Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-25 / 21. szám

02 A “demokrácia” és a “szabadság” szólamai mindig igen nagy szerepet játszottak kormánya­ink külföld felé irányuló propagandájában. De a 2. világháború befejezése óta ezek a jelszavak uralják a keleteurópai államokba — köztük Ma­gyarországra — sugárzott rádióadók műsorát is. Akis huzamosabb idő óta élnek itt Amerikában, tudják hogy ez a két eszme az, amivel egyáltalán nem büszkélkedhetünk. Hisz talán sehol a vilá­gon nem áll fenn olyan vagyoni különbség ember és ember között, mint itt. Már pedig ebben az or­szágban ít-pénz számit csuk valamit. A szaoad- ságiól beszélni is nagyképűség aaKor, miaor a déli államokban a lakosságnak csaxnem a íeie a legsötétebb középkor törvényéi között kénytelen leélni az életét. De az északi államok sem mente­sek az Amerikaellenes bizottság zaklatásai a.ól. Ennek a szervezetnek az urai pedig meg a nép­dalok éneklésében is állameilenes tevékenységet látnak. | A napokban azonban betekintést nyerhettünk az igazi amerikai szabadságba. Nem a propagan­da által hirdetett szabadságba és nem is abba, amit a külföldiekkel próbálunk elhitetni, hanem a hamisítatlan amerikai jellegübe. Nem is kell nagyon kutatni, hogy hol lehet találkozni ezzel a szabadsággal, mert a Life-ben, a legelterjedtebb folyóiratban olvashatunk róla, sőt még képekkel is illusztrálják az ifjúság oktatása céljából. En­nek a folyóiratnak a hasábjairól mosolyog az ol­vasóra Tony Accardo fényképe, amint boldog apa­ként vezeti leányát az esküvőjére. A tudósítás cime:: “Capone örököse” házigazda a lako­dalomban. Capone pedig — van aki e nevet nem ismeri — senki más, mint A1 Capone a világhíres gengszterkirály. Ennek a koronázatlan fejedelem­nek (bár a vagyonából egy tucat koronát is vehe­tett volna) volt a “25 centes fegyveres banditá­ja” a cikkben említett örömapa. A “25 centes ban­dita” elnevezés azt akarja jellemezni, hogy mi­lyen alacsony munkabérért vállalta a gyilkolás nem éppen könnyű és veszélytelen feladatát Tony Accardo. De Amerika a koilátlan lehetőségek ha­zája, igy a szorgalom és kitartás erényei minden­ki számára megteremtik itt a maguk gyümölcse­it. Lám ez a “fegyveres gyilkos” is kicsiben kezd­te (nem a gyilkolást, mert azt mindjárt “nagy­ban” kezdte, hanem az érte járó fizetésről van szó) és ma már drága fekete limousineban hozza a lányát az esküvőre. 22 szobás kastélya van Chi­cago legelőkelőbb villanegyedében, a Kiver Fo- restnél. A kastélyba egyébként a vőlegény apja szerelte be az aranylemezeket, mert enélkül nem igazi kastély a kastély, még ha 22 szobája van is. Az esküvőt 25,000 dolláios lakoma követte, amin csak úgy “folyt a pezsgő.” (Nem is olyan rossz üzlet a gangszterség.) Az örcmapa jó ét­vággyal evett és ivott és boldogan fogadta a ven­dégek gratulációit. Pedig 6 éves börtönbüntetés lóg Demokles kardjaként a feje felett. Na, nem kell mindjárt rosszra gondolni, nem a régebben elkövetett kisebb “csínyek” miatt vonták felelős­ségre, amit még “megboldogult” gazdája uralma idején követett el fegyverrel a kezében. Ki törő­dik ma már ezekkel? Azóta már ő lett a főnök, mióta A1 Capone nyugalomba ment és visszavo­nult a “businesstöl”. így sokkal nagyobb bűn miatt vonják felelősségre. Adócsalást követett el. Nem adta le az állam számára az ezt megillető részt. Nem olyan biztos persze, hogy börtönbe kell mennie, mert ügye a fellebbezési bíróság előtt van és addig is szabadiában élhet. A lakodalomban jelen voltak a gangszterfőnök alkalmazottai is. Arcukat félig eltakarták és igy csak a fotóriporterek ismerték fel őket és Írták meg róluk, hogy ki kicsoda, de az éber és sas- szemü detektívek — akik szintén jelen voltak az estélyen — úgy látszik képtelenek voltak meg­állapítani személyazonosságukat. Pedig elég nagy halak akadtak volna a horogra. A Life közli “Ob- bie” Frabqtta fényképét, aki most szolgálja fegy­veres bandita idejét a “vezér” szolgálatában, de már uzsorával is foglalkozik. Tehát kezd a gang­szterség üzleti részével is ismerkedni. Megjelent még az esküvőn “Teets” Bataglia (az idézőjelbe