Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-25 / 21. szám

2

AMERIKAI MAGYAR Zó

Thursday, May 25, 1061

$-939 ít!fÖi¥J*M$lll

Az American Medical Association a"z:.l a. valótlan beállítással ve .:t széleskörű kampányt az öregkori egészségügyi ellátás ellen, hogy az a szocializmust vezetné be az országban. Ilyen tartalmú hirdetéseket helyez el a sajtóban, ilyen meg- okolásokkal működik a “lobby”-ja a kongresszusban a zal a céllal, hogy meggátolja a Clinton B. Anderson szenátor által benyújtott törvényjavaslatnak elfogadását. Az S-909 számmal jelölt javaslat a társadalmi biztosítási törvényt terjesztené ki olymódon, hogy az aggok részére bizonyos íoku kórházi és szanatóriumi kezelést biztosítson.

Anderson szenátor beszédet mondott a szenátusban és megtámadta az AMA “megtévesztő, eltorzított, kimondottan hazug” beállítását. “Elismerem, hogy az AMA következetesen kitart mindenkori elvi álláspontja mellett. Mindig ellene volt a társadalmi biztosítás minden részletének — ellenezte a nyugdíjazást, a munkanélküli biztosítást, a rokkantsági segélyt, még a kicsiny halálozási segélyt is.”

Anderson felhívta az AMA-t, bizonyítsa be, hog'’ a törvényjavaslat melyik pontja foglal raa- gábnn szocializmust? Visszautasítja azt a feltevését, hogy a kormány be fog avatkozni az orvosi hivatás gyakorlatába (bár egyes esetekben nem ártana — szerk.) vagy az egyének jogába, hogy szabadon választhassák meg kezelő orvosukat.

“Bizonyítsa be az AMA, hogy a törvényjavaslatom “szodializálná” az orvosokat és meggátolná azt, hogy saját módszerükkel kezeljék betegeiket”, szólt Anderson kihívása a monopolmódszerekkel működő orvosszövetséghez, amely féltékenyen harcol és sérthetetlen vadászterületnek akarja megtartani a saját határtalan kizsákmányolási céljaira a közegészségügy minden területét.

Náci a helyettes polgármesteri székben

Adenauer koncellár, mielőtt elnökünk meghívására az Egyesült Államokba jött a múlt hónapban, kijelentette, hogy a nácizmus halott Németországban. Azóta egyre-másra érkeznek a hirek arról, hogy náci vezetők magas hivatalokat töltenek be Nyugat-Németországban. Most legutóbb pedig arról értesülhettünk, hogy Wilhelm Schep- mann, az S. A. utolsó parancsnoka, helyettes polgármester Gifhorn városban. A Hanover közelében fekvő városnak 17,000 lakosa van.

Az eset méltán keltett megrökönyödést szerte a világon. Köztudomású ugyanis, hogy az S. A. (Sturm Abteilung = rohamcsapat) Hitler első fegyveres alakulata volt és döntő szerepet játszott a “vezér” hatalomra juttatásában. A Németországi Zsidók Központi Tanácsa, amely-Adenauer politikáját támogatja, ugyancsak megdöbbent a váratlanul napfényre került hir következtében. A Tanács most a “kulcspozíciók demokra- tizálását” követeli.

Kiderült az “üggyel” kapcsolatban, hogy Schep- mann. mint a szélsőjobboldali (mondhatnánk úgyis, hogy fasiszta) Menekült Párt jelöltje, indult a város márciusi tanácsválasztásán. Annak ellenére, hogy szavazatainak száma szerint harmadik helyre került, mégis ő lett a polgármester helyettese. A Kereszténydemokrata Unióhoz (Adenauer pártja) és a Menekült Párthoz tartozó tanácstagok összefogtak ugyanis, hogy kibuktassák a Szociáldemokrata Párt jelöltjét, akit a szavazatok aránya szerint inkább megilletett volna a polgármesterhelyettesi pozíció.

A szakszervezetek újságjára — a Welt der Ar- beit-ra — is jellemző, hogy a márciusban megtörtént esetet csak a májusi számában ismertette, így került a szégyenletes ügy a nyilvánosság elé, s igv szerzett tudomást róla a Németországi Zsidók Központi Tanácsa. A Tanács megtudta azt is, hogy Schepmannak tevékeny szerepe volt az 1938Amerikai Magyar Szó

Published every week by Hungarian Word, Ine. 11* Kast lStk Street, New York I, N. Y. Telephone: AL 4-0397

Hmmwwwwuwuvwwwwwuwww Klé/ixelési árak: New York városában, as CSA-baa én Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden •eás kölfikdl országba egy évre $10.00, félévre $5.00.

84

as novemberi zsidóellenes pogromokban és a zsinagógák felgyujtásában. Ez a “csekély bűn”, úgy látszik nem zavarta Adenauer kancellár pártját abban, hogy egy ilyen sötét múltú háborús bűnössel szövetséget kössön.

