Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-22 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 22, 1961 1 ELSŐ A PROFIT A munkások sorsa nem számit 750 detroiti munkás, akik átlagban már 20 éve dolgoznak ugyanannál a cégnél és akiknek átlagos életkora közel van az 50 évhez, munka és kereset nélkül marad, mert a cég elköltözik Detroitból és nem hajlandó régi munkásait magával vinni. A Gemmer Manufacturing Co., amely autó alkatrészeket gyárt, biztos helyre költözik, ahol olcsó a munkaerő és nincs szakszervezet. Lebanon, Tennessee egy 10,500 lakosú helység, Nashville- től 30 mérföldre és a vezetői 2,500,000 dollárt gyűjtöttek össze kötvények eladásával, hogy az ipartelepet a cég részére felépítsék. Ennek ellenében a cég kötelezte magát arra, hogy csak helybeli munkásokat fog alkalmazni. Detroitban az autó szakszervezethez tartozó kisemmizett munkások érdekében az UAW ügyvédei jogi alapot keresnek arra, hogy a céget kényszerítsék a munkásokat magával vinni. Eddig még nem indítottak eljárást. A cég még kár térítést sem ajánlott a munkások részére. Néhány hónapja a munkások túlórát dolgoznak, mert a gyár elég anyagot akar felhalmozni a rendelések teljesítésére, a költözés idejére. John E. Jarrell a cég elnöke azt mondta, hogy az uj gyárnak kb. 500 munkásra lesz szüksége. Hozzátette még, hogy ezek “non-union”, munkások és “a munkabéren sokat fogunk megtakarítani.” Rézbányászok munkaszerződése megujitás előtt Az egyik legnagyobb rézkitermelő és feldolgozó monopólium, a Kennecott Copper Corporation négy nyugati államban dolgozó munkásainak esedékes a munkaszerződésük megújítása. Utah, Arizona, Nevada és New Mexico államokban levő telepeken a vállalat 10,000 szervezett munkása közül 4,750 tartozik a Mine* Mill and Smelter Workers Union-hoz és 2,500 a Steelworkers Uionhoz és ezeknek junius 30-án, illetve julius 31-én jár le a szerződésük. Az uj munkaszerződés tárgyalásai csak junius végén kezdődnek és a Mine, Mill beleegyezett abba, hogy a munkások egyideig szerződés nélkül dolgozzanak, remélve, hogy a vállalat rövidesen elfogadható ajánlatokat fog tenni. “Ellenkező esetben júliusban vagy augusztus elején sztrájkolunk”, mondotta Verne Curtis, a Mine, Mill igazgatója és egyeztetője. A Kennecott cég az Egyesült Államokban bányászott réz egyharmadát termeli. Hatalmas bányái vannak Dél-Amerikában is. Chilében levő Bradden-telepén nagy sztrájkok folytak és az irodai alkalmazottak is sztrájkot kezdtek, amikor a munkások sztrájkja miatt nem kaptak fizetést. 1959-ben a Kennecott telepein hosszantartó sztrájkok voltak, amelyek az ország réztermelését 85 százalékban leállították. Gumigyéri munkások uj munkaszerződése A Goodrich és Mohawk gumigyárak munkásai részére két éves munkaszerződés részleteiben állapodott meg a United Rubber Workers Union és a vállalatok vezetősége. Ezzel az unió befejezte az ipar nagyvállalatainál dolgozó tagjai részére a szerződések megújítását. A megállapodások mindegyiknél kb. ugyanazok. (Goodrich gumikerekeket gyártó munkásai 7.5 cent órabéremelést kapnak júniusban és 7 centet jövő júniusban. De a szerződés a más gumigyártmányokon dolgozó munkásokra is kiterjed, akik 3.5 cent órabéremelést kapnak ebben az évben és 4 centet egy évvel későbben. 11,500 Goodrich munkást érint a szerződés 8 üzemben. A Mohawk-al kötött szerződés 600 gumikereket gyártó munkásra vonatkozik, akik az Akron,O.