Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-29 / 26. szám
a/ T7>/' ?(F i/.mnsnff Thursday, June 29, 1961. AMERIKAI MAGYAR SZA-iá tAJudcmriGuruj és tachnikja E kísérlet jelentősége nemcsak az, hogy közelebb juttatott az idegfolyamatok megismeréséhez, hanem alapul szolgálhat az idegmegbetegedések gyógyítására is. MEGVÁLTOZIK-E A FÖLDI ÉGHAJLAT? A. Kac, a földrajzi tudományok kandidátusa, a Szovjetunió Központi Meteorológiai Intézetének tudományos főmunkatársa nemrégiben érdekes cikket tett közzé az egyik szovjet tudományos lapban a Föld klímájának az utóbbi időben észlelt ingadozásairól. Mindenekelőtt utal rá, hogy az utóbbi évtized közismerten rendkívül gazdag volt meglepő időjárási jelenségekben, a rendkívüli esőzések, hófúvások és viharok okozta nagy természe ti csapásokban. Az idei január és február például szokatlanul enyhe volt, a tavasz mintegy négy héttel korábban köszöntött be egész Eurfr pában, de hasonló szokatlan időjárási jelenségek mutatkoznak a Föld egész területén az utóbbi években. A sarkvidéki szénlelőhelyek, valamint az Indiában, Ceylon szigetén, Afrikában, Indonéziá- ban talált, a hideg éghajlatra jellemző több százezer éves állati, növényi maradványok azt bizonyítják, hogy évmilliók során többször lényegesen megváltozott a Föld éghajlata. A tudomány többféleképpen magyarázza ezeket a jelenségeket. Az egyik legelfogadhatóbb magyarázat szerint a naprendszer más bolygóinak zavaró hatására többször is megváltozott a Föld pályája, forgástengelyének hajlásszöge. A Spitz- bergák például ma a 79. szélességi fokon helyezkednek el — a kőszénkorban viszont a 24. szélességi fokon feküdtek. Mi a helyzet manapság? Vajon a rendkívüli éghajlati jelenségek a földi kiima gyökeres megváltozásának előhírnökei? Müködnek-e még ma is azok az erők, amelyek még 600—700 ezer évvel ezelőtt is gleccsereket zúdítottak Európa területére, egészen Kijev magasságáig? Erre a kérdésre egyelőre nemmel kell válaszolnunk. Az utóbbi 2—-o ezer év alatt sem a kontinensek egymáshoz való viszonyított helyzetében, sem pedig a földrajzi szélesség helyzetében nem történt lényeges változás. A tudomány kétféle fogalmat különböztet meg: gyökeres éghajlatváltozást és ingadozásokat a Föld klímájában. A mostanihoz hasonló ingadozásokra az ásatások és több évszázados feljegyzések szerint sokszor volt példa az ember életében. Az utóbbi kétszáz év tapasztalatai alapján megállapítható, hogy nagy területeken évtizedenként változnak a meleg telek és a csapadékdus nyarak a hideg téllel és a csapadékszegény nyárral. A tudósok szerint azonban ezek a periodikus változások nincsenek semmiféle összefüggésben a geológiai korszakokban fellépő hatalmas éghajlati változásokkal. A mi nemzedékünk jelentős éghajlati ingadozásokat él át. Az utóbbi harmincnegyven évben az Ar.ktisz észrevehetően felmelegedett. Az örök jég határa néhány száz kilométerrel északabbra-húzódott vissza, az északi tengerek és a Szovjetunió északi részeinek téli hőmérsékleti átlaga az utóbbi húsz évben magasabb volt, mint azelőtt. A mostani klimaingadozás a huszas években kezdődött. Jellemzője: melegebb téli hónapok a mérsékelt égövi és a hideg zónákban, bizonyos fokú lehűlés a déli szélességeken, különösen Kö- zép-Ázsiában. Mi lehet ennek az ingadozásnak a magyarázata? A fő okot mindenesetre abban kell keresni, hogy a légáramlatok karaktere megváltozott. Mig azelőtt a levegő mozgásának iránya nagy területeken nyugat—keleti volt, az utóbbi évtizedekben megerősödött a levegő-kicserélődés a sarki és a déli térségek közt. A mérsékelt és a hideg övezeteket egyre inkább tropikus légtömegek járják át, ugyanakkor azonban délre hidegebb légtömegek érkeznek észak felől. A légcirkuláció változásai ismét a naptevékenységgel függA szegénynegyed és a villanegyed radioaktivitása A freiburgi (Nyugat-Németország) radiológiai intézet munkatársai az egyik nagyváros különböző részeiben Geiger-számlálóval mérték a radioaktivitást, hogy pontos adatokat szerezzenek a fák és a bokrok védőhatásáról. Megállapították, hogy a zöldterülettel alig-alig rendelkező szegénynegyedekben a radioaktivitás tizenötszöröse a vili a négy ed ek én ek, ahol a légkör radioaktiv anyagait a fák átszűrik. nek össze. Ismeretes, hogy a napfoltok száma és nagysága mintegy tizenegy éves periódusonként erősen megnövekszik. A napfoltok megnövekedése a Napból kiinduló villamos töltésű részecskék számának növekedését' vonja maga után. Mágneses viharok, másfajta zavarok keletkeznek a Föld felső légkörében, s ezek a jelenségek befolyásolják az alsóbb légrétegek áramlatait is. Az 1958—59- es évben volt a naptevékenység a legerősebb száz év óta. Az ásiiás - és a bénák gyógyítása Az ásitás közismert jelenség. Feltűnő, hogy ennek ellenére a tudomány még nem ismeri teljesen élettani alapjait. Egy érdekes megfigyelés azonban felkeltette iránta a kutatók érdeklődését. Észrevették ugyanis, hogy az egyik oldalukra megbénult betegek mozdulatlanságra kárhoztatott végtagjai ásitás közben önkéntelet mozgásokat végeznek. Az egészséges ember ásitás közben gyakran nyújtózkodik is, ami kellemes érzéssel párosul. Ez a jelenség nemcsak az emlősökön figyelhető meg, hanem az alacsonyabb fejlettségű állatokon, még a halakon is. A papagáj különösen nagyokat ásít alvása után és este, ha fáradt, és mindig akkor, ha hosszabb ideig egy lábon álldogált. Mihelyt felélénkül, kimért tempóban előbb az egyik, majd a másik lábával nyújtózkodik néhányat és szárnyait is kiterjeszti. Ilyenkor valószínűleg a vegetativ központi pályán is áthaladó lassú mozgási ingefhullám kezdi el működését. Teknősbékák, krokodilok és békák is ásítanak. Szájukat nagyra tátják, anélkül, hogy utána hirtelen becsuknák. Az ásitás már csecsemőkorban megfigyelhető, legkorábban az ötödik napon. Az ásitás és a vele összefüggő nyújtózkodás feltétele a testi fáradtság, az ébredés utáni állapot, az éhség és az unalom. De keletkezhet ásitás például nagy vérveszteség következtében is. Hogyan értelmezhető a béna tagok mozgása ásításkor? Erre a tudomány még nem tud válaszolni. Tény azonban, hogy egy beteg béna karja ásításkor kinyujtozott és újra begörbült. Ezt azonnal követte az ujjak szétterpesztése. A bénult ember tehát az ásitás segítségével mozgásgyakorlatokat végzett. így vetődött fel az a gondolat, hogy mesterségesen előidézett rendszeres ásításokkal nem lehetne-e a bénult végtagot ismét hatékonyabb mozgásra késztetni? IDEGÉLETTANI KÍSÉRLETEK SUGÁRZÓ IZOTÓPOKKAL Az ember idegrendszere — hangzik el gyakorta — olyan, mint a távbeszélőhálózat. Ez a hasonlat azonban erősen sántít: az idegpályák nagymérték ben különböznek minden merev rendszertől, minthogy állandóan növekedő és anyagukban megújuló sejtekből tevődnek össze. Az ezzel kapcsolatos legújabb biológiai vizsgálatok során olyan ammoniasavakat használtak fel, amelyeknek molekulájába egv-egy radioaktiv szén izotópot építettek. A szervezet a fehérjéket tudvalévőén aminosavakból állítja össze. Ha az ami- nosavat radioaktiv útjelző atomja révén állandóan nyomon követjük, akkor megfigyelhető a fehér- jeképződés folyamata. Ennek érdekében a következő kísérletet végezték: az állatok idegpályáiba radioaktívvá tett aminosavakat juttattak, és időnként kivágtak idegsejteket. Ezeket érzékeny filmekre fektették, és a filmen létrejött nyomokból sikerült rekonstruálni az idegsejtekben történt folyamatokat. így állapították meg, hogy az idegfehérje mindig a sejtmag közelében keletkezik, és innen továbbítódik az idegrostokba. A kísérlet folyamán mesterséges gátat építettek az idegsejtbe. Ekkor azt tapasztalták, hogy az ál la nő (ián keletkező fehérje a gát sejtmag felöli