Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-25 / 21. szám
AMF.RIKAT MAGYAR SZÓ Thursday, May 25, 1961* Munkásmozgalom iíiÜíiiíiTi¥rn»« ■ ■ ■ ■ r» ■ i n ■ ■■■ ni ■■■ ■■■¥■!■■ ■ ■■ínnTroTriTiiinnTrini rn i »iimrini¥n Ellenzik az auiomációt Los Angelesben a tengei-észeti gépészek (marine engineers) 84-ik országos összejövetelüket tartották, amelyen 11,000 tag képviseletében 40 delegáció vett részt. A jövő hónapban sorrake- rülő munkaszerződési tárgyalásokra benyújtott határozati javaslatokat tárgyalták meg. Többek között elhatározták, hogy egységesen ellenezni fogják a tengeri hajók automatizálását. A tárgyalásokat vezető országos bizottságban hét más tengerészeti szakszervezet is résztvesz és ezek állítólag támogatni fogják a fenti követelést. Terveket fektettek le arra is, hogy törvény- hozáson keresztül (lobbying) és a hajótulajdonosokkal való egyezménykötésekkel igyekezzenek a partmenti hajózást visszaállítani, amely az utóbbi időben a vasúti és teherautó versengés következtében nagyon leromlott. Az automáció, a tökéletesebb teljesítményű gépek minden iparban terjednek és egyre több munkáskezet tesznek szükségtelenné. A szak- szervezetek a munkások védelmére, megélhetésük biztosítására keresnek megoldást. Kétséges azonban, hogy ezt elérhetik a technika fejlődésének meggátlásával. A történelem az ellenkezőjét bizonyítja. Az uj helyzet az eddiginél sokkal mélyebbre nyúló változások bevezetését teszi szükségessé. Uj helyzetnek megfelelő követelések Bár a húsfeldolgozó munkások munkaszerződése csak szeptemberben jár le, szakszervezetük, a United Packinghouse Workers of America, tervet dolgozott ki arra, hogy a terjedő automáció- val szemben hogyan védje meg tagjai érdekeit s életlehetőségeit az iparban. Ralph Helstein, a szakszervezet elnöke, a Chicagóban gyülésező 200 tagú bét'rendező bizottság előtt ismertette, a nyá-. ron esedékes munkaszerződési tárgyalásokon meg tárgyalásra kerülő követeléseket. A Packinghouse Union két évvel ezelőtt a Butcher Workmen Unióval és az Armour Co. vállalattal együtt bizottságot alakított azoknak a problémáknak tanulmányozására, amelyeket az iparban az automáció és az ipartelepek lezárása s más vidékre való költöztetése felvetett. Az Armour cég ajánlatára egy 500,000 dolláros alapot létesítettek az állásukból fenti okok miatt kiesett munkások átképzésére és megsegítésére. Az uj munkaszerződésben a szakszervezet oly szakaszt akar beiktatni, melyben a húsfeldolgozó vállalatok megígérik, hogy a szerződés tartama alatt (két év) nem szüntetnék be üzemeket. Továbbá biztosítékot nyújtanak árra, hogy alkalmazottaik technikai okokból kifolyólag nem vesztik el állásukat. Ez nem vonatkozik az idény munkaszünetelésre, hanem csak az állandó elbocsátására. A vállalatok vállalják a felelősséget, hogy alkalmazottaikat más munkával fogják ellátni, ha bizonyos munkakört gépesítenek. Egyik legfontosabb megoldásnak Mr. Helstein a lerövidített munkaidőt ajánlja, részben a rö- videbb munkahét, részben a fizetett “ipari szabadság” (industrial sabbatical) bevezetésével. Az utóbbi minden 5-ik évben 13 hétig- tartana. Másik követelés a túlórázás betiltása mindaddig, amig az üzem munkásai között munkanélküliek vannak és hogy a rangidősség (seniority) jogokat ne üzemenként, hanem az egész vállalatra kiterjedően alkalmazzák. A munkadók fizessék az elbocsátott munkásaik költözködési költségeit és a megélhetésük költségeihez is járuljanak hozzá, amig az uj helyen keresethez jutnak. A TŰZOLTÓK szenvedik a legmagasabb arányú ipari haláleseteket, a statisztikai adatok szerint. Ez minden évben magasabbra emelkedik. Ar ipari téren történő átlagos halálesetekhez viszonyítva a tűzoltóké háromszor oly magas. 1960- ban minden 100,000-ből 68-an haltak meg kötelességük teliesifése közben, mig az előző évben 66-an. A tudomány fejlődése szaporítja a kockázatokat. 