Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-25 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May. 25, 1%1 8 Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett néze- tek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez Kibújt a szög a zsákból Tisztelt Szerkesztőség! Most markukba nevethetnek azok, akik nem szivesen hallgatták Kennedy elnöknek mindjárt beiktatása után tett kijelentését, hogy Allen Dullest, a CIA fejét, nem szándékozik mással felcserélni. Régen tudjuk, hogy sem Dulles, sem a CIA nem szolgálja Amerika népét, hanem egy érdekcsoportot, melynek több milliós befektetései vannak külföldi országokban. Az utóbbi pár hét eseményei nemcsak Kennedy elnökre, nemcsak a demokrata pártra, hanem az összes nyugati hatalmakra lesújtó csapást mértek. A legutóbbi elnökválasztáson megfigyelhettük, hogy Kennedy milyen szép csokorba szedte össze programját, amely megelégedéssel töltötte el a szavazó polgárokat, pedig a bokréta közepén ott rejtőzött a nadragulya is, amely mérgével megöli a körülötte lévő virágokat. Azokat a programpontokat, melyekre nemcsak a nagyfejii demokraták, hanem az egyszerű szavazók is büszkék voltak, most beszennyezte, megmérgezte. Nemcsak a demokraták, nemcsak Amerika becsületes népe, nemcsak szövetségeseink veszítették el bizalmukat, hanem az egész világ népe is, mert kormányunk, amely mindig a béke zászlaját fitogtatja, most más ország belügveibe avatkozott, hogy bizonyos érdekcsoportok szolgájává tegye. Hiszen nyiit titok volt, hogy Eisenhower idején már katonai gyakorlatokat végeztek Floridában a Kubából ideszökött gentry-gyerekek abból a célból, hogy amikor teljesen felkészültek, majd amerikai fegyverekkel, amerikai jármüvekkel, repülőgépekkel visszafoglalják Kubát. Ámde baj történt, a CIA szakértelem hiján rosszul szervezte meg az ellenforradalmárokat, korai inváziót rendelt el, amely összeesett, még mielőtt valamit végzett volna. Dulles kiadta a parancsot, megfuj- ta a riadót. Kennedy elnököt figyelmeztették tanácsadói, hogy Dullesék információi hamisak és szövetségeseink kémjeinek jelentése ellentétben áll a Dul- lesékével, Kennedy hajthatatlan maradt és igy történt a nagy baj. Az újságírók előtt minden szégyenkezés nélkül, minden lelkiismeretfurdalás nélkül magára vállalta az ügyet. Annak ellenére, hogy bebizonyosodott a baloldali sajtó régebbi figyelmeztetése azzal kapcsolatban, hogy mi készül, Kennedy még mindig és mindenben a kommunisták-1 okozza. Most meg a külföldi sajtó is azt zengi Amerika fülébe, hogy Korea, Vietnam, Laosz és még Guatemala is a U. S. áldozata, de az elnök mégis minden bajt a kommunistákra akar fogni. Beszédében azt mondta, hogy fütyül azoknak a figyelmeztetésére, akik Budapest utcáit bevérezték. ő azonban régen tudja, hogy Laoszban is, mint másutt, John Foster Dulles, a méregkeverő, szervezte meg a puccsot, hogy a semleges kormányt leverjék és ez 307 millió dollárjába került Amerikának. De erről hallgat a mi elnökünk. Most azután azon jajgat, hogy a laoszi forradalmárokat a Szovjetunió háborús kellékekkel, fegyverekkel, repülőgépekkel, helikopterekkel látja el; az angol futó diplomaták pedig lejárják a lábukat, hogy valamiképpen rábírták Kruscsevet a béke megteremtésére. A magyar származású amerikaiak azok, akik igazán tudják, hogy azok a fegyverek, amelyeket az osztrák-magyar határon vöröskeresztes autókon csempésztek át az ellenforradalmárok, Amerikában készültek. S a Radio Free Europe szolgáltatta az ugrasztást, éppen úgy, ahogy Kubával tették. Az sem titok ma már, hogy a balra billenő kis