Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-18 / 20. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 18, 1961 1 Befejező közlemény) Himmler a jelentés áttanulmányozása után megtiltotta a további g.\ alog-depor tálast, de a pusztítás tébolyától megszállott Eichmann nem nyugodott. A visszavonuló náci hadseregtől kizsarolt magának néhány szerelvényt, s ezekkel november 15 és december 10 között még 25,000 munkaszolgálatost, valamint a védett házakból összeszedett nőt és férfit szállíttatott “sáncásónak” az osztrák határra. Eichmann még december 23-án is berontott a palánkkal körülzárt pesti gettóba. Kereste a Zsidó Tanács életbenmaradt tagjait, hogy végezzen velük, hiszen túlságosan is sokat tudtak róla. Erre azonban már nem kerülhetett sor, mert hirt kapott a fenyegető körülzárásról, s az éjszaka folyamán az utolsók közt sikerü't kommandójával kicsúszni a bezáruló szovjet gyűrűből. “Félredobtak, mint egy rongyot. Eichmann sietett Bécsbe, de ottani helytartója, Krumey nem nagy örömmel fogadta. Onnan The- resienstadtba ment, hogy megsemmisítse, a tábort. A parancsot kiadta, de joga már nem volt hozzá, mert Himmler a várva várt ezredesi előléptetés helyett leváltotta az osztály -éléről, s a keresztény egyházak felügyeletével bízta meg. Himmler — amint említettük — a saját bőrét akarta menteni, s Eichmann tébolyult viselkedése nehezítette azokat a próbálkozásait, hogy a keze között levő deportáltak életének megkimélése fejében Biztosítsa a maga számára a büntetlenséget. Eichmann rezignált hangon mondja a kihallgatóknak : — Kihasználtak és félredobtak, mint egy rongyot. Sohasem kaptam kitüntetést, s még előléptetésemre Sem került sor.. . Eichmann sirámaival azonban nem zárul még a “magyarországi ügy”, amelynek kevéssé ismert “mellékhajtásai” nagy szerepet játszanak majd a tárgyaláson. . . 195(j március végén revolverlövések dördültek el Jeruzsálem főutcáján. Az áldozat, Kasztner Rezső élelmezésügyi államtitkár néhány nap múlva meghalt a kórházban. Az életfogytiglani börtönre Ítélt merénylő a tárgyaláson kijelentette: Kasztner együttműködött a nácikkal, de emiatt semmi bántódása nem esett, sőt magas funkcióba jutott. Ezért határozta el a gyilkos, hogy saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. . . Erről az ügyről az Eich man n-per egyik drámai érdekességü mozzanatáról számolok be most hiteles adatok, dokumentumok, és az érdekeltekkel folytatott beszélgetések alapján.. Kutatásaim eredményeit egyébként — az izraeli nyomozó- hatóságok felkérése alapján — az illetékesek rendelkezésére bocsátottam. Canaris kém (önök futárai Amikor Adolf Eichmann megkezdte budapesti működését, főnökeitől arra is utasítást kapott, hogy igyekezzék az SS részére minél több valutát és értéket összeharácsolni. Eichmann mindenekelőtt lefoglalta a zsidó közösségek minden vagyonát, és helyettese Herman Krumey kirakatta a hitközség székházára a belépési tilalmat elrendelő táblát. Ezután megkezdődtek az emberkereskedelmi tárgyalások. Minden országban más cselfogással éltek. A görögországi Szalonikiban például lengyelországi földeket adtak el az “áttelepülőknek”. A vásárlók el is jutottak Lengyelországba, méghozzá az auschwitzi gázkamrákba. Lengyelországban viszont külföldi útlevelekkel manipulált a Gestapo: megígérte, hogy a zsidókat busás fizetség fejében Vittel franciaországi fürdőhelyre szállítja, ahol egész nap teniszezhetnek, csónakázhatnak. Budapesten ismét más módszereket alkalmaztak. A magyar zsidóság többsége nem tartott fenn szoros kapcsolatot a külfölddel, nem volt tájékozva arról, miiven szomorú sors vár rá. De akadt egy kis cionista réteg, amely már évek óta segélyeket kapott Palesztinából a menekülők és kivándorlók részére. Ezeket a segélyösszegeket — természetesen busás sáp fejében — Canaris, a a náci kémfőnök budapesti megbizottai hozták el, hiszen sűrűn utaztak futárként a törökországi Isztanbulba és Ankarába, Papén német követhez! A Budapesten működő