Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-29 / 26. szám

Thursday, June 29, 1961. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Óriási panama Massachusettsbenj A közpénzek jelentős részét magánvállalkozókkal összejátszó politikusok sikkasztották el. A demokrata közigazgatást hibáztatják Massaschusetts államban fellebbent a lepel, ami hosszú évtizedekig- takarta a törvényhozás és az államhivatalok csalásait és sikkasztásait. Egymás után derülnek ki a nagyobbnál nagyobb panamák és éles megvilágításban láthatjuk ma már, mi­lyen célokra használták fel a tömegektől besze­dett adót. Ezek a csalások és sikkasztások már évek óta folynak ebben a konzervatizmusáról hi­res államban, de egész a legutóbbi időkig a nagy- közönség semmit nem hallhatott a most egyszer­re elementáris erővel felszínre robbanó ügyekről. Ami most ott kiderült az tanulságul szolgálhat az ország egész népe számára és mindenki levonhat­ja belőle a következtetéseit. Ezért érdemes ala­posabban figyelemmel kisérni az angol nyelvű sajtó leleplező cikkeit. A tudósítók szerint a tömegek egyre világosab­ban látják, hogy a jelenlegi politikai gépezet tel­jesen csődöt mondott, mert mindegy kire szavaz­nak, az eredmény ugyanaz marad. A politika tu­dományával foglalkozó tudós “elidegenített sza­vazókról” ir, akik azt tartják, hogy a szavazás felesleges, mert a politikusok, vagy azok akik be­folyásolják őket, korruptak, önzők és teljesen ki tudják vonni magukat a nép ellenőrzése alól. Ezek a szavazók — a tudós szerint — a politikára úgy tekintenek, mint egy titkos összeesküvésre, ami­nek az a célja, hogy kifossza az egyszerű polgáro­kat. I Egymást ellenőrzik a sikkasztok A helyi újságokban egyre másra jelennek meg a leleplezések, amik csak megerősítik az embere­ket a politikusokról alkotott véleményükben. Az Állami Közmunkaügyi Hivatal pl. 8,555 dollárt költött arra, hogy egy bírónak magánstrandot építsen tengerparti birtokán. Erre a hatóság ré­széről kijelölnek egy főügyész-helyettest, hogy vizsgálja ki az ügyet. Kiderül, hogy a főügyész­helyettes üzleti társa egy olyan embernek, akit a szövetségi kormány, mint lóverseny fogadóiroda tulajdonost tart nyilván. Ez a bookmaker még egy hajókotró vállalatot is a tulajdonában tart, és ennek révén előnyös szerződéseket szerez az Állami Közmunkaügyi Hivataltól. Teljes tehát a kör. A főügyészhelyettes ellenőrzi azt az intéz­ményt, amely neki előnyös üzleti szerződéseket juttat. A megvesztegetésnek, illetve korrupt jövede­lemnek egy másik formája a “hálaebéd” egy-egy közhivatalnok számára. ítt a vendégek fizetnek és' a tisztviselő megkapja a pénzt. így az élelmi­szeriparból több mint 1,000 ember fizetett fejen­ként 15 dollárt egy tisztviselő számára, aki a Közegészségügyi Hivatalban dolgozik. A politikusok és állami tisztviselők felhasznál­ják még hivatali hatalmukat arra is, hogy be­juttassák egymást jól jövedelmező állásokba. Majd biztosítják áz állást olyanformán, hogy még a kormányzónak sincs joga arra, hogy őket onnan kitegye. A demokrata állami szenátor John J. Beades- nek van egy állása, ahol évi 13,200 dollárt keres. Az állami kormány részéről nevezték ki a Metro­politan District Commission-ba magasrangu tiszt­viselőnek. De Beades ugyanakkor elnöke a szená­tusi bizottságnak, amelynek feladata, hogy ellen­őrizze az MDC-t. Ezekután nem csoda, hogy az MDC, amelynek a felügyelete alá tartoznak a parkok, utak, víz­vezeték és szennycsatorna rendszerek Bostonban és környékén, úgy intézte az ügyeit, hogy most két vezető tisztviselőjét Ítélte el a bíróság súlyos vádak alapján. Az MDC ügyei A szenátus vizsgálata megállapította, hogy az MDC “szokatlan módon” költötte el a rendelke­zésére álló pénzt. 