Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-18 / 20. szám
Thursday, May 18, 1961 Mit tanulmányozzon Geréb az óhazában Tisztelt Szerkesztőség! Minthogy Geréb munkástárs Magyarországba való utazása részben biztosítva van, úgy érzem, esedékes lenne részére szerencsés utat kívánni, s kívánjuk, hogy jó egészségben térjen vissza közi- bénk. Ezért a jókívánságért cserébe az elsinorei kis csoportunk csak arra kéri Geréb barátunkat, hogyha majd visszatér magyarországi útjáról, a tőle telhető legtisztább képet adja szülőhazánkról. Ezelőtt egy évvel minket is ezzel a megbízatással bocsátottak útnak itteni barátaink. Igyekeztünk is ennek eleget tenni, de sajnos voltak félreértések is bőven. Bustya munkástársunk a Magyar Szó ápr. 20-i számában azt irta, hogy nem kap tiszta képet azoktól, akik csak rokoni látogatásra mennek haza. Mi minden percet felhasználtunk, hogy minél több konkrét adattal térjünk vissza. Életünk legboldogabb napjait éltük a Borsod megyei bányavidéken, Királdon, a Kultur Otthonban. Ezt sajnos nem éreztük, amikor Debrecenben a kisiparosokat tanulmányoztuk. Budapesten a lakáskérdés kissé gondolkodóba, ejtett bennünket; erre vonatkozólag a Világszövetség titkárához fordultunk Beöthy Ottó megnyugtatott minket a lakáskérdést illetőleg, mondván, jöjjünk el 10—15 év múlva, meg fogjuk látni a változást. Mi ezt megértettük és nem is vonjuk kétségbe. Voltak kisebb jelenetek, különösen a vidéken, amiket ha elhallgatunk, lelkifurdalást éreztünk volna. Szegedre érkezésünk alkalmával arra utasítottak az IBUSZ társaságnál bennünket, hogy jelentkezzünk a rendőrségnél bejelentés végett. Egy egész napi járkálás után kijelentették, hogy csak öt napi ottartózkodás után kell jelentkezni. Felszólalásunk eredménye az lett, hogy' azonnal korrigálták ezt és akik utánunk jöttek, azoknak nem kellett ezen a kellemetlen és fárasztó időtöltésen keresztülménniök. Voltak olyanok, akik ezzel együtt kritikának vették azon megállapításunkat, hogy gazdagon táplálkoznak odahaza. Történetesen ezt a megállapítást csak a gazdagokra mondhattuk volna 50 évvel ezelőtt. Magyarországon nem éhezik senki, az tudott dolog. Valahogyan úgy érzi a magyar népr hogy éhezett már eleget a Ferenc József, Horthy-korszakokban. Nos, én nem dobnék követ egy magyar honfitársamra sem azért, hogy pocakot ereszt magának. Ott volt a baj, hogy mi nem birtuk az iramot. Itt Calif ormában, tropikus éghajlat alatt, köny- nvebb diétához voltunk szokva és igy ez egy kis zavart okozott nekünk. Ami a rokoni látogatókat illeti, kinek nincsenek rokonai odahaza? Kik mennek rokoni látogatóba haza? Egyszerű, becsületes munkáskezek azok, amelyek tapsolni kívánnak az eddig elért eredményekhez. Mi a rokonainkon és barátainkon keresztül tapasztaltunk és láttunk a legtöbbet. Főként az egyszerű emberek élete érdekelt egy uj rendszerben. Vannak emberek, akik a becsületes, tiszta képet félreértik, vagy rosszul értelmezik. Ezeknek mi csak azt üzenjük, hogy menjenek haza és személyesen győződjenek meg az ott látottakról. Schubert, Elsinore Mélységesen gyűlölöm a háborút Tisztelt Szerkesztőség! Véletlenül került kezembe lapjuk, s annak nagyon megörültem. Elfogcdottan, kissé meghatot- tan olvasgattam benne az ottlévő magyarok rossz, vagy jó sorsáról. Elhunyt édesapámra gondoltam, aki az 1906—10-es években három évet töltött Kanadában. Montreal, Winnipeg városokban. Kivándorolt abban az időben, mert az úri Magyar- országon három gyermekével csak nyomorogni tudott. 1910-ben visszajött és itt a nagyszüleim lebeszélték arról, hogy családiát is kivigye magával. így itthon maradtunk. Nem kívánom további sorsunkkal untatni önöket, csak annyit, hogy felnőttünk, édesapám szép öregkort ért meg és 1951- ben 89 éves korában meghalt. Sokat mesélt Amerikáról, Kanadáról és ezért örültem lapjuknak. 55 éves autótervező és szerkesztő technikus vagyok, 20 éve dolgozom egy helyen, ahol először repülőgépet, most pedig 11 éve autót gyártunk. A szerkesztési osztályon dolgozom, mint tervező. Az elmúlt 11 évben hétszer kaptam pénzjutalmat és a “Szakma kiváló dolgozója” kitüntetést jó munkámért. 