Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-01 / 22. szám

Thursday, June 1, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Széljegyzetek Fuccsba ment Mickey Cohen megtérítési kísérlete. Medáliát kérnek az ár­drágításért. Sokba kerül az egészség Irta: GERÉB JÓZSEF A népbolonditásnak nagyon sok formája van; olyan sok, hogy számokkal ki sem tudjuk fejezni. De nem is lehet, mert napról-napra uj formákkal találkozunk. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy csoportokba foglaljuk őket márcsak azért is, mert úgy könnyebben felismerhetjük. Az összes csoportok között bizonyára a legna­gyobb az, amit a vallásokkal párosítva kapunk. Azután talán mindjárt a hazafias népbolonditás következik. A következő helyen az egészséggel kapcsolatos csalásokat említeném. Nem tévedés­ből használtam a “népbolonditás” szó helyett a “csalást”, mert lényegében a népbolonditás csak csalás még akkor is, ha a csaló önmagát is be­csapja, vagyis elbolonditja. A népbolonditásnak egy ilyen példáját mutat­ja az a hir, amelyik a már egész nagy celebritás- sá épített Mickey Cohen alvilági vezérrel kapcso­latban került a napokban a világsajtóba. Minden további magyarázat nélkül, ime igy szól a hir: Nem sikerült térítés LOS ANGELES, Cal. — Mickey Cohen, a neves alvilági vezér teljes 20 percen át térdre ereszked­ve imádkozott és felajánlotta, hogy életének to­vábbi részét az Ur Jézus-Krisztus szolgálatára szenteli. Legalább is ezt a vallomást tette W. C. Jones könyvkiadó, aki azt állítja, hogy 4,500 dollárt költött Cohen megtérítésére. Jones maga is egy ilyen “megtérített” ember, aki azelőtt nem szol­gálta az urat, de 1952-ben megtért s most azt gondolta, hogy milyen nagy “buzdító” erőt nyúj­tana a M-ickey megtérése. Azért felkereste az al­világi alakot a Sunset Strip kávéház bárjában, ahol megtudta tőle, hogy a hitelezők most na­gyon gyötrik, sőt talán meg is fogják ölni. “Mondtam neki, hogy ha imádkozol, akkor az Ur megsegít” — vallotta tovább Jones. — “Akkor elmentünk a lakására, ahol Cohen teljes 20 per­cen át imádkozott, mire adtam neki 4,500 dol- lárt, hogy a legsietősebb adósságait kifizesse. így maga Cohen is láthatta, hogy az Ur meghallgat­ja az imádkozást.” Jones vallomásából aztán megtudjuk, hogy Cohen még arra is vállalkozott — persze jó pénz­ért —, hogy elrepül New Yorkba, ahol majd Bil­ly Graham, a világhírű evangélista is meg fogja téríteni, méghozzá nagy publicitás közepette. Persze ehhez is sok pénz kellett és Jones 400 dol­lárért megváltotta a repülőjegyeket, majd 507 dollárt adott neki arra, hogy a 'Waldorf-Astoria szállodában a számlát kifizesse. Igaz, abban már benne volt a 66 dollár borravaló, továbbá 135 dol­lár egyéb költség is. Ugyanakkor Cohen még egy másik “megtért- től” — bizonyos Jim Vaus nevűtől — is kapott 2,000 dollár segítséget a “megtérésre”. És ime mi­kor Mickey visszatért Los Angelesbe, elfelejtette az imádkozást, a 20 perces térdelést, a sok ígér­getést, de még azt a hatezerötszáz dollárnyi össze­get is, amit a megtérésre vett fel. Ennyi az egész hir. Pár “megtért”, de máskü­lönben gazdag ember Billy Grahammal össze­játszva nagy publicitással indította útnak Mickey Cohen hires alvilági alak megtérésének sztoriját remélve, hogy azzal újabb meg újabb “megtérte- ket” — de még ami annál is fontosabb — sok, igen sok uj adományt szereznek az evangélista megtérítési “business” tulajdonosainak. Hazafias kötelesség Nemrégiben az amerikai hatóságok rajtakap­ták a villamos felszereléseket készítő legnagyobb társulatokat, hogy az árak magasan tartására törvényellenesen összeesküdtek, miért is több- százezer dollár pénzbírsággal, sőt 7 vezető tiszt­viselőt még 30 napig tartó börtönbüntetéssel is sújtott a bíróság. Az Ítélet állítólag csak azért volt ilyen enyhe, mert a vádlottak BEISMERTÉK ninösségüket. A vádlottak talán még ki sem töltötték bünte- ésüket, de az amerikai