1955 óta 45 tűzesetnél rádióaktiv anyagok szabadultak ki, veszélyeztetve a tűzoltók munkáját. Jelenleg kb. 6,700 ipari telepen hasz- r.áihak rádióaktiv anyagot. fóunkásvezetőkef iartózfaifak le Irakban Az Iraki Köztársaság kormánya letartóztatta Ali Sukert, az Iraki Szakszervezetek Általános Szövetségének elnökét és más munkásvezetőket, akik a május elsejei felvonulást szervezték Bagdadban. Úgy Irakban, mint a külföldön érthetetlennek tekintik az iraki kormány eljárását, miután Ali Suker egyike volt azoknak a vezetőknek, akik Irak szabadságának és függetlenségének harcában elől jártak és elismerést szereztek. Azóta is a béke és demokrácia fáradhatatlan harcosa. Külföldi szakszervezetek felhívással fordultak az iraki kormányhoz Suker és társai kiszabadításáért. Vissza a régi unióba Binghamton, N. Y.-ban, a Fairbanks Valve Co. munkásai elhatározták, hogy visszatérnek a United Electrical & Machine Workers Union-hoz, mely eredetileg megszervezte őket. Öt évvel ezelőtt az Inti. Association of Machinist, az AFL-CIO-hoz tartozó szervezet, különböző Ígéretekkel rábeszélte őket, hogy hagyják el a független UE-t és csatlakozzanak hozzá. A Fairbanks munkások úgy találták, hogy az IÁM nem képviselte érdekeiket kellően, ezért a legutóbbi választáson a cég ösz- szes munkásai kb. 200-an, a UE mellett szavaztak. Az IÁM egy szavazatot sem kapott. A UE szakszervezetet állítólagos baloldalisága miatt távoltartották az AFL-CIO-ból és rivális szervezetek, köztük az IÁM is, aknamunkát folytattak tagjai között. Különböze gyárakban sikerült az UE-t eltávolítani. Az évek során azonban a munkások rájöttek, hogy a UE becsületesebben és odaadóbban harcol érdekükért és számos üzem ben az NLRB ellenőrzése mellett szavazást rendeztek és megváltoztatták hovatartozásukat. A Fairbanks Valve Co. előtt a Mica Insulator Co. munkásai Schenectady, N. Y.-ban, az Elmira Consolidated Brickyard és a General Electric öntő- műhelyének munkásai Elmyraban visszatértek az UE-hez. A példán okulva, New York államban több más üzem munkásai fordultak az UE-hez segítségért, hogy megszabaduljanak a semmittevő, magasfizetésü szakszervezeti bürokratáktól. Tisztább a levegő az üzemben A szakszervezet segítsége tette lehetővé, hogy egy munkás megkapja a balesetbiztositást, azonkívül hozzájárult ahhoz, hogy az üzemben egészségesebb légkörben dolgozzanak a munkások. Greenfield, Mass.-ben, a Cogsdill Twist Drill Co. egy munkása a műhelyben uralkodó olajfüst- töl szem- és borzavartól szenvedett. Abba kellett hagynia a munkát. Amikor visszament dolgozni, bajai kiújultak és megint képtelen volt dolgozni. A vállalat azonban nem volt hajlandó további kompenzációt fizetni neki. A szakszervezet az Állami Ipari Baleset Bizottsághoz vitte az ügyet, amely a vizsgálat során megállapította, hogy az üzem levegője több olaj- szemcsét tartalmaz, mint amennyit a törvény megenged. A beteg munkás megkapta a gyógykezelés költségeit, a vesztett időért a kárpótlást, más munkabeosztást, a műhely pedig jobb szellőztető készüléket és más felszerelést, ami a többi munkás előnyére biztosította a tisztább levegőt a munkahelyen. A megalkuvás nm segít Az Acme Lees Division munkásainak esete Munde, Ind.-ban azt bizonyítja, hogy a profitéhes munkáltatókat nem elégíti ki a szakszervezetek néha megnyilvánuló megalkuvása és engedménye. A nagyobb haszon érdekében cserben hagyják áldozatkész munkásaikat. 