Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-18 / 20. szám
Thursday. May 18, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Önkéntes cenzúra Kennedy elnök az “ártalmas” publicitás korlátozására a sajtó önkéntes cenzúráját ajánlja. Védekezés a durva támadások ellen Irta: GEIÍÉB JÓZSEF A kubai ellenforradalom meghiúsulását az amerikai sajtó “Cuban fiasco” néven könyvelte el, amelyért 'a nyilvánosságra került adatok súlya alatt Kennedy elnök kénytelen volt a felelősséget magára vállalni. Mit mutattak ezek az adatok? Ugyebár azt, hogy a Castro elleni támadást egy amerikai kormányszerv — az Allen Dulles parancsnoksága alatt működő Central Intelligence Agency (CIA) — készítette elő, finanszírozta és irányította. Igv tehát ez az ellenforradalom valójában külső támadás volt a kubai kormány ellen, amelynek jogosultságát azzal akarták elhitetni, hogy Castro - elnyomja a kubai népet és amint megindul az ellenforradalmi támadás, a béklyókba rakott kubai nép majd örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy Castroval végezzen. A “fiasco” azonban minden kétséget kizárólag bizonyította, hogy Kuba népe ragaszkodik a Castro-kormánvhoz és annak védelmében kész a véráldozatra is. Nyilvánvaló, hogy annak az országnak, amely nagyhangon hirdeti a népek önrendelkezési jogát, szégyent hozott ez a támadás. Nagyon sajnálatos azonban, hogy a militaristák által irányított sajtó nem a támadás kieszelésében és finanszírozásában látja a szégyent, hanem csupán abban, hogy az “fiasco” lett — vagyis hogy nem sikerült. Bizony mondom, hegy ezerte nagyobb szégyen lett volna, ha leverik a kubai népet és ezer meg ezer IGAZI kubai hazafi kivégzése után visszaállították volna azt a gyűlölt régi rendszert, amelyet az a sokat szenvedett nép végre képes volt lerázni. önkéntes cenzúra Mindezek ellenére a “fiasco”-ért bűnbakot keresnek és azt Kennedy elnök a nagy publicitásban találta meg. Az ellenforradalmi készülődésről oly sokat Írtak a lapok, hogy arról mindenki, még maguk a kubaiak is tudtak és igy természetes, hogy ők is felkészülve várták a támadókat. Most aztán Kennedy azt ajánlotta, hogy ilyen esetekben az amerikai sajtónak “önkéntes” cenzúrát kellene gyakorolnia, vagyis nem kellene nyilvánosságra hoznia még a legfontosabb híreket sem, ha azok az állam érdekei ellen szólnak. Persze itt az a nagy baj, hogy ki határozza meg, mikor és miként szolgálja valamely hir az állam érdekeit, avagy mikor lesz az állam-ellenes? Hiszen köztudomású, hogy igen sok ember azonosítja a saját érdekeit az állam érdekeivel. Lám ezt fejezte ki Charles E. Wilson (General Motors) volt honvédelmi miniszter, amikor ezt mondotta: “Ami jó a General Motors-nak, az jó az Egyesült Államoknak is.” Az egész országot átfogó felháborodott tiltakozás mutatta, hogy nagyon sokan nem értettek vele egyet. Most meg az elektromos készülékeket gyártó nagy társulatok hangoztatják ugyanazt, mert azt mondják, hogy a fogyasztó közönség érdekében szövetkeztek törvényellenesen az árak megszabására, mert ^gy a verseny kizárásával csak a nép érdekeit akarták szolgálni. Hivatalos vizsgálatok Ugyanígy beszélnek az orvosságok gyártói is. Ők is tisztán csak a nép — vagyis az állam érdekeit tartják szem előtt, amikor az orvosságok árait annyira megdrágítják, hogy a szegény ember alig tudja megvásárolni azokat. Ők azonban azt mondják, hogy csak az ilyen magas árak mellett marad annyi profitjuk, hogy költséges kísérleteket folytathassanak az újabb meg újabb jó orvosságok feltalálására. íme, igy tisztán látható, hogy csupán csak a közérdek vezeti őket az árdrágításra. A különböző HIVATALOS vizsgálatok azonban az ellenkezőt bizonyították és a súlyos adatok következtében még a bíróság is beleavatkozott az árdrágításba. A sajtó azonban egész csodálatos módon ebben NAGYMÉRVŰ ÖNCENZÚRÁT GYAKOROLT. Talán a mindent kikutató riporterek valóban elhitték a nagyhangú, képmutató frázisokat? Dehogyis hitték! Hallgattak az ujsák — vagy legalább is nem csináltak