Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-25 / 21. szám

02

A “demokrácia” és a “szabadság” szólamai mindig igen nagy szerepet játszottak kormányaink külföld felé irányuló propagandájában. De a 2. világháború befejezése óta ezek a jelszavak uralják a keleteurópai államokba — köztük Magyarországra — sugárzott rádióadók műsorát is. Akis huzamosabb idő óta élnek itt Amerikában, tudják hogy ez a két eszme az, amivel egyáltalán nem büszkélkedhetünk. Hisz talán sehol a világon nem áll fenn olyan vagyoni különbség ember és ember között, mint itt. Már pedig ebben az országban ít-pénz számit csuk valamit. A szaoad- ságiól beszélni is nagyképűség aaKor, miaor a déli államokban a lakosságnak csaxnem a íeie a legsötétebb középkor törvényéi között kénytelen leélni az életét. De az északi államok sem mentesek az Amerikaellenes bizottság zaklatásai a.ól. Ennek a szervezetnek az urai pedig meg a népdalok éneklésében is állameilenes tevékenységet látnak.

| A napokban azonban betekintést nyerhettünk az igazi amerikai szabadságba. Nem a propaganda által hirdetett szabadságba és nem is abba, amit a külföldiekkel próbálunk elhitetni, hanem a hamisítatlan amerikai jellegübe. Nem is kell nagyon kutatni, hogy hol lehet találkozni ezzel a szabadsággal, mert a Life-ben, a legelterjedtebb folyóiratban olvashatunk róla, sőt még képekkel is illusztrálják az ifjúság oktatása céljából. Ennek a folyóiratnak a hasábjairól mosolyog az olvasóra Tony Accardo fényképe, amint boldog apaként vezeti leányát az esküvőjére. A tudósítás cime:: “Capone örököse” házigazda a lakodalomban. Capone pedig — van aki e nevet nem ismeri — senki más, mint A1 Capone a világhíres gengszterkirály. Ennek a koronázatlan fejedelemnek (bár a vagyonából egy tucat koronát is vehetett volna) volt a “25 centes fegyveres banditája” a cikkben említett örömapa. A “25 centes bandita” elnevezés azt akarja jellemezni, hogy milyen alacsony munkabérért vállalta a gyilkolás nem éppen könnyű és veszélytelen feladatát Tony Accardo. De Amerika a koilátlan lehetőségek hazája, igy a szorgalom és kitartás erényei mindenki számára megteremtik itt a maguk gyümölcseit. Lám ez a “fegyveres gyilkos” is kicsiben kezdte (nem a gyilkolást, mert azt mindjárt “nagyban” kezdte, hanem az érte járó fizetésről van szó) és ma már drága fekete limousineban hozza a lányát az esküvőre. 22 szobás kastélya van Chicago legelőkelőbb villanegyedében, a Kiver Fo- restnél. A kastélyba egyébként a vőlegény apja szerelte be az aranylemezeket, mert enélkül nem igazi kastély a kastély, még ha 22 szobája van is.

Az esküvőt 25,000 dolláios lakoma követte, amin csak úgy “folyt a pezsgő.” (Nem is olyan rossz üzlet a gangszterség.) Az örcmapa jó étvággyal evett és ivott és boldogan fogadta a vendégek gratulációit. Pedig 6 éves börtönbüntetés lóg Demokles kardjaként a feje felett. Na, nem kell mindjárt rosszra gondolni, nem a régebben elkövetett kisebb “csínyek” miatt vonták felelősségre, amit még “megboldogult” gazdája uralma idején követett el fegyverrel a kezében. Ki törődik ma már ezekkel? Azóta már ő lett a főnök, mióta A1 Capone nyugalomba ment és visszavonult a “businesstöl”. így sokkal nagyobb bűn miatt vonják felelősségre. Adócsalást követett el. Nem adta le az állam számára az ezt megillető részt. Nem olyan biztos persze, hogy börtönbe kell mennie, mert ügye a fellebbezési bíróság előtt van és addig is szabadiában élhet.

A lakodalomban jelen voltak a gangszterfőnök alkalmazottai is. Arcukat félig eltakarták és igy csak a fotóriporterek ismerték fel őket és Írták meg róluk, hogy ki kicsoda, de az éber és sas- szemü detektívek — akik szintén jelen voltak az estélyen — úgy látszik képtelenek voltak megállapítani személyazonosságukat. Pedig elég nagy halak akadtak volna a horogra. A Life közli “Ob- bie” Frabqtta fényképét, aki most szolgálja fegyveres bandita idejét a “vezér” szolgálatában, de már uzsorával is foglalkozik. Tehát kezd a gangszterség üzleti részével is ismerkedni.

