Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-25 / 21. szám
Thursday, May 25, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZA sz értékpapírok szerepe A SZOCIALISTA ÉS KAPITALISTA ORSZÁGOKBAN Szerkesztőségünk felkérte Eörsi Béla gazdasági szakértő külmunkatársunkat, hogy az alábbi levélben feltett igen érdekes kérdésekre adja meg a feleletet. Eörsi válaszát közvetlenül a levél után közöljük. Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék egy kis felvilágosítást kapni a kommunista, szocialista országok pénzügyi rendszeréről, az ingatlanok tulajdonjogáról. Nem tudom ugyanis megérteni miként egyeztethető össze a telekvásárlás, az állami kötvények kibocsátása, a bankbetétek ezzel az államformával? Hiszen ezek alapkövei a kapitalizmusnak. Az állami kötvények és bankbetétek kamatja után lehet a mások munkájának gyümölcsét élvezni. Ha ez megvan, akkor nemsokára jöhet a privát vagyonim alapított kapitalizmus. Lehet azokat örökösre hagyni ? Milyen az örökösödési törvény? Ez a fő kérdés. Nem lehet még a szocialista országoknak sem megteremteni az élősdiek nélküli államot, nincsen ebből kiút? Ez részemre érthetetlen. Persze, aki jobbat nem tud ajánlani, az a meglévőt ne kritizálja. Tehát én az alábbiakban próbálom megmutatni, hogyan lehetne ezt sokkal jobban megszervezni, úgyhogy az ország pénze sohasem értéktelenedne el és élősdiek sem lennének, akik leszedik a tejfelt. Előrebocsátom azonban , hogy ilyen, vagy ehhez hasonló nem jön létre, amig a bankárok, a trösztök, a biztositó társulatok és a pénzeszsákok parancsolnak a politikusoknak — kicsinek, nagynak egyaránt. Már pedig az ő uralmuk igen szilárdan áll a ma még kapitalista országokban. Félek, hogy a telkek vásárlása, az állami kötvények, bankbetétek még a kommunista országokat is visszavihetik a kapitalizmusba. Az említett terv szerinti országban nem lennének értékpapírok, adósságmentes lenne az ország. A mi hazánk a U. S. több mint 8 billió dollárt fizet ki évente, mint kamatot, ami nem javít az ország helyzetén és ez is fogja tönkre tenni. Csak gondoljuk el, mennyit fizet az állam a bankároknak évente a nép zsebéből semmiért, vagyis semmi jóért. Ha egy ország termelőképes, nyersanyaga és rendes, megértő népe van, úgy annak az országnak nincs szüksége kölcsönre. Igaz, nem volt mindig igy, de ma igy van. Ami a polgároké, az bizonyos mértékben az államé is. Anglia és más országok is korlátozzák, hogy egy polgár mennyi pénzt vihet magával külföldre, s értsük meg jól, itt a polgár saját pénzéről van szó. A mi kormányunk is megtiltja, hogy a social security járulékot pl. Magyarországon tartózkodó egyénnek küld jék, pedig hát ezért megfizetett a munkás a saját keresetéből. Legyen csak a polgároké a temetkezőhely, ami lehetővé teszi, hogy pl. házaspárokat egymás mellé temethessenek. De még az ilyen papírnak is megszabott ára legyen, hogy ne le- / hessen rajta nyerészkedni. Nincs szükség értékpapírra, tőzsdére. Két módja van annak, hogy egy ország a háztartási költségeit előteremtse: kölcsön utján, ami a bankárok módszere, vagy az állami pénznyomda utján. Ezt a bankárok “printing press money” néven emlegetik, s elhitetik a néppel, hogy ez nem jó. Lássuk csak, hogy melyik a jó és melyik a rossz? Melyiknek mi adja meg az értékét? Az állam vagyona termelő képessége, és hogy arra adót vethet ki és azt be is szedheti, s semmi más. Ez a garancia mindkettő mögött egyformán száz százalékos. Ha az állam kiad 100 millió dollár ára kötvényt 3 százalékos kamatra, egy évi lejáratra, akkor 103 millió dolláros adósságot csinált és ennyit kell beszednie adókból az év folyamán, hogy az év végén a kötvényeket kivonhassa a forgalomból. Ha az állam a kötvények helyett 100 millió dollár papírpénzt adott volna ki és a pénzen éppen úgy rajta volna az egy évi lejárat, az államnak csak 100 millió dollárt kellene bevennie adókból az év folyamán az előző 103 millió dollárral szemben és ezáltal a népen kevesebb volna a teher, s a pénz is jobb volna. A törvényhozás éppen ugv korlátozhatná a pénzmennyiség kiadását, mint ahogy most korlátozza a kötvényeket. A “printing press