Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-22 / 25. szám
Thursday, June 22, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZA 1 KENNEDY ÉS KRUSCSEV A BÉCSI TALÁLKOZÓRÓL (Folytatás az első oldalról) nemzetközi érdeklődés központjában vannak. Ilyen az általános leszerelés, az atomfegyverki- sérletek beszüntetése, Berlin és Laosz kérdése. Egyedül a laoszi kérdésben egyezett meg a két országvezető véleménye, amennyiben leszögezték, hogy támogatják Laosz függetlenségét és semlegességét. Kruscsev miniszterelnök jelentésében részletesen foglalkozott ezekkel a pontokkal. Röviden összegezzük itt a két államfő eltérő álláspontját e kérdésekben. Kennedy Nyugat-Európa és a saját biztonságunkat teszi függővé attól, hogy a nyugati haderők Nyugat-Berlinben maradhassanak és szabadon közlekedhessenek a Német Demokratikus Köz társaság területén levő városrésszel. “Minden áldozat megkockáztatásával ragaszkodunk ezen jogainkhoz és Nyugat-Berlin lakói iránti kötelezettségeinkhez,” mondotta. Kruacsev Berlint a német kérdés szerves részeként kezeli. Rámutatott arra, hogy 16 évvel a háború befejezte után még nem kötötték meg Németországgal a békeszerződést, amely megerősítené a Potsdami Egyezményben megállapított határvonalakat. A szövetségesek kötelezettsége nemcsak Nyugat-Berlin lakóival szemben, hanem az egész német néppel szemben fennáll, mondotta. Az errevonatkozó egyezményt sértették meg a nyugati hatalmak, amikor Nyugat-Németország- ból katonai erődítményt csináltak, amely ma már vezető szerepet játszik a Szovjetunió ellen szervezett katonai tömbben. A békekötés szabad várossá tenné Nyugat-Berlint és ez nem gátolná a szabad közlekedést vele, sem azt, hogy lakói szabadon válasszák meg a társadalmi formáját. De mindenkinek el kell majd ismernie annak az országnak a felségjogát, amelyben Berlin fekszik: a Demokratikus Német Köztársaságét. “Mindenkit arra kérünk, hogy értsenek meg bennünket: a Németországgal való békekötés nem halasztható tovább. Ebben az évben békés megállapodásra kell jönnünk Európában”, mondotta Kruscsev. Leszerelés és atomfegyver-kísérletek Kennedy igy összegezte a fegyverkezéssel kapcsolatos tárgyalásokat “Az általános leszerelés, az atomfegyverkisérletek beszüntetése, a fegyverkezési verseny csökkentése s a nukleáris fegyverek terjesztése elleni reményeinkre súlyos csapást mért... Kruscsev azon kijelentése, hogy a megegyezéseket ellenőrző bizottságok vezetője nem lehet semleges egyén, mert nincs valóban semleges ember. Ragaszkodik a szovjet vétójoghoz. Az általános leszerelés elfogadása nélkül az ellenőrző bizottságok munkáját kémkedésnek minősiti és az atomfegyver kísérletekre vonatkozó tárgyalásokat hiábavalónak.” Kruscsev: ... Ha a nyugati hatalmak elfogadják az általános és teljes leszerelést, mi elfogadjuk az ellenőrzésre vonatkozó bármilyen ajánlatukat. “Három éve folynak tárgyalások az atomfegyver kísérletek beszüntetéséről. Azóta uj problémák merültek fel. Kongó esete megtanított bennünket valamire. Hogy a nyugati katonai szövetségesek, a szocialista országok és a semleges álláspontot követő országok csak egységes határozatokat fogadhatnak el. Mi nem akarjuk uralni az ellenőrző szerveket, de azt sem engedhetjük meg, hogy valaki bennünket uraljon. Egy Hammarskjóidhoz hasonló egyén. Azért ajánlunk háromtagú vezetőséget. “A legfontosabb probléma az általános és teljes leszerelés megoldása... Az atomfegyverkisérletek beszüntetése nem elégséges az atomháború elkerüléséhez. A már meglevő atombombák megmaradnak és termelésük tovább folyhat. .. Az általános leszerelés létrejötte uj megvilágításba állítaná a nemzetközi biztonságot. Nem lennének hadseregek és eltűnne a veszély, hogy országok egymást megtámadják. Olyan körülmények között a nyugati hatalmak ellenőrzési ajánlatait teljes egészében elfogadjuk. “Mialatt mi egymásközt az atomfegyverkisérletek beszüntetéséről tárgyalunk, Franciaország atomkisérleteket folytat a világ tiltakozása ellenére. Kijelenti, hogy tárgyalásaink eredménye nem vonatkozik rája. Franciaország tagja a NATO katonai blokknak, amely mi ellenünk