tett szavak előneveli, mert úgy látszik, hogy a gangszterek ugyanúgy használják ezt, mint hajdan a nemesek), a “nagyszabású va­gány”, “Milwaukee Phil” Alderisio társaságában. Mindkettőjüket körözi a szövetségi bíróság. Mind­annyian elegáns, drága autóval érkeztek termé­szetesen. Vidáman szórakoztak és nevetgéltek az esi folyamán és arcvonásaikból csaK annyit ieu­AMERIKAI MAGYAR SZÓ Demokrácia és szabadság tek fel a nagyközönség számára, amennyi éppen a fényképészeknek kellett, akik a közvéleményt tájékoztatják a nagyfontosságu eseményről, de a rendőrség számára szükséges “személyazonos­ságuk” másik felét már gondosan kendő mögé rejtették. Jack Cerone-nak, aki divatos szürke felöltőben é3 keménykalapban jelent meg az országos tár­sadalmi esemény színhelyén, már nem kellett az arcát még félig sem eltakarnia. Szembe nézhetett a fényképészek lencséjével, amint éppen a temp­lomba lépett be minkbundás nője oldalán, ő már “üzlettársa” lett Accardonak, tehát már felül­emelkedett azon a társadalmi fokon, amikor még Thursday, May 25, 1961 csak fegyveres szolgálatot tölt be a bandában és igy ki van téve esetleg a rendőrség zaklatásainak. Pedig igy kezdte Cerone is, de már karriert csi­nált. És még mondja valaki azt, hogy Amerika nem a korlátlan lehetőségek hazája... Tehát láthattuk nem szűnt meg még a demok­rácia és szabadság itt Amerikában. A kisember is feljuthat a társadalom legfelső csúcsára. íme, Tony Accardo és társai egyszerű emberként kezd­ték és ma már társadalmi esemény még a családi összejövetelük is. Az ország legnagyobb példány­számú folyóirata is érdemesnek tartja, hogy hosz- szu beszámolót közöljön róla. Na és az emberi jogok az semmi? Börtönbüntetésre Ítélik és sza­badon járhat. Merje még valaki állítani, hogy nálunk nincs szabadság! KÖZVETLENÜL BÁLINT IMRE ROVATA- t ▼ ▼ T""T■"▼—r'-r ▼ A pincétől a padlásig négy emelet, tele kámfor­ral mérgezett ruhákkal, uniformisokkal, minden időt reprezentáló női ruhákkal, az egyiptomi di­vattól a francia menüettet táncoló arisztokratá­kéig, az amerikai puritánokétól a szicíliai brigan- téig, mindenből ot büdösödik néhány, a hozzá­való csizmákkal és sapkákkal együtt. A vasvér- tezetek, a lándzsák és á kardok a birkazsirt sze­retik, amit eddig sohasem tudtam. Ennek a szín­házi ruhakölcsönzőnek van egy egész osztálya, melynek legnagyobb részét egy régi osztrák-ma­gyar katonai ruhatár foglalja le (hogy dagadjon a keblünk a büszkeségtől). Egy egész osztrák­magyar ezredet ki lehetne ruházni, hencegett a pasas, a habsburgi időkből, tette hozzá gyor­san, mert nem volt biztos a politikai felfogá­somban. “Sajnos sokan vannak, akik visszasírják azo­kat az időket, de sokkal többen, akik nem” — mondtam neki és ebből megérthette állásponto­mat. “Azonkívül — magyaráztam neki — vagy két tucatnyi, össze-vissza kevert tüzér-, baka- és hu­szárruha mellett az egyiknek a bal nyakán egy csillagos gefrájterség van varrva, a jobb oldalon a kétcsillagos káplárság. A pantalló mellett a fe­szes nadrág. Szegény baka, mikor volt neki csiz­mája? S a huszárnak cseh pantallója? Ezenkívül a legnagyobb baja ennek az ezrednek az volna, hogy ahhoz a két tucatnyi legénységi állomány­hoz vagy három tucatnyi ezredesi és ugyanannyi generálisi egyenruhát is látok itt, nem is beszél­ve az alacsonvabbrangu tiszti ruhákról. Hogy pe­dig ne álmodozzon arról, hogy az esetleges oszt­rák-magyar monarchiát innen és ebből fogják felruházni, elárulom magának, hogy nemrégen maga Zita, a volt királynő jelentette ki egy új­ságírónak, hogy.. . nem úgy mondta, hogy ez egy hülye álom, hanem szószerint úgy, hogy ‘A Habs- burghok restaurációs kilátásai nem rózsásak’.” “Ki akar itt restaurációt? A múlt héten ruház­tam ki egy csoportot a Vig özvegy operetthez ezekből az egyenruhákból. Nagyon népszerűek ezek a ruhák, mert talán Lehár és Strauss ezek­nek a ruháknak irta a valcerokat, amig hús és vérből való élőlények és nem döglött molyok fész­keltek bennük.” Örültem, hogy a hencegőnek humora is volt; kezet fogtam vele és búcsúzóul igy: “Milyen jó volna, ha a világ összes ezredesi és generálisi