Megjelent még az esküvőn “Teets” Bataglia (az idézőjelbe tett szavak előneveli, mert úgy látszik, hogy a gangszterek ugyanúgy használják ezt, mint hajdan a nemesek), a “nagyszabású vagány”, “Milwaukee Phil” Alderisio társaságában. Mindkettőjüket körözi a szövetségi bíróság. Mindannyian elegáns, drága autóval érkeztek természetesen. Vidáman szórakoztak és nevetgéltek az esi folyamán és arcvonásaikból csaK annyit ieuAMERIKAI MAGYAR SZÓ

Demokrácia és szabadság

tek fel a nagyközönség számára, amennyi éppen a fényképészeknek kellett, akik a közvéleményt tájékoztatják a nagyfontosságu eseményről, de a rendőrség számára szükséges “személyazonosságuk” másik felét már gondosan kendő mögé rejtették.

Jack Cerone-nak, aki divatos szürke felöltőben é3 keménykalapban jelent meg az országos társadalmi esemény színhelyén, már nem kellett az arcát még félig sem eltakarnia. Szembe nézhetett a fényképészek lencséjével, amint éppen a templomba lépett be minkbundás nője oldalán, ő már “üzlettársa” lett Accardonak, tehát már felülemelkedett azon a társadalmi fokon, amikor még

Thursday, May 25, 1961

csak fegyveres szolgálatot tölt be a bandában és igy ki van téve esetleg a rendőrség zaklatásainak. Pedig igy kezdte Cerone is, de már karriert csinált. És még mondja valaki azt, hogy Amerika nem a korlátlan lehetőségek hazája...

Tehát láthattuk nem szűnt meg még a demokrácia és szabadság itt Amerikában. A kisember is feljuthat a társadalom legfelső csúcsára. íme, Tony Accardo és társai egyszerű emberként kezdték és ma már társadalmi esemény még a családi összejövetelük is. Az ország legnagyobb példányszámú folyóirata is érdemesnek tartja, hogy hosz- szu beszámolót közöljön róla. Na és az emberi jogok az semmi? Börtönbüntetésre Ítélik és szabadon járhat.

Merje még valaki állítani, hogy nálunk nincs szabadság!

KÖZVETLENÜL

BÁLINT IMRE ROVATA- t ▼ ▼ T""T■"▼—r'-r ▼

A pincétől a padlásig négy emelet, tele kámforral mérgezett ruhákkal, uniformisokkal, minden időt reprezentáló női ruhákkal, az egyiptomi divattól a francia menüettet táncoló arisztokratákéig, az amerikai puritánokétól a szicíliai brigan- téig, mindenből ot büdösödik néhány, a hozzávaló csizmákkal és sapkákkal együtt. A vasvér- tezetek, a lándzsák és á kardok a birkazsirt szeretik, amit eddig sohasem tudtam. Ennek a színházi ruhakölcsönzőnek van egy egész osztálya, melynek legnagyobb részét egy régi osztrák-magyar katonai ruhatár foglalja le (hogy dagadjon a keblünk a büszkeségtől). Egy egész osztrákmagyar ezredet ki lehetne ruházni, hencegett a pasas, a habsburgi időkből, tette hozzá gyorsan, mert nem volt biztos a politikai felfogásomban.

“Sajnos sokan vannak, akik visszasírják azokat az időket, de sokkal többen, akik nem” — mondtam neki és ebből megérthette álláspontomat.

“Azonkívül — magyaráztam neki — vagy két tucatnyi, össze-vissza kevert tüzér-, baka- és huszárruha mellett az egyiknek a bal nyakán egy csillagos gefrájterség van varrva, a jobb oldalon a kétcsillagos káplárság. A pantalló mellett a feszes nadrág. Szegény baka, mikor volt neki csizmája? S a huszárnak cseh pantallója? Ezenkívül a legnagyobb baja ennek az ezrednek az volna, hogy ahhoz a két tucatnyi legénységi állományhoz vagy három tucatnyi ezredesi és ugyanannyi generálisi egyenruhát is látok itt, nem is beszélve az alacsonvabbrangu tiszti ruhákról. Hogy pedig ne álmodozzon arról, hogy az esetleges osztrák-magyar monarchiát innen és ebből fogják felruházni, elárulom magának, hogy nemrégen maga Zita, a volt királynő jelentette ki egy újságírónak, hogy.. . nem úgy mondta, hogy ez egy hülye álom, hanem szószerint úgy, hogy ‘A Habs- burghok restaurációs kilátásai nem rózsásak’.”

“Ki akar itt restaurációt? A múlt héten ruháztam ki egy csoportot a Vig özvegy operetthez ezekből az egyenruhákból. Nagyon népszerűek ezek a ruhák, mert talán Lehár és Strauss ezeknek a ruháknak irta a valcerokat, amig hús és vérből való élőlények és nem döglött molyok fészkeltek bennük.”

Örültem, hogy a hencegőnek humora is volt; kezet fogtam vele és búcsúzóul igy: “Milyen jó volna, ha a világ összes ezredesi és generálisi ruháiban csak operettet játszanának!”

“Ezt akarja Kruscsev azzal a leszereléssel?”

