Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-19 / 3. szám
Háborús fellegek Elkészült a zsebben hordozható atomlöveg. Mennyi nukleáris lövege van az Egyesült Államoknak? Mi a fegyverkezési verseny igazi lényege? Irta: GERÉB JÓZSEF Barátai állítása szerint Dwight D. Eisenhower generálisnak az volt az ambíciója, hogy a történelem, mint a “BÉKE ELNÖKE” emlékezzen meg róla és ime, adminisztrációjának idejét mégis teljesen a háborús előkészületek töltötték ki. Sőt most, az utolsó hetekben, az eddigieknél is terhesebb háborús felhők mutatkoznak mindenfelől. Ezek persze nem ólomszürkék, hanem az uránium, vagy hidrogénkeverékek színét mutatják, amelyek a könyörtelen kapzsiság hajtotta pusztítások és gyilkolások véres váladékára emlékeztetnek. Attól a perctől kezdve, Jiogy a “béke-elnök” elfoglalta helyét a Fehér Házban és telerakta a miniszteri székeket olyan emberekkel, akiknek a háborús készülődés határtalan nagy hasznot jelentett, az amerikai sajtó harsogni kezdte, hogy az Egyesült Államok által vezetett úgynevezett “szabad népeket” szerte a világon támadják és azok védeltne <iz Egyesült Államok kötelessége. Ezért, ha a világ bármely részén valamilyen elégedetlenség mutatkozott, arra rásütötték a “kommunista izgatás” bélyegét és ennek megfelelőleg amerikai katonai meg financiális segítséggel igyekeztek azt elnyomni. Az eredmény — mint ismeretes —, az lett, hogy most már a világ minden táján gyűlölik az Egyesült Államokat, amig ha addig nem is szerették, de legalább tisztelték. Eisenhower békepolitikájának eredménye az, hogy a világ olyan fegyverkezési versenybe keveredett, aminek nem tud végetvetni s amely most már valóban vég- pusztitással fenyegeti az emberi civilizációt. Valóban itt az ideje, hogy ebben a kérdésben mindenki ismerje a tényeket. A háború ügynöke Kezdjük azzal, hogy nem mindenki nyulszivü, aki fél az emberiség kipusztitásától nukleáris háború esetén. Vannak, akik a végső nagy háborút elkerülhetetlennek tartják és azért még nagyobb fegyverkezést, fokozottabb készülődést hirdetnek. Igaz, ezeknek legtöbbje nagy hasznot húz a háborús készülődésből, de lehet azt a hasznot a hazafiság, sőt néha még a humanizmus jelszavai alá is bujtatni. * A fegyverkezés ilyen tipikus apostola dr. Edward Teller, a “hidrogénbomba atyja”, aki azt állítja, hogy megfelelő intézkedések esetén még nukleáris háborúban is meg lehet menteni az amerikai nép 90 százalékát, ha elegendő búvóhelyet építünk, ami minimum 60—80 billió dollárba kerülne. Más országok persze nem képesek ilyen nagy kiadásra, de nagy, végzetes világháború esetén nem törődhetünk más népekkel is. Egyébiránt dr. Teller most már a fegyverkezés tempóját gyorsító nukleáris kísérletek folytatásán kívül felcsapott a búvóhelyek (shelter) építésének utazó ügynökévé is. Ma már elismert dolog, hogy “hazánk nagy fia”, amerikai patrióta és “humanista” tudós, a háborús uszitók vezető helyére küzdötte fel magát. Természetesen Tehernek akad elég segítője is. Ezekre mutat a Washingtonból eredő alábbi hir, amelyet minden nagy amerikai lapban láthattunk : DAVY CROCKET WASHINGTON. — örvendetes hirt tett közzé vasárnap (jan. 8) az Army (szárazföldi haderő) egy egészen kis atomlöveg (atomic warhead) elkészítéséről, amit már a csatatereken is lehet használni. Hasonlít ez a kisebb konvencionális (nem atom) bombákhoz. A sta- bilációt szolgáló négy. uszonnyal ellátott bomba annyira tömöri tett, hogy elfér egy irodai papírkosárban. Nagy előnye az, hogy ki lehet lőni a kerekekre épített mozgó s lecsukható kilő vő toronyból. Army Secretary Brücker ennek a lövegnek a “Davy Crocket” nevet adta. Dacára annak, hogy ez mint löveg csak törpének mondható, robbanó ereje azonban igen nagy. Ez természetesen katonai titok, de annyit elárultak, hogy egy kilotonna körül jár. Ezt a löveget pár óra alatt akármelyik csatamezőre is el lehet vinni éppenugy, mint a közönséges ágyukat. Egyetlen Davy Crocket azonban felér annyi konvencionális ágyúval, mint