Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-29 / 26. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 29, 1961. EGY KOLOSTOR TITKAI — Olaszországi riport — ' Carmelo atya nevét Caltanissettában hallottam először. Ez a közép-sziciliai városka, amelyhez minden irányból meredek szerpentinutak visznek, körzeti székhely. Mégsem mozgalmasságával, in­kább izgatott légkörével, nyugtalan zsivajával tett rám mély benyomást. — Ez a törvényszék épülete — mutatott rá egy komor házra kísérőm —, itt tárgyalják majd Carmelo atya és társainak iigvét. Ám ez tévedésnek bizonyult. Azóta tudódott ki, hogy a caltanissettai főügyész kéréssel fordult az olasz igazságügyi hatóságokhoz: a mazzarinói ko­lostor barátainak ügyét ne Szicíliában, hanem a távoli Északon tárgyalja a bíróság. .. Igen, mert Szicíliában nem tanácsos lefolytatni a pert. Félő, hogy mire a törvényszék elnöke megnyitná a tár­gyalást, “megfogyatkoznának” a tanuk. Hiszen az ügy egyik koronatanúja, a mazzarinói kolostor volt kei'tésze, Carmelo di Bartolo már nincs az élők sorában: a vizsgálati fogság idején “öngyil­kos lett a börtönben”.. . Caltanissettában sikerült töviről hegyire meg­ismerni ezt a fantasztikus históriát, amelyet azon ban korántsem rendkivülisége jellemez, hanem sokkal inkább az, hogy jellegzetes tükörképe a szicíliai állapotoknak. ... Mazzarino, amely a tengerparti Gelától Caltanissettáig húzódó hegylánc ölében rejtőzkö­dik, zarándokhelynek számit Szicíliában. Hatal­mas kolostora valósággal rátelepszik a vidékre. A kolostor nagy tekintélyű szerzeteseit, Carmelo atyát, ezt a 82 esztendős élénk mozgású, elnyühe- tetlen aggastyánt, aztán Veneziano atyát, Agrip- pino atyát és Vittorio atyát félelemmel vegyes tisztelet övezte messzi környéken. Mindenki tud­ta, hogy a vidék ügyeiről nem a hatóságok épü­leteiben, hanem a mazzarinói kolostorban dönte­nek. Carmelo atya és szerzetestársai csakugyan élet-halál urainak bizonyultak. így aztán az em­berek még csak suttogni is alig mertek arról, hogy a környék hegyeiben rejtőzködő banditák és utonállók küldöttei bejáratosak a mazzarinói kolostorba. Éppen három esztendeje annak, hogy Angelo Cannada, a gazdag mazzarinói olajfaültetvényes zsaroló levelet kapott. Az ismeretlen zsaroló ha­talmas summát követelt Cannadától annak fejé­ben, hogy “megvédelmezi a rá leselkedő veszély­től.” Divatos formula ez Szicíliában. A1 Capone, a világhirhedt amerikai gengszterfőnök, akinek az olasz Mezzogiorno volt a szülőhazája, pontosan ugyanezt a módszert alkalmazta a tengeren túl: csak azt védelmezte meg saját bandáinak öldök­lésétől, aki ezért a “kíméletért” lefizette a sá­pot . . . Ámde Cannada ellenszegült a zsarolásnak. Elég hatalmasnak hitte magát, nem fizetett, csak átkozódott. Viszont az ismeretlen zsaroló nem kés­lekedett a fizetséggel. 1958 május 25-én Cannada feleségével gépko­csin hazafelé tartott, amikor ismeretlen tettesek megállították a kocsit az útfélen, kicibálták belőle Cannadát,.elhurcolták a közeli rétre, és miután félig agyonverték, beléeresztettek egy sorozatot. A gyilkosok természetesen nem kerültek meg. Cannadát eltemették. Már-már mindenki azt hit­te, hogy az ügy lezárult, amikor Cannada gyilko­sai ismét felbukkantak, és az ültetvényes özve­gyét kezdték zsarolni. Az özvegy, Eleonora Sa- pio, kétségbeesett, és készült a halálra. Felment a mazzarinói kolostorba, és meggyónt Carmelo atyának. Carmelo atya a gyóntatószékben faggat­ni kezdte az özvegyet: — De hát miért nem fizetsz, leányom, ha egy­szer ezt követelik tőled? — Mert nincs készpénzem, atyám — vallotta be Eleonora asszony. — Én csak haszonbérben élve­zem elhunyt férjem vagyonát. Carmelo atya zavartan simogatta a szakállát: — Akkor is meg kell a módját találni... Fi­zethetsz váltóval is! Akarom mondani, adj csak váltót, majd én megkeresem a banditákat, és el­fogadtatom velük! Nézd, leányom, ha fizetsz, többé nem fognak zaklatni, de ha nem, hát... gondolj istenben megboldogult férjedre! Eleonora asszony kiállította a váltót, és átadta Carmelo atyának. A zaklatás tüstént abbamaradt. Eezkben a napokban zsaroló levelet kapott a mazzarinói gyógyszerész is. Éppúgy