Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-29 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 29, 1961. Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez \ BON VOYAGE! Tisztelt Szerkesztőség! Ezen lapszám megjelenésével majdnem egy időben száll .repülőgépre Geréb József barátunk, hogy rég nem látott szülőhazáját viszontlássa. Bizony nagy dolog az, ha egy amerikai munkás ilyen utat megengedhet magának. Gerébnek is igen nagy feladat lenne,, nagyon is szerény anyagi körülményeit tekintve. Nagyon megkönnyítette ezt lapunk olvasótáborának spontán megnyilatkozása, mely egyben tanuságtétele annak a szeretetnek is, amelyet Geréb kiérdemelt több, mint ötvenéves tanítói, Írói munkásságával. 1960. jan. 9-én, Bustya mama születésnapi ösz- szejövetelén született meg az indítvány, hogy Geréb napot rendezzünk 50 éves irói jubileumának megünneplésére. Ez 1960-ban elég szép keretek között meg is történt, ami azután meghozta annak a lehetőségét, hogy erre a jelenlegi útra induljon, amely mintegy befejező része a jubileumi ünnepélynek. Kevés amerikai magyar munkás írónak adatott meg ez a kivételes tisztelet. Biztosak vagyunk abban, hogy Geréb ezután is kiérdemli szeretetünket, megbecsülésünket jövőbeni munkásságával. Jelenlegi utjával kapcsolatban azt üzenjük magyar testvéreinknek, hogy építsék tovább a szabadság honát; biztosítjuk őket legforróbb szere- tetünkről és ahol csak lehet segítségünkről, hogy ne kelljen újabb millió magyarnak szülőhazáját elhagynia megélhetés hiányában. Gerébet pedig arra kérjük, hogy nézzen körül jól és mondja majd el tapasztalatait, még pedig kollektiv, s nem egyéni szempontból. Hogy azonban ne vágjunk elé a dolgoknak, jó utat és még jobb visszatérést kívánunk. Bustya Károly és neje A HALHATATLAN ERDEI MIHÁLY Tisztelt Szerkesztőség! A történelem lapjait áttekintve, sok szellemóriás nevével találkozunk, akik halhatatlanná tették nevüket akár a tudomány, akár az irodalom, akár a politika terén. De találkozunk olyan emberek nevével is, akik a szabadságharcokban küzdöttek és igv lettek halhatatlanok. Gondolok pl. Spartacusra, Dózsára, Rákóczira, Kossuthra, Petőfire. Ezekután megkérdezhetnék, hogy milyen ösz- szefüggésben van ez a kérdés Erdei Mihállyal? A volt cseléddel, kubikossal, a kitudja hány különböző munkán dolgozó és két elemi iskolát végzett szegény munkásemberrel, aki 91 éves korában nemrégen Cieveiandon elhunyt. Erdei Mihályban minden olyan tulajdonság megvolt, ami őt a halhatatlanok sorába helyezi. Példaképe lehet ő az utókor emberének. Mint ahogy vannak alkotók a tudomány, az irodalom terén, úgy az egyszerű emberek körében is vannak olyanok, akik nagyot alkotnak és azzal kiérdemlik az utókor becsületét. Erdei nem harcolt Spartacus rabszolgáival, sem Dózsa György parasztjaival, de küzdött lankadatlan erővel, kitartással a haladó munkáslapért, a tudatlanság ellen és szavai égő fáklyaként világították be az igazság útját, S mindezekért mit kapott? A félrevezetettek rágalmait és emiatt szenvedései felérnék egy Dózsa szenvedéseivel. Szerencsém volt őt személyesen megismerni, amikor a sajtó érdekében körúton járt. Vagy négy', öt esetben találkoztam vele és ez is elég volt ahhoz, hogy felismei’jem benne a rendkívüli embert. Becsületesség, felelősségérzet volt a jellemzője. Amerikai viszonylatban legfeljebb egy emléktáblával örökíthetnénk meg a nevét. De a Magyarok Világszövetsége, amely patronálja a világon széjjelszórt magyarságot, bizonyára méltó módon tudná Erdei Mihály nevét az óhazában megörökíteni. Többekkel beszéltem erről a kérdésről, s az ő véleményüket is tolmácsolom. Egyben arra kérem lapunk olvasóit, szóljanak