Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-25 / 21. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

L

Thursday, May 25, 1961

"MORAL RE-ARMAMENT”

(“ERKÖLCSI UJRA-FELFEGYVERKEZÉS”)

A polgári sajtó szerte a világon, egyre többet foglalkozik az Erkölcsi Ujra-felfegyverkezés mozgalmával. Olyan nagy világlapokban is, mint a a N. Y. Times, hatalmas, egész oldalt elfoglaló hirdetés jelent meg ez év január hónapban, két egymást követő vasárnapi számban. A hirdetés a következő címet viselte: ÜTÖTT AZ ÓRA— ITT A VÁLASZ— AZ ISTEN SZERELMÉRE, ÉBREDJETEK FEL! Számos neves politikus és hires ember támogatására hivatkozik a mozgalom Ezek között megemlítik Konrad Adenauer nevét, aki nemrég indított “ideológiai támadást” az Erkölcsi Ujra-felfegyverkezés érdekében a Német Szövetségi Köztársaságban. Japánban pedig Kishi miniszterelnök kezdett el egy nagyobb kampányt a mozgalom érdekében, közvetlen a nagy diáktüntetés után. Indiában Mannath Padmanabhan vezeti a mozgalmat, aki a kommunista többségű Kerala tartományban irányította a hadjáratot a kormány megdöntésére.

A nagy befolyású világszervezet támogatói elég világosan tanúsítják, hogy a mozgalomnak anti- kommunista jellege van. Ez tehát nyílt politikai állásfoglalás és igy mindenki joggal azt várhatná, hogy az egész szervezkedés valamilyen politikai párt jellegét viseli magán és nyíltan lép a politikai harc szinterére. Moral Re-Armament, ahogy angolul nevezik, azonban több akar lenni ennél és valamilyen uj vallási szekta benyomását igyekszik kelteni. Ahhoz, hogy megértsük valódi célkitűzéseit és szándékát, röviden meg kell vizsgálnunk történetét.

A mozgalom megalapítója Frank Buchman, a pennsylvaniai Pennsburgban született 1878-ban. Miután elvégezte a protestáns papi szemináriumot, lelkészi állást kapott. Lelkészi működése alatt, különböző társadalmi tevékenységet fejtett ki, amelyek nem álltak közvetlen összefüggésben állásával. így gyermekmenhely alapításában is résztvett, de összeveszett az igazgatókkal és otthagyta funkcióját. Ezután Európába ment pihenni, ahol egy nő “megtérítette”. Ezt ő úgy magyarázza, hogy mindaddig, mig nem találkozott ezzel a nővel, nem tudta teljesen átérezni papi hivatását. Miután Európában igy felvértezte magát “szilárd hittel” visszatért szülőföldjére és a YMCA egyik titkára lett Pennsylvaniában. Itt indította meg mozgalmát.

A mozgalomról szólva, általános az a megállapítás, hogy még dicsérni is könnyebb, mint megérteni. A tisztaságról és változásról prédikál állandóan minden propagandistája. Az emberek megváltozásának szükségességét hirdeti, de még a legélesebb szemű vallástudós sem tud felfedezni “eszméi és gondolatai” között valami olyat, amit ne mondtak volna el már ezerszer mások ő előttük. A mozgalom “evangélistái” különösen sokat foglalkoznak az érzékiség bűnével. Szerintük a bűnök 85—90 százaléka szekszuális eredetű. Talán ez az oka, hogy a szekta feje, dr. Buchman, soha nem nősült meg még eddig (nem valószínű, hogy ezután szánná rá magát, hisz ma már 83 éves).

Ha ezután azt hinné valaki, hogy az Erkölcsi Ujra-felfegyverkezés valamilyen aszkéta mozgalom, akkor az nagyon tévedne. Tagjai a legdrágább hotelekben vagy villákban laknak és a legelőkelőbb éttermekben étkeznek. Ruházatuk a legdivatosabb szabótól kerül ki és általában bőven rendelkeznek pénzzel. Buchman járt a Távol-Keleten egy időben és állítólag itt tanulta meg, vagy legalább is itt tökéletesítette azt a képességet, hogyan lehet pénzt kicsikarni a “megtérített” emberektől — fájdalommentesen.

A “buchmanizmus” — azt hisszük ez a legtalálóbb név az egész mozgalomra —, 4 “alapkövetelményt” állít fel tagjaival szemben. Ezek a következők : becsületesség, tisztaság, szeretet és önzetlenség. Ezek nagyon szép szavak és még nem akadt olyan szervezet a Föld kerekén, amely ne fogadta volna el ezeket az alapelveket — elméletben. Most nézzük meg tehát, hogyan érvényesülnek ezek a gyakorlatban.

Bármerre mentek Buchman emberei, bármilyen távolságra utaztak, mindig első osztályon tették meg az utat. Óriási összegeket költöttek el, és mikor megkérdezték tőle hívei, hogy engedhet meg ilyen költekezést, kérdéssel válaszolt:

— Miért ne? Az Isten nem milliomos?