5,000 dollárt utaltak ki pl. egy uszótrénernek egy jelentéséért, amit ez a tréner “az úszómedence kívánatos feltételeiről” adott be. A vizsgálat szerint érthetetlen, hogy miért volt szükség erre a jelentésre, mikor az MDC már építtetett néhány úszómedencét. Egy másik uszoda “tanácsadónak” 17,000 dol­lárt fizettek ki. A “tanácsadó” egész tevékeny­sége abból állt, hogy felhasználta azokat az utasí­tásokat, amelyeket egy uszodaépitő vállalat in­gyen a rendelkezésére bocsátott. Hatalmas hasznot húztak az MDC-vel szerző­déses viszonyban álló vállalkozók is. A számlák 1.000 dollárnál kezdődtek, amit a Commissionhoz benyújtottak, bármilyen semmiséget is végeztek. A vállalkozók merészségétől függött, hogy milyen magas összeget számolnak fel, mert nem ellen­őrizték az elvégzett munka értékét. Gyakran elő­fordult, hogy egyáltalán nem végeztek a vállal­kozók munkát vagy csak egy részét végezték el és hatalmas pénzeket vettek fel. Az elvégzett munkák is hibásak, elnagyoltak voltak legtöbb­ször és a polgárok sokat méltatlankodtak emiatt, de hiába. A Bizottság feje, akinek szerződések végrehajtásának az ellenőrzése lett volna a fel­adata John E. Maloney, 40 százalékos társtulaj­donosa volt egy biztosi tó ügynökségnek, amely rengeteg jutalékot kapott a különböző vállalko­zóktól. * A város és állami közigazgatásban teljesen el­harapódzott a bürokrácia. Alkalmazottak százait tartották, akiknek semmilyen munkájuk nem volt, csak valaki beprotezsálta őket a jó állásokba s növelték az aktahalmazt és megkeserítették az ügyfelek életét. W. F. Callahan Az eddigi masachusettsi vizsgálat során kide­rült legnagyobb korrupció William Francis Cal­lahan nevéhez fűződik. Callahan volt a vámhiva­tal elnöke hoszu ideig és még számos más funk­ciót is betöltött. Mint a vámhivatal elnöke évi 12.000 dollár fizetést kapott, a tűnnélek ellenőr­zéséért 8,000 dollárt és 7,500-at mint a Kormány Központi Bizottságának az alkalmazottja. Ez ösz- szesen 27,500 dollár egy évben, ami 7,500-zal több mint a kormányzó fizetése. De Callahan hatalma és befolyása sokkal nagyobb volt mint a fizetése. Az a szólás-mondás járta az államban, hogy “Cal­lahan mindent el tud intézni.” Eegyáltalán nem csodálatra méltó, mikor kiderül, hogy mint köz­munkaügyi megbízott és vámhivatali főnök egy­billió dollárral rendelkezett. Vagyis ez az összeg a közmunkák és a vámhivatal céljait szolgálta volna, de mint utóbb kitűnt, sokkal inkább Cal­lahan és társai érdekét szolgálta. A rengeteg panama közül, amelyek keresztül- kasul szőtték az egész közigazgatást, csak egyet mutatunk be, de ez élesen megvilágítja, hogy mi­lyen eszközökkel tüntették és lopták el a köz­pénzt Callahan irányításával. Ez a panama, ami nek leleplezése tulajdonképpen kirobbantotta a nagy botrányt, a “Worcester-ügy” volt. Worces­ter mérnök, akinek nagy magánvállalkozása van. Egyik napon felkereste egy ügynök, Francis Mor­ton és azt mondta neki, hogy nagyszerű szerző­dést tud szerezni a számára a Közmunkaügyi Hi­vataltól, amelynek a feje ekkor Callahan volt. Ezután a beszélgetés után, ami 1948-ban játszó­dott le, a Worcester cég négy év alatt 2,750,000 dollárt kapott közmunkák elvégzéséért az állam­mal kötött szerződések alapján. Ebből Nortonnak, az ügynöknek leadott 10 százalékot, azaz 275,000 dollárt. Kiderült később, hogy a Thomas Worces­ter cég fizetési listáján számos politikai személy és közigazgatási tisztviselő is rajta volt ez alatt a 4 év alatt, akik legnagyobb részt semmi munkát nem végeztek a cégnek, de igen nagy fizetést húztak. A cég vezetője szerint ezeket az embere­ket valószínűleg azért kellett a fizetési listára felvenni, hogy a törvényhatósági üléseken és a kormányban támogassák a hatalmas összegű highway építési programot, amit a cég kapott meg. A vizsgálat során Callahan elismerte, hogy a törvényhatósági tagok közül sokan résztvettek a vámhatóság biztosítási üzleteiben is. Ebben az időben több mint 35, a törvényhatósági tagok kö­zül, biztosítási ügynök volt. A demokraták szerepe Az amerikai újságok most arra helyezik a hang súlyt, az óriási csalások és közpénzekkel való visszaélések leleplezése alkalmából, hogy ez de­mokrata adminisztráció alatt ment végbe. De a vizsgálat alapján kiderült, hogy republikánusok is bele vannak keverve az ügybe. Tehát semmi biztosítékot nem lát a tömeg arra nézve, hogy egy uj adminisztráció megszünteti a bajokat és hibákat. Ezért jut arra a meggyőződésre, hogy nem érhet el semmit a szavazatával, mert