belőle olyan nzációt, mint kellett volna, mert a népellenes elekedetet elkövető nagy vállalatok az újságok,. a rádió és a TV LEGNAGYOBB HIRDETŐI. így ebben az esetben még Kennedy felkérése nélkül is hajlandók voltak az önkéntes cenzúrára. Háborús uszítás Ha már itt tartunk, folytathatnánk tovább az önkéntes cenzúra körüli eszmecserét. Kérdezhetnénk pl.: Miért látjuk olyan gyakran a sajtóban, vagy halljuk a rádióban és a TV-n át a Szovjetunió és a népi köztársaságok elleni alaptalan kirohanásokat? Miért van az, hogy a rádió vagy TV kommentátor minden habozás nélkül bemondja a legelképesztőbb hazugságokat is, hogy a szocialista termelésre áttért országok ellen izgassa hallgatóit? És hamár valaki figyelmezteti is őket a vádak alaptalanságára, akkor azt elhallgatják. Miért? Azért, mert a háborús uszítás szolgálja hirdetőik érdekeit és ők is összetévesztik a hirdetők és az állam érdekeit. Wilson szavai ebben az esetben igy alakulnak: Ami jó a háborús felszerelést gyártó hirdetőknek, az jó Amerikának is. És ami jó a háborús cégeknek, melyek sokat hirdetnek, az jó a rádiónak, a TV'-nek és a sajtónak, is. — Szóval, akik valamilyen hasznot húznak a háborús uszítás következtében folyó fegyverkezésből, azoknak jó az ellenségnek kiszemelt országok népeinek, intézményeinek, de főleg vezetőinek durva sértegetése. Az ilyen durva sértegetés ellen nincs semmiféle védelem. Egy-egv ország képviselete néha- néha tiltakozik, amely elől azonban a kormány hivatalos közege kitér azzal a kifogással, hogy ebben az országban szabad sajtó van, amelyet a kormány nem korlátozhat. Viszont az is tény, hogy a kormány hallgatag beleegyezése nélkül nem fajult volna ez el annyira, hogy most már igazán nagy veszélyt jelent a béke elérésében. Ajánlat Általában véve néni szoktam ajánlatokat tenni rovatomban. Úgy vélem, hogy az ilyen rovat célja az események analizálása és az olvasóra bízzuk nemcsak véleményének kialakítását, de azt is, hogy mit tegyen, ha már éppen tenni akar valamit. Ezúttal kivételt teszek, mert szinte önkénytelenül kínálkozik az a gondolat, hogy a béke esélyét nagyban emelhetnénk, ha a sajtóban az ellenséggé előléptetett országok felé irányuló durva támadásokat valami módon csökkenteni lehetne. Időközönként pl. helyesbítő levelet irok egv-egy angol lapnak, amelyben valami durva hazugságot találok Magyarországra vonatkozólag. Néha hozzák, máskor nem; néha használ, máskor meg annyit ér, mint a falrahányt borsó. De az is bizonyos, hogyha többen csinálnánk, akkor mégis csak több eredményt érnénk el; talán segítenénk a sajtót abban, hogy önkéntes cenzúrát gyakoroljon annyira, hogy a tisztesség határai között maradjon. Az ilyesmire igen alkalmasak az úgynevezett kölcsönös barátsági egyesületek. Szükség lenne tehát itt, Amerikában egy Amerikai-Magyar Barátsági Egyesületre, amely felügyelne az itteni sajtóra, amig Magyarországon a Magyar-Amerikai Barátsági Egyesület tenné ugyanazt az ottani sajtóval. Úgy tudom, hogy már a Szovjetuniónak, meg a lengyeleknek vannak hasonló barátsági egyesületei, amelyek igen jó munkát végez- nekrUgy vélem, a politikai viszonyok enyhültek annyira, hogy a magyar-amerikai kölcsönös barátsági egyesületeket is meg lehetne szervezni a két ország közötti barátságos viszony emelésére és végeredményben a tartós békéhez vezető ut egyengetésére. Sajtószabadság Sokan úgy tartják, hogy ha a sajtó utján elkövetett, minden alapot nélkülöző durva ,sértegetés ellen védelmet követelünk, már a sajtószabadságot támadjuk. Ezek összetévesztik a durva hazugságokat a sajtószabadsággal. Szerintük sajtószabadság az, amikor mindent megírhatnak, igazat és hazugságot egyaránt. Igen ám, de úgy az igazsággal, mint a hazugsággal sokat lehet ártani egyes csoportoknak, sőt egész nemzeteknek is. Lám Kennedy elnök már az IGAZSÁG meg nem Írását (elhallgatását) , kéri bizonyos esetekben — én meg lennék elégedve, ha a durva s bántó hazugságokat hagynák el nem is egyes de minden esetben, akár egyesek, akár