náci kémszervezet vezetői, az Eichmann-kommandó bevonulása után, azonnal bevonták a különítmény tisztjeit a jövedelmező üzletbe. Dr. Schmidt hozta össze az első tárgyalásokat az Eichmann-kommandót képviselő Wisliceny és a cionista csoport között. A cionisták nevében Kasztner Rezső kolozsvári újságíró és ügyvéd, valamint Joel Brandt, erdélyi menekült kereskedő kijelentették: a “készség jeleként” hajlandók $200,000 jutalékot fizetni a kommandónak. további 20,000 dollár jutalékot a Ca- naris-szervezetnek és 4000 dollár személyes jutalékot doctor Schmidtnek és ugyanannyit Win- ningernek. Eichmannék ennek fejében megígérték, hogy a deportálásra nem kerül sor, sőt, néhány száz embert kiengednek Palesztinába. Krumey később váratlanűl közölte Kasztnerék kel. hogy további 15 millió pengő fejében hajlandó hatszáz helyett hétszázötven embert kienged ni az országból. Ezután váratlanul jelentkezett, maga a rettegett főnök: Adolph Eichmann. Eichmann magához rendelte kihallgatásra Joel Brandet a Svábhegyre, ahol a Gestapo lefoglalta a szállodákat. Brandtnak az Opera kávéházban kellett délután négy órakor várakoznia. Pontosan négy órakor belépett a kávéházba egy fekete ruhás, halálfejes jelvényt! SS altiszt, karonfogta Brandtot és beinvitálta a kávéház előtt álló Ges- tapo-autóba. 1944 április 25-e volt. A Svábhegyen néhány évvel ezelőtt ilyenkor tavasszal nyüzsögtek az emberek, élvezték a friss levegőt gyönyörköd- tek a pompás kilátásban. A begyet most alighanem még a madarak is elkerülték, hiszen éjjel állandóan dörögtek a fegyverek: a Gestapo egyik osztaga a szálló pincéjében végzett a kirabolt áldozatokkal s hajnalban már úsztak a holttestek a Dunában. Az első tárgyalás Eichmannal Brandt a rettegett Eichmann előtt állott, aki meglepően barátságosan fogadta. Leültette, itallal kínálta, érdeklődött korábbi életéről. Azután ezt a meglepő ajánlatot tette: — Maga elrepül Isztanbulba! Hallottam, hogy szoros kapcsolatban áll a Jointtal és annak a szervezetnek van pénze. Hajlandó vagyok egymillió zsidót kiszállítani, ha ennek fejében kapok 200 tonna teát, 800 tonna kávét, 2 millió láda szappant, 10 ezer teherautót, továbbá wolframot és más hadifontosságu fémeket, amelyeknek a mennyiségéről még alkudozhatunk. . . A budapesti Zsidó Tanács kétségbeesetten értesült Eichmann ajánlatáról. Tudták, hogy a szövetségesek semmiképpen sem egyeznek bele a hadifontosságu anyagok szállításába és Brandt személyét nem is tartották alkalmasnak az ilyen tárgyalásokra. A megdöbbenés csak fokozódott, amikor kiderült, hogy Brandtot egy hírhedt pesti jómadár Bandi Grosz (György Andor) kiséri el útjára. Grosz évek óta a német kémszervezet besúgója volt, hírhedt hamiskártyás, aki hamis papírokkal az „IBUSZ igazgatójának adva ki magát, gyakran látogatott el Törökországba. Grosz, akit Eichmann személyesen jelölt ki, a Gestapoval lefogatta Kasztnert, aki tiltakozott a szélhámos küldetése ellen. A besúgó arról is értesült, hogy eddigi gazdái, dr. Schmidt és Winninger Canaris* ügynökök szintén pályáztak a kisérő helyére. Fogta magát és feljelentette őket valutázásért és spekulációért! Eichmann befolyására jellemző, hogy azon a napon, amikor Brandt és Grosz repülőgépre szálltak, dr. Schmidt s Winninger lakat alatt törhette a fejét a sors forgandóságán. . . Megbukik az akció 1944 május 17-én — amikor a deportáló vonatok Kassán át már Auschwitz felé gördültek — Brand és Grosz SS-autóban robogott Bécs felé. SS Obersturmbannführer H. Krumey személyesen kisérte őket. Bécsben már várt rájuk a német futárgép, és indulás előtt Krumey átadott Brandnak egy szabályosan kiállított német útlevelet ‘'Eugen Brand” névre. Grosz zsebében ott lapult a magyar szolgálati útlevél (hamis IBUSZ igazgatói címmel), amelyet még korábban kapót a magyar kémszolgálattól. A motorok már berregtek, amikor Krumey megkérdezte Brandtól, mennyi van nála. — Húsz ezer dollár — hangzót a válasz. Eichmann megbízottja azonnal elkért tőle 2000 dollárt