Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-29 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 29, 1961. £ A VILÁG LEGNÉPESEBB ÁLLAMÁNAK A FEJLÖBÉSE Egy angol egyetemi tanár meglepő beszámolója az iparosodó Kínáról Kurt Mendelson, az Oxfordi Egyetem tanára és Nagybritánnia legelőkelőbb természettudományi társaságának az alelnöke, hosszabb látogatást tett a Kinai Népköztársaságban az elmúlt évben. A kiváló angol tudós Hong Kongból indult el és Kanton, valamint V'uhan városokon utazott keresztül Pekingig. A majdnem 2,000 mérföldes ut alatt volt alkalma széjjelnézni a roppant országban és megismerkedni az ottani helyzettel. Kanton városban megismerkedett az uj kom- Inunákkal is. Utazása alatt nem követett előre meghatározott menetrendet, hanem szabadon csavargóit keresztül-kasul a városban és megnézhetett, meglátogathatott bármit, amit óhajtott. Leírja, hogy milyen mély benyomást gyakoroltak rá azok az uj gyárak, amelyek nem régen keletkeztek. Számos olyan házat keresett fel, ahol csak a közelmúltban rendeztek be termelő üzemeket. Az uj ipari üzemek olyan nagy mennyiségben jönnek létre, szinte azt mondhatnánk, hogy bújnak elő a földből gomba módra, hogy nem tudják felszerelni őket a legmodernebb felszereléssel. Sok helyen egyszerű reszelőt használnak és kalapácsot, ahol már a modern ipari eljárás régen kiküszöbölte ezeknek a szerszámoknak emberi erővel való felhasználását és gépi erővel oldja meg a munkafolyamatot. Ennek ellenére a termelt javak minőségileg semmiben sem különböznek a nyugati országokban termeitektől, amelyeket pedig a legújabb gyártási eljárással hoznak létre. A kiváló angol tudós rámutat arra, hogy milyen hatalmas haladást jeléntenek ezek a városi kommunák az ország iparosításában. Sokan azt mondják, hogy ez a kinai rendszerű termelési mód visszafejlődést jelent, mert hiszen a régi módszerekhez tér vissza a termelés vonalán. De nem szabad elfelejteni, hogy mindez a kinai nép különleges körülményei között jött létre. Ez a hatalmas nép, mely elzártságban élt évezredeken keresztül a múlt században döbbent rá elmaradottságára, amikor az európai gyarmatosítók erőszakkal behatoltak országába. Ekkor riadt csak rá arra, hogy milyen tudatlanságban tartották régi urai. Ennek a következmény« lett a hosszú polgárháború, majd a japán támadás és az ország jelentős részének az elfoglalása a hóditó csapatok által. Az évszázados háborúknak és polgárháborúknak csak a győzelmes népi forradalom vetett véget 1949-ben. Ez a győztes felkelés hozta meg a kinai nép számára a békét és nyugalmat. Ezért ra gaszkodik a világnak ez a legnagyobb nemzete jelenlegi kormányához. De a béke és a nyugalom mellett még van egy döntő tényező, ami a kinai emberek lelkes magatartásának indokát adja Mao Tze-tung és társainak politikájával szemben. És ez a nemzeti önérzet érzése. A forradalom győzelme óta külföldi csak mint vendég jöhet ebbe a roppant nagy országba és nem mint megszálló és hóditó. 100 éven át vonultak be a különböző hadseregek Kínába és csak a mai rendszer tudta elérni, hogy megszüntesse garázdálkodásukat. Ez is egy olyan jelentős tényező, aminek alapján megértjük odaadásukat a vezetők politikáját illetően. A nép széles tömegei — és különösen az ifjúság — lelkesen álltak az iparosítási törekvések mellé, mert világos lett előttük, honnan indultak el és mennyire fontos, hogy messze maguk mögött hagyják azt az állapotot, ami eddigi elmaradottságukat és bajaikat okozta. Lelkesedé- \siiVVuKn "pni tudták megakasztani őket azok a nehézségek és akadályok sem, amelyek ennek eléréseben előttük álltak. A régi termelési eszközök álltak csak rendelkezésükre, hát azzal fogtak hozzá. De ha nem is volt elegendő modern szerszám, volt elég munkáskéz! Ezeket kell figyelembe venni eredményeik megítélésénél. Az eredmény megvizsgálásánál nem kell szégyenkezniük; ugrásszerűen emelkedett a termelésük és ahol azelőtt nem volt jóformán semmi csak pusztaság, ma hatalmas gyárak állnak. Az emberek lelkesedése pótolja ma Kínában a korszerű felszerelést. De ez nem azt jelenti, hogy a hatalmas birodalom nem a modern termelési formákat akarja kifejleszteni és átvenni. De addig is, mig ezt népességének és munkásosztályának arányában meg tudja valósítani, a serény munkáskezek teremtik meg a lehetőséget a további