Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-19 / 3. szám

8 ZliUUIVllV'ii 1111« VI M. Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett néze­tek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez Az emberiség életének védelmében Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök egy kis cikket az itteni lapból, ami arról ir, hogy miért nem nyerte meg a választást Nixon? Mindenki hallotta a kampánybeszédéket, amiket az elnökjelöltek mondtak. Nixon beszélt más országokról, hogy milyen ragályos betegsé­gek és éhség van több helyen, de nem beszélt a saját országunkról, hogy itt is milyen nagy a nél­külözés egyes vidékeken. Sőt azt mondta, hogy itt nincs nélkülözés, mert talmin azt gondolta, hogy az amerikai nép még most is olyan buta. hogy nem érti meg a beszédet és nem törődik a válasz­tással. Eisenhower a másodszori elnökválasztási kam- pánybeszédében azt mondta, hogy építik Buda­pestet nagyon szépen, de az éppen úgy le lesz törve, mint ahogy felépitik. S mi következett azután? Amikor a menekültek jöttek Magyaror­szágról, Mr. Nixon volt az, aki elment Ausztriába és kiválogatta a tanultakat, szakképzetteket, azo­kat engedték be ide, mert azok jobban értették a szakmunkát, mint az amerikai nép. Ezáltal sok amerikai dolgozót kitettek a munkájából és a me­nekülteket tették a helyükre. Ebből kifolyólag több öngyilkosság is történt, me-rt többen nem tudták visszakapni a munkájukat. Az amerikai nép ezt sem felejti el Mr. Nixonnak. Az emberiségnek van joga beleszólni saját éle­te védelmébe. Sokat olvasunk a helyi lapokban és a Magyar Szóban is arról, hogy odúkat, vagyis menhelyeket építenek az atombombatámadás el­len. A közvélemény azt kérdezi a newyorki kor­mányzótól, aki ezt az okos dolgot kezdeményezte, hogy hány tehenet, lovat, sertést vagy baromfit, madarat lehet majd elhelyezni abban az odúban, hogy a bomba ne pusztíthassa el azokat is? Hi­szen ezekre az állatokra is nagy szükség van és a termésre is, mert aki életben marad, annak ennie is kell. A közvélemény azt mondja, hogy jó lesz, ha ezek az úri emberek lemondanak a háborúról és békét teremtenek, mert az elvetemedett állat­nál is állatiasabb cselekedet elpusztítani azt, amit a természet ad az emberiség megélhetésére. S miért? Azért a kommunista névért? Hát mi a különbség, hogy a nevük republikánus, vagy de­mokrata, mindennek és mindenkinek van neve. S a republikánusnak, vagy a demokratának sincs több joga az élethez, mint másvalakinek. Persze a nagy vagyonnál rendelkezők lenézik az egyszerű embereket, akik billió dollárnyi va­gyonukat megteremtik a részükre. Odúkat van pénz építeni, holott sok embernek még lakása sincs és a háztulajdonosok nem is építenek. Még csak annyit, hogy amikor New Yorkban tüntetések voltak, Clevelandból is mentek magya­rok oda repülőgépen. Amikor kérdeztem tőlük, hogy van-e pénzük repülőgépre, azt felelték, hogy“ őket ingyen viszik, csak menjenek. Ohiai Megfigyelő “I szerkesztőség megfakul!*’ Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvasom a sok szép magyarországi hirt a lapban, valamint a munkásleveleket; ezeket olvasom el legelőször. Látom, hogy az olvasóknak jó birálóképessé- giik van. Én is ugv látom, ahogy a nagy mester Lenin mondta, hogy jön idő, amikor egy lépést kell hátra tenni, hogy holnap két lépést mehes­sünk előre. A Magyar Szó szerkesztősége is meg­fakult egy kicsit egy pár éve, de én nem Ítélem el, mert a világhelyzet úgy hozta magával és ha azt akarjuk, hogy megjelenjen minden héten, támo­gatnunk kell. Még az én kedves irómesterem, Geréb József is többször irta, hogy Amerikában van a legma­gasabb életnívó, de nem tette oda, hogy nem min­denkinek. Még az uj elnök is mondta, hogy 17 millió ember megy éhes gyomorral az ágyba es­ténként. Smied munkástárs megdorgálta a Magyar Szót, hogy szekértolója lett Kennedynek; úgy látom, hogy ő nem akar egy lépést visszamenni ma, hogy holnap két lépést előre mehessünk.