Ebben az esetben is igaz a közmondás, hogy “minden zsák megtalálja a foltját”. . .

SZTRfJX FRANCIAORSZÁGBAN

500,000 munkás lépett sztrájkba május 18-án Franciaországban. Ezek a munkások a nemzet vasútjain, a párizsi villamosokon és autóbuszokon, valamint a gáz s villamossági müveknél dolgoznak. Ezen üzemek állami kezelésben működnek és a kormány nem akart javítani a munkások helyzetén. Pedig e közüzemek munkabérei elmaradnak még a magáncégek fizetései mögött is.

A sztrájk alulról, az egyszerű tagok köréből indult el. De mindhárom szakszei'vezet — az Általános Munkásszövetség, a szocialista és római katolikus is — támogatta. Legharciasabban a kommunista párthoz közelálló Általános Munkásszövetség állt ki a dolgozók érdekeiért.

A közlekedési dolgozók munkabeszüntetése miatt, a forgalom jelentősen összetorlódott a reggeli órákban, mert a 14 villamosvonalból csak egy működött, a 2,000 autóbuszból pedig 200.

A szakszervezetek teljesen elégtelennek találják a kormánynak azt a javaslatát, hogy a jövő év végére emelik a béreket 6, esetleg 7 százalékkal. A tömegek Wilfrid Baumgartner pénzügyminiszter lemondását követelik, aki azzal érvel a munkabér javítás ellen, hogy ez veszélyezteti a francia valuta szilárdságát és elősegíti az inflációt.

A nagyarányú munkabeszüntetés figyelmeztető volt a kormány számára, hogy a munkásság türelmének is van határa. így egyben támogatja harcukat a magasabb munkatérek eléréséért.

A gáz és villamossági müvek dolgozóinak figyelmeztető sztrájkja 18-án délben ért véget. Ugyanezen nap estéjén ért véget a párizsi közlekedési dolgozók munkabeszüntetése, és másnap délben indultak meg a vasutak az országban.

De Gaulle és kabintje a munkások által kért jobb fizetés helyett elnöki rendeletet bocsátott ki, amely felhatalmazza a minisztereket a sztrájk törésre, vagyis hogy hivatalos rendelettel kény- szerithessék a munkásokat munkájuk folytatására.

A szakszervezetek élesen tiltakozásukat fejezték ki De Gaulle zsarnoki rendelete ellen. A köz- szolgálati szakszervezetek egyesülete továbbra is fenntartja felhívását a junius 6-ra tervezett 24 órás sztrájkra. Közben tárgyalások folynak a szakszervezeti vezetők és kormánytisztviselők között a bérek rendezésére.

STATÁRIUM ALABAMÁBAN

(Folytatás az első oldalról)

néger nép fokozott erővel fogja folytatni küzdelmét a szabadságért.

A Freedom Riders-ek akciójának az a célja, hogy az Egyesült Államok törvényeinek érvényt szerezzenek.

Még 1896-ban a főbiróság egy döntésében elismerte a fehérek és négerek elkülönítésének jogosságát. 1946-ban azonban egy errevonatkozó perben úgy döntött, hogy az elkülönítés hátrányára van az államok közötti kereskedelem lebonyolításának. Amikor Montgomeryben a néger lakosok a világhírű buszbojkottot megrendezték és hónapokig gyalog jártak, amig a városi buszjáratokon megszüntették az elkülönítést, a felsőbíróság az államok közötti közeledési eszközökre és az állomások területére is elrendelte az elkülönítés megszüntetését. Ám ezt a rendeletet a legtöbb déli államban nem tartják be.

Az első csoport Freedom Riders tagjai a Congress of Racial Equality-hez tartozó fehér és néger diákok voltak, akiket Annistonban és Bir- minghamban kegyetlenül véresre vertek. Egy másik csoport, a Nashville Nonviolent Movement tagjai, csatlakoztak a mozgalomhoz és Tennessee- ből indultak el. Birminghamba érve őket is megtámadták és a rendőrség “védő letartóztatásba” helyezte őket, majd két nap múlva visszaszállították őket Tennessee határához. A diákok autón jöttek vissza Birminghamba és két napig tartott, mielőtt buszon folytathatták útjukat Montgo- merybe. Itt már százával vártak rájuk a fehér fajvédők.

A jelentés szerint 1,000-en lehettek a buszállomás körül, mielőtt a busz megérkezett a 18 fehér és néger diákkal. Rendőrnek azonban nyoma sem

volt. Több mint 10 perce folyt már a dühödt támadás, mikor a rendőrség megjelent. Megvadult fehér nők állati orditozással uszítottak a négerek ellen. A brutális támadók mindenkit ütöttek, földhöz vertek, véresre tapostak, akire csak kezüket rátehették. Újságírókat, fényképészeket vertek el, a fényképezőgépeket darabokra törték. A rendőrség megérkezése nem zavarta a támadókat. A támadás már 1 óra 15 perce folyt, amikor lovasrendőrök is a színhelyre érkeztek.