money” hangoztatásával azt a benyomást keltik, mintha nem tartanák megbízhatónak a törvényhozást, vagy a “Secretary of Treasury” hivatalát, vagy pedig azt a jogot követelnék maguknak, hogy ők legyenek az ország pénzügyi berendezésének az őrei. S ezért akarnak 8 billió dollárt bezsebelni. A hiba csak valahol itt lehet. A pénz kivonása a forgalomból sem okozna nehézséget. Az állami hivatalok, a posta, az adószedők, az “Internal Revenue” hivatal, a hadsereg, a tengerészet pénztárnokai kicserélhetnék azt uj pénzzel, vagyis későbbi lejáratú bankjegyekkel és az országnak nem kellene 8 billió dollárt fizetni a pénzeszsákoknak, a bankároknak csak azért, hogy az országot adósságba vigyék; mert az ő rendszerük csak azt eredményezi. Kérdem tehát, nincs-e igazam, amikor azt mondom, hogy a mostani kötvényrendszer rossz, s a “printing press money” jobb volna? Jobb pénz, kevesebb adó, több forgalmi pénz és több munka. Berta Gyula AZ INGATLAN TULAJDONJOG A szocialista országokban, mint pl. a Szovjetunióban, a föld a nép tulajdona; semmiféle telket, vagy földet vásárolni, vagy eladni nem lehet. Bérelni viszont igen kis bérleti díjazás mellett lehet. Köztudomású, hogy a szovjet ember is nagyon szereti a szabad levegőt, s amikor csak teheti, kimegy a parkba, a szabadba. A nép tömegei földműves származásúak és szeretnek kapával, ásóval bíbelődni. Az országutak mentén lévő üres telkeket, földeket majdnem ingyen lehet kibérelni azzal a feltétellel, hogy azt a bérlő befásítia. kertesiti, vagy házat épit rajta. Ezeket a vidéki házakat “dacha” néven (nyári lakóház) emlegetik, melyet a munkásember családjával és barátaival, szabadnapján vagy szabadsága alatt lassan felépít magának. Ez az ő tulajdona. A szocialista országok nincsenek a magántulajdon ellen, csak akkor, ha azt kizsákmányolásra használják. Ezek a házak örökölhetők és a városi ember a Szovjetunióban büszke arra, ha van egy “dachá”-jaj s ha nincs, úgy reméli, hogy rövidesen neki is lesz. Az ingatlan eladásából azonban nem lehet üzletet csinálni, mert azt az állam közvetíti. Magyarországon még nem alakult ki a helyzet olyan mértékben, mint a Szovjetunióban. Ott van még magántulajdon kiskereskedés, vagy parasztbirtok formájában. De ott is van állami közvetítő hivatal és pl. Budapesten 1958-ban 6,662 adásvételi szerződést közvetített a fővárosi ingatlanközvetítő vállalat. Amig a szocializmust építő országokban fennáll a pénzrendszer, mint értékcsere eszköz, addig a velejáró törvényszerűségeket is be kell tartani, u. m. a betétekért fizetett kamatot. Senki sem válik “élősdivé” abból, amit megtakarított pénze használatáért az államtól kamatként kap. Még az sem teszi “élősdivé” a munkásokat, hogy a pénzüknek s munkaerejüknek gyümölcseként számos ingyenes (egészségügyi ellátás, iskoláztatás) és előnyös (olcsó lakás, üdültetés, kulturális élvezetek, stb.) juttatást kapnak az államtól. Ez Ízelítőül szolgál arra, hogy ha majd a kommunista államban megszűnik a pénzrendszer, a nép mindenben szükséglete szerint ingyen fog részesülni. AZ ÁLLAMI KÖTVÉNYEK KIBOCSÁTÁSA A levél írója ellenzi az Egyesült Államok állam- kötvényeinek kamatterhét. Itt talán bővebb felvilágosításra van szükség. Roosevelt idején a háború finanszírozása nem pénznyomás utján történt, hanem államkötvények kibocsátásával. Ugyanis a pénz kibocsátásnak vannak bizonyos törvényes határai; bizonyos mennyiségű aranyfedezetre van szükség, vagy más formában (állami kötvények) kell a pénzt biztositani. A háború alatt nem gyártottunk elég fogyasztási cikket, mint pl. autót, frigidairet; nem épültek házak sem. A lakosság kezében tehát a pénz összegyűlt. Ezt hadikölcsönkötvényekbe fektették, igy a papírpénz egy része kikerült a forgalomból és nem állt be infláció. Az államkötvényeknek más szerepük is van. A szövetségi kormány csak négyszer évente kap kézhez nagy összeget; a jövedelmi és fogyasztási adók csak pár hónappal később kerülnek az állam- pénztárba. De a kiadás állandóan jelen van, igy gyakran rövidlejáratu kölcsönre van szükség, melynek egyik módja az államkötvények kibocsátása. Mondjuk, hogy Nagy Britanniának, vagy a dé’-ameHkai