-i üzemben dolgoznak. A társulat többi üzemére vonatkozó szerződés megújítása később kerül sorra. Az órabéremelésen kívül a munkások magasabb munkanélküli pótsegélyt, több fizetett szabadságot és még egy, azaz nyolc fizetett ünnepnapot kapnak. AZ NLRB KESZTYŰS KEZE Florida legnagyobb utépitő vállalata, a Cone Brothers Contracting Co. nem szereti a szervezett munkásokat, különösen, ha azok sztrájkba lépnek jogaikért. Ennek az érzésének a legerőszakosabb módon ad kifejezést, amint az a National Labor Relations Board vizsgálata nyomán a köz- tudatba került. Az Operating Engineers szakszervezet, amelynek tagjai sztrájkolnak a Cone vállalat ellen, panaszt emelt az NLR-nál a cég tisztességtelen eljárásai miatt. A kivizsgálás megállapította: a cég lelövéssel fenyegette a sztrájkolókat, utasította alkalmazottait, hogy gázolják el őket, munkafelügyelőket és alkalmazottakat lőfegyverrel és más támadó eszközzel látta el, letartóztatással fenyegette meg azokat az alkalmazottakat, akik szakszervezeti kártyákat Írnak alá, vagy nem hajlandók a piketvonalat átlépni, és azzal, hogy elküldi a munkából és az egész Floridára kiterjesztett feketelistára helyezi őket. Hangoztatta azt is, hogy inkább feloszlatja működését, semmint elfogadja a munkásai szakszervezetét és külön jutalmat Ígért azoknak a munkásoknak, akik kitartanak a cég mellett. Miután a vizsgálat alapján az NLRB megbízottja, George A. Downing “unfair labor practice” ben bűnösnek találta a céget, úgy döntött, hogy a Cone Brothers céget utasítani kell ezen és hasonló eljárások beszüntetésére. Mr. Downing azt is megmagyarázta, hogy miért hozott ilyen “súlyos” döntést a cég ellen. “A Cone Brothers vállalat által gyakorolt tisztességtelen eljárások feháboritó volta és kiterjedt alkalmazása és az a tény, hogy a múltban hasonló módon többször megsértette a munkástörvényt, meggyőző bizonyítékot nyújt arra a feltevésre, hogy a vádlott a jövőben meg fogja ismételni ezeket az eljárásokat.” Az NLRB kihalgatáson 100 munkás tanúskodott a cég ellen. Az egyik sztrájkoló elmondta, hogy egy másik cégnél talált alkalmazást, de még aznap elküldték egy nyilatkozat kíséretében, amelynek egyik mondata igy szólt: “Kénytelen voltam ezt a munkást elbocsátani, mert cégünknek elvi álláspontja senkit sem alkalmazni, aki otthagyta a Cone Brothers vállalatot.” Ugylátszik, Floridában a Cone Brothers olyan hatalom, hogy Mr. Downing nem találta a National Labor Relations Board erejét megfelelőnek erélyesebb és hatásosabb intézkedésre vele szemben. Milyen elégtétel ez az üldözött munkásoknak? Aszparágusz munkások Marylandban A N. Y. Times megkülönböztetett tisztelettel viseltetik a munkásokat a végsőkig kizsákmányoló mezőgazdasági társulatokkal szemben, úgyhogy diszkréten elhallgatja nevüket, amikor gaztettük nyilvánosságra kerül. 43 farmmunkás, akiket Porto Rico-ból szerződtettek egy marylandi aszparágusz farmra — országos hirü főzelék konzerváló cég, mondja a N. Y. Times tudósítása, de nevét nem emlitette meg — a newyorki WHOM spanvolul közvetítő rádióállomáson mondta el panaszát a szégyenteljes bánásmódról, amit a hat heti idő alatt elszenvedtek. Egészségtelen házakban szállásolták el őket, ahol nem volt mellékhelyiség, nem volt elég ivóvíz sem. Élelmezésük kevés és hiányos volt, fizetésük — szemérmetlenül elégtelen. Az egyik munkás egy 10 centes csekket mutatott fel. Ennyi maradt neki azért a munkáért, amit április 16-tól május 31-ig elvégzett, miután a munkáltató levonta a fizetéséből az élelmiszert, szövetségi adókat, útiköltséget, biztosítási dijakat és más kiadásokat. Egy másik munkás a társadalmi biztosítási kimutatása szerint, 43 és fél órai munkaidő alatt 39.30 dollárt keresett, de mire a levonásokat ki- számitották, ő tartozott a társulatnak még $9.28-al. A társulat egy képviselője nem volt hajlandó nyilatkozni a vádakkal kapcsolatban. Először meg akarja vizsgálni a farm nyilvántartását, mondta. A munkások azt mondták, hogy panaszt emeltek a Camden, N. J.