oldalán felhalmozódott. Ha a mesterséges gátat eltávolították, az idegfehérje hirteleuül om- leni kezdett a táplálék hiányában sorvadni kezdő idegrostba. E jelenség hasonló volt ahhoz, mint amikor egy folyó zsilipjét megnyitják. üepiüőfér - tankautók nélkül A modern repülőterek arculatához hozzátartoznak az indulásra kész gépek körül sürgölődő hatalmas tankautók, amelyek üzemanyaggal látják el a szomjas gépóriásokat. Egy- egy sugárhajtású óriásrepü:őgép néha tízezer liter számra veszi fel a kerozént. A legmodernebb repülőtereken azonban már nem alkalmazzak a tartálykocsikat. Helyettük szivattyukocsik állnak a gépek mellé, hogy az épület eiőiti előtér betonjába sülyesztett csatlakozókból a gépek tartályaiba szivattyúzzák az üzemanyagot. A gépek állóhelyeihez a központi tartályokból föld alatti csővezetékeken át juttatják a benzint. Jelenleg a koppenhága—kastrupi repülőteret tekintik Európa sőt a világ egyik legmodernebb légikikötőjének. A tengerparton levő központi tartályáilomástól az üzemanyag föld alatti vezer tékeken és szürővizlecsapató készülékeken át jut a repülőtéri tartályba. A benzint azért szükséges szűrni, mert a leggondosabb kezelés ellenére is előfordulhat, hogy szennyeződik. A “vizlecsapa- tónak” pedig az a szerepe, hogy eltávolítsa a benzinben jutott— és nanagyobb fajsulya miatt az edény aljára leereszkedett — nedvességet, mert ez el zárja a benzin útját. A repülőtéri tartályból a benzint uszóbójához erősített szivótorku vezeték továbbítja egy ujabb szivattyúhoz és szürő-lecsapatóhoz. Az elszívás az úszó szívótorok révén mindig az üzemanyag felső rétegeiből, de nem a felszínéről történik, így sem a felszínen lebegő szennyedőzés, sem a fenékre ülepedett viz vagy idegen anyag nem fenyegetheti a gépek üzembiztonságát. A repülőtér betonja alá sülyesztett csővezeték csatlakozóiból a szivattyukocsik egyszerre több nyíláson át is tölthetik a gépek tartályait. A kocsikba nemcsak szivattyúkat, hanem további szülőket , vizlecsapatókat, mennyiségmérőket, nyomásszabályozókat és lángvisszacsapás-gátló- kat is beépítettek. E berendezések révén jelentősen meggyorsul a gépek földi kiszolgálása. A legtöbb időt ugyanis a gépnek üzemanyaggal való feltöltése veszi igénybe. Az uj módszerrel 15—20 ezer liter üzemanyag 15 perc alatt “átömleszthető” a gépbe. Nagymértékben fokozódik e módszerrel a tűzbiztonság, és csökken az üzemanyag szennyeződésének lehetősége is. A FÉM ÉS A POLIETILÉN ÖSSZERAGASZTÁSA A polietilénnek számos előnye mellett megvolt az a nagy hátránya, hogy nem lehetett ragasztani. A Bell-gyár kutatói most egy olyan eljárást dolgoztak ki, amellyel a polietilén vörösrézre ragasztható. A műanyag, illetőleg a fém felületén olyan vegyi elváltozást idéznek elő, amely a molekulák között összetartó erőként hat. Elsőül a vörösréz felületét kémiai utón oxidálják, és a polietilénből 200 C fokon 28 kg cm2 nyomáson 2 mm vastag fóliát készítenek. Ezt ráhelyezik az oxidált fémfelületre, majd szerszámba fogva hat percig csaknem 300 C fokra melegítik, és 28 kg/cm2 nyomással rásajtolják a fémre. A préselés eredményeképpen a 2 mm-es fólia vastagsága 1.58 mm-nyire csökken, és saját olvadt felülete révén ráragad a fémre. Ezzel az eljárással a polietilén egyelőre csak rézre vágj7 olyan rézötvözetekre ragasztható, melyeknek réztartalma eléri a 85 százalékot. A polietilén szigetelő hatását elsősorban a villamossági iparban hasznosítják, ahol a réznek nagy a szerepe. A ROMANID nemzetközi műnyelv magyar alkotóját, clr. Magyar Zoltánt, debreceni középiskolai nyelvtanárt az Egyesült Államokból Indiana állam egyeteme arra kérte, hogy nyelvi archívuma részére magnetofonszalagra mondjon romanid szövegeket. Az olaszországi Bergamóbóí is érkezett gratuláló levél a romanid nyelv szerkesztőjéhez. A Magyar Sző előfizetője Egy jobb világ építője!
