Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-25 / 21. szám

AMF.RIKAT MAGYAR SZÓ Thursday, May 25, 1961* Munkásmozgalom iíiÜíiiíiTi¥rn»« ■ ■ ■ ■ r» ■ i n ■ ■■■ ni ■■■ ■■■¥■!■■ ■ ■■ínnTroTriTiiinnTrini rn i »iimrini¥n Ellenzik az auiomációt Los Angelesben a tengei-észeti gépészek (ma­rine engineers) 84-ik országos összejövetelüket tartották, amelyen 11,000 tag képviseletében 40 delegáció vett részt. A jövő hónapban sorrake- rülő munkaszerződési tárgyalásokra benyújtott határozati javaslatokat tárgyalták meg. Többek között elhatározták, hogy egységesen ellenezni fogják a tengeri hajók automatizálását. A tár­gyalásokat vezető országos bizottságban hét más tengerészeti szakszervezet is résztvesz és ezek állítólag támogatni fogják a fenti követelést. Terveket fektettek le arra is, hogy törvény- hozáson keresztül (lobbying) és a hajótulajdono­sokkal való egyezménykötésekkel igyekezzenek a partmenti hajózást visszaállítani, amely az utób­bi időben a vasúti és teherautó versengés követ­keztében nagyon leromlott. Az automáció, a tökéletesebb teljesítményű gépek minden iparban terjednek és egyre több munkáskezet tesznek szükségtelenné. A szak- szervezetek a munkások védelmére, megélheté­sük biztosítására keresnek megoldást. Kétséges azonban, hogy ezt elérhetik a technika fejlődésé­nek meggátlásával. A történelem az ellenkezőjét bizonyítja. Az uj helyzet az eddiginél sokkal mé­lyebbre nyúló változások bevezetését teszi szük­ségessé. Uj helyzetnek megfelelő követelések Bár a húsfeldolgozó munkások munkaszerződé­se csak szeptemberben jár le, szakszervezetük, a United Packinghouse Workers of America, ter­vet dolgozott ki arra, hogy a terjedő automáció- val szemben hogyan védje meg tagjai érdekeit s életlehetőségeit az iparban. Ralph Helstein, a szakszervezet elnöke, a Chicagóban gyülésező 200 tagú bét'rendező bizottság előtt ismertette, a nyá-. ron esedékes munkaszerződési tárgyalásokon meg tárgyalásra kerülő követeléseket. A Packinghouse Union két évvel ezelőtt a But­cher Workmen Unióval és az Armour Co. válla­lattal együtt bizottságot alakított azoknak a problémáknak tanulmányozására, amelyeket az iparban az automáció és az ipartelepek lezárása s más vidékre való költöztetése felvetett. Az Ar­mour cég ajánlatára egy 500,000 dolláros alapot létesítettek az állásukból fenti okok miatt kiesett munkások átképzésére és megsegítésére. Az uj munkaszerződésben a szakszervezet oly szakaszt akar beiktatni, melyben a húsfeldolgo­zó vállalatok megígérik, hogy a szerződés tarta­ma alatt (két év) nem szüntetnék be üzemeket. Továbbá biztosítékot nyújtanak árra, hogy alkal­mazottaik technikai okokból kifolyólag nem vesz­tik el állásukat. Ez nem vonatkozik az idény munkaszünetelésre, hanem csak az állandó elbo­csátására. A vállalatok vállalják a felelősséget, hogy alkalmazottaikat más munkával fogják el­látni, ha bizonyos munkakört gépesítenek. Egyik legfontosabb megoldásnak Mr. Helstein a lerövidített munkaidőt ajánlja, részben a rö- videbb munkahét, részben a fizetett “ipari sza­badság” (industrial sabbatical) bevezetésével. Az utóbbi minden 5-ik évben 13 hétig- tartana. Másik követelés a túlórázás betiltása mindaddig, amig az üzem munkásai között munkanélküliek vannak és hogy a rangidősség (seniority) jogo­kat ne üzemenként, hanem az egész vállalatra ki­terjedően alkalmazzák. A munkadók fizessék az elbocsátott munkásaik költözködési költségeit és a megélhetésük költ­ségeihez is járuljanak hozzá, amig az uj helyen keresethez jutnak. A TŰZOLTÓK szenvedik a legmagasabb ará­nyú ipari haláleseteket, a statisztikai adatok sze­rint. Ez minden évben magasabbra emelkedik. Ar ipari téren történő átlagos halálesetekhez vi­szonyítva a tűzoltóké háromszor oly magas. 1960- ban minden 100,000-ből 68-an haltak meg köte­lességük teliesifése közben, mig az előző évben 66-an. A tudomány fejlődése szaporítja a kocká­zatokat. 1955 óta 45 tűzesetnél rádióaktiv anya­gok szabadultak ki, veszélyeztetve a tűzoltók munkáját. Jelenleg kb. 6,700 ipari telepen hasz- r.