pedig embercsoportok, vagy nemzetek ellen irányulnak is. Az említett kölcsönös baráti egyesületek munkakörébe tartozna oly törvények hozásának propagálása is, amelyek lehetővé tennék, hogy az olyan durva személyi támadásokért becsületsértés címén porolni lehessen a túlzásba merült sajtó-orgánumot, vagy a sértés szerzőjét. A jelenlegi törvények erre nem adnak alkalmat. Természetesen itt is csak kölcsönös viszonyra gondolunk, .vagyis kél, vagy több ország között kellene ilyen magállapodásra jutni. Az a meggyőződésem, hogy ilyen propagandával messzebb jutnánk, mint a kardcsörtető fenyegetésekkel. Sőt még annál is messzebb, mint azzal a nagy szövetkezéssel, ami a napóleoni háborúkat követő “Szent Szövetségre” emlékeztet, amellyel Metternich (1773—1859) osztrák herceg minden haladást meg akart akadályozni. A történelem azonban megmutatta, hogy olyasmi teljesen lehetetlen. Ma a világ népe mindenfelé olyan kormányokat követel, amelyek az értelmiségi és a fizikai dolgozók, továbbá a parasztság érdekeit képviselik. Reméljük, hogy Kennedy úgy szervezi át a CIA szervezetet, hogy az még ezt a ma már mindenki által ismert NAGY IGAZSÁGOT is kifürkészi és jelenteni fogja a politikai döntéseket intéző közegeknek. A BIRc-SÁG ES MEGERŐSÍTETTE AZ ÉKEKT1LALKIAT Az Állami Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta New York város eltiltó rendelkezését a Washington Square-en lévő park használatával kapcsolatban. A városi hatóságok ugyanis eltiltották a népdal- énekeseket attól, hogy a parkban énekeljenek. A Park Department azzal okolta meg ezt a rendelkezését, hogy az ének zavarja a környéken élő lakókat és a téren ülőket. Utcáink és a parkjaink legnagyobb része még ma is veszélyes a békés polgárok számára éjszaka s a világon szinte egyedülálló rossz közbiztonság még mindig jellemző nagyvárosainkra. A hatóságok eddig még nem sokat tettek a veszély elhárítására vagy kiküszöbölésére. Mi tehát az oka annak, hogy egyszerre ilyen gondos figyelemmel kisérik e park lakóinak nyugalmát és békéjét ? A 'Washington Square használati jogáért folyó vita feleleveníti azt a harcot, amit a környék régi lakói folytattak az alacsonybérü lakóházak lebontása ellen a közelmúltban. A lebontásra kerülő házak helyén ugyanis drágabérü bérpalotákat építenek, amit a városrész szegény lakói és nyugdíjasai nem tudnak megfizetni. Persze hiába (il- takoztak, az építési vállalkozók nagyobb befolyással rendelkeztek és ma már egyre több a modern, drága lakóház, ami alapjaiban változtatta meg az egész környéket. A lakók is kicserélődtek és állandóan költöznek be a gazdag és befolyásos bérlők. “Előkelő”, “disztingvált” hellyé akarják átalakítani tehát a Washington Square-et. Az uj lakók nem lelkesednek azért, hogy a nép szegényebb gyerekei s fiataljai lepjék el a teret, amit ők mindinkább szeretnének elkülöníteni a tömegtől. Ez az akarat jutott kifejezésre a városi intézkedésben. Hogy mennyire igy áll a helyzet, azt az egyik indokból is láthatjuk, amit a városi hatóság felhoz a Parkban való “gyülésezés” eltiltására. Eszerint a gyülekezések zavarják a közelben lévő New York University diákjait. Az egyetem titkára, dr. Stoddard rögtön kijelentette, hogy nincs kifogása az ének ellen a parkban, ha a tömeg fegyelmezetten viselkedik. Tehát nem az egyetemistákat zavarja az ének és a gyülekezés... A Kinai Népköztársaságban a jnult évben mintegy három milliárd példánv könyv jelent meg. Kínának ma 800 ezer közkönyvtára van; ezek közül a pekingi álami könyvtár a legnagyobb, 6 millió kötetes állománnyával. • A londoniak éjfélkor kezdik a sorbáné1!’rt _ tábori székekkel, takaróval, termoszüveggel, kártyával vagy kötéssel felszerelve — a Covent Garden pénztára előtt, ahol a leningrádi balett júniusi vendégjátékaira árusítják a jegyeket. m JÉGZAJLÁS címmel nemrégiben Kijevban megjelent Bulla László Dmert kárpát-ukrajnai magyar költő válogatott verséinek gyűjteménye. Az ukrán nyelvű, szép kiállítású kötet nyolc neve3 műfordító közös munkája.