hozzá a kérdéshez, fejtsék ki véleményüket lapunk hasábjain ezzel a fontos problémával kapcsolatban. Vass Károly Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 5 dollárt a miami-i kvótához, mert látom, hogy el vagyunk maradva. Bizony elég baj ez, hiszen vagy 35 ezer magyar él itt és csak ez az egyetlen magyarnyelvű lap fogadott hazánkban, amely az igazat Írja, tehát nagy szükség van reá ja. Mivel most nem dolgozom, s szedem a munka- nélküli biztosítást, igy alkalmam van beszélgetni a többi munkanélkülivel. Azt mondják, hogy azelőtt két sorban álltak a csekkért, most pedig már hat sor áll, egyszóval kevés itt a munkaalkalom. Szomv Ferkó Na még nem olvasója a Magyar Szónak, rendelje meg most! Kedvezményes előfizetési ár egy egész évre: $5.00. félévre $3.00. — Küldje be az alábbi szelvényt. Ha nem tud most pénzt küldeni, jelezze azt is. Mi megindítjuk a lapot és elküldjük a számlát. ■> »HWmWUHUW»VVVWVV Név: ..................................................................... Cim: ..................................................................... Város: .......................................... Állam: .... Mellékelve $5.00 .....................□ Félévre $3.00 ...........................□ Kérem, küldjenek számlát Útravaló Az Amerikai Magyar Szó szerkesztősége és kiadóhivatala is csatlakozik lapunk olvasótáborához, hogy jó utat, kellemes pihenést és élményekben gazdag magyarországi látogatást kívánjon Geréb József munkástársnak. ötvenegy év hosszú idő és ő ennyi ideje van távol szülőföldjétől, testvéreitől, barátaitól. Látogatása során bizonyára ő is azt fogja tapasztalni, hogy' minél többet lát és hall, annál többet akar látni, mert nem fog tudni betelni a sok érdekességgel. Geréb munkástárs búcsúzó cikkében megírja, hogy ha alkalma lesz beszélni a magyar sajtó vezetőivel, mit fog mondani nekik. Úgy gondoljuk, hogy a cikkében foglalt tanácsokkal akarja a sajtó ezen embereit ellátni, akkor mindjárt arról is kellene biztosítani őket, hogy' visszatérve összehívja az amerikai sajtó képviselőit és azokkal is beszél, hogy ne “Lódítsanak, ne ferdítsenek és főleg alaptalanul ne gúnyoljanak,“ amikor Magyarországról írnak. Az Amerikai Magyar Szó évente vagy 450 dollár ára sajtóterméket hozat Magyarországról. Nem könnyű ilyen összeget előteremteni, de ezt azért tesszük, mert tisztában akarunk lenni az óhazai sajtótermékek írásaival. A folytonos tanulmányozás következtében arra a megállapításra jutottunk, hogy nem tóditanak, nem is gúnyolódnak, hanem megírják a valót, azt is nagyon tömören, amikor az Egyesült Államokról van szó. Pld. mostanában a lapokban reményteljes sorokat olvastunk a bécsi Kennedy-Kruscsev találkozóról, s szép képeket láttunk, melyek Kenne- dyt Krúscsevvel, Mrs. Kruscsevvel, valamint Kruscsevet Mrs. Kennedyvel ábrázolják, barátságos beszlégetés közben. Néha látunk olyan cikket is, amely talán gúnyosnak tűnne, ha nem lenne való. Pld. ii Népszabadságban a múltkoriban megjelent egy cikk a Gagarin és Sheppard Űrrepülésről. A cikket kép is diszitette, A képen földgömb van, rajta Gagarin útja a világ körül, ösz- sze hasonlítva Shepard utjával. A képaláírás pedig megjegyezte, hogy Sheppard utazásának jelzését felnagyították, mivel ha a két utat egyforma arányban ábrázolták volna, úgy Sheppard útvonala alig lenne látható a képen. Nem tudjuk, hogy a képet rajzoló művész s a képaláírást szerkesztő iró mire gondolt, de a tény az, hogy a kép megfelelt a valóságnak. Vannak azután cikkek a magyar sajtótermékekben az amerikai “freedom ride”-okról, a kom- munistahajszáról, a sztrájkokról, s a cikkekben számtalanszor megjegyzik, hogy a legmagasabb