kétségbe­esett, mint Eleonora asszony, s éppúgy fel akart készülni az árny ék világból való távozásra, mint amaz. ő Agrippino atyát kereste fel a végső gyó­násra. Titkon azért még reménykedett, hogy a banditák talán nem váltják be fenyegetésüket. Ám, éppen Agrippino atya volt az, aki figyelmez­tette : — Kedves felebarátom, az ilyen ügyekben nem jó tréfálni... Arról talán lehet szó, hogy részle­tekben fizesd ki a pénzt... Majd én közbenjárok. A gyógyszerész még mindig gondolkodott, mi jobb: engedni vagy elpusztulni? Titokzatos kezek elősegítették a döntést: egy éjszaka kigyulladt a gyógyszertár, alig tudták eloltani. És a gyógy­szerész most már haladéktalanul fizetett. Egy évvel később — miután sok-sok hasonló eset játszódott le Mazzarinóban — 1959 május 5-én ismét eldördült a falu határában a hírhedt lupara, a vágottcsövü, s különleges tölténnyel működő puska. Egy Giovanni Suppia nevii fia­tal rendőr, aki egy idő óta valami “szagot ka­pott”, és csak úgy magánszorgalomból foglalkoz­ni kezdett a rejtelmes mazzarinói ügyekkel, a zsarolásokkal és a gyújtogatásokkal, egy napon kerékpáron hazafelé tartott. Ekkor valaki orozva rálőtt. A rendőr hónapokig élet-halál közt lebe­gett. A gyilkost nem tudta megnevezni. De — rendőrről lévén szó — a hatóságok most már presztizsokokból elkezdtek nyomozni. Hosszas nyomozás után letartóztattak egy foglalkozás- nélküli fiatalembert, Girolamo Azzolinát, aki bevallotta, hogy ő lőtt rá a rendőrre, de az okot és a megbízót nem volt hajlandó megnevezni. Végül néhány bűntársának nevét is kibökte, és a nyomozás kiszélesedhetett. Ekkor fordulat követ­kezett be: az egyik letartóztatott vallomásából az derült ki, hogy a mazzarinói gyilkosságok és zsa­rolások mind^mind összefüggnek, és az is, hogy mindegyiket a mazzarinói kolostorból szervezték! A csendőrség behatolt a kolostorba és házkuta­tást tartott. Egy oltár alatt találtak egy Írógépet. Bebizonyult, hogy az összes zsaroló leveleket ezen a gépen Írták. A csendőrség őrizetbe vette a ko­lostor számottevő tagjait. A vallatásnál aztán minden kitudódott. Érdekes, hogy amit a barátok nem vallottak be, bevallották — szeretőik. Az egyik szerzetes, Benigro atya például viszonyt tartott fenn egy tanítónővel, amire úgy derült fény, hogy megtalálták a két szerető levelezését. Ezekből a levelekből csak azért nem idézek, mert Benigno atya lelkes és buja duruzsolása bizonyá­ra megpörkölné a papirt... La Barbera, a caltanissettai vizsgálóbíró hosszú hónapokon át végezte a kihallgatásokat és a hely­színi bizonyítási eljárásokat. Fény derült arra, hogy a mazzarinói kolostor sötét büntanya volt, és Carmelo meg paptársai — “maffiosók”. A gyilkosságokat, rablásokat és utonállásokat, ame­lyek napirenden voltak a Caltanissettától Geláig kacskaringózó hegyi utakon, közönséges gonosz­tevők követték el. De a “mandantik” — a hegyi banditák tekintélyes és “tisztakezü” megbízói — a mazzarinói kolostor gazdái voltak. Szicíliában elterjedt szokás szerint a tehető­sebbek ékszerekbe, gyöngyökbe, aranytárgyakba fektetik készpénzüket, hogy könnyebben elrejt­hessék. Carmelo atya és társai száz meg száz polgárt “szabadítottak meg” ékszereiktől. Az ak­ció— a gyóntatószékben kezdődött. A páterek — a kincshalmozás elleni dörgedelmek közepette — megtudakolták, hol rejtegeti áldozatuk az éksze­reit. A vallásos polgárok, akiket zarándokhelyü­kön, a mazzarinói kolostorban a puritánság, a meghitt áhitat légköre ölelt körül, aligha sejtet­ték, mi célt szolgálnak Carmelo, Agrippino, Ve­neziano vagy Vittorio atyá fürkésző kérdései, hi­szen az érdeklődésből inkább aggodalomféle csen­dült ki. Felfedték hát ékszereik rejtekhelyét, majd felodozást nyervén békében hazatértek. A barátok ekkor tüstént értesítették cinkosaikat, közölték a rejthelyet. A rablók minden fáradság nélkül kifosztották áldozataikat, és utána — ter­mészetesen mutyiztak reverendás felbujtóikkal. Ha a mazzarinói szerzetesek nem vetemedtek volna rendőrgyilkosságra, talán sohasem derül fény gaztetteikre. De. a csendőrség, majd a cal­tanissettai főügyészség most már nem volt haj­landó szemet hunyni. La Barbera vizsgálóbiró a bizonyítékok