A gazdagok számára azzal tette vonzóvá összejöveteleit, hogy nyilvános bünbánatot követelt

a szekszuális bűnök bevallására, aminek részletezését mindenki feszült figyelemmel hallgatta. A mozgalom azonban igy csak a jómódúak szórakozását szolgálta, mert ezek a “bünvallomások” és “gyónások” a Hotel Plazaban és más költséges hotelekben játszódtak le és teljesen elszigetelődtek a tömegektől. Nyilván sok kritika érhette ezért a szervezkedést támogatói részéről, igy később a nyílt szekszuális bünvallomások elmaradtak, és Buchman megpróbált behatolni az “alsó néposztályokba” is. A “milliomos isten” hitében az előkelőek ugyanis nagy lehetőséget láttak. Arra gon doltak, hogy a szolgáikat is “megtéríthetik” általa és igy ezek majd jobban igyekeznek a kedvükben járni és még hatásosabban fogják őket szolgálni.

Buchman, jóval a második világháború előtt, visszatért Angliába. Itt nagyobb tere volt a mozgalmának, mint Amerikában. Az angol arisztokrácia ugyanis jelentékeny anyagi és politikai veszteséget szenvedett az első háború után és igy társadalmi befolyása is gyengült. Ennek ellensúlyozására, úgy látszik, alkalmasnak találták az uj “filozófiát”, amit Buchman hirdetett. A “menekülés filozófiája” ahogy Ernest Sutherland Bates, hires vallás és társadalom történész meghatározza az Erkölcsi Ujra-felfegyverkezés mozgalmát —, az uralkodó osztályra válságos időkben jelentkezik a maga “megváltó eszméivel”.

Ebben az időben került Hitler hatalomra Németországban. Most mutatkozott meg igazán Buchman mozgalmának igazi arca. 1936-ban a World-Telegram tudósítójának a következőket mondta: “Áldom az eget az olyan emberért, mint Adolf Hitler, aki védelmi vonalat épített ki a kommunizmus Antikrisztusával szemben. Az én londoni borbélyom mondta nekem, hogy Hitler egész Európát megmentette a kommunizmustól.” A saját elképzelése az volt, hogy megtéríti Hitlert és megalapítja az “Isten által ellenőrzött fasiszta diktatúrát”. Ezután minden megnyilvánulása a náci mozgalom érdekét szolgálta. Mikor Hitler csapatai sorra gázolták le a kis európai államokat, akkor ő a megbékélés “eszméjét” hirdette.

Később, mikor a nyugati hatalmak már háboNem lehet kettős politikát folytatni

Tom Mboya, a Kenya Afrikai Nemzeti Unió főtitkára Kanadába látogatott az elmúlt hetekben. A főtitkárt Diefenbaker, Kanada miniszter- elnöke is fogadta. A megbeszélések folyamán Mboya élesen megkritizálta a kanadai kormány álláspontját, hogy továbbra is folytatni akarja élénk gazdasági kapcsolatait a Délafrikai Unióval. A Brit Államszövetség tagjai között ugyanis érvényben van egy megegyezés, hogy előnyben részesítik és támogatják az egymással való kereskedelmet. Viszont a Délafrikai Unió vezetői elhatározták, hogy május 31-i hatállyal, kilépnek a Brit Államszövetség keretéből.

A fiatal afrikai vezető megmondta Diefenba- kernak, a Brit Államszövetség egyes tagjainak az az elhatározása, hogy továbbra is előnyben részesítik a Délafrikai Unióval való kereskedelmet “aláássa azon határozatokat, amik Londonban történtek” a múlt hönap'oan. Mboya azon határozatra utalt, amelyben a Brit Államszövetség tagjai elitélték a Délafrikai Unió faji megkülönböztető politikáját, az “apartheid”-ot. Ezeknek az Államszövetségbe tartozó országoknak a politikája — mondta a főtitkár — aláaknázza a néger nép erkölcsét Dél-Afrikában. Nem fognak bízni a faji megkülönböztetést elitélő kormányok politikájának az őszinteségében. A londoni határozatnak főleg gazdasági jelentősége számított volna valamit a szabadságukért küzdő afrikaiak részére, de ha tovább folytatják a faji alapon álló állammal a kereskedelmi kapcsolatokat, akkor az egész csak formalitás marad.

A Kanadai miniszterelnökkel való tárgyalás folyamán, Mboya kérte, hogy a kanadai kormány támogassa az afrikai államokat abban a törekvésükben, hogy az Egyesült Nemzetek indítson pártatlan vizsgálatot Angola és Mozambique gyarmatokon. Köztudomású ugyanis, hogy a portugál kormány a legnagyobb kegyetlenséggel fojtja el a gyarmati elnyomás alatt élő lakosság felkelését.