fejlődéshez. Az épülő kinai iparnak és korszerűsödő mező- gazdaságnak rengeteg tanult emberre van szüksége. Egy mérnöknek vagy agronómusnak a kiképzése hosszú időt vesz igénybe. Követhetnék a Xiyugateurópai és amerikai módszereket és korai szakosítással gyorsíthatnák meg a tanulási időt. A kínaiak azonban nem ezt az utat követik, mert igen nagy súlyt fektetnek az emberi művelődésre is. Nem akarják az állam ügyét és a közösségét úgy előmozdítani, hogy az egyén szenvedjen kárt miatta. A középiskolákban teljes klasszikus műveltséget nyújtanak a tanulóknak és csak miután a főiskolára kerülnek, szakosítják őket. Diplomásaik tehát nem lesznek félmüveitek, akik csak bizonyos technikai ismeretet sajátítanak el és teljes sötétség zárja el előlük az emberi kultúrát, mint ezt itt nyugaton gyakran láthatjuk. A legnagyobb problémát a kinai irás jelentette a műveltség terjesztése utján. A régi jelirás, ami többezer jel elsajátítását kívánta meg, akadályozza az irás-olvasás elsajátítását a széles néptömegek részéről. Minden törekvésük arra irányul, hogy a latin ábécéhez hasonló írásrendszert alkossanak. Ennek akadálya a különböző vidékek különböző nyelvjárása, amit csak a régi irás fog össze egy nyelvvé. Ezért most a gyerekeknek először meg kell tanulni az egész országban a manVÁLSÁGOS A HELYZET IRÁNBAN A hírügynökségek teheráni jelentései különös összeesküvésről számolnak be. Az iráni hadsereg legreakciósabb katonatisztjei a nagy földbirtokosokkal összefogva hatalomátvétellel fenyegetőznek. De egyelőre csak fenyegetőznek, mert ez az összeesküvés tulajdonképpen nem a kormány ellen, hanem a kormány védelmében folyik. Az összeesküvők és a kormány közötti egyetértést mutatja, hogy a kormány az összeesküvők közül senkit sem tartóztatott le, ellenkezőleg, tárgyalni kezdett velük. Ezekről a tárgyalásokról ugyan semmi hir nem szivárgott ki, de a kormány saját programjával ellentétes intézkedései semmi kétséget nem hagynak aziránt, hogy az összeesküvők és a kormány összefogása, helyesebben összeesküvése, a mind erősebbé váló gazdasági és politikai változást követelő tömegmozgalom ellen folyik. Emlékezetes, hogy egy hónapja az iráni pedagógusok országos sztrájkja és az ezt támogató tömegmegmozdulások lemondásra kényszeritet- ték az Emami-kormánvt. Az uj kormányt Ali Amini alakította meg, aki maga is nagy földbirtokos. Ali Amini a körülbelül egy hónapja napvilágot látott kormány- programjában az ország súlyos gazdasági bajainak megszüntetését, a korrupció felszámolását, a korrupcióban részt vett személyek felelősségre vonását, a földreformot, uj választások kiírását Ígérte, külpolitikájában pedig barátságot hirdetett minden állammal, különösen a szomszédokkal. Amini egyhónapos kormányzása alatt azonban a program végrehajtására semmi sem történt. Az ország külpolitikájában is ragaszkodik a CEN- TO-tagsághoz. Pedig ez az ország nemzeti jövedelmének több mint kétharmadát vonja el katonai célokra. Irán legértékesebb természeti kincse az olaj, s az ennek kiviteléből származó bevétel túlnyomó részét is a fegyverkezés nyeli el. Ugyan csak az értelmetlen, az ország erejét sokszorosan meghaladó fegyverkezés emésztette fel azt az egymilliárd dollárt is, amit az Egyesült Államok juttatott 1954 óta (a katonai segélyeken kívül) Iránnak. Irán CENTO-tagsága igy nemcsak a szomszédokkal való jó kapcsolat kiépítését, hanem a belső gazdasági bajok felszámolását is lehetetlenné teszi. A fegyverkezés és a korrupció a világ egyik legrosszabb gazdasági helyzetben levő országává süllyesztette Iránt. A sah udvarában és az uralkodó réteg köreiben fényűző élet folyik, a munkások és a parasztok pedig az éhhalállal viaskodnak. A teheráni sütőipari munkások például 10—12 rialt — egy kiló kenyér árát — keresik meg napi 12 órás munka alatt. Amini most hozott “takarékossági” intézkedésének, amely a luxuscikkek és táncosnők behozatalát korlátozza, semmi köze nincs a tényleges problémákhoz. Annak az intézkedésnek azonban már annál több, hogy a sztrájkoló pedagógusok, munkások, távirdai dolgozók bérkövetelését, az ország gazdasági helyzetére hivatkozva, nem teljesitik. A fegyverkezésből, a korrupcióból, a külföldi vállalatok rablópolitikájából eredő terheket az Amini-kormány is a doldarin nyelvjárást, amelyik évszázadokon keresztül a