sokkal mélyebbre nyúlik a panamák és sikkasztások rendszere, semhogy azt a szavazók kiküszöbölhet­nék. A lapok a szenzáció kergetése szempontjából nagy teret szemelnek az ügynek, de a tömeg szá­mára sokkal több lehet ez annál. Rájöhetnek arra, hogy a nagy politikai pártok melyek egymást vált ják a hatalmon, mennyire nem az ő érdekeit nézik és milyen távol állnak a nép széles rétegeinek az ügyétől. Ebből a szempontból van nagy jelentősé­ge a massachusettsi közpénz sikkasztásoknak! iég az iskolaiigjfeknél is van korrupció Már hetek óta írnak az újságok a newyorki Board of Education ügyeiről. A 'legújabb vizsgá­lat rádöbbentette a közvéleményt mennyire elha­nyagolták az iskolaépületek karbantartását és ro­zoga, öreg házakban engedélyezték a tanítást. Ezeket a rogyadozó épületeket már rég le kellett volna bontani, mert veszélyeztetik a gyerekek épségét. A patkányok is állandó lakói ezeknek az intézményeknek és legutóbb mikor a polgármes­ter egy harlemi iskolát látogatott meg, közvetlen a lába előtt szaladgáltak, mert hiába, ezek az ok­talan állatok nem tudták, hogy milyen magas- rangú látogatót hoznak zavarba. Az esetnek ugyanis hire ment, és most már vizsgálatot kel­lett indítani. A vizsgálat során fény derült arra, hogy a kul­túra terjesztésének előmozdításával megbízott Board of Education alkalmazottai nem valami hűen sáfárkodtak az adófizető polgárok pénzével. Az Állami Felülvizsgáló Bizottság (State Investi­gation Committee) nyomozása kiderítette, hogy Mario V. Ammiratti segédfeliigyelö megvesztege­tést fogadott el az iskolaépületek karbantartását és javítását intéző vállalatoktól. A szerződéses összegek 5 százalékát tették ki ezek a “kis figyel­mességek”. Az ilyen formán szerzett ajándékok összege nem lehetett nagyon jelentéktelen, mert Ammiratti nagy lábon élt és villát, uj autót vett magának, egész rövid idő alatt. Úgy látszik élet­színvonalának hirtelen fellendülése lehetett az oka annak, hogy nem ért rá a figyelmét olyan cse­kélységekre irányítani, mint a vállalatok munkái­nak az ellenőrzése. A Legfelső Bíróság előtt tárgyalják most a newyorki Board of Education ügyét. Ammirati próbálja menteni ami menthető és azzal védeke­zik, hogy mikor vallomását tette, akkor nem kép­viselte őt ügyvéd, igy nem volt tudomása arról, hogy vallomását fel fogják használni ellene. Hát ez nagyon jó. Ha nem a közoktatás kérdéséről lenne szó, akkor még jót nevethetne is rajta a közönség. Nem tudta, hogy ha bevallja a meg­vesztegetést, akkor ezért esetleg felelősségre von­hatják. De az ifjúság, a jövő nemzedék tanításá­nak az ügye sokkal súlyosabb kérdés, semhogy kedve volna bárkinek is mulatni a dolgon. Inkább szomorú, mikor az erkölcsi normák ilyen mélyre süllyednek, hogy a vádlott nem érzi felelősségét az ifjúság kulturális célokat szolgáló pénzalapjá­nak a megrövidítéséért.. . A vállalatok profitja emelkedett A Business Week nevű folyóirat jelentése sze­rint a gazdasági válság hivatalosan végétért az Egyesült Államokban és a nagy társulatok nem is vettek tudomást arról, hogy volt gazdasági visszaesés. Egy tanulmány, melyet az 50 millió dolláros, vagy ennél gazdagabb vállalatokról készítettek, nyilvánosságra hozta, hogy 37 vállalat 1960-ban nagyobb nyereséggel dolgozott, mint 1959-ben, s csak 16 vállalatnál volt nyereség-csökkenés. Az olajipar sajtolta ki a legnagyobb profitot. Gulf Oil 13.7 százalékos nyereség emelkedést mu­tat ki az 1959 évivel szemben, mig Sinclair Oil 16.7 százalékkal több profitot csinált, mint 3 959- ben. A General Motors 9.8 százalékkal emelte pro­fitját és a Standard Oil of New Jersey profitja 9.3 százalékkal ugrott, mig az American Tele­phone and Telegraph társulat tiszta nyereségét 81,148,800,000-ről $1,251,000,000-ra emelte, vagy is a nyereség az előző évivel szemben 8.9 száza­lék. HELYTÖRTÉNETI archívumot létesítenek Bé­késcsabán, a városi könyvtárban. Összegyűjtik a város felszabadulás utáni történetének dokumen­tumait. Eddig 2,000 fénykép, számos kiadvány, plakát gyűlt össze az augusztus 20-án megnyíló állandó kiállítás anyagához. ___tj

Next

/
Thumbnails
Contents