Guatemalát a mi véresszagu dollárjaink változtatták át kezes báránnyá. És Svnghman Rhee-t ki pénzelte? Nem mi teremtettük meg neki a “demokráciát” a mi demokráciánk képére? S most, ez a jólelkü úriember, akinek a kezéhez sok-sok koreai polgár vére tapad, Hawaii-ban szórakozik. A törökországi belíigvekbe is belevertük az orrunkat és ott is olyan nagyszerű demokráciát szerveztünk a jobb sorsra érdemes törökök számára, hogy még most is sírnak tőle. Éppen most Ítéltek halálra az általunk odatolt elnököt, aki a Marshall-terv dollárjaival terroruralmat teremtett, hogy hűségesebben szolgálhassa Wall Street- et. .. Az újságírók, a rádió- és TV-kommentátorok kórusban kiáltják most, hogy reputációnk most alacsonyabbra süllyedt, mint amikor Nixont Dél- Amerikában tojással dobálták. Keresik a kiutat ebből a zűrzavarból. Azt sóhajtja mindenki, hogy miként lehetne a hibát kijavítani, még mielőtt a helyzet elmérgesedik. Csak elnökünk marad közömbös a saját hibáival szemben. Pedig a kiút egyszerű, csakhogy annak megértéséhez nem ,a dollármilliók által felkorbácsolt érzékek adják meg a kulcsot, hanem a humánus erkölcs. Az amerikai tőke, amit a külföldön a mi uraink befektettek, régen megszázszorozódott. Elég sok könny, vér- és életáldozat tapad ezekhez a dollárokhoz. Adják vissza ezeket a földeket, stb. tulajdonosaiknak, mint ahogy a tampicoi olajmezőkkel és olajfinomítókkal történt. Nem fognak a mi szegény milliomosaink éhezni akkor sem... Azzal hencegünk a világ előtt, hogy a mi életstandardunk a legmagasabb a világon. Mégis gyár mati sorsban tartják Wall Street urai más országok munkásait, akik 30—40 centért dolgoznak naponta, mint a szegény páriák. Ne csodálkozzunk tehát, hogy ha megunva sorsukat, elkergetik urainkat, saját uraikkal együtt. A Bismarck-érában a német junkerek által elfogadott mottót, hogy “Deutschland, Deutschland über alles” a mi uraink magukévá tették, de ha nem figyelnek az intő szóra és nem vetik ki magukból ezt a gondolatot, akkor bajokat okoznak önmaguknak. A mi alkotmányunkban van egy gyönyörű mondat: “All men are created equal.” Gyönyörűen hangzik ez ugyebár, de még szebb volna, ha a gyakorlatba is átvinnénk. Ne vegyük rossznéven, hogy ha más nemzetek fiai is megértik ezt a mondatot és át akarják azt vinni a gyakorlatba, mert ez az igazság kifejezője. Minarik K. “Állítsa harcba társait” Tisztelt Szerkesztőség! A május 4-iki lapszámban olvastam “Figyelő” aláírással egy cikket. Tanulmányozza ez az ’56 utáni disszidens folyamatot, amely mint valami szükséges rossz következett be, bár a magyar fejlődésnek abban az időben visszaesést jelentett. Mint történelmi valóság, ha késve is bontakozik ki, az önvallomás hasznára válhat az általános felvilágosultságnak. Ezek a fiatal testvéreink felismerték élettapasztalataik során a szociális tanok igazságát és a “szabad világ” valótlanságon alapuló propaganda meséit. Szükséges ez bíráló képességük kialakulásához, mert csak igy lesznek képesek hirdetni a valóságot. Tényleg úgy van, hogy amikor a demokrata kirohan a négerek ellen, bebizonyítja, hogy mindenütt vannak gyűlöletet terjesztő ügynökök, akik a háborúkat, a népek megsemmisítésének ügyét szolgálják. A dolgozóknak fel kell ezekre figyelniük. Szeretettel üdvözlöm a “Figyelőt”, s kívánom, hogy ha már a sors idehozta a “szabad” világba, állítsa harcba társait, akik még ingadoznak, bátorítsa fel őket, hogy a létért harcolva dolgozni kell, mert a gyáváknak nincs hazája sem a “szabad” világban, sem máshol. Egységesen kell küzdeni, hogy megvalósíthassuk a világbékét, a dolgozók