- Geréb arról is irt, hogy Amerikában 54 millió autója van a népnek, de itt van a legtöbb családi baj, válás, stb. is. Én is ismerek valakit, akinek két kocsija van, de a kettő nem ér meg 200 dol­lárt, s keresetének legnagyobb része a kocsi javí­tására megy. Pedig három kisgyermeke van, akik nek nincs rendes ruhájuk, cipőjük, s sokszor csak szendvics jut az asztalra. A feleségét is dolgozni küldi, mert neki kell két automobil. A magyarországi 1956-os ellenforradalommal kapcsolatban azt szeretném tudni, hogyan lehet ilyesmit előkészíteni anélkül, hogy a fennálló ve­zetőség ne tudna róla és ne védekezne ellene? Igaz, hogy Magyarországon még a csizmafoltozó- nak is volt szolgája a régi időkben, mert csak 3 forint volt a bére havonta és az is igaz, hogy Amerikát még ma is nagyon bántja, hogy nem sikerült oda bebújnia. öreg Danczi Az ipari sérültek helyzete Tisztelt Szerkesztőség! Még mindig itt lógok 5 évi kórházi kezelés után. Amivel lapunkat és a kalendáriumot szeretném segíteni, az az orvosokra, kórházra és orvosságra megy. Sajnos az 1919-ben történt ipari balesetem mint letört, beteg életemen át kisér. Lapunknak “születése óta” olvasója vagyok, s előfizetésem­mel próbálok hozzájárulni a fenntartásához. „ Múlt év áprilisában az oaklandi rádión bemond- ták, hogy a Chamber of Commerce által szerve­zetten védekezzenek a munkaadók és a biztosító társulatok az ipari sérültekkel szemben. Ehhez több kórház vezetősége is csatlakozott. Vélemé­nyem szerint ezek a szervezett urak a letűnt Mc Carthy-alapon intézik a “black” listázott betegek ügyét, ők intézték az elhunyt Stulla barátunk lá­bának levágását. Ugyanebben a kórházban a fő­orvos az én két lábamat akarta levágatni, de én kijelentettem, hogy én a lábammal fogok meg­halni. Erre a következő nap kitettek a kórházból; a kezelő orvosom mentőkocsit küldött utánam. Most már negyedik éve. hogy havonta orvosi vizs­gáit! megyek. D. Egyed EIN válaszol a szerkesztőségnek Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a december 22-iki lapszámot, az én “cim nélküli cikkem” és Rosner “Hozzászólás egy vitához” című cikkével. Az utóbbihoz csak ez a' rövid hozzászólásom: Említett levelemben nem védelmet kértem a Szerkesztőségtől, hanem ALKALMAT a védeke­zésre,, amikor “kritikába” burkolt támadás éri az irót. Pontosan ezt Írtam: “...amikor a szerkesztőség egy cikket közöl, az azzal járó felelősséget megosztja az Íróval, így, ha a cikket támadás éri, azt vagy a szer­kesztőségnek illik kivédeni, vagy alkalmat adni az Írónak, hogy védekezzék és Írásának tartal­mát, vagy formáját indokolja.” Tudomásom van arról, hogy a külmunkatársak véleménye e kérdésben megegyezik az enyémmel és ha a szerkesztőség a jövőben követi ezt az álta­lánosan elfogadóit szabályt, akkor a “vitákra” nem lesz szükség. Hiszem, hogy ezt az olvasók is méltányosnak fogják találni. E.