sajtó máris azt akarja el­hitetni velünk, hogy az a bizonyos “összeeskü­vés” nem is volt igazi “összeesküvés”, hanem :sak megbeszélés arra, hogy a szóbanforgó nagy vállalatok miként szolgálhatják előnyösebben, ol­csóbban — szóval az addiginál is jobban — Ame­rika népét. Nézzük csak, mit is mond ez a hir: WASHINGTON. — A Westinghouse Elec­tric Corporation két magasrangu tisztviselője, Landon Fuller és J. T. Thompson a szenátus albizottsága előtt tett vallomásában azt mon­dotta, hogy a villamos társulatokat az árak megszabásában csak a legmagasabb rendű köz­érdek szolgálata vezette. Céljuk az volt, hogy a magasabb árakkal szerzett jövedelemből fi­zethessék a munkásokat még akkor is, ha a munka csökken. De azonkívül fel kell építeni azt az alapot is, amiből a kísérletezéseket fize­tik. Az ily kísérletek nélkül az ország ipara el­maradna a külföldi iparoktól, nem bírná a ver­senyt és az ország népe elszegényedne. Semmi kétség tehát, hogy a nagy villamos társulatok hazafias kötelességtől hajtva kö­vették el a törvényszegést. Valójában tehát nem ők a bűnösök, hanem az a szövetségi ügyész, aki a hazafias felbuzdulásért vádat emelt ellenük. De még annál is nagyobb bűnös az a biró, aki ilyen nagy hazafias szolgálatért elitélte az ideálizmusnak, a humanizmusnak annyira hódoló kiváló embereket, hogy azok eszméikért még törvényszegésre is képesek. Szóval: börtön helyett valami kongi-esszusi medáliát kellett volna adni nekik. A drága kincs Aki még eddig nem tudta, vegye tudomásul, hogy nem képletesen, hanem a szó szoros értelmé­ben VALÓBAN IGAZSÁGOT mond ez a régi köz­mondás: “Az egészség drága kincs.” Ezt az igazságot mondja a “Health Information Foundation” jelentése, amelyben George Bugbee elnök többek között ilyen adatokat sorol fel: Sokan kinrekedtek a Carnegie Hall előtt New Yorkban, amikor a főleg fiatalokból álló közön­ség szinültig megtöltötte a nagy koncerttermet, hogy meghallgassák a fáradhatatlan békeharcos, dr. Linus Pauling és felesége jelentését a május elején Oslo, Norvégiában megtartott békegyülés­ről. E kettő szorgos munkájával megszervezett gyűlésen 15 országból 60 tudós vett részt és a tartós béke megteremtésének módszereiről tár­gyaltak. Határozati javaslatban az általános és teljes leszerelés mellett foglaltak állást és négy pontban foglalták össze a nukleáris-ellenes béke- javaslatukat. A Carnegie Hall előtt ott voltak az utóbbi idő­ben minden tisztességes megmozdulást ellenző “tüntetők”. Állítólag magyar disszidensek is vol­tak köztük. Mi már kételkedünk, hogy akad olyan ostoba magyar, aki kiteszi magát az amerikai fiatalság gunykacajának azzal, hogy “Better Dead” (inkább holtan) jelzésű táblával tüntet a béke ellen. Mert ilyen tábla volt a piketelők ke­zében és bizonyára szégyelték magukat amikor látták, hogy ez milyen derült hatást váltott ki a járókelőkben. Lehetséges az, hogy ezek a szeren­csétlenek a békemozgalmat “kommunista” mozga­lomnak tekintik és inkább meghalnának, mintsem békében éljenek a kommunistákkal? “Élni, Si! — Holtan, No!” Uj jelszavak születtek a teremben a felszólalások nyomán. James Higgins, a York, Pa. Gazette and Daily napilap szerkesztője, aki látogatóban volt Kubában, mondta ki és a fiatalok lelkesen foly­tatták taktusban: “Alive, Si — Dead, No!” Feszült figyelem követte Pauling beszámoló­ját az oslói konferenciáról. “A nemzeti határok­kal korlátozott hűség már elavult érzelem, a je­len helyzet az egész emberiségre kiterjesztett hű­séget tesz szükségessé”, kezdődik a konferencia által elfogadott nyilatkozat. Befejezésül pedig ki­jelenti, hogy “Az emberiség álmát a háborúskodás nélküli világról, a szörnyű, modern fegyverek szükség- szerű valósággá változtatták.” A konferencia jel­szava az volt, hogy meg kell szabadítani az embe- séget a világháború veszélyétől. CHICAGO, 111. — A “Tri-State Hospital As­sembly” 31-ik évi összejövetelén George