Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-18 / 20. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 18, 1961 Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hoziMszólnak a közügyekhez “Otthon JárlanT-at akarja terjeszteni Tisztelt Szerkesztőség! Geréb József útiköltségéhez küldök én is egy dollárt, restellem, hogy nem tehetek többet, de az idő elhalad, az erő elhagyott, s csak ennyit tudok nélkülözni. Nagyon szeretném viszont, ha Geréb munkástárs hazamehetne. Egyben kérem, küldjenek részemre egy dollár értékben a Rév. Gross “Otthon jártam” c. füzetéből, melyet szét fogok osztani a környéken lakók között. A “Miért nem közlünk egyes leveleket” helyes határozat, mert aki személyi vitát akar, az végezze ezt el magánlevelezés utján, ne foglalja le a lapot ilyen vitákkal. Én is teljesen egyetértek a szerkesztőség ezen határozatával, s csakis olyan leveleket közöljenek, amelyek közérdekűek, az összetartást, a lap építését és a békét szolgálják. Kozma Dénes Tisztelt Szerkesztőség! Igen üdvös és jó változást hoztak be az “Olvasók Írják” rovatában. Ez a változás minket is megszabadít a felesleges, áldatlan vitáktól. Csak használják a piros ceruzát, ha arra szükség van, ne legyek kivétel én sem, nem haragszom meg .akkor, sem, ha éppen most küldött cikkemmel kezdik. Schubert Nekünk is tetszett Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a lap április 27-i számában a szemüvegről szóló cikket. Meg kell jegyeznem, hogy képrámába való alkotás. .1. F. “Aludj nyugodtan kisleányom.. Tisztelt Szerkesztőség! A kisleányom valamelyik este sehogysem akart ágybamenni. Az idő már későre járt, a televizió még játszott és már-már úgy festett a helyzet, hogy kis erőszakra lesz szükség. Egy pillanatra eszem bej ütött, hogy apám helyzete sem volt jobb velem szemben. Olyan idős lehettem, mint most a kisleányom, amikor a falu villanyvilágítást kapott. Esténként babonás tisztelettel bámultam a villanyégő fényébe, amelyik petroleum és gyufa használata nélkül égett. Csak még egy kicsit nézhessem — mondtam. így tehát az erőszak helyett érvelni kezdtem kisleányommal és amikor a gyerek úgy érezte, érvei fogytán vannak, egy mentőötlete támadt: “Look Daddy, this is a free country!” vágta ki hirtelen, majd némi gondolkozás után hozzáfűzte: “De nem sokáig lesz az, mert Kuba nem hagyja, hogy az maradion.” Hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak. Magyarázzam meg a gyereknek, hogy a szabadság nem ismer szint, anyagi feltételeket, vallási és faji megkülönböztetést? Inkább úgy gondoltam, hogy megnyugtatom a “Kuba felől fenyegető” veszélyt illetően. “Nézd kisleányom” mondtam neki, “mi egy nagy, erős, gazdag országban élünk, Kuba pedig egész kicsiny ország, még annyi lakosa sincs, mint New Yorknak. Vajon nem gondolkoztál még azon, hogy miként lehet az veszélyes reánk nézve? Gondold el, hogy egy nagy, erős, szép házban tiz hatalmas férfi van felfegyverezve és neked kellene azokat legyőzni. Lehetséges lenne ez? Félhetnek azok tőled? Ugye nem. Hát nekünk sem kell félnünk Kubától. Nem is csinálnak ott semmi í-osszat! Nemrégen ott még sok-sok gyermek ment éhesen az ágyba, — ha volt ágya — és szeretett volna iskolába járni, de nem volt iskola. Ha pedig beteg volt, nem volt kórház. Most építik a lakásokat, iskolákat, kórházakat, játszótereket. Még sem lehetnek azok rossz emberek, akik ezt csinálják! Szóval nyugodtan feküdj le és ne aggódj, nem jönnek ide azok a feketeszakállas fiuk, hogy elvegyék a ‘szabadsá- gunkat’.A kis Steve továbbra is játszhat két pisztollyal az oldalán, Eddy tovább lőheti a játék- rocketteket. A