szervezkedik, tehát képes szövtségesei részére uj atomfegyvereket kifejleszteni. “Mindez ahhoz a következtetéshez vezet, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetését össze kell kötni az általános és teljes leszerelés megoldásával.” Kruscsev megelégedését fejezte ki a Kennedy- vel való találkozás megtörténte felett, “Érdemes volt találkozni, sőt, szükséges volt.” HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. ^ ^ -- -»• GORDIUSI CSOMÓ A hatvanas évek megoldhatatlannak látszó gor- diusi csomója kétségen kívül: a berlini kérdés. Tizenhat évi manőverezés, halogatás és huzavona után valóban elérkezett az ideje, hogy ez a kérdés valamilyen — ha mindjárt csak félig-meddig is kielégítő — feleletre találjon. Mert azt merőben kizárt dolognak tartom, hogy teljesen kielégítő, mindenkit megnyugtató megoldást a jelen emberöltőn belül találni lehessen. Aki ilyesminek a lehetőségében reménykedik, az ködös álomvilágban él — hijján minden realizmusnak. Olyan megoldás, mely tökéletesen kielégítené az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország kormányait, Oroszországot és a körülötte csoportosult országokat, valamint Willy Brand-ot és Konrad Adenauert, nemkülönben a két részre szakadt németséget — egyszerűen nem létezik. A világ legbölcsebb államférfiai, ha éjt-napol eggyétéve kizárólag ennek a problémának szentelnék minden idejüket és figyelmüket, sem volnának képesek kiagyalni egy olyan “modus viven- di”-t, mely az egyik vagy a másik fél viharos tiltakozásával ne találkozna. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyetlen kivezető ut egy olyanfajta kompromisszum volna, amely némi áldozatot követelne minden érdekelt fél részéről, mely áldozat azonban a máskülönben elkerülhetetlen harmadik (és utolsó!) világháború veszélyéhez képest jelentéktelen csekélységnek fog bizonyulni. Washington — mint mindig — most is makacsul ragaszkodik a “status quo”-hoz; hallani sem akar alkudozásról, kölcsönös engedményekről, holott jómaga is tudja, hogy a, jelenlegi állapot teljességgel tarthatatlan és mindenáron való továbbfolytatása csak súlyos bonyodalmakhoz vezethet. S mivel eltökélt szándéka, hogy a berlini helyzetet érintetlenül hagyja, nem hajlandó formális béketárgyalásokba kezdeni a legyőzött németekkel, már csak azért sem, mert egy ilyen békekonferencia a kerekasztal köré szólítaná nemcsak a Szovjetuniót, hanem Lengyelországot, Csehszlovákiát és Jugoszláviát és más — Németországgal egykor hadiállapotban volt — országokat is... Az pedig nem titok, hogy ezeknek az országoknak az álláspontja Németország jövőjét illetőleg lényegesen eltér Washington elgondolásától. Washington óriási kockázatot lát a régen tulesedékes béketárgyalások megindításában, tehát egyszerűen polcratette a békekötés ügyét és továbbra is ott szándékozik azt tartani — arra számítva titokban, hogy valami isteni csoda révén ez a gordiusi csomó valahogy majd csak megoldódik ... Formális békekötésre Washington nem hajlandó ugyan, mégis úgy viselkedik Nyugat-Német- országgal szemben, mintha a békekötés — annak rendje és módja szerint — már régen megtörtént volna és az egykori esküdt ellenség meghitt baráttá és szövetségessé vedlett volna át. Formailag még mindig hadiállapotban vagyunk Németországgal, de ez nem volt akadálya annak, hogy amerikai adófizetők dollárbillióit a legyőzött ellenség talpraállitására fordítsuk és ebben az igyekezetünkben olyan jó munkát végeztünk, hogy ma már szinte kétséges, hogy a második világháborúban ki volt a győztes és ki a legyőzött... A NATO-ban Németország, mint a legszámottevőbb szövetséges, együtt buzgólkodik korábbi ellenségeivel, holott még békét sem kötöttek egymással. (Ilyesmire még nem volt példa a világtörténelemben!) És ki ellen létesült a NATO? A korábbi szövetséges: Oroszország ellen, amelynek a véráldozata nélkül Németországot lehetetlen lett volna legyőzni. Európát érintő kérdésekben Konrad Adenauer véleménye sokkal többet számit Washington szemében, mint De Gaulle és Macmillan nézete együttvéve. Ha nem vigyázunk, az is megeshetik, hogy ha végre békekötésre