Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-29 / 26. szám
Thursday, July 6, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A "Status Quo" veszélyei Eddig még semmi uj vonást nem fedezhettünk fel külpolitikánkban — Mit jelent a “New Frontiers?” A Kennedy adminisztráció a “New Frontier” jelszavával lépett hivatalba. 28 évvel korábban Roosevelt elnök a “New Deal’ és a Fair Deal” jelszavát hangoztatta. De mig a roosevelti jelszavakat jelentős belső társadalmi reformok követték, addig a jelenlegiek eddig csak szólamoknak bizonyultak. A “National Guardian” c. folyóirat egyik cikkírója, David Wesley, próbálja kutatni Kennedy elnök nagy hatást keltett szólamai mögött a lényeget. Szerinte a “New Frontier” semmi más mint a már eddig hangoztatott és fennen hirdetett frázisok eltakarása, A régebbi szólamok, mint “szabadság”, “erő” “haladás”, “veszély,” “nagyság” és “biztonság”, már elvesztették vonzóerejüket, úgy újabbat kellett helyettük keresni. A “New Frontier” tehát eltakarja a lejárt és frázisnak bizonyult jelszavakat amelyekben már megrendült a bizalom. De még az adminisztráció egyetlen tagja sem — beleértve az elnököt is — próbálta “konkretizálni” ezeket a célokat. Itt van a kulcsa az egész kérdésnek! Ahogy a hirdetések megállapításai sem arra valók, hogy abból a különböző cikkek közti különbséget megállapíthassák, hanem éppen arra, hogy elleplezzék az azonosságot, úgy a jelenlegi adminisztráció cégtáblája sem azt a célt szolgálja, hogy az uj politikát leírja és ismertesse, hanem éppen arra, hogy álcázza a tényt, hogy nincs ilyen politika. A magát liberálisnak tartó kormány, amelyik annyira szeret a nagy elődökre hivatkozni, valójá ban a status quo-hoz (régi állapot) ragaszkodik. A latin amerikai népekkel szembeni politika nagyon élesen rávilágít a kormány magatartásának ketősségére; mig egyfelől a “szociális forradalom” iránti jóindulatát hangoztatja velük szemben, ugyanakkor mindent megkísérelt ennek a szétverésére, mikor az a valóságban is testet öltött Kubában. A “Commitment” szó jelentősége Most utólag világosan kitűnik, hogy a Kennedy adminisztráció már a választások alkalmával hozzákapcsolta a politikáját a status quo-hoz, amikor a “commitment” (kötelezettség) szót használta, csak ezt nagyon sok progresszív gondolkodású ember sem vette észre. Ma már állandóan hangoztatja az elnök, hogy helyt fog állni a “kötelezettségeinkért”, mint ha ez valami nagy politikai erény lenne. Pedig a világpolitikában, ahol állandó változások mennek végbe és folytonosan eltolódnak az erőviszonyok és a nemzetközi kapcsolatok is permanensen változnak, nem hogy erény a régihez való ragaszkodás, hanem egyenesen bűnné válhat. Az Egyesült Államok jelenlegi elkötelezettségei két külügyminisztertől származnak — Dean Achesontól és John Foster Dpllestól — akiknek szerepét a történelem nem valószínű, hogy túl kedvező színben fogja feltüntetni. Nem beszélve arról, hogy a kötelezettségek jelentős része olyan “megegyezésekből” és “megállapodásokból” keletkezett, amibe szövetségeseinket úgy kellett bevonszolni, mert kézzel lábbal tiltakoztak ellene. Ezek közé a kötelezettségek közé tartozik a SEA- TO, Formoza, Kina el nem ismerése és távoltartása az ENSz-től, a Bagdadi-szövetség, makacs ság a berlini kérdéssel kapcsolatban és szolgai alázat Adenauerral szemben Közép-Európában. Ugyancsak ide tartozik NATO politikánk jelentős része, a külföldi segélyek, amelyek diktatúrák megvesztegetésére irányulnak, ' Franco Spanyolországának a pénzelése, ellenséges érzelem Afrika és Ázsia semleges országaival kapcsolatban, a lefegyverzés elutasítása a valóságban. Mindezek a felsorolt kötelezettségek — egészükben — merev és teljes befagyasztását jelentik a hideg háborúnak. Még a szövetségeseink sem helyesilik A brit külügyminisztérium is aggódik azért a merev politikáért, amit jelenleg Washington képvisel. A gyakorlott és nagy tapasztalattal rendelkező politikusok látják azt, hogy most kezd beérni a dullesi külpolitika és a Kennedy