Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-18 / 20. szám
A_________ AMERIKA! MAGYAR SZÓ Thursday, May 18, 1961 Munkásmozgalom A RÖVIBEBB MUNKAHÉT NEMZETI SZÜKSÉGLET A rövidebb munkahétre vonatkozó kérdésre Kennedy elnök egy sajtókonferencián ezt felelte: “Magamnak nagyon kívánatosnak tartom, de... ellene vagyok a rövidebb munkahétnek. Abban reménykedem, hogy magasan tarthatjuk a foglalkoztatás arányát a heti 5 napi és —az országunkban hagyományos — 40 óra munkaidő mellett. Szükségünk van erre, ha folytatni akarjuk gazdaságunk növelését és eleget akarunk tenni itthoni és külföldi kötelezettségeinknek.” A 40 órás munkahét nem “hagyományos”, mondja Victor Perlő, gazdasági szakértő, a “Worker”-ben megjelent cikkében. A hagyomány a mezőgazdaságban pl. napkeltétől napnyugtáig, az iparban a napi 10—12 óra, a heti 60—70 óra munka volt az országban. Az amerikai munkástörténelemben hosszú ideig a 8 órás munkanap volt a kulcskérdés, 1886-ban ezért folytak a nagy országos sztrájkküzdelmek, amelyek létrehozták a nemzetközi Május Elsejét. Sokmillió munkás sokezer sztrájkja fokozatosan leszállította az ipari munkahetet az 1860-as évek 66 órájáról 50 órára 1900-ig. A New Deal 1938-ban a Fair Labor Standards Act-el törvényesítette az 5 napos, 8 órás munkahetet, de csak a munkásság egy kisebbségének, általában a legjobban megszervezett töredékének. Amit hagyományosnak nevezhetünk, az az amerikai munkásosztály állandó úttörő küzdelme a munkaidő leszállításáért. A legtöbb ország még most is ott tart, ahol mi 1930-ban voltunk. 1938 óta azonban nálunk sem volt komoly próbálkozás e téren és ez megtörte az évszázados hagyományunkat. Mr. Perlő cáfolja Kennedy feltevését, hogy a 40 órás munkahétre szükség van az ország gazdaságának növeléséhez. Az országos termelés aránya gyorsabban növekedett abban az időben, amikor évtizedenként csökkentették a heti munkaidőt néhány órával, mint az utóbbi években. Ha a munkanélkülieket foglalkoztatnák, ha a tömegek vásárlóképességét növelnék a fizetéslevágás nélküli rövidebb munkahéttel, ez azonnal véget vetne a gazdaság stagnálásának. Az “itthoni és külföldi kötelezettségcink”-re való utalás nem egyéb, mint porhintés, az elnök attól fél, hogy a rövidebb munkahét megzavarná háborús termelésünk növelését. Nekünk azonban a fegyvertermelés csökkentésére, nem növelésére van szükségünk. Különben is, a fegyvergyártó iparokban is nagy a munkanélküliség, különösen a repülőgép iparban. Minden munkás foglalkoztatásával még a 30 órás munkahéttel is jelentősen emelni lehetne az országban a szükséges iparcikkek termelését. A hivatalos 40 órás munkahét azonban nem általános az országban. A törvény nem vonatkozik a kenyérkeresők nagy többségére. Ezek közt vannak a mezőgazdasági munkások, az erdei munkások, számos kereskedelmi és kiszolgáló ipar munkásai, a kis üzemek munkásai, stb. Több mint 3,000,000 kenyérkereső még mindig a “hagyományos” 60—70 órás munkahetet tartja be. A U. S. Labor Department statisztikája szerint, 1961 februárban az országban a nem mező- gazdaságban alkalmazott bérmunkások átlagos munkaideje heti 43.8 óra volt. A részidőt dolgozók nincsenek ideszámitva. Az összes keresők átlagos munkaideje 45.5 óra volt hetenként. A kongresszus által nemrégen elfogadott uj minimális órabér és munkaidő törvény nem terjeszti ki védelmét azokra a munkásokra, akik most 40 óránál többet dolgoznak hetenkint. Ezzel szemben a Szovjetunióban az átlagos munkahét jelenleg 39.4 óra. Ez a legalacsonyabb az egész világon. A jelen 7 éves terv célkitűzése szerint néhány éven belül a heti munkaidőt 35 órára fogják csökkenteni. Ugyanakkorra a bérek emelését helyezték kilátásba. A munkaidő állandó csökkentésével párhuzamosan a Szovjetunió országos termelése állandóan emelkedik, méghozzá magasabb arányban, mint bármikor bármely kapitalista ország történetében. Az elmúlt hétvégen amerikai tudósok, Princetonban tartott értekezleten, a szovjet gazdaság fejlődése terén végzett tanulmányuk eredményéről jelentettek. A bemutatott statisztikai számadatok alapján a következő megállapítást tették: 1. 