- H. Neuwald Tisztelt Szerkesztőség! Boldog újévet kívánok önöknek, szívből üdvöz­löm szülőföldemet, a magyar munkás hont és a föld minden nemzetét, fajra, vagy színre való kü­lönbség nélkül. Hozzon az uj év békét és szabad­ságot az elnyomottaknak, a szenvedőknek. Kérem, hogy indítsák meg a lapot unokaöcsém részére Magyarországra és egy naptárt is küldjenek neki. Hedwig B. Molnár A naptárt és a Geréb munkástárs könyvét is átolvastam. Ezen utóbbi éppen akkor jött, ami­kor a kórházban feküdtem és mondhatom, segí­tett a meggyógyulásban. A lappal, a naptárral meg vagyok elégedve, csak az bánt, hogy nem tu­dok többel hozzájárulni a költségekhez. * N. Farkas A naptárt megkaptam s átnézve is látom, hogy sok jó cikk van benne, akár csak a múlt éviben. Érdemes elolvasni minden munkásnak, mert ebből csak tanulni lehet. Az a baj, hogy még nagyon sokan nem olvassák a munkáslapot és munkás­irodalmat, melyből megtudnák az igazat. Pedig láthatjuk, hogy minden országban a nép követeli, amit termel. Köszönet a naptárért. J. Rád és neje A naptárt megkaptam, melyért küldök 3 dollárt. Máris sietek beküldeni az árát., mert úgy hi­szem, hogy sokat fogok tanulni belőle és a pénz­re biztosan nagy szükségük van. Az újsággal meg volnék elégedve, csak az a baj, hogy a betűk igen homályosak és 75 éves szemeimmel igen nehezen tudom olvasni. Máskülönben jó. Paul Kiss A naptárt megkaptam, melyért küldőt 3 dollárt. A naptár most is, mint a múltban kitűnő, értékes, tudományos és tanulságos olvasmány. Köszönet mindazoknak a munkástársaknak, akik hozzájá­rultak adományaikkal a naptár kiadásához; azok­nak is, akik értékes írásaikkal gazdagították; köszönet azoknak is, akik bármilyen módon kivet­ték részüket a naptár előállításában. J. Szalav A kért két naptárt megkaptam, egyiket elaján­dékoztam egy nő ismerősömnek. Az enyémet mái­éi is olvastam és megállapíthatom, hogy nem egy dollárt, de legkevesebb annyit ér, amennyit én küldök érte. Nagyon szeretem Rev. Gross László cikkét, az maga megér egy dollárt. ■ S. Bozsvai A naptárt megkaptam, még eddig nem sokat.'ol­vastam belőle, mert más olvasnivalóm is van. Őszintén szólva a szemem is kifárad már az olva­sásban és néha egy kis hiilés is gátol, valamint a “fiatal korom”. De á naptár jó és küldök érte 5 dollárt. ... iF. Geschlecjg „ Kézhez kaptuk az 1961-es naptárt, szép és sok olvasnivaló van benne. De keveslem az óhazai ké­peket, amik engem a legjobban érdekelnek. Azért igy is érdekes kivitele van az idei kiadásnak. * Jani F. és neje A naptár kitűnő, nagyon finom papíron nyom­ták ki az idén és jól van összeállítva. Remélem ezt már nem lehet megszólni, hogy újságpapíron nyomtatták. Ha tehetném, tíz dollárt is küldenék érte, de sajnos az orvosok elveszik a pénzemet, mert feleségem beteges. Sokszor restelleni, hogy olyan tehetetlen vagyok és nem tudok többet kül­deni a lapom támogatására. J. Dantza A naptárt, amit már nagyon vártam, megkap­tam, köszönet érte. Hogy kisebb, az igaz, de tu­dom, hogy nem futotta nagyobbra. Én elnézéssel vagyok, de ha nagyobb lenne, akkor se volna elég nagy egy olvasniszerető embernek, mint én va­gyok, a 77 évem ellenére, nem lehet kielégíteni. Küldök 10 dollárt érte, mert nekem ennyit ér. ' J. Bischof , . A naptárt megkaptuk és nagy szeretettel fogad­tuk. Még nem olvastuk el, de a képeket nézeget­tük, s látjuk, hogv szép olvasható a naptár, ami a mi öreg szemünknek nagyon jó. Itt küldünk érte 5 dollárt. Régi harcosok vagyunk, de amig élünk, mindig kitartunk és pártoljuk a lapunkat. Pillér J. és hűséges párja, Anna Tisztelt Szerkesztőség!- Megkaptam a naptárt, úgy látom nagyon jó,, de még csak a kezdetén vagyok. Most hamarosan kérek még két példányt, ha lehet azonnal küld­jétek, mert messziről jönnek érte. Varga K. és neje A naptárt megkaptam, szép olvasnivalók van­nak benne, meg vagyok vele elégedve. Három új­ságot kaptam Budapestről, neve Magyar Hírek, . ára 2 frt. De milyen gyönyörűen van illusztrálva, még főző receptek is vannak benne. Két dollárt küldök a -.naptárért. Mrs. Maida

Next

/
Thumbnails
Contents