1958-ban az UAW-hoz tartozó munkások, lokálvezetőik rábeszélésére órabérlevágást és a munkamódszerek gyorsítását fogadták el, hogy az Acme cég “versenyképes” maradhasson. Annak ellenére, hogy Indiana államban a “right-to- work” törvény is “elősegíti a jobb üzleti légkört”, a vállalat mégis lezárta 43 éve fennálló üzemét és Cullman, Alabamába helyezte át, ahol az órabér 75 cent és $1.15 között van. Miután két évig Muncie-ban a munkások jóvoltából extra profitot sajtolt ki belőlük, a vállalat most Alabamában kísérletezik az ottani amugyis alacsony munkabérek levágásával. VALAKI HAZUDIK A szenátus Tröszt- és Monopólium-ellenes albizottság, Kefauver szenátor vezetése mellett, a General Electric főtisztviselőit hallgatta ki, akik kategorikusan kijelentették, hogy semmit sem tudnak arról az árdrágítás! összeesküvésről, mely miatt a bíróság a GE és más villamossági berendezéseket készítő vállalatok egyes vezetőit nemrégen megbüntette. Egyes tanuk, a GE alantasabb beosztottjai, viszont azt vallották, hogy ők ezeknek a főtisztviselőknek tudtával és beleegyezésével, sőt egyenes utasítására bocsátkoztak tárgyalásokba más vállalatok vezetőivel, hogy megállapodjanak a gyártmányaik eladási árában és megosszák egymás között a kormánytól és más hatóságoktól várható megrendeléseket. Ezzel megsértették a “szabad versengés” elvét, amely a kapitalista “szabad vállalkozás” egyik alapja. A tanuk szerint a “bűnös összeesküvés” már 1930 előtt vette kezdetét és 1958 óta 8 billió dollár értékű felszerelés eladására terjedt ki. John Peters, a GE Schenectady-i piackutatója azt vallotta, hogy mióta 1951-ben a vállalat szolgálatába lépett, évente négyszer találkozott a Westinghouse és Allis-Chalmers képviselőivel, hogy megbeszéljék az óriásturbinákra vonatkozó árajánlatokat, amiket csak ez a három cég gyárt az országban. Amikor a GE egy volt magasrangu tisztviselője, Paul Hartig a szigetelő részleg vezetője hasonlóan vallott a szigetelők árának rögzítéséről és a kisebb versenytársaik sarokbaszoritásáról, Kefauver megkérdezte tőle, hogy nincs-e “szégyenérzete” amiért résztvett ilyen tevékenységben? Harcig azt felelte: “Ez veit életmódunk egyik része, munkakörünk egyik feladata, s vállalatunk érdekét szolgálta.” George E. Burens, aki elvesztette 127,000 dollár évi fizetéssel járó állását a GE-nél, miután a bíróságon bevallotta bűnösségét és 30 napi börtönbüntetést töltött le, valamint Clarence Burke, a vállalat Pittsfield, Mass.-i üzemének volt vezetője, vallomásában a GE két legmagasabb állású tisztviselőjének bünrészességét tárta fel. Az egyik Ralph J. Cordiner, a GE központi igazgatóságának elnöke, a másik Robert Paxton, a vállalat pár héttel ezelőtt nyugalomba vonult elnöke. A tanuk szerint Paxton személyesen adott utasításokat a vetély társakkal való kapcsolatok létesítésére és ármegegyezésekre, áranjálatokra és megrendelések felosztására vonatkozó megállapodások megkötésére. Biziositotta őket, hogy Cordiner, a vállalat legmagasabb állású tisztviselője, Paxton felettese, megegyezik az utasításokkal. Más tanuk Arthur F. Vinson, a GE jelenlegi alelnökéről vallották azt, hogy 1958- és 1959-ben titkos gyűlések tartására utasította őket. A titkos megbeszéléseken azt is tárgyalták, hogy a vállalatok ne tartsanak raktáron villamossági felszereléseket, hanem csak megrendelésekre dolgozzanak. Ezzel is az árak felhajtását célozták. Mit mondanak a vezetők? Ralph J. Cordiner, a GE igazgatóság elnöke ezzel utasította vissza a korrupció vádját: “Felháborító az a feltevés, hogy nekem bármilyen tudomásom is lett volna a trösztellenes törvények megsértéséről és hogy- én azt tűrtem volna”. A részvényesek évi közgyűlésén Syracuse, N. Y.- ban, Cordiner azt mondta, hogy két vizsgálatot rendelt el maga ellen. Egyet a vállalat ügyésze, egyet pedig egy külső ügyvéd vezetett és mindkét vizsgálat ártatlannak találta. Robert Paxton, aki előbb nem volt hajlandó a kihallgatásra menni, szintén tagadta a. vádakat. Arthur F. Vinson csak bírósági idézésre jelent meg a szenátusi albizottság előtt és eskü alatti vallomásában tagadta, hogy bármit is tudott volna az árrögzitő összeesküvésekről. Kefauver szenátor kijelentette, hogy mivel az eskü alatt megtett vallomások egymással ellentétesek, a kihallgatás jegyzőkönyveit átadj a az igazságügyi minisztériumnak, annak megállapítására, hogy fennáll-e hamis tanúvallomás. Nyilvánvaló, hogy a vállalat tisztviselői között a szolidaritási érzés is nagyfokú, mert nagyon igyekeznek egymást fehérre mosni. 4___