1950 és 1960 között a szovjet gazdaság termelése megduplázódott, vagyis 100 százalékkal növekedett. 2. Az ipar termelése még nagyobb arányokat ért el. 3. A mezőgazdaság jóval 50 százalékon felüli termelés növekedést ért el. 4. A szovjet lakosság életszínvonala ebben az évtizedben kétharmaddal, azaz 75 százalékkal emelkedett. “Ez jelentős haladás, bár a szovjet életszínvonal még mindig jóval alul van a mienken”, könyveli el az eredményt a N. Y. Times, elfelejtve hozzátenni azt, hogy sokmillió amerikai életszínvonala is jóval a “miénk alatt” és a szovjet munkásoké alatt is van. Tiltakoznak a N. Y. Times nyomdászai A semleges döntőbíró a munkáltatók mellett szavazott Sámuel Resnick, a N. Y. Times által elbocsátott nyomdász ügyében. Resnick-et azért bocsátották el állásából 30 évi szolgálat után, mert a munkavezetővel összeszólalkozott és a népszerű “goddamn bum” sértéssel illette. Az elbocsátást követően a szedőteremben leálltak a nninkások, s ez az aznapi lapszám késői leszűkített kiadását és a hirdetések 40 százalékos kihagyását vonta maga után. Az ügy egy öttagú egyeztető bizottság elé került, amely a Publishex-s Association két tagja, a szakszervezet két tagja és a szövetségi egyeztető szolgálat egy megbízottjából állott. A Publishers Ass’n egyik tagja a N, Y. Times alelnöke volt. A lapkiadó szövetség két tagja az elbocsátás mellett, a szakszervezet képviselői az elbocsátás ellen foglaltak állást. “semleges” egyeztető szava vált döntővé és hosszasan magyarázta, hogy miért támogatta a munkáltatók álláspontját Resnick ellen. Azért tartja jogosnak azt, hogy a szokásos enyhébb büntetés helyett a nyomdászt megfosztották állásától, mert Resnick a magaviseletével meggátolta, hogy az üzem folytassa a munkát, amikor a szakszervezet a munkaszünetet helytelennek minősitette. Az egyeztető bizottság két munkás tagja nem irta alá a többségi döntést. Mihelyt a Times és más napilapok nyomdászai megtudták a döntést, megindult köztük az aláírásgyűjtés egy rendkívüli taggyűlés megtartására. Általános köztük az a meggyőződés, hogy ha a Resnick elleni döntés érvényben marad, az állandó veszélyt jelent munkahelyük biztonságára nézve. 32 órás munkahete! kérnek a rézbányászok A Mine, Mill and Smelter Workers Union megkezdte az uj munkaszerződésre vonatkozó tárgyalásokat a Kennecott Copper Corp.-al, a világ legnagyobb vörösréz termelőjével. Az érvényben le- Vő szerződés junius 30-án lejár. A szakszervezet a következő követelésekét állította fel: Lényeges fizetésemelést kér, de nem nevezte meg az összeget. A 32 órás munkahetet, ugyanazzal a fizetéssel, amit a jelenlegi 40 órás hétért kapnak. A különböző részlegekben fennálló fizetéskülönbözet megszüntetését. A nyugdíj korhatárnak 68 évről 65 évre való leszállítását. A munkanélküliség pótsegély összegének emelését. Magasabb egészségügyi és jóléti juttatásokat. A munkaszerződési tárgyalások a vállalat Utah, Arizona és New Mexico államban levő üzemeire vonatkoznak. Nevadai üzemeknél jelenleg a munkások hovatartozásának kérdésében folyik a kihallgatás az NLRB előtt. A hatásköri vita a Mine, Mill és az Operation Engineers között folyik. A vállalat 5,000 munkása tartozik a Mine, Mill Unionhoz, 2.000 munkás szervezetlen. A vörösféz bányászok 1959-ben 6 hónapig sztrájkoltak a Kennecott ellen. A sztrájk az ipar 85 százalékát megbénította az országban. A munDe még igy is nagyon izgatja a dolog és meg is jegyzi, hogy “ha a szovjet gazdaság megközelítőleg is az elmúlt évtized arányában halad előre és ha mi tovább tűrjük.gazdaságunk