játékgyáros tovább gyárthatja busás haszonnal ezeket a pompás “nevelőhatásu” játékokat egészen addig, amig a mosolygós szemű kis Steve egy szép napon majd “igazit”, “valódit” fog használni valahol a világ egy másik részén, vagy itthon, mint egy “gang” szépremé- nyü tagja. iS addig még a televízióban is “szabad” tovább “nevelni“ a véres, brutális lövöldöző filmekkel. S délen továbbra is “szabad” a néger gyermekeket kirekeszteni az iskolából, a néger felnőtteket pedig az étkezdékből, a szavazóhelyiségekből. Szabad a gyógyszergyárosnak 200—300 százalékos hasznot bezsebelnie. Szabad a háziúrnak lakbér fejében elszedni a Daddy fizetésének csaknem egyharmad részét és szabad a főnöknek minden ok és jog nélkül kitenni a Daddyt az állásából, ha a főnöknek ahhoz van kedve. Szóval annyi sok mindent szabad ebben a szép nagy országban, hogy fel sem lehet sorolni. Kuba miatt tehát aludj nyugodtan, szépen kisleányom. Jó éjszakát!” S. Z., New York Tetszett Bódog András írása Tisztelt Szerkesztőség! Tiszteletemet küldöm Bódog András Írónak, amiért olyan megértőén irt az én szülőhazámról, ő az igazi képét adta és kéri azokat, akik hazalátogatnak, hogy helyesen ítéljenek meg mindent, amit látnak. Használjanak messze- és közellátó szemüveget is. Aki még nem olvasta el cikkét, figyelmébe ajánlom. Most már csak azt nem értem, hogy miért nem ütnek vissza a szocialista országok, úgy, mint a kapitalista országok. Még elnökünk is rabnépeknek hívja azokat, akik a közös érdekekért dolgoznak, vagyis a szocialista országok népeit, az öreg királyságok uralmát viszont szabadságnak nevezi ... Mi öregek nagyon jól tudjuk, hogy a dollár az ur és az csinálja az osztálytagozódást is. Az első osztályba a milliomosok tartoznak. A százezresek a második osztályt alkotják. Aztán ott van a nép 60 százaléka, amely még háromezer dollárt sem keres évente, ez a 3-ik osztály. Az első odahajtja az egészet, ahova jónak látja, de ők ezt nevezik szabadságnak. Ha most még nincs is, de rövidesen Kínának is lesz atomfegyvere, mert ők is erősen haladnak egyre többet és többet tanulnak. Jó lesz, ha az emberiség abbahagyja az egymás iránti örökös gyűlöletet, mert annak csak az lehet az eredménye, hogy a féreg eszi meg a férget, ha ugyan még azok is megmaradnak egy esetleges atomháború után. A. D. Msnjan, jöjjön vissza, jé egészségben! Tisztelt Szerkesztőség! Látom-a Magyar Szóból, hogy Geréb munkástárs már készülődik magyarországi útjára. Hozzá akartam ehhez járulni én is, amikor először olvastam róla, de vártam, hogyan fog kialakulni a dolog. Nagy megelégedésemre az ügyet nyélbe lehet ütni. Mutatja ez azt, hogy mit jelent egy önzetlen, jóhiszemű ember kitartó munkája. Mert szerintem ez az emberfajta az, amelyik megérdemli a megbecsülést, a tiszteletet. Nagyszerű ismerkedési hely a mi lapunk, melynek hasábjain az ő kitűnő Írásait olvashatjuk. Szívből kívánom, hogy menjen és jöjjön vissza jó egészségben. Ez az érzés van amögött, amikor én is hozzájárulok 15 dollárral az ő utazási költségeihez. Vigye magával szeretetteljes üdvözletemet szülővárosomba, Budapestre. Czutrin Rezsin VWWVVtWVWWtWW*MWWWiMWtWWWW KÜLÖNLEGES helikopterszolgálatot vezet be a belföldi légipostaforgalom meggyorsítására a moszkvai főposta. Köszönetét mond barátainak Tisztelt Szerkesztőség! Már régen idejét múlta, hogy megköszönjem munkástársaimnak azokat az üdvözleteket, amelyeket házasságunk ötven éves jubileuma alkalmával hozzánk juttattak. Itt azokra is gondolok, akik nem küldtek üdvözlő kártyát, mert tudom, amikor olvastak a lapban Holthyék házassági évfordulójáról, arra gondoltak, hogy “éljenek sokáig jó egészségben”. iSajnos még sen) úgy ünnepeltünk, ahogy én elgondoltam. Bethlehemben akartam megünnepelni ezt az évfordulót, de hamar lemondtam róla, mert a mátkám kezdte nem jól érezni magát és igy megállapodtunk, hogy itthon csinálunk egy kis családi összejövetelt. Sajnos az sem történt meg, mert márc. 18-án a doktor rendelőjébe mentünk, ott, a doktorra várva, kezdtük meg a mézesheteket. Azóta is többet fekszik feleségem, mint nem. Ez volt az oka annak, hogy ilyen sokáig elmaradt a köszönő levél. A háznál sok a munka, ezt is nekem kell elvégezni. S itt van a kerti munka is, ami szintén nem gyerekjáték; ez is elég volna, mert már én is a 81-ik évemet taposom. Utoljára mondunk köszönetét azoknak a munkástársaknak, akik üdvözlő kártyát küldtek. Elsők voltak Ferenczyék Eastonból, Szabóék és író- ék Trentonból, Magyarék Nazarethből, Kocsisék Hollywood, Fla.-ból. Külön köszönet azoknak, akik ajándékot is küldtek. Szabóék tiz dollárt, a Lehigh völgyi lapbarátok 25 dollárt küldtek lapunknak. Fogadják szerény, őszinte köszönetünket mindazok, akik gondoltak reánk. Még a szerkesztő munkástársaknak is köszönet jár a jókívánságokért. Holthyék, Berwick, Pa. Háttérben vannak a tudósok Tisztelt Szerkesztőség! Szovjet munkás testvéreink a világot bámulatba ejtették, hogy egy fiatal ember, aki családapa, a tudományért még az életét is kész volt feláldozni. Ez igazán büszkeséggel tölthet el bennünket, s ezért kitüntetés és örökös hírnév jár neki. De azok, akik ezt a hírnevet lehetővé tették, a munkásság lángelméjü tudósai, ezek is megérdemlik a kitüntető ünnepeltetést. Mert ha nem járt volna sikerrel a tudósok terve, úgy a munkások kiáltották volna feléjük a feszítsd,meg-et! Hiába, ugvlátszik, hogy a nép tanítói és tudósai még most is háttérben maradnak. Fojthó Jóska Jó, hogy nem győztek Tisztelt Szerkesztőség! Azon a keddi napon, amikor a kubai invázió még javában folyt, a TV 7-es Channel-en, a “Close Up” nevii programon, “90 mérföld a kommunizmushoz” címen kubai felvételeket mutattak be. A cél valószínűleg az volt, hogy Castro ellen hangolja a nézőt, de a hatása éppen ellenkező volt. Én legalább is a következő napokban megértettem, hogy a kubaiak miért verték vissza olyan gyorsan és eredményesen az ellen- forradalmi betörőket. Uj munkáslakásokat, uj kórházakat, uj iskolákat, a parasztok uj házait és a nép tengerparti üdülőit lehetett a filmen látni, és a kommentátor ezekkel bizonygatta, hogy 90 mérföldre a mi part jainktól egy kommunista állam épül. Két nappal előbb a TV bemutatott egy Cambridge, Mass.-i kórházat és azt a szorongatott állapotot, ami a pénzszűke miatt ott fennállott. Ebben a gazdag államban. A “Close Up” cukornádültetvényeket mutatott be és az egyik munkástól megkérdezték: “Tudod, Castro kommunizmust vezet be az országba?” A munkás mosolygott és fehér fogai bevilágították a sötét szobát. Azt felelte, hogy ő nem tudja, mi a kommunizmus, de azt tudja, hogy a kormány “felemeli a munkásosztályt.” Gyerekeket láttam, amint vigan úszkáltak egy munkásnegyed uszodájában. De a végén az ellen- forradalmat is mutatták. Fegyverükkel fűben heverő katonákat, akik Kuba bevételére készültek és motoros hajókat, melyek lőszereket szállítottak számukra. A kommentátor hangja megélénkült, amikor ezeket bemutatta. Most megkönnyebbültünk, hogy a kísérlet nem sikerült. Mi történt volna a mosolygó munkással és a felfegyverzett asszonyokkal, akik a néphadsereghez tartoznak? Akik tüzbombákat dobálnak az áruházakba, azok senkit sem kíméltek volna, ha győznek. Be jó, hogy nem győztek. W. R., bronxi olvas.
