Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-29 / 26. szám
Thursday, June 29, 1961. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Újra szülőföldünkön ban érkeztünk vissza Budapestre. A hatalmas gépmadár könnyűszerrel és pontos időben röpítette 120 utasát a levegőbe. Egykettőre eltűnt az ismert világ és a felhők még az óceánt is elzárták előlünk. Jöttünk kelet felé és vártuk a korai hajnal pirkadását. Alig néhány óra múlva a narancs, a vörös és aranyszínű sávok különféle árnyalatában tüzkorong jelent meg a láthatáron, amely lassan kibontakozott a sokszínű sávokból és aranysugarait lövelve bemutatta részünkre a hihetetlenül pompás, csodálatosan szép napfelkeltét. Az előírás szerinti időnél fél órával korábban, tehát reggel 8 órakor, átrepülve Írországon és az angol szigeteken, Amsterdamba érkeztünk. Alig volt időnk nézegetni az adómentes vásárlási lehetőségeket, máris jelezték, hogy visznek bennünket a másik repülőgéphez, amely Budapestre megy. 10 óra 30 perckor indultunk is, az ismételten jól megrakott Electra turbó “jet” repülőn és valamivel két óra előtt, bár közben néhány percet Bécsben is eltöltöttünk, megérkeztünk Ferihegyre, azaz a budapesti repülőtérre. A rokonok, ismerősök, barátok százai vártak bennünket s a Magyarok Világszövetségének főtitkára, Beöthy Ottó személyesen adott át egy gyönyörű rózsacsokrot vezetőnknek. Sok megható jelenet következett. Voltak, akik 57 éve nem látták szülőföldjüket és együtt sírtak örömükben családtagj ai kkal. Mindenki tudja, hogy Budapest öreg város, de még tavaly óta is észrevehetően szépült például esténként ragyogó fényárban úszik, olyan kitűnő utcai világítása van. Amerre a szem ellát, tatarozás és építkezés. Olyan idegenforgalma van, hogy minden szálloda kevés és örülnek, ha a látogató nem veszi igénybe a szállodát egy nap után, hanem rokonokhoz költözik. Néhány napra megérkezésünk után futball meccs volt és csak Ausztriából 12,000 látogató szurkolt az osztrákoknak, akikkel a meccs lefolyt. Megnövekedett az autóforgalom is hihetetlen arányban, szemmel láthatólag több magánautó szalad, a rengeteg autóbusz, teherautó mellett tavaly óta. Több mint nyolcezer magánszemély szeretne autót vásárolni s már együtt van a pénzük rá, ha a kormány engedélyezi a behozatalt, mert személykocsit itt még nem gyártanak; azt ^’importálják, azonban érdemes megnézni a szép hazai gyártmányú Ikarus autóbuszokat, amelyeket ma már rengeteg ország vásárol Magyarországtól. Meglepően sokat esznek itt az emberek, talán a háború alatti nélkülözést óhajtják helyrepótolni. Annyi bizonyos, hogy itt napi ötszöri étkezés van az üdülőhelyeken és nyaralókban is. Bécsen kívül sehol a világon annyi cukrászda nem látható, mint Magyarországon, a vidéki kis városkákat is beleértve. Budapesten minden második utcában falatozó, cukrászda, étterem és valamennyiben sorbaállnak az emberek. Színházjegyet is elég nehéz kapni, mert hetekkel előre mindent eladtak. Szeretném, ha az amerikai rokonok láthatnák az itteni életet, különösen azok, akik annyira sajnálják itt élő rokonaikat. A fodrászüzletek már reggel fél nyolckor dolgoznak, két siftes minden üzem, nyitva van este, de azért bármikor megy az ember, minden hely elfoglalt. Az üzletek tömve vásárlókkal. Elnézem honfitársaimat, az amerikai vendégeket, akik velem jöttek, csakúgy falják a magyar kenyeret. “Ilyen jó kenyeret még nem ettem”, mondja egyik is, másik is. Olga barátnőmet többször figyelmeztettem, hogy jó lesz vigyáznia, mert itt gyorsan elhízik az ember. “Hushiány van” panaszkodnak egyesek az amerikai rokonnak; kisült, hogy a hushiány azt jelenti, hogy nincs annyi sertéshús, mint amennyit ma szeretnének, marhahúsból van, amennyit csak akarnak, de a magyarnak az nem hús, ha valaki nem tudná. Aki velünk jött, elragadtatással beszél arról, amit túránk alkalmával látott. Másnap már városnézésen volt az egész társaság és igy megláthatták a régi és az épülő