Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-26 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ •ursday, January 26, 1961 Munkásmozgalom Egy munkáltató megrendszabályozása A National Labor Relations Board úgy döntött, hogy a La Guardia repülőtéren levő Travelers Ho tel köteles állásába visszahelyezni azt a három munkását, akiket szakszervezeti aktivitásuk miatt bocsátott el. Elbocsátásuk idejére járó fizetésüket is meg kell térítenie. A Hotel Workers Union egy évvel ezelőtt indított szervezési kampányt a 113 szobás Travelers Hotel munkásai között. A siker láttán, a hotel vezetősége elkeseredett aknamunkát folytatott a szervezkedés ellen, kirúgta az aktiv munkásokat, fenyegetéssel nyomást próbált gyakorolni a többiekre és más módszerekkel is igyekezett a munkásokat a szakszervezet ellen hangolni. A Hotel Workers Union az ügyet az NLRB elé vitte, amely kihallgatást tartott. A vizsgálat vezetője jelentésében a hotelvezetőséget bűnösnek találta. Azonkívül, hogy a három munkásnak jogaiba való visszahelyezésére szólította fel, az NLRB a következő határozatokat hozta: A Travelers köteles, bemutatni könyvvezetését és fizetési kimutatását, hogy az NLRB ellenőrizhesse a 3 munkás jogos követelésének teljesítését. Utasítja az üzletvezetőséget, hogy tartózkodjon további szakszervezeti aktivitás miatti munkáselbo- xsátástól, ne próbáljon uniógyüléseket megakadá- yozni, ne rendezzen más összejövetelt arra az időre, amikor uniógyülés van tervezve, ne kutassa a munkások véleményét a szakszervezetről, ne Ígérjen előnyöket a munkásoknak azzal a célzattal, hogy visszatartsa őket a unióhoz való csatlakozástól. Kötelezi a tulajdonost, hogy semmiféle módon ne avatkozzon a szakszervezeti szervezkedés ügyeibe és hogy errevonatkozó saját aláírásával ellátott értesítést tűzzön ki az épület “feltűnő pontjain”, amelyek igy kezdődnek: “Nem teszünk ellenvetést a Hotel and Club Employees Union Local G-he» való csatlakozás ellen...” ~~TTá á hotel tulajdonosa, akinek szakszervezet- ellenes álláspontja közismert a munkások között, vonakodna teljesíteni az NLRB utasításait, a szak szervezet bírósági eljárást fog indítani ellene. Sztrájkolnak a repülogépvezetők A Northwest Airlines, Inc. repülőtársulat 1,100 míiszerkezelője (flight engineer) az elmúlt október óta sztrájkol a szakszervezet és a társulat között a fizetés és a lökhajtásos, repülőgépek szolgálati személyzetének létszáma körül felmerült ellentétek miatt. A társulat át akarta szakosítani a müszerkezelőket pilótákká, hogy eleget tegyen az Air Line Pilot Association-al kötött szerződésben foglalt követelménynek, hogy minden lökhaj- tásos repülőgépen három pilótát kell alkalmaznia. A gép müszerkezelői, akik az Int’l Association of Machinists-hez tartoznak, nem hajlandók erre, mert ezzel a pilóták rangidősségi listájának aljára kerülnének, holott egyesek közülük már 20 éves rangidősségi joggal rendelkeznek. A fizetésük is jelentős csökkentést szenvedne. A társulat a sztrájkoló müszerkezelőket a művezetői és ellenőrzői személyzettel helyettesítette a lökhajtásos repülőjáratokon. Erre a szakszervezet kiterjesztette a sztrájkot a társulat valameny- nyi repülőgépére, úgy a belföldi, mint a külföldi járataira. Jelenleg a Northwest Airlines 5,700 alkalmazottja sztrájkol. A belföldi forgalma teljesen leállt. Állítólag a nyugati tengerpart és a távolkelet között folytat némi lökhajtásos közlekedést és ezeken a repülőgépeken a szolgálatot a felügyelői személyzet tagjai látják el, mint sztrájktörők. A “mindenháié” gyáros Gardner, Mass, egy 19,000 lakosú kisváros New Englandban. Legnagyobb üzeme a Haywood Wakefield bútorgyár. A vállalat tulajdonosa, Richard N. Greenwood, a rossz gazdasági helyzetet felhasználva, önkényeskedő arroganciával terrorizálja a munkásait s az üzem lezárásának fenyegetésével kényszeríti őket feltételeinek elfogadására. A bútorgyári munkásoknak más elhelyezkedési