stagnálását, akkor a jelen gazdasági felsőbbségünk a Szovjetunió felett leszűkül és semmivé fog zsugorodni”. Ezt Kruscsev a hétéves terv bevezetésekor már kilátásba helyezte. A gazdasági egyensúly ilyen nemzetközi kialakulása ugyanolyan következményekkel jár majd, mondja a N. Y. Times, mint amilyeneket a 2-ik világháború óta a katonai erőviszonyokban beállt változás hozott létre. Erélyes intézkedést sürget az országos termelés jelentősebb emelésére. Az erélyes lépéseket azonban nem a fegyver- gyártás növelésére kell megtenni. Az amerikai munkás érdekét, akárcsak a szovjet munkásét, az általános leszerelés szolgálja. Az amerikai munkás szeretne tovább is azon a hagyományos utón haladni, amely a rövidebb munkahéthez, a több szabad időhöz, a kulturáltabb élethez vezet. Ezért a szakszervezetek legfontosabb feladata a rövidebb munkahétért való harc ugv gazdasági, mint törvényhozói téren. Törekedniük kell arra is, hogy az elért eredményeket a munkásosztály minden tagjára kiterjessze, kivétel nélkül. kások akkor is kérték a 32 órás munkahét bevezetését. Az akkor kötött szerződésbe sztrájktól való tartózkodásra vonatkozó szakasz került be, de az uj szerződésből ezt a szakszervezet ki akarja zárni. Kennecott-nak Chilében hatalmas rézbányái vannak, de az ott bányászott rezet nem hozza az amerikai piacra. Nyirbálják a munkások jogait Rockefeller kormányzó nem vette figyelembe az állami szakszervezetek tiltakozását, hanem aláírta és törvényerőre emelte azt a javaslatot, amelyet az állami munkástörvények gyengítésére elfogadott a republikánus albanyi törvényhozó testület. Az uj törvény megmásítja az évtizedek óta fennálló tiltóparancs-elleni tői vényt és lehetővé teszi a tejtermelőknek és a mezőgazdasági munkáltatóknak, hogy a bíróságnál könnyen tiltóparancshoz jussanak, amivel alkalmazottaik mozgalmát fizetésük és munkaviszonyaik javító sáért csirájában elfojthassák. Bár a tiltóparancs törvény egyelőre cs„.. fentemlitett termelési tei'ületeket érinti, az állam. AFL-CIO rámutat arra, hogy ez példamutatói a többi munkáltatóknak is, hogy a létező munkás- védelmi törvényeket hogyan csonkíthatják meg. Újra-a maguk érdekében használhatják fel majd a bíróságot arra, hogy munkásaik törvényes jogait elgáncsolják. A szakszervezeti mozgalom is tanulhatna a példamutatásból. Nyilatkozatok helyett a vezetők felhasználhatnák a munkások szervezett erejét munkásellenes törvényhozatal megakadályozására. lebst vele dicsekedni” A Labor Department kibocsátott adatai szerint, március közepétől április közepéig 384,000-el emelkedett a nem-mezőgazdaságban dolgozók száma. Ezek között 217,000 az építőiparban kapott alkalmazást az idényszerü fellendülés alapjár Csekély emelkedés mutatkozott a gyáriparba, dolgozók átlagos heti munkaidejében is, ami 39.2 óra volt. Amikor Seymoru I. Wolfbein, helyette mezőgazdasági titkár a helyzetről beszámolt ki jelentette, hogv “nincs dicsekvésre okunk”. A munkanélküliség arányszáma változatlanul a 6.8 százalékon áll. 2.128,000 azoknak a száma, akik állandó munkanélkülieknek vannak nyilvántartva, ezek között kb. 1,900,000 családapát mutat ki Mr. Wolfbein. Ezeknek és a következő hón pókban a munkástáborba özönlő uj szaporulat elhelyezése okoz gondot, mondotta. Goldberg munkaügyi miniszter és az admin tráció más tagjai további szövetségi segélyt tartanak szükségesnek a munkanélküliség enyhítésére. A 13 héttel meghosszabbított munkanélkú biztosítási kiutalásokra eddig 608,000 munka - jelentkezett. A nagy munkanélküliség uiabb munkaalkalmakat teremt — a munkanélküli biztosítást kezelő irodák személyzetének. Az irodákban állandó a tolongás és a magas létszámú jelentkezők kezeléséhez több alkalmazottra van szükség. Jelenleg 43 százalékkal több a munkanélküli segélyben részesülők száma, mint tavaly ilyenkor volt.