adminisztráció számára ez igen veszélyessé válhat. A Londonban megjelenő Observer c. folyóirat a helyzetre jól jellemző karikatúrát közöl az egyik hires rajzolójától. A rajzon Kennedy elnök látható, „amint a strandon úszónadrágban megy a viz felé, miközben a homokban rejtett bombák csücske látszik ki. Az egyik bomba fején ez a felirat olvasható, hogy “fegyveres segítség”, mig a másikon “Kina el nem ismerése.” Egy nagy figyelmeztető tábla is ki van függesztve a strandon, ez zel a felirattal: Vigyázat! Fel nem robbant dullesi politika. A karikatúra tehát nagyszerűen kifejezi a veszély lényegét. Ennek első állomásához értünk most a német kérdéssel és Berlinnel kapcsolatban. Nyugat-Németország, amely már igen közel van ahhoz, hogy nukleáris fegyverekkel szerelje fel magát és irredenta politikájával veszélyeztesse a világbékét, sok bajt okozhat még politikánk számára. A Szovjetunió és a vele szövetséges európai államok Nyugat-Berlin semlegesítését követelik és a keleti német határok elismerését. Kruscsev miniszterelnök terve, amit az angolok is tárgyalási alapnak tekintenek, nem kívánja a nyugati csapatok visszavonását Berlinből, sem Bonn visszavonulását a NATO-ból. Ez a terv további közlekedési és érintkezési szabadságot ad a nyugati hatalmak számára Berlinhez, csak az ENSz felügyeletét kéri egy szabad városnak nyilvánított Berlinhez, ami talán kívánatosabb a négyhatalmi megszállásnál. Kormányunk, eddig csak azt harsogja, hogy eleget tesz “kötelezettségének” és háborúról beszél, ha elzárják az utat Berlinhez. Mennyivei több biztositéka lenne, hogy ez nem történhet meg, ha az EN;Sz-re bizná a jogok megőrzését. Valószínű, ha a Szovjetunió aláírja a békeszerződést Kelet-Németországgal, akkor nagyon sokan fognak nyomást gyakorolni a Kennedy kormányra (Kanada, Anglia, Mike Monroney szenátor, Walter Lipmann, hogy csak egy néháryat említsünk), hogy szakítson Adenauer és De Gaulle hajlithatatlan és merev politikájával, az erő- egyensúly diplomáciája hagyományának szellemében, és tárgyaljon a német kérdés uj rendezéséről. Ha az elnök el akarja kerülni a fegyveres konfliktust, akkor ez az egyetlen ut amin haladhat. Ahogy Walter Lipmann kimutatta egyik cikkében, a status quo veszélyesebb lett, mint a változtatása. A latin-amerikai helyzet. Ugyanez a helyzet Latin-Amerikával kapcsolatban is. Régi kormányaink 15 éven keresztül hárították el, főleg tekintélyuralmi rendszerek segitségével, a latin-amerikai népek gazdasági követeléseit a vörösöktől való félelem felkeltésével és ugyanakkor nagy gazdasági segítséget ígértek, amit soha nem váltottak be. Ezt ma már nem lehet tovább folytatni, bár az elnök még mindig a régi kettős taktikát követi. De Castro- ék győzelme felnyitotta a tömegek szemét és a régi fogások értéküket vesztették, ahogy erről Stevenson is meggyőződött dél-amerikai útja során. Ha kormányunk el akarja kerülni a nagyobb- arányu megrázkódtatásokat ezen a területen, akkor a Montevideoban kezdődő gazdasági értekezleten, ahol földrészünk államai képviseltetik magukat, alapos iparosítási tervet kell benyújtania. Ha valóban segítséget nyújtunk a latin-amefikai népeknek gazdasági életük fellendítéséhez, akkor elkerülhetjük a láncszerűen továbbterjedő forradalmakat. Persze a nagyarányú iparosításhoz vezető ut első szakasza, hogy teljesen kiküszöböljük azoknak a nagytőkéseknek a befolyását, akik hatalmas hasznot húztak eddig, a fölrészünkön lévő államok elmaradottságából és mindmáig ellenőrzik latin-amerikai politikánkat. Tehát itt is veszélyes következményekkel járhat a status quo további alkalmazása és a változtatás csak előnyös lehet a számunkra. A lefegyverzés kérdése A lefegyverzés kérdésében az USA, 1946 június óta, ugyanazt a politikát követi. Ez alatt az idő alatt minden elképzelhető cselfogást felhasználtak vezetőink, hogy megakadályozzák a megegyezést a lefegyverzés kérdésében. Kennedy elnök a nukleáris kísérletekkel kapcsolatos megállapodást helyezte a kérdés előterébe, hogy beláthatatlan messzeségbe odázza