Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-29 / 26. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZó Thursday, July 6, 1961 Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Magyar borok, népművészet és más problémák Tisztelt Szerkesztőség! Huszonöt éve olvasom a magyar munkássajtót, de még olyan magyarellenes levelet, melyet N.N. küldött Geréb munkástársnak s melyet az ő rovatában olvastam még nem láttam. Csodálom, hogy Geréb, akinek mindig oly jó érzése van a témákhoz, beengedte magát ugrasztani ezeknek a rágalmaknak a leközlésébe. Rátérek arra, hogy mit is ir N.N. abban a zagy- vaságokkal teli levélben? Először is amerikaimagyar kultúráról ir, majd rátér levele igazi céljára: a gyalázkodásra, melyekre lehetetlen nem válaszolni. Hogyan is vagyunk azokkal a világhírű magyar borokkal? N.N. szerint túlzás azt állítani, hogy vannak világhírű magyar borok! Már pedig vannak, akár tetszik NN-nek akár nem... Hogy csak egyet említsek a legismertebbet: a TOKAJIT. Persze illene tudni, mi teszi a borokat világhírűvé. Semmiesetre sem az, ha a bor rossz. Az sem, ha a termelői azt állítják hogy jó.. De világhíres lesz akkor, ha más népek is elismerik kiválóságát, minőségét, zamatát... Annak dacára, hogy N.N. lebecsüli a magyar termelőket s szaktudásukat, illene tudni még azt is, hogy mi a csodáért világhírű az a tokaji bor? A magyarok kiváló szaktudásáról nem is beszélve. .. A tokaji hegyvidék vulkanikus terület és talajának csodálatos kémiai összetétele van, ami másutt nem található. Hogy mennyire igaz ez, bizonyítja az, hogy Californiába áttelepítettek a tokaji szőlőből, mert itt ugyan-olyan minőségű bort akartak tei’melni, mint az óhazai. Na, és mi lett az eredmény ? Még csak meg sem közelíti az óhazait. Azután a magyar nők “földöntúli szépségéről” ir. Ezt is túlzásnak veszi. Én ugyan sohasem hallottam sem itt, sem az óhazában, hogy valaki ezt állította volna. . . Majd kikezdi a magyar népdalokat. Szinte hihetetlen, azt Írja, hogy a magyar népdalok szépsége “túlzás”. E megjegyzése szándékosan rossz, vagy zenei analfabétizmusra vall... Azután a szegedi paprikát sem hagyja békében. Ennek minősége is túlzás. (Úgy tűnik fel nekem, hogy minden, -ami magyar, az rossz. N.N. részére.) Majd igy folytatja: “Honfitársaink elhitették a világgal, hogy a szegedi paprika a legjobb.” Arról már nem ir, hogy a világ elhitte-e ■és ha igen, miért? így itt abba a hibába esik, mint a boroknál. Azután ir népművészetről. Ez is túlzás. Ami szép és jó, azt Jugoszláviában készítik. Ugylát- pzik N. N. ur részére nincs magyar népművészet. Igen enyhe kifejezést használok akkor, ha azt mondom... talán jobb ha nem mondom. De ez még semmi! Most jön a java. A következőkben összetéveszti a szezont a fazonnal. Azt írja, hogy három folyóiratot kapott Magyarországról : “Hírünk a Világban” (?) címmel. “Igen unalmas olvasmány.’ Én úgy hiszem, hogy N. N. ur nagy csalódással olvashatta a “Magyar Hirek’-t és nem a “Hiriink a Világban-t” mert ilyesmiről még soha sem hallottam, és nem gondolom, hogy ilyen folyóiratot lehet egy józan népnek kiadni, mert az igazán nagyképűség lenne. Lehet egy cikkről szól, vagy valahol egy rovatot olvasott, erről a témáról. Ha a “Magyar Hirek”-et gondolja, tudom nem talált benne gyilkosságokat, rablásokat, kiskorúak bűnözését hálószobák förtlemes titkait, gengszter- és cowboy-sztórikat, politikai hazugságokat, stb. De talált benne cikkeket, a magyar ipar fejlődéséről, a művészetről, tudományról, az elért eredményekről, sportról, stb. Én Magyarországon születtem és 25 évvel ezelőtt kivándorlásra kényszeritett a korrupt Hor- thy-rendszer és a nyomorult megélhetési viszonyok. Ami NN-nek unalmas olvasmány, az nekem lelkesítő és csodálatos. Csak örülni