Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-25 / 21. szám
Thursday, May 25, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 A ghanai aranybányák vidékén Ki kell ábrándítanom az olvasót: két és fél napon át jártam a szó legigazibb értelmében vett ghanai aranybányákat, Wasaw—Aowin völgyeit, az arannyal bélelt medrü ashanti folyókat — de aranyat, azon a marék aranyrögön kívül, amit Mr. Gray, a dunkwai Bremang Gold Dredging Company igazgatója bányászott elő páncélszekrényéből — nem láttam. Pedig éppen eleget kapaszkodtam az éles turkwai sziklákon, bokáig süllyedtem a Jimi folyó iszapjába. Csakhogy... Ha az ember elhagyja Cape Coastot, Takoradit, búcsút mond a nagy óceánnak, a halászfalvaknak, a régi parti erődöknek s egyenesen nekivág Afrika eleven testének, útja mind mélyebb völgyek, mind nagyobbakat ugrató dombok között vezet. Minél apróbbak a falvak, a bambusznádra tapasztott sárházacskák, a burjánzó banánültetvények mind elhanyagoltabbak, s mind sűrűbb az erdő, s félelmetes. Megáll az ember az utón, s tapodtat sincs kedve beljebb mozdulni; ágak sűrűje, indák, kígyók, ezer veszélyt rejtő dzsungel sötétlik. Az ut mentén szálfaegyenes, nemes léptű fiatal lányok úgy hordják fejükön a jam- gyökérrel, banánnal megrakott súlyos tálcát, mint a koronát... Aztán bádogtető kerül a házakra, szaporodnak az apró, zsúfolt helyi járatok, telefonpóznák és villanydrótok, s kitűnő betonon fut a kocsi... Tark- wa, az aranyvái’os közelit. Zsúfolt utcák, bódék, boltok, benzinkutak, Coca Cola, Shell és Firestone reklámok, s egy kézzel festett tábla, amely a Boldog Ebenezernek ajánlott bárba invitál. . . Fél évvel ezelőtt a várost halálra Ítélte az A. B. A., az Amalgamated Bank Areas Ltd. A ghanai kormány ugyanis felemelte a munkabéreket — a föld alatti munkások mintegy négyshillinges napibérét öt shilling kilenc pennyre, a gépkezelőkét hét shillingre (kb. 2.00 dollár.) Ezek után több bányavállalat, köztük a tarkwai A. B. A. bejelentette, hogy ilyen bérek mellett nem kifizetődő a termelés, bezárja a bányát. Hatezer munkás került volna utcára — a város, Tarkwa halálra volt ítélve. A ghanai kormány ekkor határozta el, hogy a hét ai'anybányából ötöt megvásárol az angol tulajdonosoktól. S most a munka folyik tovább. Felesleges lenne rémregényekkel traktálni az olvasót az aranybánya pokláról... Sehol a világon egyetlen régimódi bányában sem könnyű a munka. Az aranybányában bizonyos szempontból könnyebb, mint a szénbányában — hiszen kemény sziklába kell a vágatokat hajtani, nem fenyeget lépten-nyomon beomlással, nincsen gáz... De a szikla kegyetlenül kemény és éles, s a modern technika egész tudománya kimerül — legalábbis itt, Tarkwában — abban, hogy sűrített levegővel lyukakat fúrnak a sziklába, lerobbantják s néha géppel, többnyire lapáttal futószalagokra, csillékbe kotorják az omladékot. A szűk szakadékokba bejutni is nehéz, az omladék állandóan rád zuhanással fenyeget. Láttam munkásokat, akik csak lábbal tudták elérni a fúró markolatát; s úgy dolgoztak a résben, háton fekve. Hogy pontosan hány órát, arra sehogyan sem kaptam választ, pedig eleget kérdeztem. Három műszak van, igaz, s ebből az következne, hogy nyolc órát dolgoznak — de a délutáni műszak csak ácsol, s előkészít, az éjszakai megtisztítja a vágatokat — a munka java a bizonytalanul hosz- szu délelőtti műszakra jut. Biztonsági intézkedéseknek nyoma sincs sehol — amikor a rozsdás vasdrót, amibe kapaszkodni kellett, felsértette a kezemet, s kísérőm keze is vérzett az éles szikláktól — nem volt sehol semmi, amivel a vérmérgezés ellen védekezni lehetett volna. . . S az arany ? De hát hol az arany ? Van ugyan olyan bánya is, Obuasiban, ahol az aranyat látni is lehet a bányában — de az párját ritkítja, s azt az angolok nem adták el a ghanai kormánynak. Tarkwában s a legtöbb aranybányában, az arany apró szemcséi a kőbe vannak zárva s csak amikor már porrá őrölték a sziklát, tudják kimosni belőle . .. Egy tonna kőben — ahogy errefelé nevezik : zátonyban — itt, Tarkwában egy negyed uncia arany van. S egy uncia csak 28.35 gramm. Micsoda óriási emberi munka halmozódik fel minden gramm aranyban... Hogy kifizetődő-e, hogy valóban be kell-e zárni a bányákat, ha felemelik a béreket? Az A. B. A. vezetői meggyőzően magyarázták, hogy számukra nem volt más kiút. A kormánynak minden font nyereségből 8 shilling adót kellett fizetniük, s magasak a bérek — a dél-afrikai bányákban ennek csak egyötödét fizetik. Nem volt profit.. . De a másik bánya igazgatója másnap alaposabban megmagy arázta a dolgot. Igaz, nem volt profit — mert nem költöttek fejlesztésre. Ha beruháztak volna, ha több uj vágatot nyitnak meg, ha több a gép — kifizetődő lett volna az angoloknak is. Hogy ezután jut-e pénz fejlesztésre, nem tudom. De a bánya most él, hatezer családnak van kenyere. KENYERE. Van ebben valami dermesztő. Egyetlen év alatt egyedül Tarkwában tiz és fél ezer uncia, kereken háromszáz kiló aranyat hoznak felszínre. Most, amikor a bánya kincsei már fogytán vannak. Hány mázsa, hány tonna arany vándorolt éveken, évtizedeken át az “Aranypartról” a brit bankházakba __S azok, akik a követ törik? Most, hogy magasra, hogy viszonylag igen magasra felemelték a béreket — napi öt-hat shillinget kapnak... A délutánt a klubban töltöttem. Félreértés ne essék — nem a bányászok klubjában. Ilyesfélét hiába kerestem volna. A klub — az angol kolóniáé. A bányában egyetlen felelős vezető poszton sem dolgozik afrikai. Az igazgatóság tagjai, a bányakapitányok mind angolok. Csak a műszak- vezetők között vannak afxfkaiak. Hogy az angol tisztviselők, bányakapitányok mennyi fizetést kapnak, nem tudom. Tőlük hiába próbáltam megtudni. Ezt a vállalat igazgatóságával kötött bizalmas szei*ződés szabja meg. S hiába kérdeztem Accrában a szakszervezeti tanács egyik elnökhelyettesét, egy öreg bányászt, a fejét csóválta. Nem tudjuk. Most, hogy átvesszük a bányákat, majd kiderül... Ott délután, a klubban, jó hideg sör mellett, megkérdeztem egy fiatal technikust. Mégis, kifizetődő dolog idejönni Angliából, pokoli messze, moszkitók közé, elszakadni otthonx’ól... ? Gúnyosan nevetett. Azt hiszi, hogy ezzel a képzettséggel valaki Angliában bányakapitány lehet? Itt persze a tanulatlan, durva ember is megfelel. Hadd mondjam meg, mi hökkentett meg legjobban a bányában. Nem is a nehéz munka — más. Hiszen a bányászélet sehol sem könnyű. De jártam már odahaza sokszor a föld alatt. S tudom, nincs arra. példa s nem is volt soha, még a régi időkben sem, hogy ha egy bányakapitány, bányamérnök vagy bárki a föld alatt bányászokkal találkozott, ne dobott volna oda legalább egy jószerencsét. Vagy legalább ahhoz hasonlót. Ott, Tai'kwában több mint háx'om és fél órát jártam egy fiatal angol társaságában a vágatokat. De nem volt rá példa, egyetlenegy eset sem, hogy csak a fejét is megbiccentette volna egyetlen afrikai bányásznak. Azok meg némán a fal mellé húzódtak, s engedtek utat Ott, fent a bárban talán a sörtől, kiöntötték a szivüket. Féltik a helyüket. Senki nem tudja, mi lesz. A bányák igazgatását afrikaiak veszik át — legalábbis Acci'ában, a legfelsőbb szinten. Egy jól megtex-mett walesi fiatalember káromkodott. Ki akarnak cserélni ezek mindenkit. Minden európai helyére afrikait tesznek. Ifjú kísérőm tiltakozott. Tudod, hány év kell ahhoz, hogy ezekből tanult ember legyen? Száz! Legalább száz. Egész generációk ... Azt hiszem, éri még néhány meglepetés a fiatalembert. . . Azért persze nem könnyű a dolog. Valóban nincsenek Ghánának még szakemberei — csak most tanul az első hat fiatal bányamérnök külföldi egyetemeken s csak azután szervezik meg az ösztöndíjak rendszerét. Tőkéjük is kevés van — márpedig ezek a bányák- ilyen munka feltételek között valóban kevés hasznot hoznak. Pedig milyen gazdag, milyen mérhetetlenül gaz dag még most is az oly szégyentelenül kirabolt Afrika. Álltam a takoradi kikötőben, néztem a hatalmas mahagónitörzseket, ellepték a kikötő