“Valami ilyesmit akar.”

Bosszant, s ki kell, hogy jöjjön a bögyömből, hogy amerre nézek, mindenki alkot. Az alkotás fogalmával először a Bibliában találkoztunk, ugye? Isten hat nap alatt alkotta a világot, aztán fel van sorolva rendben, hogy melyik napon mit alkotott. Olyan csekélységeket, mint a Nap, a Hold, a csillagok, a zebra, a páva, Ádám és Éva. Ez azonban smarrni ahhoz képest, amit Luca alkot.

Barátom kisleánya öt éves ugyan, de. .. vegyük például a tegnapesti látogatásomat. Előjöttek a mama barlangjából az elbuvott képek, amelyeket Luca az óvodában alkotott, még hozzá ujjaival, ecset nélkül. Azután jött az irkapapir az i és 1 betűkkel, melyeket szintén Luca alkotott. S a mama megnyomott egy láthatatlan gombot,

Luca pedig lejött a kezes-lábasban és nem sok rábeszélés után hoppszaszázni kezdett, mig a mama a kezeivel tapsolta ki neki a taktust. Szegényke, arra a taktusozásra még Ulanova sem tudott volna jobban ugra-bugrálni.

“Senki sem tanította, ő maga alkotja a táncot, egészen spontán, mintahogy a rajzot is spontán alkotja.” így a mama.

“Az isién Is egész spontán kreálta például a negyedik nap, nem fontos. . .” Szerencsémre nem érezték meg az enyhe gúnyt, mert nem akartam őket megbántani. Amig valaki az Istennel kon- kurrál, addig jó, csak az ördöggel ne akarjon versenyezni.

Azért mégis csak csínján kellene használni az alkotás szót. Egy nagy, legalább is nagyon felkapott amerikai művész létrán áll, alatta a vászon és a létráról telefröcsköli azt az ártatlan vásznat festékkel és aikot egv-egv festményt, amiért tízezer dollárokat kap. Két óra hosszat “alkotott”. Az Úristen, fogadni mernék, a hat napi alkotásért és ki tudja mennyi túlórázásért sem kapott ennyit.

A szépészeti szalonokban hajviseletet kreálnak, alkotnok; a szabó hosszú, vagy rövid szoknyát kreál, attól függően, hogy párosr vagy páratlan-e az esztendő.

Én egy sámlit csináltam a barátomnak, hogy az asszony a konyhában elérhesse a tudomisén- mit és mert az orvosom ajánlotta, hogy ne hagyjam abba a fizikai munkát, hanem keveset és könnyen dolgozzak. így barátaimat ellátom sámlikkal, ha kell nekik, ha nem. Kevés fürészelésbe és gvalulásba kerül a dolog. “A kocsiban van a sámli — mondtam — amit nektek alkottam.” Azért is! Én is alkotok, sámlikat.

REKDőRTERROR PARAGUAYBAN

Paraguayban május 14-én kezdődtek az állam 150 éves fennállásának függetlenségi ünnepségei. Ez a latin-amerikai ország ugyanis másfél évszázaddal ezelőtt szabadult fel a spanyol gyarmati uralom alól. Az ünnepség harmadik napján a rendőrség durván megtámadta a diákok gyűlését, akik tiltakoztak Alfredo Stroessner tábornok diktatúrája ellen. A rendőrség egységei botokkal támadtak a tömegre és gépfegyverekkel és pisztolyokkal lövöldöztek rájuk. Számos sebesülés történt. Hivatalos jelentés szerint 60 diákot tartóztattak le.

A diákokkal együtt nők is tüntettek a fasiszta diktatúra ellen, őket ugyanolyan durván bántalmazták a rendőrök, mint a férfiakat. Sok tüntető menekült be a templomokba, mert csak igy tudta elkerülni a bántalmazást.

Az egyetemi hallgatók és a középiskolai diákok sztrájkba léptek. A kormány a legteljesebb diktatúrát gyakorolja a lakossággal szemben és minden szabadságjogot eltöröltek Stroessner diktátor uralomra jutása óta. Ebben az országban 1940 óta úgyszólván megszakitatlanul, diktátorok vannak hatalmon és ugyanannyi ideje, hogy az ország ostromállapotban él. De nincs tudomásunk arról, hogy kormányunk valamilyen megtorló intézkedést foganatosított volna a zsarnokok ellen. A La Manana cimii újság most ismertette Kennedy elnök üzenetét amelyben gratulál Paraguay népének és, jókívánságait fejezi ki Stroessner diktátornak.

FELFEDEZTÉK a világ első “emeletes tavát”. Az örmény SZSZK egyik 2,000 méteres fennsíkján terül el az 1,400 négyzetkilométer felületű Szevan-tó. A hidrogeológusok most felfedezték, hogy a tó medre alatt mintegy 50 méterrel 500 négyzetkilométernyi föld alatti tó terül el.