hivatalos nyelv volt és ami a többi kinai dialektushoz képest, aránylag egyszerű. Ezt a beszélt nyelvjárást lehet aztán, az ábécé szabályai szerint, Írásban kifejezni. A hatalmas iramban fejlődő gazdasági életnek minden tanult emberre szüksége van és igy a végzett kinai értelmiségnek nincs elhelyezkedési problémája. Már mikor tanulnak az egyetemen és főiskolán, versenyeznek értük a gyárak. Annak ellenére, vagy éppen azért, mert a rendszer szakított a régi reakcióval és gyökeresen uj alapokon építi fel államát, nem veti el a múlt emlékeit. Talán sehol nem tartják nagyobb becsben a régi palotákat és kastélyokat, mint műemlékeket. Restaurálják az omladozó történelmi épületeket és sírköveket. Hatalmas épitő munkájuk mellett nem hanyagolják el a művészetek ápolását. A császári nyári palota vidám szépsége ismét életrekelt és a hires Nagy Falat kijavították, ugyanakkor, amikor nagy öntözőmedencéket építettek az árnyékában. A régi és az uj kultúra igy harmonikus egységben foglal helyet a Kinai Népköztársaságban, amely hosszú évszázadok múltán ismét a világ vezető nemzetei közé emelkedik. gozókkal akarja megfizettetni. Ugyancsak megoldatlanul-maradt a kormány- programban megígért födreform is. Iránban a megművelhető földterület 85 százaléka a földesurak, az egyház és a sah tulajdonában van. A parasztok millióinak viszont egy talpalatnyi földje sincs. Ez a helyzet már régóta nagy feszültséget okoz Iránban. Amini az előző kormányt elsöprő mozgalom lecsillapítására megígérte a földreformot. Még figyelmeztette is nagybirtokostársait, egyezzenek bele birtokaik felosztásába, mert ellenkező esetben a földdel, együtt életüket is elveszíthetik. Ezután azonban megkezdődött a kormány és a földbirtokosok alkudozása. Az alku jelenleg ott tart, hogy a kormány most már csak az állami földekből Ígér földosztást. A földesurak birtokait és jogait továbbra is érintetlenül hagyják. Az ország több vidékén azonban a parasztok maguk kezdtek a földosztáshoz. Hírügynökségi jelentések szerint több helyütt elkergették a földesurakat. Ezek során súlyos összeütközésekre is sor került. A megrettent kormány azután újra megígérte a földosztás meggyorsítását. De nem ez Amini első Ígérete. . . A lakosság gazdasági-és szociális helyzetének megjavításáért folyó tömegmozgalom mellett, s azzal szoros összefüggésben, az iráni társadalom mind szélesebb rétegeit átfogó politikai mozgalom bontakozik ki. E mozgalom az ország semlegességét és a katonai tömbökkel való szakítás gondolatát hirdeti. Jelentős állomása volt ennek a mozgalomnak május második felében a Nemzeti Front teheráni nagygyűlése. Az iráni lapok szerint nyolc éve nem volt ilyen méretű tömeggyülés Iránban. A csaknem százezres gyűlés szónokai a tömeg tapsától és éljenzésétől kisérve a semlegességet, a CENTO-ból való kilépést, valamint az uj választások kiírását követelték. De az Amini-kormány, a földbirtokosok kormánya, ezt a politikát nem tudja és nem is akarja végrehajtani, hiszen a tömegköveteléstől megriadva, már saját kormányprogramjával is szembefordult, s annak pontjait sorra ejti el. Legújabban a választójogi törvény lényeges módosításáról is lemondott. Nem kívánja már módositani azt a választási törvényt, amelyről még a sah is azt mondta május elején, hogy “lehetetlenné teszi a szabad, tisztességes választásokat.” Amini politikája tehát lelepleződött és csődöt mondott. A csőd szükségszerű volt, mert a gazdasági és politikai kátyúból a régi utón haladva, a régi erőkre támaszkodva akart kijutni, miközben folytatta a terrorhadjáratot a nemzet érdekeit védelmező haladó erők ellen. Az iráni jobboldali sajtó a terror még kíméletlenebb fokozását követeli a koi~- mánytól, miközben katonai puccs végrehajtására uszít. A reakció rendkívül hevesen támadja a sem legességi követelésekkel fellépő Nemzeti Frontot, amely ellen a rágalomhadjárattal egyidejűleg, másfajta támadás is folyik, nevezetesen a bom- lasztás. A Nemzeti Front egyes vezetőit a kormány és a reakció arra igyekszik rávenni — a hirek szerint nem is eredménytelenül —, hogy mondjanak le semlegességi követeléseikről. A Nemzeti Front egységének bomlasztásával ugyan is szeretnék elhárítani a kormányra nehezedő politikai nyomást. Eközben — kudarc esetére — már készen áll a katonai puccs szervezete a hatalom átvételére.