ruháiban csak operettet játszanának!” “Ezt akarja Kruscsev azzal a leszereléssel?” “Valami ilyesmit akar.” Bosszant, s ki kell, hogy jöjjön a bögyömből, hogy amerre nézek, mindenki alkot. Az alkotás fogalmával először a Bibliában találkoztunk, ugye? Isten hat nap alatt alkotta a világot, aztán fel van sorolva rendben, hogy melyik napon mit alkotott. Olyan csekélységeket, mint a Nap, a Hold, a csillagok, a zebra, a páva, Ádám és Éva. Ez azonban smarrni ahhoz képest, amit Luca al­kot. Barátom kisleánya öt éves ugyan, de. .. ve­gyük például a tegnapesti látogatásomat. Előjöt­tek a mama barlangjából az elbuvott képek, ame­lyeket Luca az óvodában alkotott, még hozzá uj­jaival, ecset nélkül. Azután jött az irkapapir az i és 1 betűkkel, melyeket szintén Luca alkotott. S a mama megnyomott egy láthatatlan gombot, Luca pedig lejött a kezes-lábasban és nem sok rábeszélés után hoppszaszázni kezdett, mig a ma­ma a kezeivel tapsolta ki neki a taktust. Szegény­ke, arra a taktusozásra még Ulanova sem tudott volna jobban ugra-bugrálni. “Senki sem tanította, ő maga alkotja a táncot, egészen spontán, mintahogy a rajzot is spontán alkotja.” így a mama. “Az isién Is egész spontán kreálta például a negyedik nap, nem fontos. . .” Szerencsémre nem érezték meg az enyhe gúnyt, mert nem akartam őket megbántani. Amig valaki az Istennel kon- kurrál, addig jó, csak az ördöggel ne akarjon versenyezni. Azért mégis csak csínján kellene használni az alkotás szót. Egy nagy, legalább is nagyon felka­pott amerikai művész létrán áll, alatta a vászon és a létráról telefröcsköli azt az ártatlan vásznat festékkel és aikot egv-egv festményt, amiért tíz­ezer dollárokat kap. Két óra hosszat “alkotott”. Az Úristen, fogadni mernék, a hat napi alkotás­ért és ki tudja mennyi túlórázásért sem kapott ennyit. A szépészeti szalonokban hajviseletet kreálnak, alkotnok; a szabó hosszú, vagy rövid szoknyát kreál, attól függően, hogy párosr vagy páratlan-e az esztendő. Én egy sámlit csináltam a barátomnak, hogy az asszony a konyhában elérhesse a tudomisén- mit és mert az orvosom ajánlotta, hogy ne hagy­jam abba a fizikai munkát, hanem keveset és könnyen dolgozzak. így barátaimat ellátom sám­likkal, ha kell nekik, ha nem. Kevés fürészelésbe és gvalulásba kerül a dolog. “A kocsiban van a sámli — mondtam — amit nektek alkottam.” Azért is! Én is alkotok, sámlikat. REKDőRTERROR PARAGUAYBAN Paraguayban május 14-én kezdődtek az állam 150 éves fennállásának függetlenségi ünnepségei. Ez a latin-amerikai ország ugyanis másfél évszá­zaddal ezelőtt szabadult fel a spanyol gyarmati uralom alól. Az ünnepség harmadik napján a rendőrség durván megtámadta a diákok gyűlését, akik tiltakoztak Alfredo Stroessner tábornok dik­tatúrája ellen. A rendőrség egységei botokkal tá­madtak a tömegre és gépfegyverekkel és piszto­lyokkal lövöldöztek rájuk. Számos sebesülés tör­tént. Hivatalos jelentés szerint 60 diákot tartóz­tattak le. A diákokkal együtt nők is tüntettek a fasiszta diktatúra ellen, őket ugyanolyan durván bántal­mazták a rendőrök, mint a férfiakat. Sok tüntető menekült be a templomokba, mert csak igy tud­ta elkerülni a bántalmazást. Az egyetemi hallgatók és a középiskolai diá­kok sztrájkba léptek. A kormány a legteljesebb diktatúrát gyakorolja a lakossággal szemben és minden szabadságjogot eltöröltek Stroessner dik­tátor uralomra jutása óta. Ebben az országban 1940 óta úgyszólván megszakitatlanul, diktátorok vannak hatalmon és ugyanannyi ideje, hogy az ország ostromállapotban él. De nincs tudomásunk arról, hogy kormányunk valamilyen megtorló in­tézkedést foganatosított volna a zsarnokok ellen. A La Manana cimii újság most ismertette Kenne­dy elnök üzenetét amelyben gratulál Paraguay népének és, jókívánságait fejezi ki Stroessner diktátornak. FELFEDEZTÉK a világ első “emeletes tavát”. Az örmény SZSZK egyik 2,000 méteres fennsík­ján terül el az 1,400 négyzetkilométer felületű Szevan-tó. A hidrogeológusok most felfedezték, hogy a tó medre alatt mintegy 50 méterrel 500 négyzetkilométernyi föld alatti tó terül el.

Next

/
Thumbnails
Contents