Véres, eszméletlen emberek, fehérek és feketék feküdtek a földön. A verekedés két block területre terjedt ki. Olyanokat is megtámadtak, akik véletlenül arra jártak. Egy közeli utcában fehérek négy négernek az útját állták el; az egyiknek ruhájára tűzveszélyes folyadékot öntöttek és felgyújtották. A tűz már kialudt, de az ember eszméletlenül maradt a földön. Az egyik társát törött lábbal hagyták ott a fehér huligánok.

Azokat, akik a megtámadottak segítségére mentek, szintén megtámadták. Egy washingtoni kiküldött egy földre dobott fiatal leány segítségére sietett, mire valaki fültüvön vágta hátulról és kórházba kellett vinni, mert 25 percig eszméletlenül feküdt. Két fiatal nőt, akik a busszal érkeztek, egy csoport asszony támadott meg, mig a férfiak uszították őket. Menekülni sem hagytak senkit. Aki megpróbálta, azt elfogták és túlerővel véresre verték. Egy ilyen jelenetnél egy mentőautó érkezett meg, akkor azonban a támadók egy része a vezető ellen fordult, mire az ijedten elhajtott.

10—15 fehér ember vert egy földön vonagló négert. Floyd Mann, az állami közbiztonsági igazgató, revolvert rántott és igy rendelte el a támadókat a véresre vert embertől.

Az egyik súlyosan sebesült James Zwerg fehér fiatalember volt, akit támadói véresre verve hagy tak az utcán. Erre egy másik csoport fehér huligán esett neki, akik tovább ütötték és taposták vérző testét.

Az egyik néger fiatalember 20 percig feküdt eszméletlenül az állomás rakodó emelvényén, mig egy néger mentőautó elszállította.

Az utcán szétszórtan feküdtek az utazótáskákból erőszakkal kiszórt ruhaneműk, könyvek, jegyzetfüzetek. A diákok holmiját járókelők szedték egy halomba és helyben elégették.

Egy néger kislány feltartóztathatatlanul zokogott a támadás egész ideje alatt.

L. P. Sullivan rendőrfőnök az állomással szemben levő utcaoldalon ült kocsijában és egy riporter kérdésére, hogy nem látta-e előre az eseményt, azt felelte: “csak akkor jövünk, ha hívnak. Nincs szándékunkban őrt állani olyanoknak, akik azért jönnek városunkba, hogy bajt csináljanak.”

Hivatalos intézkedések

Szombaton sem Kennedy elnök, sem Robert Kennedy igazságügyminiszter nem volt képes telefonkapcsolatot kapni John Pattersonnal, Alabama kormányzójával, aki tudatosan kerülte a faji támadásokról való beszédet.

Amikor Robert Kennedy a szövetségi ügynököket Montgomerybe rendelte, Patterson tiltakozott. Kijelentette, hogy maguk is meg tudják védeni a rendet, de nem nyújthatnak védelmet azoknak, akik “a csőcselék uszítására, törvényeink és szokásaink megsértésének céljával mennek városról- városra.”

Frank M. Johnson, szövetségi kerületi bíró sürgős tiltóparancsot adott ki az alabamai Ku Klux Klan szervezetek és vezetőik ellen. Három Klan-szervezetet nevezett meg, amelyek az államban működnek; Johnson biró ezeket és vezetőiket tartotta bűnösnek a faji zendülésért. A bírói rendelet megtiltja nekik, hogy beavatkozzanak a buszközlekedés menetébe.

Az egyik vezető, Rev. Alvin C. Horn, többször volt már a bíróság előtt. Négy évvel ezelőtt, 45 éves korában egy 15 éves kislányt vett el feleségül; okirathamisitással vádolták, amiért a leány korát 20 évesnek tüntette fel. Az após kérésére a vádat elejtették. Hét évvel ezelőtt egy Charlie Hurst nevű egyén meggyilkolásával vádolták, aki' azelőtt arról panaszkodott, hogy “a Klán üldözőbe vett”. A vádat később elejtették.

Az alabamai fasisztaszerii események George Rockwellt, az American Nazi Party vezetőjét is tevékenységre késztették. Robert Kennedynék küldött sürgönyében bejelentette, hogy egy 14 tagú csoportot küld Washingtonból New Orleans- ba “gyülölet”-utra. A busz oldalait zsidó- és négerellenes gyűlölet-szólamokkal aggatja teli és Kennedytől követelte, hogy a U. S. marshallok védjék meg küldötteit “a zsidó és néger huligánoktól.”