lehetőségük nincsen és már egy évvel ezelőtt kényszerítve voltak elfogadni egyévre szóló i0 százalékos, kb. 19 cent órabérlevágást. Ä munkások a United Furniture Workers of America (AFL-CIO) 154 sz. lokál tagjai. Most lett volna esedékes az uj munkaszerződés megkötése és a vezetőség a 10 százalék bérlevágás megszüntetésén kívül 6 cent drágasági pótlékot kért a tagok részére. Ez 25 cent órabér emelést jelentett volna. A munkások jelenlegi keresete kb. $1.80. A kisvárosban a munkanélküliség aránya 7.9 százalék, közel 1,000 munkás. Mr. Greenwood a munkásokat sújtó helyzetben felismerte a maga előnyeit és ki is használta. Gyűlésre hivta alkalmazottait és 1,000 ember jelenlétében kijelentette, hogy a 10 százalékos bérlevágást még egy évig éi’vényben akarja tartani és ha a munkások nem egyeznek bele, akkor a gyárat végérvényesen lezárja. A kérdést szavazásra tette. A gyűlés előtt a gyár már négy napig leállt. A Haywood-Wakefield cégnek ezenkívül még Ten- nesseeben, Michiganban és Kanadában is vannak üzemei. Könnyű volt megfélemlíteni a munkásokat Gardnerbén, akik már az utcán látták magukat, hiszen a cég a rendeléseket többi gyáraiban is elvégeztetheti. A vérszemet kapott Mr. Greenwood azt is kijelentette, hogy a szakszervezet vezetőségével a munkaszabályok megváltoztatásáról akar tárgyalni a közeljövőben. A munkások tudják, hogy ez mit jelent. Kisebb bérért megfeszített munka. “Akik mellette vannak álljanak fel” adta ki a felszólítást. A tömeg csendesen felállt. Ki van Az osztályegyüttmüködésre törekvő szakszervezeti bürokrácia kínosan felépített elvi álláspontjai nap-nap után súlyos gyakorlati vereséget szenvednek a növekvő gazdasági hanyatlás hatása alatt. Bebizonyul most, hogy azok az intézkedések, amelyeket a szakszervezeti vezetők nagy győzelmekként könyveltek el, amikor hosszú sztrájkok után sikerült azokat belefoglalni a mun kaszerződésbe a'munkások életszinvonalának biztosítására, egyáltalán nem tartósak. És éppen olyankor omlanak össze, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk. Tarthatatlanságuk abban az időszakban jön felszínre^ amely időszakot volnának hivatva áthidalni. Olyan intézkedésekre utalunk, mint pl. az acélmunkásoknál a munkanélküli biztosítási pótlék (Supplementary Unemployment Benefit), vagy a bányászoknál az egészségügyi és az aggkori biztosítás. Ezek azok a pénzalapok, amelyekhez úgy a munkás, mint a munkáltató hozzájárul a kereset, illetve a bérfizetés arányában. Az első alap a munkanélkülivé vált munkásoknak az állami alapból juttatott elégtelen munkanélküli biztosítási összegét van hivatva pótolni, hogy jobban kielégíthesse családja életszükségleteit, a másik alap a beteg, illetve agg bányászok megsegítését szolgálja. Mindkét alap csak akkor duzzad és növekszik, amikor a munkások dolgoznak. Egyrészt azért, mert akkor folynak be rendesen a munkások és munkáltatók által fizetett járulékok, másrészt — az inkább a pótlék-alapra vonatkozik —, mert akkor ritkán történik kifizetési igénylés. Ha szűnik a munka, ha munkáselbocsátások vannak, akkor kezdődnek az alapból való kifizetések. És mivel ugyanakkor lecsappan a járulékok befizetése, fogy a pénzalap, csökkentik a kifizetéseket, esetleg meg is szüntetik, attól függően, ahogyan a helyzet kialakul. A szénbányászok, aztán az acélmunkások Az első áldozatok a szénbányászok voltak. A szénipar, amely más fűtőanyag előretörése következtében évek óta visszafejlődő irányt ,gnutat, csökkentette a termelést. Ez a helyzet és a gépesítés bevezetése az iparban, sok bányászt tett munkanélkülivé, sőt egész területeken súlyos gazdasági válságot idézett elő. A bányászok szakszervezete 1960 nyarán már korlátozta a kórházi és orvosi szolgáltatást tagjai részére és éppen az elöregedett és munkanélküli tagjai részére, akik hibájukon kívül megszüntették az alaphoz való hozzájárulásukat. Josephine Roche, a United Mine Workers jóléti 5 ellene?” Senki nem