-ben levő portoidkói kerületi hivatalnál, de nem történt semmi intézkedés az érdekükben. MUNKÁSHARCOK ELŐTT Kormányvezetők az örökösen fenyegető infláció elkerülése szempontjából szükségesnek látják, hogy úgy a munkásság, mint a munkáltatók gyakoroljanak “önfegyelmet” és ne alkalmazzanak sem béremelést, sem áremelést. Amikor hivatalos vezetők a munkásságot és a munkáltatókat igy egy kalap alá veszik, súlyos igazságtalanságot követnek el a munkásokkal szemben. A jelen esetben is a hivatalos körök a közelgő munkaszerződés megújítási tárgyalásokra vetik tekintetüket, amik két fontos alapiparban, először az automobil iparban és későbben az acéliparban, esedékesek. Mindig országos port ver fel az, amikor a munkások pár cent órabéremelést kérnek és ezt a monopóliumok annyira ellenzik, hogy a munkások néha—néha hetekig, hónapokig tartó és szenvedésekkel járó sztrájkot kénytelenek folytatni jogos követeléseikért, hogy lépést tudjanak tartani az állandóan emelkedő árakkal. Senki sem tagadhatja le azt, hogy az árak állandóan emelkednek, csendben, úgyszólván suttyomban, minden 1 Kijelentés és országos porverés nélkül. A vásárlóközönség pedig szó nélkül fizet és csak a szakszervezetek 2—3 évenkénti szerződésmegujitása próbálja helyrehozni és áthidalni a fizetések és az árak között táguló szakadékot. Az acélipar gazdái gyakori áremelésüket hamis beállításban mindig a munkásoknak adott béremeléssel indokolták. 1960-ban mégsem emelhették az acél árát, bár a januárban befejeződött acélsztrájk béremelést nyert a munkásoknak. Az acélárakat azért nem emelhették, mert csökkent az acélkereslet. Az acélbárók igy is profitot zsebeltek be 1960-ban és még mindig igényt tartanak áremelésre a tavalyi béremelés alapján, csak a piac javulására várnak, hogy ezt nyélbeüssék. Egyelőre ez az irányzat még nagyon gyengén jelentkezett, És mint Mr. Heller, az Országos Gazdasági Tanács vezetője magyarázta, még messze vagyunk attól, hogy a kereslet növekedésével dicsekedjünk, ami a kapitalista gazdaságban hagyó mányosan jogossá teszi az áremelést. Ennek bizonyításául rámutatott a közel 7 százalékos munkanélküliségre, a gyáripar termelőképességének 20 százalékos kihasználatlanságára és arra, hogy mindebből kifolyólag az országos termelés 40 billiótól 50 billió dollárig kevesebb, mint amit elérhetne, ha teljes képességének felhasználásával működne. Arthur Goldberg munkaügyi miniszter az ország munkáltatóihoz fordult azzal a felhívással, hogy alkalmazzanak több munkást. Ezzel a felhívással akar eleget tenni Kennedy elnök utasításának, hogy a Labor Department fejtsen ki nagyobb igyekezetei az 5 millió munkanélküli és a szaporodó munkaerők elhelyezésére. Az 50 államban létező szövetségi, állami és helyi munkaelhelyező hivatalokat is sürgette, hogy e téren jobb szolgálatot teljesítsenek. Ettől a mozgalomtól azonban nem lehet nagy eredményt várni, mert munkáltatók még soha jószívűségből nem alkalmaztak munkást, ha nem volt szükségük rá a termelés és profitszerzés szempontjából. Mr. Goldberg azt a kijelentést tette egy detroiti összejövetelen, ahol úgy az autóipar, mint a szakszervezet vezetői jelen voltak, hogy “tűrhetetlen” volna, ha a bértárgyalások e nyáron autósztrájkhoz vezetnének. “Sem belpolitikánk, sem a nemzetközi események nem engedik meg, hogy az iparban megálljon a termelés”, mondotta. Kijelentését sokan úgy magyarázták, hogy a kormány közbelépésre készül, ha a helyzet a munkások sztrájkját váltaná ki. Goldberg tagadja, hogy ez volt megjegyzéseinek értelme, azt állítja, hogy a kormány a két fél szaoad megegyezését reméli, sztrájk nélkül. Egy detroiti jelentés szerint az autógyárosok a munkaszerződés lejáratának közeledtével csökkentik a termelést a gyárakban. Az autómunkások ebben az évben gyakori munkaszünetelésnek voltak az áldozatai és az újabb munkaszünettel a gyárosok az autószakszervezet alkudozó erejét akarják csökkenteni. SZOVJET KÖNYVKIÁLLITÁS A newyorki nagy Public Library-ban, a 42. utca és a Fifth Avenue sarkán, szovjet könyvekből rendeztek kiállítást. A kiállítás anyagát a szovjet fiatalság olvasnivalóiból állították össze. A 2,000 kÖfiyv, ami az üvegszekrényekben látható, 79 ki' lönböző nyelven íródott. A pazar kiállítású könyvek között számos mesekönyv is található. Munkásmozgalom ■ mmm ■■■Tr» a m m-a ifS ■ ■■■■■■■» iti»■■■!« rfniT» ni ■unmTii irr« ■ ■ i 111 iTHTriT» ■ ■w»iri¥iiri ■" ■ ilrihriwi