amennyit egy hadtest eddig össze tudott tömöríteni, miért is az Army igen sokra becsüli ezt az uj fegyvert. Éles verseny Az Army tehát igen büszke erre a “bébi” nukleáris lövegre, igy ez az uj fegyver erős támasza lesz a versenyre alapított termelési rendszernek. Igaz ugyan, hogy a modern tőkés termelő rendszerből már kiküszöbölték a versenyt, de ugylát- szik megmaradt az és teljes mértékben űzik a fegyverkezés terén, amit láthatunk abban a nagy versenyben, amit az amerikai haderő három ága (Army, Navy, Air Force) folytatnak egymással, hogy melyik talál fel egyre nagyobb pusztító erővel biró uj fegyvert. Valójában úgy kellene mondani, hogy melyik találtat fel újabb és újabb fegyvereket. Mert a haderő mindegyik ágának megvan a maga “tudós kara” s van összeköttetése privát vállalatokkal, melyektől ajánlatokat kapnak. Az ily ajánlatokat azután segítenek a gyakorlatban megvalósítani, kipróbálni és tovább fejleszteni, majd amikor már valóban mutatkozik valami eredmény, akkor nagy rendeléseket adnak azok készítésére. Ez a mai nagy fegyverkezési verseny lényege. A haldokló tőkés rendszer tehát igy támasztotta fel újból azt a hires versenyt, amellyel azelőtt mindig dicsekedett, habár most már csak a fegyverkezésben találjuk meg. Itt nem a nemzetközi versenyre gondolunk, amelyet csak az amerikai fegyverek gyors fejlesztése hozott létre, hanem arra, ami a haderő három ága és egyéb intézmények által támogatott fegyvergyártók és fegyverszállitók között folyik itt, az Egyesült Államokban. A fegyverkezés igazi okára már rámutatott gróf Montecucculi (1609—1680) osztrák generális, amikor ezt mondotta: “A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, és megint csak pénz”. A modern világban azonban ezt igy mondják: “Há borun három dolgot lehet csinálni: pénzt, pénzt, és megint csak pénzt!” Az elpusztított emberélet — még ha milliókra rúg is —, mitsem számit. A robbanó erő Az eddig elmondottak megértéséhez érdekes adatokat nyújt dr. Ralph E. Lapp, a “Nuclear Science Service” igazgatója és még néhány tudós, akik az amerikai tudósok New York városban tartott országos tanácskozásán a fegyverkezés kérdésével foglalkoztak. A több mint egy héten át tartó tanácskozásról a nagy lapok oldalas tudósításokat hoztak, jelen esetben azonban itt csak a háborúval kapcsolatos tárgyalásokból idézünk egyet-mást. Az atomfegyverekkel kapcsolatos mérő rendszert dr. Lapp igy magyarázza: A robbanás mérő egysége az' a robbanó erő, amit egy font nitroglicerin felrobbanása okoz. Az atombombák mérésére ez igen kis egység lenne— vagyis igen nagy számokat kellene használni —, azért itt a tonna (ton), vagyis 2000 font TNT i'obbanóereje az egység. Ennek ezerszerese a kilotonna (1000 tonna), aminek újból ezerszerese a megatonna, vagyis millió tonna. (Az előbbit a kiloton, az utóbbit a megaton szavakkal jelzik.) A Hirosima városra dobott atombomba robbanóereje 20 kiloton volt, vagyis olyan, mintha 20 ezer tonna TNT-t robbantottak volna fel. Jelenleg — mondotta dr. Lapp —, az Egyesült Államoknak kb. 1000 megaton erejű nukleáris bombája van, ami évenként 250-neí szaporodik. Miután 50 Hirosima bomba tesz ki egy megatont, igy jelenleg 50,000 Hirosima bombához hasonló értékű nukleáris bombánk van, amit évenként 5 ezerrel szaporítunk. Nukleáris bombák készítésénél előbb az egy fontos ‘warhead’^ (nukleáris töltelék) csak 2 tonna robbantó erőt adott, ma már azonban ugyanabból az egy fontból egy kiloton, vagyis 500-szor olyan erős hatású robbantást nyernek. Egyes tudósok állítása szerint 7—8 megaton bombával még a legnagyobb országot is el lehet pusztítani. így az amerikai 1250 megaton nukleáris bombával 156 olyan nagy országot lehetne elpusztítani, mint az Egyesült Államok — ha lenne annyi ilyen nagy ország, de miután nincs, igy ezzel a sok nukleáris bombával ki lehetne ölni a Föld összes népét többször egymásután, mégha ________________________________________L. minden egyes esetben újra életre kelnének is. A szállítás