a “repülőjegyek fejében.” Mondanunk sem kell, hogy a futárgépen ismeretlen dolog a repülőjegy... Brandtnak nem sikerült keresztül vinni a tárgyalásokat és kereskedelmi ügynek végérvényesen befellegzett, amikor a BBC, az angol rádió, majd a Reuter hírügynökség 1944. julius 20-án leleplezte az egész manipulációt. Göbbels és Rib- bentrop kapkodott, aznap követték el ugyanis a Hitler elleni bombamerényletet. Kiadtak egy semmitmondó nyilatkozatot, és ezzel az egész ügy megszűnt számukra létezni. . . Az üzlet nem áll meg Ezek után Kasztner felkereste Wisliceny egy szép napon s “bizalmasan megsúgta,” hogy Eichmann hajlandó a magyar zsidók egy részét Auschwitz helyett Ausztriába szállítani! —Természetesen nem ingyen — tette hozzá. Kasztner azonnal felkereste Eichmannt és megkezdődött az alkudozás. Eichmann fejenként 1000 dollárt követelt, s ennek fejében hajlandó volt 30 ezer embert elhelyezni egy ausztriai “kivételezett táborban.” Kasztner elfogadta az ajánlatot, lefizette az előleget, s csodálátos módon 18,000 ember jutott el az ausztriai Strass- hofba. A háború után természetesen fény derült Eichmann meglepő előzékenységére: Blasoke, Bécs náci polgármestere, munkaerőt kért Magyaror- szágTÓl az osztrák fegyvergyárakba és a mezei munkák elvégzésére. Kaltenbrunner, a náci nagykutya, igyekezett eleget tenni régi cimborája kérésének, és utasította Eichmannt, hogy a legközelebbi deportált szállítmányokat irányítsa Auschwitz helyett a Bécs melletti Strasshofba. Eichmann fogcsikorgatva engedelmeskedett a parancsnak de -igyekezett ebből is hasznot huzni. Kasztner a strasshofi eset után is sürgette Eichmannt, hogy indítsák el végre a Krumey-el megbeszélt különvonatot, a “prominensek” vonatát. Megegyeztek a fejenkét 1000 dolláros árfolyamban, s Kasztnerék több száz helyet tudtak eladni —-azoknak, akik a Sztójay-kormány szigorú rendelkezései ellenére sem szolgáltatták be értékeiket a hatóságoknak. Krumey és társai szintén fenntartottak maguknak egy sor helyet, és ezeket saját zsebükre árusították ki. Végül 1944 június 30-án, 1649 utassal elindult a ’’külföldi vonat”. Eichmannak megvoltak a magra külön tervei, és a vonatot “tévedésből” Auschwitzba irányította! Az izraeli nyomozóhatóságok a vizsgálat során megszerezték Veesenmayer egyik jelentését, amelyből kiderül: Eichmann nem szívesen fogadta Himmlernek azt az utasítását, hogy egyes zsidó transzportokat valutaszerzés céljából Auscchwitz helyett külföldre engedjen ki. Ezért úgy döntött, hogy a “külföldre el adott” transzportokat “ideiglenesen” németországi táborokban helyezi el. Megváratja velük a háború végét, amikor a “győztes” németeket úgysem vonhatják felelősségre. Kasztnernek ugyanekkor ezt mondta: — Az üzlet mehet tovább! Ha a szövetségesek esetleg bombázzák a transzportot és halottak lesznek, a “bombasérült” áruért ugyanannyi friss árut adok magának. Van még elég.. . Többórás álló-tárgyalás egy határhidon Himmler azonban váratlanul “megfúrta” Eichmann tervét. Az SS-vezér ekkor már maga is spekulált a zsidókkal és a megmaradt szerencsétlenek életben tartásával szerette volna megmenteni a maga és családja életét. Noha Eichmann Hitler kancelláriájához folyamodva igyekezett megváltoztatni Himmler rendelkezéseit, próbálkozásai nem sikerültek, és megtörtént a “csoda”: a “prominensek” transzportját 1944 végén két részletben átküldték a svájci határon. Himmler ezután végleg kikapcsolta Eichmannt a tárgyalásokból, és helyét magyarországi gazdasági megbizoottja SS Obersturbannführer Kurt Becher vette át. Kasztner azonnal feléje orientálódott és tudjuk, hogy Becher utasítást kapott Himmlertől: tárgyaljon Kasztner Rezsővel akinek “kitűnő kapcsolatai vannak a világ zsidóságával.” Kasztner érthető módon nem cáfolta meg ezt a hiedelmet, mire Becher Svájcba küldte, hogy a Joint ottani megbízottjával tárgyalásokat. kezdeményezzen: mit adnak cserébe a megmaradt zsidók életéért? .IQ___ LÉVAI JENŐ: Milliók gyilkosa RELYTÉLYES FUTÁRUTAK