vizét, nagy angol, amerikai, svéd hajók rakodtak közöttük, távolabb mások hordták az ércet... Kifizetik a törzsfőnököknek a koncessziót, kifizetik az olcsó munkabért, jut még valami haszon a kis afrikai vállalkozóknak, azután viszik, viszik Afrika kincseit, potom áron. Másnap, Tarkwa után, Dunkwába mentem. Bejártam az Offin s a Jimi folyót, amelynek medrében még tizenkét évre elegendő arany fekszik. Néztem a kotrókat, egyszerű, régi módon dolgozó masinákat. Négy ilyen géppel évente 250 ezer font tiszta jövedelmet kotornak ki az iszapból. .. Mikor jut majd abból annak az afrikai munkásnak is, aki felszini'e hozza? K. G. TTT-T 'T T r T?T V V ▼ T T-r APRÓSÁGOK : ► Kovács Erzsi rovata * Az anyakirályné meg én Az egész ott kezdődött, hogy igen hideg, esős tavasz van mifelénk. Még nem volt két vagy há- i’om szép meleg nap egymás után. Megint és megint és megint eső. Hűvös, hideg eső. Ami magot beültetek a földbe, elrothad. A készen vásárolt palántákat nem merem kiültetni. Szegény ibolya, gyöngyvix-ág, megnézték a naptárt mielőtt kibújtak, de csak úgy x-emegnek a hűvös szélben. Én is megnéztem a naptáxf és mivel május 18-at mutatott, nem váx*hatok tovább nekem is ki kell bújni a meleg házból és felásni a veteményes kertet. Lesz ami lesz, el kell kezdeni. Kaptam Bujánétól Floridában egy valódi szegedi érett piros paprikát, azt is ideje már elültetni, meg a borsót, babot, kalarábét, ha hencegni akarok nyáron, hogy “saját texunés”. Elővettem az ásót és neki álltam. Nehezen ment, mert nedves, nehéz a föld. Kis darabon felásom, elgereblyézem — és megpihenek, aztán megint egy kis dax'abon elkezdem. Lassan megy, de majd csak elkészülök vele. Minden nap egy keveset azért elvégzek. Hogy mi köze mindehhez az anyakirálynénak? Hát csak az, hogy ugyanaz történt velem is, ami vele, meg a mostani angol királynővel, meg a mi Mrs. Kennedynkkel. Az ásástól alaposan elfáradva leültem és olvastam az újságot. Abban látom, hogy a Kennedy elnök ur meg a kedves felesége Kanadában jártak és mint ott szokás, minden államfővel, aki ott vizitel elültettetnek egy fát. Ezüst ásót adnak a kezébe és amikor kész van az ültetéssel, akkor az ásót elteszik és azt soha senki többet a kezébe nem veszi. így ültetett el egy fát az angol anya- királynő, meg a mostani Erzsébet királynő, meg most a mi elnökünk meg a felesége is. Nem vagyok olyan szerénytelen, hogy egy mostani királynéhoz hasonlítsam magamat, vagy pláne a mi szép kis elnöknénkhez, de a kb. velembeli anyakirálynéhoz igen. Éppen úgy jártam, mint ő, amint letettem az ásót, ahhoz senki többet hozzá nem nyúlt. Erős a gyanúm, hogy nemcsak tiszteletből. Ott vár engem az ásó, ha nem is ezüst, odatámasztva a kerítéshez. De senki, de senki hozzá nem nyúlna soha. RÖVID HÍREK li'iiiiiiiiiiH'isyiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir LÉGPÁRNÁN sikló, egy sínen közlekedő, kerék nélküli jármű modelljét készítette el a Ford Motor Company. A “Levacar” nevű uj jármű óránkénti sebessége 200—800 kilométer. • “ISTENI KOMÉDIA” címmel Obrazcov uj bál>- játékot mutatott be Moszkvában. Négy évig dolgozott ezen a müvén, amely Jean Eff el Az ember teremtése cimü karikaturasoi’ozatának hatására és japán bábmüvészeti tradíciók felhasználásával készült. © ERFURTBAN, a kertészeti világkiállítás alkalmával nyitották meg az NDK legnagyobb szabadtéri színpadát. A nézőtér 3,000 személyes, a színpad 300 négyzetméteres. «> A KÉT NÉMETORSZÁG öt muzsikusa közösen komponálja azt a “Szólóhangokra, kamarakórusra és kis zenekarra irt Zsidó Króniká”-t, mely a varsói gettófelkelésnek állít emléket. Az ősbemutató ősszel lesz, egy időben mindkét Németországban. « NÉGYES IKREK születtek a szovjetunióbeli Szajukovóban. A három leány, a kisfiú és 31 esztendős mamájiik jó egészségnek öx’vend. « AZ IDÉN is megszervezik a bányász- és a vil- lamosenergia-ipari technikumi tanulók külföldi termelési gyakorlatát. A magyar diákok több he tét töltenek majd német és csehszlovák üzemekében.