Budapestet. Sztálinvá- rosban is voltunk és szinte hihetetlen az, amit ott rövid tiz esztendő alatt iparilag és társadalmilag teremtettek. A hatalmas gyárat erdősáv választja el a 30,000 lakossal rendelkező modern várostól, amely a gyártelep füstjét, kigőzölgését felfogja és az uj város lakossága észre sem veszi, hogy egy hatalmas gyár. közelében lakik, olyan tiszta a levegője. Ragyogó szép modern kórházzal, szülészeti klinikával rendelkezik az uj város. A vidékről feljött ifjúság részére remek modern szállót építettek, ahol a technika és kultúra minden vívmányában — televíziót is beleértve — részesül a faluról feljött tanonc, akinek fogalma sincs a régi jó világ tanoncainak keserves életéről. Ha valaki megjegyzést tesz erre, az ifjú hitetlenül néz rá s csak udvariasságból nem mondja az amerikai vendégnek, hogy hazudik, de szinte arcára van Írva mit gondol. Hiába, ami van, az már természetes, az ifjúság beleszületett. Találkozás a régi barátokkal A Magyarok Világszövetsége bankettet rendezett az amerikai magyar vendégek részére és vagy 80-an ültünk együtt a Hungária szép éttermében. A vendégek örömteljes meglepetésére üdvözölhették a régi barátokat. Bebrits Lajos, Gyet- vay János, Gárdos Emil, Péter Jóska, Striker György feleségével, Abelovszki József, Prince Rózsi, Hilkó, Einhorn Róza férjével, Weinstock Zsuzsi férjével és Austin Pat, stb. rendkívül kellemes estét töltöttek el. Reggelig is együtt maradt volna a társaság, ha korán reggelre más program nem várta volna az amerikai vendégeket. Kicsit nehéz is volt az iram, fárasztó és mi tűrés, tagadás, voltak elég koros egyének közöttünk, de egyetlen egy sem maradt el közülük a túrákról. így korán reggel megindultunk Eger és Gyöngyös felé. Egerben megnéztük a székes- egyházat és a csodálatos barokk épületeket, majd a Park szálló gyönyörű teraszán tízóraiztunk és miután hosszú utunk volt még, indultunk a csodálatosan szép Lillafüred felé. Nehéz ezt a helyet leírni. A zuhogó eső sem bírta elvenni természeti szépségeit, melyet az arisztokraták néhai játszóhelye, a szépséges “Palota Szálló” csak betetézett. Itt ebédeltünk és miután közben elállt az eső is, körülsétálgattűnk a gyönyörűséges helyen, a parkban, a vízesésnél, stb. Itt ma munkások nyaralnak kizárólagosan, mert ez a hely szakszervezeti üdülő és a szakszervezetek küldik ide tagjaikat. Beszélgettünk is egyes vendégekkel. Az egyik kiszolgáló volt egy élelmiszer boltban s miután már deresedő fejjel járt, emlékezett a régi jó időkre is, de se teste, se lelke nem kívánta vissza őket. Büszkén mutogatta a szálloda körül parkoló autókat is.“ “Tessék megnézni azt a Skodát, az egy bányászé, vagy azt a Tátrát, az egy lakatosé, stb.' stb.” Az ózdi gyárakat megkerülve, a hatalmasan kiépült Miskolcon keresztül bizony az éjjeli órák: APRÓSÁGOK ► * i j ► Kovács Erzsi rovata < j GULÁGSI GYÓGYÍTÁS Az én drága Samu bátyám Gulácson született nyolcvan-egynéhány évvel ezelőtt kukorica kapáláskor, vagy szilva éréskor, ahogy akkoriban Gulácson a születéseket számon tartották. Gulács valahol Beregszász mellett van és onnan került el Samu bátyám a Diósgyőri Vasgyárba, ahol több, mint 40 évig dolgozott, ő volt a “Jószerencse Dal és önképzőkör Műkedvelő Gárdájának” évtizedeken át a vezetője és nekünk, bronxi műkedvelőknek, szigorú, de jó akaratú kritikusa. A napokban meglátogattam. “Hogy van Samu bátyám?’ — kérdeztem. “Hát csak volnék fiam,” — felelte szomorúan, —de nézd csak mi van a mi kedves elnökünkkel. Láttad, hogy mankóval jár szegény? Úgy tönkre tette magát Kanadában. Kellett neki ásni? Fát ültetni ? Hisz annyi fa van már Kanadában, hogy alig győzik kivágni. Pedig igen szeretem ezt az uj elnököt. Jóképű fiatal ember és nagyon, de nagyon okos. Mert tudod fiam, aki ilyen jól meg tudja válogatni az apját, no meg a feleségét, annak nagy esze van.’ “Hát csak ne búsuljon Samu bátyám, van ott Washingtonban elég orvos, egy kettőre meggyó- gvitják.” “Tudnak is azok az orvosok valamit! — mér- geskedett az öreg. Gulácson meg tudták gyógyi- tani a hátfájást egy-kettőre, pedig ott nem is volt orvos.’ “Nahát, akkor árulja el nekem Samu bátyám, Látogatás a sörgyárban Másnap a kőbányai sörgyár volt programún* kon. Ezt valaha Dréher gyárnak nevezték. 1949- ban is meglátogattam. Akkor két napot dolgozott a gyár, mert a körülvezető mérnök szerint, ez a gyár a fél Európát elláthaná sörrel. Úgy látszik azonban rosszul számított akkor az a mérnök. Már van négy másik sörgyár Magyarországon, a lehető legkorszerűbb, ahol ja. palackozás futószalagon történik és még sem elég Magyarország részére, 100,000 liternyi sört importálnak évenként külföldről is, ennyire megnőtt a magyar falvak sörfogyasztása. Szombaton reggel csoportunk a Balatonhoz utazott. A magyar tengerhez is viharfelhő kísért bennünket, s jégeső kopogott autóbuszunk üvegén. Mire odaértünk, kisütött a nap és a felhők színét utánozva zöld sziliben pompázott előttünk a Balaton. Tihanyban megnéztük a világhírű apátsági templomot, amely a hegytetőt díszíti és ahol a pincében a templomot építtető Árpádházi magyar király, I. Endre sírját meglátogattuk. A boltíves, római pincében 1060-ban helyezték nyugvóhelyére I. Endre királyt. Onnan a Baricska csárdába vitt utunk. Ezt meg hagyták úgy, ahogyan évszázadok előtt mulattak, benne a betyárok. Ki tudja, talán Rózsa Sándor Sobri Jóska vagy Patkó Bandi huzatták itt valaha a cigánnyal. Jobb cigánybandát, mint ami most ott van, életemben sem hallottam. Hiába a primitiv külső, a földes szoba a csárdában, olyan nyárson sült fogast, amit ott szervíroztak részünkre, nincs a világon még egy hely, ahol ehetne a vendég. Még az is megnyalta utána mind a tiz ujját, aki életében soha sem szerette a halat. A zene olyan csábitó volt, hogy sokan táncra perdültek a csárdában. Onnan Balátonfüredre vitt utunk, ahol az Aranycsillag szálló vendégei voltunk vacsorára és az éjszakára. Nincs az az elegáns francia szálloda, amely ennél a helynél jobb ételt tudna nyújtani vendégei részére. Fájó szívvel hagytuk el másnap reggel, a finom reggeli befejezése után. Déltájban ismét a fővárosban voltunk, ahol sokan kimentek megnézni az osztrák—magyar futball mérkőzést, mások pedig elutaztak rokonaik meglátogatására. Az idő valósággal rohan. S társaságunkból már hatan Erdélyben vannak, hogy ottani rokonaikat is meglátogathassák. Szóval, elszéledtíink a szélrózsa minden irányában. Fodor Erna hogy mivel gyógyították Gulácson a hátfájást, azt kitesszük az újságba és majd csak elolvassa valaki ott Washingtonban és megajánlja az elnökünknek.” “Nem titok az fiam. Tudja azt minden rendes gulácsi ember. A hátfájásra a legjobb orvosság a szekér alá feküdni és a háttal a szekeret megemelni. De ha esetleg ez nem használna, akkor le kell hajolni kétkézre és a két láb közt felnézni a torony tetejére. Ha olyan helyen csinálja, ahol nincsen torony, akkor este kell csinálni kint és a Göneölszekér mind a hét csillagát meg kell számolni. Biztos gyógyulás.” “Ez elég jól hangzik. Van valami másféle orvosság egyéb betegségre is?” “Van bizony. Mindenre. Például: “Égésre vastag házi vászonban tehéntrágyát rákötni. Hüti és megszijja. Kis vágásra pókhálót és meszet rákaparni Nagy vágásra, ha—mondjuk — valaki kaszába lép, ökörfark-kórót szalonnával jól összetörni és rátenni. Fogfájásra foghagymát pálinkával finomra összetörni. . . Ha majd több is eszembe jut, majd elmondom neked”. Elbúcsúztam Samu bátyámtól és most leírtam itt a gulácsi módszert, amit úgy a kedves elnö- 1 • ' ' h° pseMeg az orvosokat megunja —■ mint minden olvasónknak figyelmére ajánlunk. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy ebben a hónapban lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $..............................-I Cin»: ..................................................................... Város: ....................................... Állam: ......