országoknak félbillió dollár kölcsönt adunk. Ezt azonban nem vehetjük ki a napi kiadásokra szánt összegekből, vagy a tartalékból. vn~, ót»1 külföldi tőkés dollárban akarja elhelyezni felesleges pénzét, ebben az esetben aa államkötvény a kölcsön foi-mája. Nem lehet figyelmen kivtil hagyni azt a tényt, hogy a kapitalista rendszerben a nagy bankárok, pénzérdekeltségek az irányadók, tehát az ország óriási kiadásai, a sokbilliós államkölcsön és az élte fizetett évi 9 billió dollárra rugó kamat ezeknek az érdekeltségeknek egyik fő jövedelmi forrása, a sokmillió adófizető terhére. Mi a helyzet ezzel szemben a szocialista államokban? A legtöbb takarékos embernek van bankbetétje. Magyarországon pl. főleg mosógépre, biciklire, motorkerékpái'ra, frigidaire-re gyűjtik az embei'ek megtakarított pénzüket. Addig azonban a szocialista állam használja a pénzt, még pedig a tei'melőszövetkezetekben szükséges beruházásokra, lakóházak építésére, azok részére, akik zsúfolt lakásokban laknak. A bankbetéteket tehát a nép részére és nem kizsákmányolásra használják. E. B. Minden szentnek maga felé hajlik a keze Tisztelt Szerkesztőség! Ritkán láthattuk a fenti szólásmondásnak jobb bizonyítékát, mint abban a bírói Ítéletben, amit nemrégen Miamiban hoztak. Az itteni Kossuth Klub, az épülő református egyházközséggel együtt annak idején pénzzavaidxan szenvedett s kénytelen volt az angol egyházhoz folyamodni kölcsön- ért. Évek elmúltával a kölcsönt adó egyház, azon a címen, hogy a kölcsöntörlesztés elmaradt, bix*ó- ságilag igényt tartott a magyar templomra. A magyar egyház természetesen ellenkeresettel fordult a bírósághoz és szerencséjére a bíróság az ő javára döntött. Felfigyeltek erre a szokatlan eseményre azok is, akiket a közügyek általában érdekelnek és általános helyesléssel fogadták a régen húzódó ügy ilyetén való elintézését. Nekünk, magyaroknak sem lehet közömbös ez az ügy, s igazságérzetünket nem tompíthatja el az a tény sem, hogy ezek az emberek a boldogulás útját járó magyar népünket akarják állandóan “felszabaditani”, vagy beálltak a kubai “felszabadítók” táborába. Keserű érzést váltott volna ki a gondolkodó magyarságból, ha az ügy másképpen végződik. Érthető, hogy a magyar ref. egyház örömünnepet ült a veszély elmúltával, s habár a vesztes fél nem; is tart gyászistentiszteletet, de azért csalódás vett rajtuk erőt. Ebből is láthatjuk, miként néz egymással farkasszemet az istenség fogalma és a földi javak. Vass K.----------------------------------------------------------------------i Nehéz munkát kapi Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm lapom megújítását. Ezt az utolsó keresetemből teszem, mert sajnos a bányát, ahol dolgoztam eddig, lezárták. Azért tették ezt, mert nem tudtak belőle elég nagy hasznot harácsolni, a szén már alacsony volt. Az amerikai bánya- tulajdonos szélnek engedte az embereket. Sajnos ez a helyzet más helyeken is; nagyon nehéz mun- )■"'* 'm’-'-ni még a fiatalnak is, nemhogy olyannak, mint én, aki már a 60-at is betöltötte. Nekem már kijutott a nehéz munkából; itt 32 éve dolgozom, az óhazában is dolgoztam tiz évet, de sajnos nyugdijat még nem kapok, mert nem vagyok 62 éves. Pedig a 75 dollái'ból nem igen lehet megélni, ha felesége is van az embernek, s nincs megtakaidtott pénzecskéje. Valamikor volt ezen a telepen három bánya is, most már azonban egy sincs. Még tüzelőt is nehéz lesz szerezni. Sajnos a nép sohasem tanulja meg, hogy milyen kormányt kellene beválasztania, amely munkához juttatná az embei’eket. A lapot nagyon szeretem, s kívánok minden jót a szerkesztőknek, akik" fái'adoznak. Bodor A., Kanada Gagarin üzenete Manolisz Glezoszhoz Az Avgi cimü lap közli azt az üzenetet, amelyet Gagarin küldött Manolisz Glezosznak válaszul az Űrrepülés alkalmából hozzáintézett üdvözletre. Gagarin üzenete a többi között igy hangzik: Egész szivemből köszönöm a szovjet néphez intézett meleg szavait. A legmelegebb üdvözletemet küldöm önnek » hííi-átainak, a népük boldogulásáért vívott küzdelem megingathatatlan harcosainak. Mielőbbi-sza- bauuiasc kívánok önnek. Remélem, hogy személyesen is beszélgethetünk majd.