Bugbee, a Health Information Foundation jelentéséből idézve azt mondotta, hogy Amerika népe jelenleg évi 25 billió dollárt költ az egészségre. Harminc évvel ezelőtt 3 billió dollárba került egészségünk megreperálása. A kórházi ápolás ára is hasonló emelkedést mu­tat. Amig 1931-ben az egészségre költött minden dollárból 14 cent ment kórházi ápolásra, ma 30 centet adunk arra. Az egészségre költött kiadá­sok rendkívüli emelkedését az okozza, hogy ma a népesség számarányához mérten többen kerül­nek kórházba és tovább maradnak ott, mint az­előtt. Harminc évvel ezelőtt az összlakosságot számítva kilenc-tized nap esett egy-egy betegre, ma 1 és három-tized nap. Ezen kis statisztika szerint elméletileg az Egye sült Államok minden lakója évenként egy napot 7 órát és 12 percet tölt a kórházban. Szinte magá­tól kínálkozik tehát az ajánlat, hogy évenként mindenki fizesse meg ezt a 31 és egy-negyed órá­ra eső kórházi dijat és amikor beteg lesz, ne kell­jen többet fizetnie. Ez a lényege a Kennedy-ad- minisztráció által hirdetett “Social Medicine” (társadalmasitott egészségügyi szolgálat) egyik pontjának. De bármilyen természetesnek látszik is ez, az American Medical Association (AMA) szocializ­musnak, kommunizmusnak bélyegezte és késhe­gyig menő harcot folytat ellene. A népbolonditásnak egyik formája az is, ami­kor valamilyen közszolgálatot nyújtó javaslatra ráfogják a gyűlölet bélyeggé formált “kommu­nista” jelzőt, hogy annak elfogadását megakadá­lyozzák. Kérdezhetnénk: miért? A felelet csak az lehet, hogy az egészségszolgálat társadalmasítása ese­tén az orvosok honorálását, továbbá a kórházak rátáját egységesíteni kellene és HATÁROZOTT ÖSSZEGBEN MEGSZABNI, ami az orvosok jö­vedelmét lecsökkentené. Ez éppen elegendő az amerikai orvosoknak az ilyen igazán életbevágóan fontos intézkedés el- gáncsolására. Dr. Pauling feltevése szerint 250,000 megaton erejű atombomba készlet van az atomhatalmak kezén. Minden egyes megaton 50s-zer nagyobb pusztító erővel bir, mint az a bomba, amely Hiro­simát elpusztította. A meglevő bombakészlet az egész föld lakosságának kipusztitására elegendő. Ilyen tények mellett még mindig vannak háborús uszítok, akik inkább ezzel az eszközzel oldanák meg a nemzetközi problémákat, mint az ésszerű­ség, a nemzetközi és erkölcsi törvények alkalma­zásával. Pl. a Saturday Evening Post egy cikké­ben azt véleményezte, hogy az Egyesült Államok “elegendő erővel kerülne ki az ilyen harcból, hogy ő diktálja a békét...” Micsoda győzelem lenne az?! Az oslói konferencia a következő ajánlatokat tette meg ennek a lehetőségnek az elkerülésére: • Az atomhatalmak egyezményben köteleznék magukat arra, hogy az atombombát nem juttat­ják más ország vagy országcsoport tulajdonába. Ez utalás a NATO-ra, amely az Egyesült Álla­moktól atombombát szeretne kapni. • Állítsanak fel nemzetközi fegyver- és kato­naság mentes területeket, különösen Európában. • Államok kössenek azonnali egyezményt az atomfegyverkisérletek beszüntetésére. • Az általános és egyetemes leszerelés a népek életszínvonalának felemelését jelenti. Úgy nem­zeti, mint nemzetközi tanulmányok induljanak meg ennek kidolgozására. Sokkal nehezebb lesz az általános leszerelést létrehozni, ha az atombomba több nemzet kezébe kerül, mondotta dr. Pauling. A gyűlésen nemzetközi eredményként könyvel­ték el azt, hogy már több mint két éve nem ron­totta meg a légkört atombomba kísérlet. A Carnegie Hall-i békegyülést a Conference of Greater New York Peace Groups rendezte, amely­hez 25 békecsoport tartozik. Juhász Gyula 600 napja címmel érdekes mo­nográfia jelenik meg a közeljövőben a Magvető Könyvkiadónál. A könyv szerzője Szalatnai Re­zső, aki müvében Juhász Gyula szakolcai tartóz­kodását, munkásságát örökíti meg. WIMIAIWUWWMMAAlWWIAMVWWUUVVWMIAMVMAfWtAMWWAMMMAMMMraVIMMMtMWUWMWW ‘MEGSZABADULUNK A VILÁGHÁBORÚTÓL’ - PAULING

Next

/
Thumbnails
Contents