tudok annak a haladásnak, amit a magyar nép annyi küzdelem után elért. Boldoggá tesz annak a tudata, hogy most a magyar dolgozó nép élvezi munkájának eredményét. így érzek én és azt hiszem minden becsületes ember. . . Valószínű, hogy kár e levelet írnom, mert névtelen levélre nem szokás válaszolni. (Miért is közölte a levelet a szerkesztőség?) (Geréb munkástárs ismeri. —Szerk.) De ha már igy történt arra kérem a szerkesztőséget, hogy ilyen leveleket (förmedvényeket) ne hozzon le lapunkban. Ilyen magyargyalázó firkálásnak nincs helye a mi nívós lapunkban. Van Amerikában elég lap amely tisztán ilyen témával foglalkozik. Ne zül- lesszük le lapunkat ilyen Írásokkal, még akkor sem, ha azt egyik külmunkatársunk küldte be. Horváth István, N. Y. C. Akik a kubai nép nyakára szeretnének visszatelepedni Tisztelt Szerkesztőség! Ugylátszik, az Amerikába szökött kubaiaknak nem sikerült visszafoglalni Kubát és ehelyett Floridát, vagyis Miamit foglalták el. Tőlük hangos a város, a kisebb-nagyobb botrányok sem tartoznak a ritkaságok közé. A rendőrségi bünlaj ström is szaporodott. Zajos utcai felvonulást rendeznek, több esetben gyermekeket vonultatnak fel. Ne gondoljuk, hogy olyan siralmasan néznek ki, mint a “régi jó világ” magyar gyermekei Angyalföldön vagy másutt. Napokkal ezelőtt egy nagyobb asszonycsoport vonult fel, Kuba azonali felszabadítását követelve. A nagyobb nyomaték kedvéért, ülősztrájkot rögtönöztek Amerika egyik legforgalmasabb utján, a Biscayne Boulevardon. Csak a rendőrök udvarias felszólítására engedtek utat a forgalomnak. Az is mutatja, hogy ez előre volt megrendezve mert a televiziógépek a helyszínen csináltak felvételeket. A Bayfront Parkban állandó tábort ütöttek fel. Egymást váltják fel, hogy felvehessék a heti fizetésüket, mert ne higyje senki, hogy ingyen táboroznak, vagy hangoskodnak. Még oltárt is felszereltek a Mária Madonna képével, s ott imádkoznak, hogy az istenke segítse vissza minél előbb a kubai nép zsarnokait, a dlogozókat pedig kergesse vissza a nyomortanyákra, hogy másról ne is beszéljünk. A traktor-hadifogoly-csere is erősen foglalkoztatja itt a közönség széles rétegeit, sőt az anekdota-gyártók sem alszanak. Visszatérnek a múltba, arra az időre, amikor Amerika segítette kiűzni a spanyol hódítókat Kubából, azzal az Ígérettel, hogy Kubából független államot csinál. Igaz hogy Amerika azóta is hadibázist tart fenn Kubában. (A Habsburgok is ilyen “segítséggel” ültek szülőhazánk nyakán 400 évig.) A spanyol hadsereg bizonyos része abban az időben Kubában maradt, mint hadifogoly. Az akkori kubai kormány bizonyos mennyiségű disznóért hazaküldte a foglyokat; a mostani kubai kormány meg “disznókat” ad traktorokért. Bárhogyan is őrjöngnek azok, akik jó életüket elvesztették Kubában, alig van remény arra, hogy ismét visszaülhetnek a kubai nép nyakára. De Miami népe örömünnepet fog ülni, amikor megszabadul az itt élő kubai “menekültektől.” Vass K. Mi az oka, hogy nem mennek vissza? Tisztelt Szerkesztőség! A május 4-i lapszámban meglepetéssel olvas- tam “Figyelő” Együtt rajongtunk a szabadságért c. írását. Talán nincs olyan ország a földtekén jelenleg, ahol ezek a kérdések napirenden ne lennének, melyektől — mint a Figyelő Írja — 1956 októberében visszahangzott nemcsak Budapest, hanem az egész ország. Különös időket élünk, a föld olyan, mint egy méhkas rajzás idején. Figyelő úgy ir azon idők félrevezetett tömegéről, mint amely meghasonlott a magyarországi helyzettel és Belgium hatalmas gazdaságáról álmodozott, vagy az Egyesült Államok szabadságáról és elkeseredésében elvesztve józan gondolkozó képességét, s hallgatva a népek elmebeli rabszolgatartóira, vagyis a világ hódítására törekvő mindszentiekre, bajt hoztak nemcsak önmagukra, de az egész