33 éve vagyok a Vasas Szakszervezet tagja, gyárunkban 8 éve foglalkozom az üzem bizottságon belül dolgozók újításaival, apró-cseprő bajaikkal. Az elmúlt háború következtében feAMERIKAI MAGYAR SZÓ leségem súlyosan mégbetegedett és hét évi kórházi ápolás után 1951-ben meghalt. így halt meg második kisleányom is, ezért én mélységesen gyű lölöm a háborút. Ezért halt meg az anyósom is, ezért pusztult el a sógorom. Hárman éltünk együtt, jelenleg másodéves orvostanhallgató leányommal a gyár nagyon szép lakótelepén, kétszobás lakásban (szüleim házát a földrengés 1956- ban elpusztitotta). Édesanyám is meghalt 89 éves korában és most ketten maradtunk. Gyárunk nagyon szép, munkám, munkahelyem kitűnő, fizetésemből nagyon szépen megélünk, 30 percre lakunk a fővárostól, ahol leányom az Orvostudományi Egyetemre jár. Szépen, boldogan, emberhez méltóan élünk, nem félünk a munkanélküliségtől, sem a betegségtől, sem a kilakoltatástól, öt év múlva megkapom fizetésem 75 százalékát nyugdíjként, s ha beteg lennék, ingyen ápolnak majd. Ilyen az életünk. Szeretnék egy idős, vagy nem idős házaspárral levelezni, olyannal, akit érdekel a szülőföld, szép városunk, Budapest, aki tudni akarja, hogyan élünk, dolgozunk és építjük a szép országunkat. Fábián Ferenc .Szigetszentmiklós Lakótelep XI. ép. III. 13. írjon komolyat, derűset és ami a legfontosabb, igazat az óhazából Geréb Tisztelt Szerkesztőség! A lapból olvasom, hogy Geréb munkástársnak adjunk módot Magyarországba való utazásra. Igen is, helyeslem. Én is voltam látogatóban ’-59- ben és mivel a legtöbb rokonlátogató el van foglalva szórakozással, nincs ideje belenézni Magyar- ország lüktető fejlődésébe. Az ilyen látogató többSegély az állami vállalatoknak Kormányunk eddig még mindig merevéh elzárkózott attól, hogy állami kezelésbe vett vállalatoknak segélyt nyújtson. Különösen erősen érvényesült ez a politika az olajiparban. így pl. Brazíliában az Egyesült Államok adott bizonyos támogatást a hatalmas Volta Redonda acélművekhez, de már elutasította a segítséget a Petrobras állami olajvállalat számára. Ez a politika, ami már Truman elnöksége idején is érvényben volt, azt a célt szolgálta, hogy megakadályozza a latin-amerikai államok olajvállalatainak a fejlődését, és igy próbálja rákényszeríteni őket arra, hogy amerikai tőkéscsoportoknak adják át olaj- forrásaikat. A Kennedy-kormány most szakit ezzel a politikával — jelenti be a NY Times — és valószínűleg kedvezően fogja elbírálni Bolivia kérését a segélyt illetően. Tehát annak ellenére, hogy Bolíviában az állami olajvállalat fordult kormányunkhoz, mégis hajlandók lesznek a fejlődéséhez, korlátozott mértékben ugyan, hozzájárulni. Ez azt jelenti, hogy támogatják azoknak a terveknek a kivitelét, amelyeket már meginditottak az állami vállalatok. így az olajfinomítók kiépítéséhez' és a csővezeték lerakásához nyújtanak segítséget, de nem támogatják az olajkutatási programot. A Times szerint, a Kennedy-kormány politikájának a megváltozásában az játszott döntő szerepet, hogy a latin-amerikai államok olajmonopóliumai megmásíthatatlan tények, amibe bele kell törődnie az amerikai tőkének. A szovjet ipari vállalatok pedig szívesen nyújtanak támogatást a latin-amerikai országoknak előnyös árucsere- egyezmény és pénzügyi tervek keretében. Washingtonnak ez az aggodalma, hogy a latinamerikai államok esetleg a Szovjetunióhoz fordulhatnak gazdasági problémáik megoldása végett, késztette arra az Egyesült Államok vezető köreit, hogy ma már hajlandók tevékeny szerepet vállalni ezen országok exportcikkeinek árrögzité- sében. így pl. a kávé esetében — ami a latinamerikai országok igen fontos áruja, hisz 20 közül 15 nagy mennyiségben termeli —, az EgyeSült Államok számításba veszi azt, hogy hozzájárul egy “árvédő készlet” felhalmozásához, amikor lanyha a piac. Ezzel kiküszöbölnék a nagy áringadozást ill. áresést a kávé vonalán. A Kávé az utóbbi években ugyanis olyan rohamosan esett a nemzetközi piacon, hogy a termelő országok ipari fejlődését is jelentősen hátráltatta. Az Egyesült Államok támogatta a nemzetközi kávé egyezményt, amit két évvel korábban kötöttek a termelő államok, de mivel a fogyasztó nemzetek közé tartozik, nem vett részt az egyezményben. Most már hajlandó tevékeny szerepet is vállalni egy ilyen árrögzitő megállapodásban. A kérdés csak az, hogy ennek