áihak rádióaktiv anyagot. fóunkásvezetőkef iartózfaifak le Irakban Az Iraki Köztársaság kormánya letartóztatta Ali Sukert, az Iraki Szakszervezetek Általános Szövetségének elnökét és más munkásvezetőket, akik a május elsejei felvonulást szervezték Bag­dadban. Úgy Irakban, mint a külföldön érthetet­lennek tekintik az iraki kormány eljárását, mi­után Ali Suker egyike volt azoknak a vezetők­nek, akik Irak szabadságának és függetlenségé­nek harcában elől jártak és elismerést szereztek. Azóta is a béke és demokrácia fáradhatatlan har­cosa. Külföldi szakszervezetek felhívással fordultak az iraki kormányhoz Suker és társai kiszabadítá­sáért. Vissza a régi unióba Binghamton, N. Y.-ban, a Fairbanks Valve Co. munkásai elhatározták, hogy visszatérnek a Unit­ed Electrical & Machine Workers Union-hoz, mely eredetileg megszervezte őket. Öt évvel ezelőtt az Inti. Association of Machinist, az AFL-CIO-hoz tartozó szervezet, különböző Ígéretekkel rábeszél­te őket, hogy hagyják el a független UE-t és csatlakozzanak hozzá. A Fairbanks munkások úgy találták, hogy az IÁM nem képviselte érdekeiket kellően, ezért a legutóbbi választáson a cég ösz- szes munkásai kb. 200-an, a UE mellett szavaztak. Az IÁM egy szavazatot sem kapott. A UE szakszervezetet állítólagos baloldalisága miatt távoltartották az AFL-CIO-ból és rivális szervezetek, köztük az IÁM is, aknamunkát foly­tattak tagjai között. Különböze gyárakban sike­rült az UE-t eltávolítani. Az évek során azonban a munkások rájöttek, hogy a UE becsületesebben és odaadóbban harcol érdekükért és számos üzem ben az NLRB ellenőrzése mellett szavazást ren­deztek és megváltoztatták hovatartozásukat. A Fairbanks Valve Co. előtt a Mica Insulator Co. munkásai Schenectady, N. Y.-ban, az Elmira Con­solidated Brickyard és a General Electric öntő- műhelyének munkásai Elmyraban visszatértek az UE-hez. A példán okulva, New York államban több más üzem munkásai fordultak az UE-hez segítségért, hogy megszabaduljanak a semmitte­vő, magasfizetésü szakszervezeti bürokratáktól. Tisztább a levegő az üzemben A szakszervezet segítsége tette lehetővé, hogy egy munkás megkapja a balesetbiztositást, azon­kívül hozzájárult ahhoz, hogy az üzemben egész­ségesebb légkörben dolgozzanak a munkások. Greenfield, Mass.-ben, a Cogsdill Twist Drill Co. egy munkása a műhelyben uralkodó olajfüst- töl szem- és borzavartól szenvedett. Abba kellett hagynia a munkát. Amikor visszament dolgozni, bajai kiújultak és megint képtelen volt dolgoz­ni. A vállalat azonban nem volt hajlandó további kompenzációt fizetni neki. A szakszervezet az Állami Ipari Baleset Bizott­sághoz vitte az ügyet, amely a vizsgálat során megállapította, hogy az üzem levegője több olaj- szemcsét tartalmaz, mint amennyit a törvény megenged. A beteg munkás megkapta a gyógykezelés költ­ségeit, a vesztett időért a kárpótlást, más mun­kabeosztást, a műhely pedig jobb szellőztető ké­szüléket és más felszerelést, ami a többi munkás előnyére biztosította a tisztább levegőt a munka­helyen. A megalkuvás nm segít Az Acme Lees Division munkásainak esete Munde, Ind.-ban azt bizonyítja, hogy a profit­éhes munkáltatókat nem elégíti ki a szakszerve­zetek néha megnyilvánuló megalkuvása és enged­ménye. A nagyobb haszon érdekében cserben hagyják áldozatkész munkásaikat. 1958-ban az UAW-hoz tartozó munkások, lokál­vezetőik rábeszélésére órabérlevágást és a mun­kamódszerek gyorsítását fogadták el, hogy az Acme cég “versenyképes” maradhasson. Annak ellenére, hogy Indiana államban a “right-to- work” törvény is “elősegíti a jobb üzleti légkört”, a vállalat mégis lezárta 43 éve fennálló üzemét és Cullman, Alabamába helyezte át, ahol az órabér 75 cent és $1.15 között van. Miután két évig Muncie-ban a munkások jóvoltából extra profitot sajtolt ki belőlük, a vállalat most Alabamában kí­sérletezik az ottani amugyis alacsony munkabé­rek levágásával. VALAKI HAZUDIK A szenátus