életnívó Amerikában van, s azt is, hogy' szeretnék látni, hogy a diplomáciai kapcsolat Magyar- ország és az Egyesült Államok között megjavuljon, és a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok kimélyüljenek a két ország között. összehasonlítva ezekkel a cikkekkel azokat a rágalmakat, amelyek az amerikai sajtótermékekben megjelennek Magyarországról, érthető, hogy akad néha egy-egy iró, aki elragadtatja magát. Helytelennek találjuk Geréb munkástárs azon megállapítását, hogy egy olyan kis országnak a sajtója, mint amilyen Magyarország, melyet olyan nagyhatalom, mint az Egyesült Államok, egy kézlegyintéssel elsöpörhet a térképről, élesztheti a háborús szellemet. Emlékezzünk arra, hogy Churchill nem Magyarországon mondta el 1947- ben a vasfüggönyös, hidegháborús beszédét, hanem Fulton Missouriban. A cikk további részében Geréb munkástárs érdemesnek tartotta eg.y barátjának hozzá intézett levelét közölni. Ez a levél sok mindent kifogásol, többek közöt egy “Hirünk a Világban’ c. magyar- országi kiadványt is, amiről azt mondja, hogy unalmas olvasmány, s hogy a turóscsusza világ- hiressége alapján áll, sőt “incesándorság” (értéktelen dicsekedés) jelzővel illeti. Mi nem ismerjük ezt a kiadványt, tehát nem fűzhetünk hozzá kommentárt. De ismerjük az olyan magas nívójú folyóiratokat, mint pld. a “Kortárs’, vagy a “Valóság’ (a tudományos akadémia kiadvány), vagy az angol nyelven megjelenő “Hungarian Quarterly”, melyek szép kiadásban, jól megválogatott Írásokat közölnek. Vannak azután a nagy tömegek részére kiadott sajtótermékek, mint pld. az Ország-Világ, a Nők Lapja, a Ludas Matyi, a Szinház-mozi, az Élet és Tudomány, s mások, melyek arra törekednek, hogy a magyar kultúrát a széles néptömegekkel megismertessék. Ugyancsak ismerjük a külföldi magyarokhoz Írott lapot, a “Magyar Hirek”-et, amelynél szebb kiállítású kiadványt még nem igen láttunk. Igaz, hogy ez a lap nem foglalkozik politikával, sem mély elméleti kérdésekkel, de minden szava és minden képe az ember szivéhez szól és összehasonlítva az itt megjelenő hasonló sajtótermékekkel, a “Magyar Hírek’ biztosan elvinné a pálmát. Azt Írja Geréb munkástárs levélírója, hogy elkelne egy olyan magyar folyóirat, amit a külföld részére készítenének, melyben a magyar kultúrát ismertetnék, de “ne turóscsusza alapon’ és ne is ‘káder’ alapon, bürokratikus bizottságokon keresztül- Nem tudjuk, miféle tanácsot akar ezzel adni Geréb munkástársnak, és hogy Geréb mit fog tanácsolni a magyarországi Íróknak. Ez bizony elég nehéz feladat, mivel az előbb említett folyóiratok szerintünk mindent magukban foglalnak, ami az emberi kultúrát jelenti. Tudjuk, hogy vannak kiadóhivatalok, bizottságok, hogy ezek mennyire bürokratikusak, azt nehéz volna innen megállapítani. Azonban, hogy hogyan lehetne lapot kiadni ilyen szervek nélkül, azt nem tudjuk. Azt nem tudjuk, hogy a levélíró miért hibáztatja Magyarországot azért, hogy pld. a Feleki könyvtár elkallódott, Azt azonban tudjuk, hogy a magyar kormány már 15 éve követeli vissza Szent István koronáját, már pedig az igazán a magyar nép tulajdona, de a mai napig sem történt meg visszaadása. Geréb munkástárs hosszú évtizedes tapasztalatai elég jó tanácsadókul szolgálnak arra, hogy az otthon látottakat és hallottakat a munkás- mozgalom szempontjából bírálja meg és tudjuk, hogy amikor visszajön, őszintén be fog számolni mindarról, amit tapasztalt. Jó utazást, kellemes nyaralást kívánunk tehát Geréb munkástársnak és reméljük, hogy 51 éves álma beteljesedésével jó egészségben fog visszatérni, hogy még hosszú ideig szolgáhassa a ha- ladószellemü gondolatot. A Magyar Szó Szerkesztősége *_____