tömkelegét tárta elő. A mazzarinói papok, akik semmibe vettek minden emberi tör­vényt, börtönbe kerültek. Ma még nem tudni, hogyan Ítélkezik majd fölöttük a világi bíróság. Az egyház azonban egyelőre nem vette tudomásul a mazzarinói barátok bűnösségét, és korántsem minősitette őket “az isten ellenségeinek”. Sőt, hozzájárult, hogy Carmelo és társai a börtönben is viselhessék papi méltóságukat, gyóntathassa­nak és misézhessenek. Egyházi részről több olyan KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA T'T'T T' T Áy y'y VYf t “Mostanában nem fest, gazdám.” Jelentette Gyurka. “Mi az oka? És Írni sincs kedve. Olyan, mint a kiszáradó kút.” “Volna mit festenem, volna mit Írnom” — ma­gyarázom Gyurkának, az én ragyás pipámnak — “csak elvette a kedvemet a majom.” Hogy meg­értse Gyurka a dolgot menten el is magyarázom néki. “Majd minden újságban nemrégiben ott díszel­gett Sarny képe, a csimpánzé, amint két lábon állva, festőköpenyegben bal mellső lábán szabá­lyos palettával a könyökig, jobb lábaujjai között ecsettel festett egy szabályos állványon lévő. sza­bályos vásznon egy képszeriiséget. A mellékelt cikkekből megtudtuk, hogy Samy már sok képet festett és meg se száradt a festék rajtuk, máris eladta azokat. “TÁRGYTALAN K1FEJEZÖEK” a képek. Angolul ‘nonobjective expressionism’-nek nevezik ezt a stílust. Ez éppen olyan nyaka tekert fából vaskarika magyarul, mint angolul. Bár Samy különbözik az emberszerü művészektől, márcsak annyiban is, hogy többet van négy lá­bon, mint kettőn, de a képeik csak annyiban kü­lönböznek, hogy mig a művészeknek megvan az istenadta tehetségük, hogy saját maguk Írják nevüket a képeik alá, a majomnak a tanára kell, hogy aláírja Samy nevét. Ez a mai divat és Samy oly sikeres mestere ennek a divatnak, hogy én nem tudok vele konkurrálni, mégha akarnék se.” “Pénzeket kap Samy, meg banánt.” “Semmi pénzért és még kétszerannyi banánért sem csinálom.” “írjon akkor!” “írjak? Amikor Samy nem elégedett meg a festőművészet terén elért sikereivel, hallom, rá­kapott az irodalomra is. Irodalomtanárai betaní­tották írógép billentyűket kalapálni és most ugyanolyan stílusban, ugyanoly mélyértelmü és ugyanoly szépségű verseket költ amilyen képeket fest. Sikerrel. Ha József Attila annyi pénzt ka­pott volna egy-egy verséért, mint Samy, nem halt volna úgyszólván éhen. Alant adom Samy legszebb versét, hogy lássad, miről van szó." tnhowaboliabhrd.39042 bxkhgago lrfé89 dr8, nyehuodorszarobkdálé bőóf miaha du kakadu blrmly28-csekdlgf réi sh rmo arrfingár lsehamassal28é kdny krouma Sam, The Chimpanzee. “Ezek után beláthatod, hogy az irodalomban sem tudok konkurrálni Samyvel. És nekem ne köhögj Gyurka a burzsoa társadalom dekadens kultúrájáról, meg a paradicsom-szószról. Én bé­kés ember vagyok, egyszerűen átadom a helyemet Samynek. Legyen ő korunk ‘kifejező’ művésze és Írója, ha ott tart korunk, hogy Samyt igényli. Most már tudod Gyurkám, hogy miért nincs kedvem festeni, meg Írni?” “Csak viccel a gazdám.” “Viccelek is, meg nem is.” nyilatkozat is elhangzott, amelyek kétségbe von­ták a barátok bűnösségét. De Carmelo és társai csakhamar rácáfoltak oltalmazóikra, hiszen gaz­tetteik jelentékeny részét a vizsgálat során beval­lották. És csodák csodája, Carmelo és társai azt állít­ják, hogy voltaképpen ők nem is voltak “maffio­sók”, hanem őket is a maffia kény szeritette min­denre . . . Hogyan, milyen utón ? — csapott le a vizsgálóbiró kérdése. “Hát Carmelo di Bartolo, a kolostor kertésze utján — hangzott a válasz. — ő, di Bartolo hozta az utasításokat, ő fenyegette az életünket, ezért kellett engedelmeskednünk a maffiának...” De itt aztán vége a vizsgálóbiró tudományának, mert di Bartolo, a kertész — ha­lott. Fölöttébb gyanús öngyilkossága csupán egy újabb rejtéllyel gyarapította a mazzarinói ügyet. De helyette is beszél a mazzarinói eset maga. Horváth József DÜSSELDORFBAN megnyitotta kapuit a re­novált Hetjens Muzeum, amely a kerámiámüvé- szet egyetlen német múzeuma. Kiállításán a 14— 18dk századi német és kínai fazekasság müvei, európai fajansztárgyak és különböző Országok mai keramikusainak munkái láthatók.

Next

/
Thumbnails
Contents