j Itt természetesen figyelmen kívül hagyták azfc a tényt, hogy esetleg más országoknak is lehet ilyen bombájuk, amivel segíthetnek az emberiség kipusztitásában. Amerikának már van elég bőm* bája, hogy minden külső segítség nélkül is többszörösen ki tudja ölni az emberiséget. A kérdés csupán az, hogyan lehet elszállítani a bombákat a kijelölt célpontokra? Ennek jelenleg 4 módja van: a) repülőgépekkel, b) tengeralattjárókkal, c) irányított lövegekkel, d) az előbb említett kis ágyukkal, amit azonban csak a limitált háborúkban lehet alkalmazni. Jelenleg a B-52 “Stratfort” a vezető szerepet játszó bombázó, ami kedvező esetben képes 45 megaton bombát magával vinni. (A korábbi B-29 és B-J6-OS bombázók már elavultak). A katonai terv szerint 1965-re a Stratfort flotilla egyetlen nap alatt 10—15,000 megaton bombát tud a célponthoz szállítani. A North American most készíti a B-70 bombázót, ami 100 megaton bombát visz majd magával. Erre azért van szükség, mert a B-52 nem megbiznató, a nagy légnyomásra igen érzékeny. Ha a légnyomás négyzet lábanként két-három fokká1 emelkedik, akG.r n. a bombázó tönkre, megy. Ezért kell a kilövő szerkezetet hegyek oldalába vájt barlangokba rejteni, hogy az ti eőség bombái által kelteti nagy légnyomás uijc*. vedve legyenek. Távlövegek köz:ti az “Atlas” és :. “Titan” a legsikeresebbek. Ezek egy-egy lövésre 4 megatont tudnak kilőni, míg h “Minuieman” csati íemiega- tont. A távlövegek is egyre szaporodnak és 1965- re az Atlas- és Titan-ból egyenként 7,500 megaton, Minuteman-ből pedig 750 megaton lesz raktáron. Ezekhez hozzá kell még adni a “Poláris” löveget, amit tengeralattjárókról adnak le. Költséges szórakozás Dr. Lapp adatai szerint az Atlas és a Titán egy-egy lövése kb. 40 millió dollárba kerül. A Poláris sokkal drágább, mert abba bele kell számítani a tengeralattjáró árának egy részét is. A távlövegeket úgy osztják el, hogy azok egy része kivészelje a potenciális ellenség első támadását, hogy azokkal vissza lehessen ütni. Azonban most kísérleteznek olyan távlövegekkel is, amelyek már útközben lelövik az ellenség távlövegait. Mert a nukleáris háborúban az a legfontosabb, hogy melyik fél bírja túlélni az első támadást. Dr Kenneth E. Doubling (University of Michigan) állítása szerint azonban az egyre érősbödő fegyverek nem nyújtanak biztonságot, hanem ellenkezőleg, még inkább növelik a háború veszélyét. Szerinte a lefegyverzés kidolgozására kellene többet költeni, mert nevetséges gondolat az, hogy a fegyvereiket mutogató haderők a békét szolgálják. A lefegyverzést a gazdasági és a politikai versengés megakadályozza és a tárgyalásokba a köznépnek nincs beleszólása. A “National Planning Association” jelentésében elismeri, hogy a 60—80 billió dollárba kerülő búvóhely (shelter) rendszer kiépítése használna ugyan valamit, de nem túlsókat,ginért atomtámadás esetén csak azok menekülnének meg. akik 10 perc alatt elbújhatnának, márpedig az örökké járó kelő, utazó nép nem tartózkodik mindig a búvóhelyek közelében és a hordozható búvóhelyeket eddig még nem találták fel. A tudósok newyorkí értekezletén feltárt adatok nyilvánvalóvá tették, hogy a fegyverkezés a fegyvergyárosok és szállítók javát szolgálja s ma már az emberiség halálos nagy veszedelmét képezi. Ha ez tovább is igy megy, okvetlenül elvezet a végzetes katasztrófához. Az uj adminisztrációnak jó lesz tehát alaposan megfontolni, hegy kövesse-e ezt a végletes utat csak azért, hogy egyesek pénzszomja kielégítést nyerjen. A SZOVJETUNIÓBAN olyan elektronikus gépet szerkesztettek, amely különböző szöveget 50 -—100 évig is “emlékezetében tart”. A gép egy óra alatt négymillió oldalas szöveget képes “betanulni”. o GUST A FUCIKOVA asszony, Csehszlovákia nemzeti hősének felesége és harcostársa “Emlékezések Julius Fucikra” címmel uj könyvet irt férjéről. «V JEAN DELANNOYf rancia rendező rövidesen megkezdi uj filmjének, a “Balzac szere’mer’-nek előkészületeit. A nagy iró alakját Pierre Brassóm’ eleveníti meg.