Kijelentette még a kenyai vezető, hogy a Kongóban állomásozó Egyesült Nemzetek csapataiból

ruban álltak a nácikkal, ő is iránytváltoztatott és Hitler ellen fordult. De a newyorki sorozó bizottságok vezetője kijelentette, hogy “úgy tekintem ezt a csoportot (Buchmanékat), mint a legutálatosabb fajtáját a sorozási csalóknak, akikkel csak valaha dolgom volt”. Ezek szerint tehát a gyakorlatban inkább gátolták, mint segítették a szövetségesek és saját hazájuk élet-halál harcát a fasizmus ellen. Ami nem is olyan meglepő korábbi ténykedésük alapján.

Természetes, hogy a munkásmozgalomba is szeretnének behatolni Buchman emberei. A tőke és a munkások harcában nem kétséges, hogy hol állnak. Még a jobboldali szakszervezetek gyűlésén

1953-ban, Brüsszelben is megbélyegezték az MRA-t (ez a Moral Re-Armament rövidítése). A vezetőség beszámolója szerint az MRA beleavatkozik a szakszervezetek ügyeibe és tevékenységeibe. A mozgalom hatalmas anyagi eszközökkel rendelkezik — állapította meg a jobboldali szak- szervezetek gyűlése —, amely nem származhat a munkásosztálytól. Ez persze azt jelenti, hogy a mozgalom kénytelen engedményeket tenni azoknak a javára, akiktől a pénzt kapja. Tehát még a szociáldemokrata vezetők is tőkésbarátnak bélyegezték a “vallási igénnyel” fellépő mozgalmat.

Természetes ezután, hogy az MRA fő célkitűzése a kommunista ellenességben csúcsosodik ki. Ma már egyre nyíltabban kezd a politika porondjára lépni, a kezdetben még vallási jelleggel fellépő mozgalom. íz Ideology and Coexistence c. röpiratban már teljesen leveszik az álarcot. Az egész füzet nem más, mint béke-ellenes propaganda. íme ezt hirdeti, hogy a kommunisták négy fronton támadnak: “a béke frontján”, “a kulturális-csere frontján”, “a templom frontján” és “az együttműködés frontján”. Tehát szerintük nem kell béke, nem kell kultúra, nem kell a templom sem, ahol nem a háborúra uszítanak és természetesen a békés együttműködés sem kell. Ezután könnyű kitalálni, hogy mi kell Buchman mozgalmának: ha nem kell nekik a béke, akkor nyilvánvaló, a háborút akarják!

Ide jutott tehát a buchmanizmus, amely a magasztos 4 “alapkövetelményt” állította fel: "becsületesség, tisztaság, szeretet és önzetlenség”. Az elmondottak után, azt hisszük világos mindenki előtt, hogy bármit meglehet találni benne ami a fasizmusra jellemző, viszont semmi nincs benne a meghirdetett jelszavakból.

ki kell zárni a kanadai erőket. A tanácskozáson jelenlévő újságírók szerint, csak a diplomáciai finomság tartotta vissza Mboyát attól, hogy éles vádakkal illesse Kanada szerepét az afrikai kérdésekben. A továbbiakban kifejtette a főtitkár, hogy nézete szerint, a hidegháború elkerülése végett, a kongói ENSz-erőknek afrikaiakból kell állnia.

A jövendő afrikai államokban — hangsúlyozta Mboya — van hely a fehér telepesek számára is, de afrikaiakká kell válniuk és hűségeseknek kell lenniük ezekhez az államokhoz.

A kenyai vezető kijelentette még, hogy jövetelének céljai közé tartozik afrikai diákok elhelyezése kanadai intézetekben. “Afrikának jól képzett és jól felkészült emberekre van a legnagyobb szüksége.”

Kémszolgálat a szakszervezet ellen

Az Olson Rug Co. chicagói cég az alkalmazottai között kémszolgálatra szerződtette az Illinois State Detective Agency-t. A szolgálatért fizetett összeget sem az Olson cég, sem a detektív ügynökség nem jelentette be a munkaügyi minisztériumhoz a Landrum-Griffin-törvény előírása szerint. Ezért a minisztérium polgári pert indított mindkettő ellen a Washington kerületi szövetségi bíróságon.

Az ilyenfajta per nem von maga után büntetést, a bíróság legfeljebb felszólíthatja a törvény megsértőit, hogy tartsák be a szabályokat.

Az Olson Rug Co. a kémeket a Textile Workers Union egyeztető bizottságába is beépítette. Az unió elismerését azonban megtagadta, bár alkalmazottai között az NLRB ellenőrzése mellett folytatott szavazás eredménye a szakszervezetet bízta meg a munkások képviseletével. Ez még 1957- ben történt és az NLRB utasította a céget, hogy kezdjen egyeztető tárgyalást a szakszervezettel, de a cég a rendeletnek a mai napig sem tett eleget. Az NLRB végre bíróságra vitte az ügyet, amely most a chicagói fellebbezési bíróság elé került.