mozdult. Leverten vonultak ki a teremből. “Rossz a helyzet, mit tehettünk?”, panaszkodtak. A munkások zöme 50 évet meghaladt ember és semmi reményük nincs,'hogy másutt elhelyezkedhessenek. Mr. Greenwood győzelme tudatában a következő követelésekkel állt elő: Módosítani a rangidősségi (seniority) szabályokat; a munkások javítsák a minőségi termelést; fogadják ellenvetés nélkül uj gépek beállítását, a darabszámos munka fizetésének módosítását és azt, hogy ezentúl csak a “fontosabb panaszok” (grievance) kerülnek elintézésre. A szakszervezet tisztában van azzal, hogy Mr. Greenwood a munkások eddig kivívott minden eredményét meg akarja semmisíteni és a szak- szervezet erejét megtörni. Eltökélt szándéka meggátolni a munkáltató törekvését, hogy a “rosz- szul megy az üzlet” kifogással a gazdasági hanyatlás minden terhét a munkásai vállára helyezze. *1* *J* *í* «5» *•!■» *5* *5» «5» *i* «5» **♦ »t« ♦** *2* *2* *1* *»• *2* *5* *»* *** *** *** *** *5**5* *** "1**2* *5* *1* .EÖTVÖS JÉZSEF “A falu jegyzője” cimü regényének román nyelvű kiadása most jelent meg Bukarestben, az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó gondozásában. • EGERBEN az idén száz különféle kiállítást rendeztek. A kiállításokat több mint háromszáz- ezer ember tekintette meg, köztük sok külföldi turista is. — • A MUNKANÉLKÜLI biztosításra szorulók száma 3,289,000-re emelkedett, amilyen magas szám január hónap elején még nem volt 1938 óta. és nyugdíj alapjának igazgatója a “UMW Journal” i960 januári számában közzétett nyilatkozatban bejelenti, hogy a bányászok havi nyugdiját bizonytalan időre 25 dollárral levágják. “Az ország gazdasági körülményei súlyosan érintették a szénipart és a Jóléti Alap bevételét nagyarányban csökkentették. Ennek következtében az Alap kiadásai lényegesen meghaladják a bevételét az 1960 julius 1-én életbeléptetett kórházi és orvosi szolgálatok korlátozása ellenére is. Ha megengedjük, hogy az illeték-kifizetések tovább is magasabbak legyenek, mint bevételünk, akkor az Alap abba a helyzetbe kerül, hogy gyökeres levágást lesz kénytelen eszközölni, esetleg teljesen beszüntetni a kifizetéseket.” A gazdasági hanyatlás súlyosan érintette áz acélipart is. Az acéltermelés már egy éve állandóan csökken, a munkások tízezrei váltak munkanélkülivé. A vállalatok kezelésében levő “Supplementary Unemployment Benefit Fund” egyszerre csak fogyni kezdett. A kifizetés meghaladta az utánpótlást. Az acéltársulatok egymásután jelentették be, hogy a munkanélküli biztosítási pótlék összegét csökkentik munkásaik részére. Először 25 százalékkal, azután ismét 12.5 százalékkal. E héten a Bethlehem Steel és a National Steel is bejelentette a pótlék levágását. Ezek voltak az utolsó vállalatok, amelyek a pótlék teljes összegét kifizették. A Bethlehem Steel egyszerre 33.5»százalékkal redukálta a kifizetést. A szakszervezeti vezetőség, amely tagjainak sorsát a kapitalista gazdaság szekeréhez köti, továbbra is együttműködéssel szándékszik a nyomasztó problémákat megoldani, de ajánlataik hideg fogadtatásra találnak a munkáltatók köreiben. David McDonald, az acélszakszervezet elnöke, közös tárgyalásra hivta fel az acélmágnásokat, amit azok visszautasítottak. Ellenben nyilatkozatban kifejtették saját véleményüket, hogyan lehetne az ipart ért veszteséget helyrehozni. Szerintük csak úgy, hogy ha a munkások lemondanának saját helyzetük állandó javításáról és bérkövetelések helyett bérlevágást ajánlanának fel és a munkamódszerek, valamint a munkaerő felhasználásának átszervezésében is segítségére volnának az üzemvezetőségnek. Csak ilyen állásfoglalással bizonyítanák be, hogy együttműködési szándékuk őszinte és szivükön viselik az ország jólétének sorsát. A szakszervezeti vezetők még nem nyilatkozz tak, hogy egvetértenek-e az iparmágnásokkal, akik' széfinf: apii jó a nagyvállalatoknak, az jó a munkásoknak is. A DEPRESSZIÓ MEGSEMMISÍTI A MIINKASHARCOK EREDMÉNYEIT