szabadságát minden szinü, fajú és nyelvű embertársunk részére. Itt Amerikában segítsük elnyomott néger testvéreinket, hogy fehér testvéreikkel együtt megszerezzék az alkotmányban biztosított jogokat. Kozma Dénes, kanadai farmer GERÉB MUNKÁSTÁRS NYILATKOZATA Tisztelt Szerkesztőség! Nem tagadom, kellemes meglepetést hozott számomra az A. N. (South Bend, Ind.) olvasónk húsz dollárral megerősített azon ajánlata, hogy a Magyar Szó olvasói küldjenek engem hat heti óhazai túrára, ügy a laphoz küldött, valamint a hozzám érkezett nagyszámú levél azt mutatja, hogy A. N. ajánlata valóban erős visszhangra talált, AMIT LAPUNK ÜGYVEZETŐ BIZOTTSÁGA IS HAMAROSAN INDORSZÁLT, miért is elhatároztam, hogy junius hó végefelé pár heti tartózkodásra Magyarországra utazom. Ez a támogatás nem csupán anyagi, HANEM EGYBEN ERKÖLCSI IS, mert mutatja, hogy az olvasók nagy tábora, a külmunkatárs kollégák és maga az ügyvezető Bizottság is érdemesnek tart arra, hogy mint küldöttjük, látogassam meg szülőhazánkat, AMIÉRT EZÚTON MONDOK HÁLÁS KÖSZÖNETÉT MINDAZOKNAK, AKIK EZT A SZÉP KITÜNTETÉST LEHETŐVÉ TETTÉK. Közben azonban magyarországi rokonaim és barátaim is csatlakoztak az immár egész “mozgalommá” nőtt hazai látogatásomhoz, ami lehetővé teszi, hogy a nagyon értékelt erkölcsi támogatás mellett AZ ANYAGI SEGÍTSÉGRE NEM IGEN LESZ SZÜKSÉGEM. Azért arra kérem az Ügyvezető Bizottságot, hogy az utazásomra beérkezett összegeket kezelje külön alapon, mert jóleső érzés lesz az a tudat, hogy ha kell, lesz mire támaszkodnom. Visszatértem után a fel nem használt összeget a Geréb József Lapfenntartó Alaphoz kívánom csatolni, amibe, remélem az adakozók is beleegyeznek, Az olvasók ily spontánszerü kívánságára joggal hivatkozhatom, hogy a tervezett látogatás alatt az amerikai haladó szellemű magyarság “barátsági” követe leszek és mint ilyen, szeretném ott is felvetni A MAGYAR-AMERIKAI KÖLCSÖNÖS BARÁTSÁGOT SZORGALMAZÓ TÁRSULATOK MEGALAKÍTÁSÁNAK ESZMÉJÉT, amire bizony igen nagy szükség van. Ha a kölcsönös baráti viszony fejlesztésével a béke útját egyengetve, bármily parányi eredményt is érnék el, akkor utamnak gyakorlati értéke is lenne és hazajövet nem egyszerű turista útról, hanem a “béke-misszióról” számolhatnék be. GERÉB JÓZSEF Tisztelt Szerkesztőség! Éppen most hozta a postás az újságot s látom, hogy Geréb munkástárs megy az óhazába. Így hát én is küldök 10 dollárt, vagyis én is hozzá akarok járulni az útiköltségéhez és kivánok neki szerencsés utazást. Sákovics Zs. Tisztelt Szerkesztőség! , Én is hozzá akarok járulni Geréb utazásához, s kivánok neki szerencsés utat, jó egészséget. A. Gross Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök egy kis segitséget a Geréb munkástárs utazásához, s kivánom, kellemes útja legyen. Jó egészségben jöjjön vissza mindannyiunk örömére. Nagy baj, hogy nincs sok olyan önzetlen ember, mint ő és ezért meg kell őt becsülni. Gizella S. Deák o Tisztelt Szerkesztőség! Ttt küldök a mi szeretett lapunk fenntartásához 10 dollárt. Már én is 78 éves vagyok és lakótársam is elmúlt 70, hát igy nem tudom, hogy meddig. De amíg lehet, s amig szerény jövedelmemből telik, hozzájárulok a lap fenntartásához, ami megérdemli a támogatást. Bár csak minden munkásember olvasná ás tanulna belőle. Mrs. Rosa Tóth • Tisztelt Szerkesztőség! Mivel én is szeretném, hogy Geréb József Magyarországra menjen, hozzájárulok 5 dollárral. Habár nem sok, de ha minden olvasó legalább ennyivel járulna hozzá, hát nagyon szép lenne. Geréb munkástársnak pedig szerencsés utat kivánok és jó mulatást Magyarországon. Vigh L., Kanada