Tröszt- és Monopólium-ellenes al­bizottság, Kefauver szenátor vezetése mellett, a General Electric főtisztviselőit hallgatta ki, akik kategorikusan kijelentették, hogy semmit sem tudnak arról az árdrágítás! összeesküvésről, mely miatt a bíróság a GE és más villamossági beren­dezéseket készítő vállalatok egyes vezetőit nem­régen megbüntette. Egyes tanuk, a GE alanta­sabb beosztottjai, viszont azt vallották, hogy ők ezeknek a főtisztviselőknek tudtával és beleegye­zésével, sőt egyenes utasítására bocsátkoztak tár­gyalásokba más vállalatok vezetőivel, hogy meg­állapodjanak a gyártmányaik eladási árában és megosszák egymás között a kormánytól és más hatóságoktól várható megrendeléseket. Ezzel megsértették a “szabad versengés” elvét, amely a kapitalista “szabad vállalkozás” egyik alapja. A tanuk szerint a “bűnös összeesküvés” már 1930 előtt vette kezdetét és 1958 óta 8 billió dol­lár értékű felszerelés eladására terjedt ki. John Peters, a GE Schenectady-i piackutatója azt vallotta, hogy mióta 1951-ben a vállalat szol­gálatába lépett, évente négyszer találkozott a Westinghouse és Allis-Chalmers képviselőivel, hogy megbeszéljék az óriásturbinákra vonatkozó árajánlatokat, amiket csak ez a három cég gyárt az országban. Amikor a GE egy volt magasrangu tisztviselő­je, Paul Hartig a szigetelő részleg vezetője ha­sonlóan vallott a szigetelők árának rögzítéséről és a kisebb versenytársaik sarokbaszoritásáról, Kefauver megkérdezte tőle, hogy nincs-e “szé­gyenérzete” amiért résztvett ilyen tevékenység­ben? Harcig azt felelte: “Ez veit életmódunk egyik része, munkakörünk egyik feladata, s vál­lalatunk érdekét szolgálta.” George E. Burens, aki elvesztette 127,000 dol­lár évi fizetéssel járó állását a GE-nél, miután a bíróságon bevallotta bűnösségét és 30 napi bör­tönbüntetést töltött le, valamint Clarence Burke, a vállalat Pittsfield, Mass.-i üzemének volt veze­tője, vallomásában a GE két legmagasabb állású tisztviselőjének bünrészességét tárta fel. Az egyik Ralph J. Cordiner, a GE központi igazgatóságá­nak elnöke, a másik Robert Paxton, a vállalat pár héttel ezelőtt nyugalomba vonult elnöke. A tanuk szerint Paxton személyesen adott utasításokat a vetély társakkal való kapcsolatok létesítésére és ármegegyezésekre, áranjálatokra és megrende­lések felosztására vonatkozó megállapodások meg­kötésére. Biziositotta őket, hogy Cordiner, a vál­lalat legmagasabb állású tisztviselője, Paxton fe­lettese, megegyezik az utasításokkal. Más tanuk Arthur F. Vinson, a GE jelenlegi alelnökéről vallották azt, hogy 1958- és 1959-ben titkos gyűlések tartására utasította őket. A titkos megbeszéléseken azt is tárgyalták, hogy a vállalatok ne tartsanak raktáron villa­mossági felszereléseket, hanem csak megrende­lésekre dolgozzanak. Ezzel is az árak felhajtását célozták. Mit mondanak a vezetők? Ralph J. Cordiner, a GE igazgatóság elnöke ez­zel utasította vissza a korrupció vádját: “Felhá­borító az a feltevés, hogy nekem bármilyen tudo­másom is lett volna a trösztellenes törvények megsértéséről és hogy- én azt tűrtem volna”. A részvényesek évi közgyűlésén Syracuse, N. Y.- ban, Cordiner azt mondta, hogy két vizsgálatot rendelt el maga ellen. Egyet a vállalat ügyésze, egyet pedig egy külső ügyvéd vezetett és mind­két vizsgálat ártatlannak találta. Robert Paxton, aki előbb nem volt hajlandó a kihallgatásra menni, szintén tagadta a. vádakat. Arthur F. Vinson csak bírósági idézésre jelent meg a szenátusi albizottság előtt és eskü alatti vallomásában tagadta, hogy bármit is tudott vol­na az árrögzitő összeesküvésekről. Kefauver szenátor kijelentette, hogy mivel az eskü alatt megtett vallomások egymással ellen­tétesek, a kihallgatás jegyzőkönyveit átadj a az igazságügyi minisztériumnak, annak megállapí­tására, hogy fennáll-e hamis tanúvallomás. Nyilvánvaló, hogy a vállalat tisztviselői között a szolidaritási érzés is nagyfokú, mert nagyon igyekeznek egymást fehérre mosni. 4___

Next

/
Thumbnails
Contents