országra is. Ennek eredményeként jött a szökés, a kivándorlás idegen országokba, olyan életkörülményekbe, melyekről Figyelő írásában szó van. Természetesen rájöttek, hogy itt sem kolbászból fonják a sövényt s a nagy hangon beharangozott “szabadság” is csak délibáb. A meglepetésem itt jön be. Ez pedig az, hogy miután a magyar munkás kormány semmi akadályt nem gördít a visszavándorlás elé, miért nem mennek ezek a fiatalok vissza. Miután felismerték az otani helyzet jóságát az összehasonlítás által? Egy másik figyelő Élei a napfény városában Tisztelt Szerkesztőség! Négy éve annak, hogy Miamiba költöztünk, ami nem volt könnyű, mert mindketten elég rossz egészségi állapotban voltunk. Azóta már több helyen jártam, a rádión is sokat hallottam .virágos városunkról, de őszintén megmondva mindenütt csak azt látom, hogy sok javítani- és takarítani való van Miamiban. Miami Beachről hallottam már, de mivel autónk nincs, oda eddig soha sem jutottam el. A napokban azután egy kedves barátunk érkezett ide látogatóba, aki meghívott bennünket egy kis kocsizásra. így jutottam el négy év elmúltával Miami Beachre, ami azután minden képzeletemet felülmúlta. Az egész városrész tündéri fényben úszik, minden fa, minden bokor szines lámpákkal van kivilágítva, nem is beszélve arról, hogy a millió dolláros hotelek tündéri fényben úsznak. A barátunk meg is jegyezte, hogy Amerika a lehetőségek hazája. Hát az biztos, hogy akik itt laknak 150 dollárért naponta és akik ezeknek a hoteleknek a tulajdonosai, azok tudták, hol kell a lehetőségeket megfogni. A munkás csak dolgozik, és építi ezeket a gyönyörű helyeket, hogy a lehetőséget megfogni tudók kipihenhessék fáradalmaikat. Nem mondom, ahol mi lakunk ott is van lámpa minden utcakereszteződésnél, egy oszlopon egy égővel. A házban spórolunk a villannyal, egy lámpa ég s igy is $8-9-t fizetünk havonta. Vajon Miami Beachen mennyit fizetnek azért a fényáradatért? Az adót is meg akarják most duplázni, az élelmiszerek árát is folyton emelik, szóval igy élünk ebben a világhíres városban. A napfényt azt ingyen kapjuk. Sabóné, Fia. Tizenegy ország vesz részt a nemzetközi méréstechnikai bemutatón Vasárnap jun. 25-én megnyílt a nemzetközi méréstechnikai és míiszerbemutató. Magyarországon kívül Anglia, Ausztria, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Japán, Lengyelország, az NDK az NSZK, Svájc és Svédország mutatta be tudományos és ipari mérőműszereinek legkorszerűbb konstrukcióit. A kiállítás kiegészítő rendezvénye a következő hétfőn kezdődő nemzetközi mérés- és műszertechnikai konferenciának. A kiállítás három szakmai napján 26, 28. és 30-án délután a magyar és a külföldi vállalatok müszerismertető előadásokat rendeztek a szakembereknek. Junius 27-én kiosztották a kiállítás dijait: nemzetközi zsűri választotta ki szakterületenként mind a legjobb, mind a formatervezési szempontból legszebb gyártmányokat. Az amerikai magyarság örömmel fogja venni, hogy egyik fő szervezője a kiállításnak és a konferenciának nem más mint a régi chicagói lakos, és a Magyar Szó régi barátja és annak idején olvasója, Striker György. ■Tim ■■■■■■■ m ■ ■ ■ ■ rpEiaji,Bjp Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez I AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. . Tisztelt Kiadóhivatal! Én is terjeszteni kívánom Rev. Gross A. . I László: “Otthon jártam” c. füzetét. Küldjenek | részemre ................ példányt. Mellékelek érte | $......................-t. (Egyes példányszám ára 20 I I cent, csomagos rendelésnél 10 cent) Név: ..........................................................V.-------I Cim: ...................................................................... j Város:..............................................Állam:.... |