el >a fő problémát. Most, miután ennek a lehetősége kezd szétfőszlani, szembe kell néznie egy kitűzött (julius 31,) uj lefegyverzési konferenciával, ahol a kérdés elodázására már nincs sok remény. A bécsi konferencián Kruscsev miniszterelnök kihúzta a talajt a status quo politika alól, a le«x íegyverzéssel kapcsolatban. Abban a memorandumban, amit Kennedy elnöknek adott, világosam kifejtette: “A szovjet kormány, a maga részéről, hajlandó feltétel nélkül elfogadni minden nyugati tervezetet általános és teljes lefegyverzésre.” Ez világos beszéd és különösen súlyosan esik latba ma, mikor a világ népei az atomháború rémével kell, hogy farkasszemet nézzenek. Minden perc amit a régi politikához való ragaszkodással tölt el kormányunk csak növeli a veszélyt. Előbb vagy utóbb az elnöknek is határozott álláspontot kell majd elfoglalnia a lefegyverzés irányában. Mindezek a kérdések a kormány körmére égnek. Minél tovább halogatják a megoldásukat annál veszélyesebbek lesznek a világ békéjének a szempontjából. A status quo merev ellentétben van a. Kennedy által meghirdetett liberalizmussal. Az elnöknek választania kell, hogy a régi utón akar e haladni a világ katasztrófája felé, vagy a választások alkalmával meghirdetett liberális elveket követi. ____________________ 5 SOKATMONDÓ SZÁMOK A Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok statisztikai közleményeiből érdekes adatokat tudhatunk meg ezen országok 1955—60 közötti fejlődéséről. Az adatok szerint a nemzeti jövedelem 5 év alatt Bulgáriában 59, Lengyelország 41, Magyar- országon 33 Romániában 36, a Szovjetunióban 56 százalékkal növekedett. Az ipari termelés 1960-ban Albániában 118, Bulgáriában 110, Csehszlovákiában 66, Lengyel- országban 59, Magyarországon 45, az NDK-ban 55, Romániában 70, a Szovjetunióban 65 százalékkal volt nagyobb, mint 1955-bei. A fontosabb ipari alapanyagok közül öt esztendő alatt a Szovjetunió s az európai népi demokráciák kőszéntermelése 63.5 százalékkal, nyersvastermelése 43 százalékkal, acéltermelése 45 százalékkal, villamos energia termelése 67 százalékkal, cement termelése pedig csaknem a háromszorosára nőtt. . .Az ipari munka termelékenysége 1960-ban Albániában 50 százalékkal, Bulgáriában 28, Csehszlovákiában 39, Lengyelországban 43, Magyar- országon 19, az NDK-ban 46, Romániában 47, a Szovjetunióban 36 százalékkal volt magasabb, mint 1955-ben. A mezőgazdasági termelés volumene 1959-ben Albániában 58 százalékkal, Bulgáriában 75. Csehszlovákiában 12, Lengyelországban 20. Magyar- országon 32, az NDK-ban 89, a Szovjetuunióban 58 százalékkal haladta meg az 1950. évi szinvona- lat. 1955—1960 között a Szovjetunió s az európai népi demokratikus országok szarvasmarha- állománya 23 százalékkal, sertésállománya 40 százalékkal nőtt. 1960-ban ezekben az országokban 100.2 millió szarvasmarhát és 94.6 millió sertést számoltak össze. A reálbérek 1960-ban Bulgáriában 36, Magyar- országon 42, Romániában 47, a Szovjetunióban 23 százalékkal voltak magasabbak, mint 1955- ben. A kiskereskedelem áruforgalma ugyanezekben az években Albániában 89.5, Bulgáriában 68.9, Csehszlovákiában 44^ Lengyelországban 75.3 Magyarországon 53.1 az NDK-ban 42.6 Romániában 46.9 és a Szovjetunióban 58 százalékkal növekedett. A Kinai Népköztársaságban jelenleg 3500 operatársulat működik mintegy 250 ezer taggal, a műkedvelő együtteseken kívül. A zenetudósok eddig közel 400 kinai operastilust határoztak meg és több mint 51 ezer operát kutattak fel. Ezeket részben átdolgozzák és felújítják az operaszinpa- dokon. • Jean-Paul Le Chanois hires francia filmrendező, a Nyomorultak alkotója, szovjet filmművészek vendégeként több hetet töltött Moszkvában, ahol koprodukciós megbeszéléseket is folytatott. ■ •........ Conakryban “Horaya” címmel megjelent Guinea első napilapja. A cim jelentése “Méltóság”, s mint az első szám vezércikke Írja, azért nevezték el igy a lapot, mert most Afrikában az egyik fő feladat: elősegíteni a gyarmatosítók által meg- csúfolt méltóság újjászületését.