kétségtelen fellépő pénzügyi térnyire az utcán kap helyzetképet, a pesti cukrásztól, aki már négy hónapja járja az' utcát, mert nem kap (megfelelő) munkát, vagy a nyíregyházi Maszek-kárpitostól, aki az üzlet ajtajánál ülve várja a következő áldozatot és szid ja. a rendszert, mert a termelőszövetkezeti tagok nem pártolják; vagy a volt katonatiszt feleségétől, aki egész nap az ablakon kikönyökölve terjeszti a rémhireket és fáj neki, hogy egyenrangú lett a parasztokkal és a régi jó világban szolgáló Mari nénivel,-aki most 8 órát dolgozik a Közért-ben, s akit hiv, hogy takarítsa ki a lakását kegyeletből, tőlem pedig egyházi címeket kért, hogy csomagot kérhessen Amerikából. Vagy azzal, aki folytonosan a Radio Free Europe-leadásokat próbálja megkapni és majdnem szívrohamot kap, ha nem érti meg. Pedig milyen szép a pesti rádió, amikor zenével kezdi, hogy “éljen a magyar szabadság, éljen a haza”. De milyen más a hangulat, meg a magyar nyelv is a közösségben. A Békésgyomai Állami Gazdaságban János bácsi büszkén magyarázta, hogy most már tudományosan eteti a sertéseket és igy mind egyformára nőnek. Vagy a nyíregyházi ruhavarrodában, ahol egyforma felelősséggel adják ki a kész munkát. Mert csak ott van bizalom a jövőben és az igazi magyar vendégszeretet. Milyen másképpen hangzik, amikor az utazó meglátja a falu bejáratánál a táblát: “Termelőszövetkezeti község”, mint egy spanyolországi falu tábláján a “Poblation Falange”, feliratot, melyen a faragott horogkereszt már sok helyen össze van törve. Kivánom, hogy Geréb munkástárs menjen ei 'és Írjon nekünk komolyat és derűset, s nézze meg Tihanynál a Viharágyut. Én is hozzájárulok útjához 50 dollárral. Szilágyi Sándor-----------------------------I—8 heit, milyen mértékben fogja kormányunk a fogyasztó tömegek vállaira áthárítani? Kennedy elnök kezdeményezésére, Amerika-közi gazdasági konferenciát hívtak össze julius 15-re miniszteri szinten. Állítólag ezen az értekezleten fogják kinyilvánítani az Egyesült Államok megváltozott gazdasági politikáját a részvevő államokkal kapcsolatban. 10 millió dollár az ifjúsági bűnözés leküzdésére Az ifjúsági bűnözés régi problémája országunknak. A statisztika szerint már régen elsők vagyunk a világon ezen a téren. Az utóbbi években azonban még amerikai méretekben is megdöbbentően rohamosan emelkedett a kiskorú bűnözők száma. Ribicoff művelődésügyi miniszter által összeállított kimutatás alapján állapították meg, hogy 1948 óta a kétszeresére ugrott a kiskorúakkal foglalkozó bírósági ügyek és a letartóztatások száma. Ha továbbra is ilyen mértékű a növekedés, akkor a következő 10 évben 4,000,000 gyerek kerül a bíróságok elé. Mindenki előtt világos, hogy ez a helyzet tűrhetetlen, A művelődésügyi miniszter jelentése alapján sürgette Kennedy elnök a kongresszust, hogy kezdjenek “totális támadást” a növekvő veszéllyel szemben. Miután az elnök kifejezte “súlyos aggodalmát“ a problémával szemben, 5 éves programot ajánlott az ifjúsági bűnözés megelőzésére és ellenőrzésére. Ennek költségeit 10,000,- 000 dollárra becsülte az első évben, ami julius 1- én kezdődik. 10,000,000 dollárt az egész nemzet bűnöző ifjúságának a megjavítására! Köztudomású, hogy mennyi problémát vet fel ennek a kérdésnek a megoldása. Hisz a legtöbb fiatalkori bűnözés —- amint ezt a miniszteri jelentés is megállapította — a felbomlott családi hajlékok, a munkaalkalmak hiánya és a szegénység miatt történik. Ezeknek kiküszöbölésére persze semmi az a tízmillió dollár, amit az elnök a kongresszustól kér. Nem beszélve arról, hogy a már bűnöző gyerekek át- nevelése is újabb intézetek és iskolák egész sorának megalapítását teszi szükségessé, amire egyedül nem elég a felajánlott összeg. Csak szégyen a világ közvéleménye előtt, hogy több mint 180 milliós nemzetünk, a világ leggazdagabb állama, amely tizmilliárdokat költ évente fegyverkezésre, 10 millió dollárt hajlandó csak reszkírozni egy ilyen célra, amely az egész lakosság közvetlen érdekét szolgálja. rtWtWWWWMWWVAWWtWWVWWWMI MISKOLC legnagyobb diákotthonában, a Petőfi Sándor Középiskolai Kollégiumban az idei tanévben alakították meg a motoros-szakkört. A népszerű szakkör 28 tagja a napokban vizsgázott motorkerékpárvezetésböl. £°-V sze cs