kerül a sor, nem a győztesek, hanem a legyőzött Németország fogja diktálni a feltételeket... Egy dologgal Washingtonnak tisztába kellene jönnie: egy uj egyesült Németország a tündérmesék világába tartozik! Kelet- és Nyugat-Német- ország egyesítésébe egyetlen olyan ország sem fog belenyugodni, amely a múltban a saját bőrén tanulta meg, milyen borzalmas veszedelmet jelent egy erős, egyesített Németország. Ezek a népek élénken visszaemlékeznek (hiszen a nyomokat még mindig viselik!) azokra a szörnyű sebekre, amelyeket Németország ütött rajtuk — akár az ellenség, akár a “jóbarát” szerepében. Ezek a népek azt is tudják, hogy a nyugati németség ugyanaz a nép, amely a hitleri borzalmakat lehetővé tette, helyeselte és szivvel-lélekkel támogatta. Ez a németség nem ment át egy alapos átne- velési folyamaton; ellenkezőleg: azt látja, hogy Hitler egykori hűséges tábornokai és polgári főemberei a mai nyugatnémet rendszerben igen fontos tisztségeket tölthetnek be; a háborús bűnösök szabadon járnak-kelnek és neo-náci pártokat alapítanak; sőt egy hírhedt Hitler-tábornok a NATO hierarchia rangban második pax’ancsnoka lehet... Ez a németség egy jottányit sem változott és ha megengednék neki, hogy a számban kisebb keleti németeket magába olvassza, mérget vehetsz rá, hogy hamarosan egy uj Hitler veszélyeztetné Európa és a világ békéjét. . . A két Németország egyesítéséről tehát szó sem lehet — ezt Washingtonnak fel kell ismernie. Ha ezt a megmásíthatatlan tényt hajlandó tudomásul venni és alkalmazkodni hozzá, akkor egy nagy lépést tett a kompromisszum felé, ami nélkül semmiféle megoldás sem lehetséges. A berlini kérdés kulcsa tehát nem más, mint belenyugvás abba, hogy két Németország legyen. (Szerencséjük a németeknek, hogy Roosevelt nem élt egy pár évvel tovább — mert akkor most nem két Németországról, hanem legalább egy féltucatról beszélnénk . . .) Amely pillanatban az érdekelt hatalmak elfogadják a két Németország véglegesítését és mindkettővel egyszerre békét kötnek, a berlini kérdés a két Németország közötti megegyezés tárgya kell, hogy legyen. Kelet- és Nyugatnémetország — egymás között — sokkal könnyebben megtalálnák a kivezető utat ebből a feneketlen kátyúból, mint a jelenleg szembenálló két hatalmi csoport, amely immár 16 éve keresi a megoldást és seholsem találja... Enyhe Ítéletet kaptak a nácik Rockwell-t és társait elitélték New Orleans ban a közönség megriasztásáért és a lakosság békéjének a megzavarásáért. E mögöt az enyhe meghatározás mögött, amit a bíróság használt bűnösségük megindokolásánál, a náci vezér és társainak súlyos erőszakossága húzódik meg. A hitleristák egyenruháját viselő Rockwell és társai mindent elkövettek, hogy gyűlöletet keltsenek az integráció ellen és a “szabadság utazással” szemben ők “gyűlölet utazással” akarták megakadályozni a négerek és fehérek közti megkülönböztetés eltörlését. Ugyancsak a német nácik rohamcsapatát utánzó egyenruhájukban tüntettek az Exodus c. film bemutatása ellen, mert az Izrael állam megalakulásáról szól. Rockwell-t 100 dollár pénzbüntetésre és 60 napi elzárásra Ítélték. Kilenc terrorlegénye még ennél is kevesebbet kapott. A birő, Edward Haggerty, “nem találta bűnösnek” a nácikat abban, hogy a rendőrség felszólítása ellenére sem akartak elmenni tüntetésük helyéről. így csak két indok alapján szabták ki rájuk az enyhe Ítéletet. Rögtön az Ítélet elhangzása utáni napon, Rockwell, a “führer”, 1,000 dollár biztosíték letétele után elhagyta a börtönt, mig “rohamcsapatosait” benthagyta a fogságban. Azt állította, hogy szülővárosában, Arlington, Virginiában kell megjelennie a bíróság előtt nőtartási ügyben. Ezt a tárgyalását már kétszer elhalasztatta az amerikai nácik vezére. HÉT FIATAL szovjet énekes egy évre Milánóba utazik, hogy operaénekszakot tanuljon a Scalában. Cserébe olasz táncosok balett-táncot tanulnak a moszkvai Nagy Színházban. • OLASZ RÉGÉSZEK a római Palatinus-dombon végzett ásatások során feltehetően Augustus császár palotájának maradványaira találtak. Gondos munkával már két, gyönyörű freskóval diszitett termet hoztak felszínre.
