Dezső. Négyévi távoliét után. Rőyjd idő múlva ki is tűzték esküvőjét Annuskaval, gyermeke anyjával.-Gál Zoltán Thursday, January 26, 1961 Uj Riadsier a rák korai felismerésére Amerikai kutatók a Tudományos Akadémia egyik közleményében nemrégiben a rákbetegség Jkora! felismerésének uj módszeréről számoltak -be. Felfedezték ugyanis, hogy az újszülött hörcsög meghatározott módon reagál a külön­böző típusú rákos szövetek egyik anyagára, s eb­bői következtetni lehet, a betegség természetére ( is. A kutatók Valószínűnek tartják, hogy ez az anyag'valamilyen vírus lehet, azt azonban még' nem sikerült kimutatni, hogy maga a virus okoz­za-e a rákot, vagy hogy bármilyen módon közré- müködik-e a rák kifejlődésében. A kérdéses anyag , nem a kifejlett rákos daganatokban, hanem olyan patkányok májában és lépiben található, ame­lyekbe emberi rákos szöveteket ültettek át. Ha éri az anvagot az újszülött hörcsögbe fecskende­zik. az állat teste eltorzul, satnya lesz, csonto-n- ta törékennyé válik, nem nőnek fonal, v.igv rend- _ ellenes fogazata fejlődik, s külsejét lelapult hom- "lok. brHuzatos fej és kiugró szemek jellemzik. Ha a t Ttőris átterjed az egyik állatról a mísik- ra, a vírusok életképessége megnő, s a> állótok hamarosan elpusztulnak. A kutatók megállaniAt­tak, hogy a7 ismeretlen fertőző anyag körülbelül 100 Angstrom átmérőjű részecskéket ta-tabna7, / sejtmagjainak átmérője re dig 180—-250 Angs­trom. Fertözőkénessrirét 70 cm távolsé^’ ól, as r. fok alatti hőmérsékleten végzett 3660—-2537 Angstrom hullámhosszú ibolyántúli besugárzás­sal meg lehet szüntetni. A fertő"ő anvag egyéb­ként rendkívül ellenálló, mínusz 79 C fokra hűtött tumorban több mint egv évig megőrzi életképes­ségét, s a kísérleti állatok testét még kétévi lát- sri'agos aktivitásmentesség után is kénes eltor­zítani. Ezzel az eljárással az emberi rákbetegség nvoleféle- típusát sikerült minden eddigi módszer­nél korábban kimutatni. Ezeknek a kutatóknak a felfedezése kétségtelenül nagy jelentőségű, s fel­tehetően közelebb viszi a tudományt a rákbeteg­ség rejtélyének megfejtéséhez. De minden való­színűség szerint még további, esetleg éveket is igénybe vevő kísérletezésekre van szükség a meg­figyelések ellenőrzésére és részleteinek tisztázá­sára. A______

Next

/
Thumbnails
Contents