Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-12 / 2. szám

AMERIKAI MAGYAR SZú Thursday, January 12, xuoi Ahogyan én látom... írja: EHN TOLEDO A Madridból délre vezető fő autó-utak egyike az ősrégi Toledo városon át vezet és ez a körül­mény úgy Toledo-ra, mint a turistákra nagyon előnyös. A toledoi műemlékek, amelyeket belépti- dii ellenében mutogatnak, a város üzletei és kéz­művesei nagy ügyességét hirdető kisebb-nagyobb műhelyek nagyrészben a turisták vásárlásaiból élnek. A turisták viszont egész életre emlékeztető émenv-uen részesülnek, amikor Toledot és annak nevezetességeit megnézik. Toledo-nak ama részét, amelyet a “régi város­nak neveznek es amely az összes műemlékeket magában foglalja, évekkel ezelőtt nemzeti tulaj­donnak (National Monument) nyilvánították. Ez volt a tulajdonképpeni régi Toledo város, amely az északról, délről és keletről támadó ellenséggel szemben évszázadokon át aránylag könnyen véd­hető volt, mert részben a Tagus folyó övezi, más­részt a vizigótok a 7-ik században oly erős fallal vették körűi, hogy annak nagy része még ma is épségben áll. A város legmagasabb pontján épült az<Alcazar, az egykor fényes várkastély, amely korának ki­emelkedő építménye volt. A polgárháború legel- keseredettebb harcai folytak itt, amelyek sok drá­ga emberéletet követeltek és a régi épületet csak­nem teljesen elpusztították. Ma az egykori büsz­ke várkastélynak már csak megmaradt romjait mutogatják. Persze ezenkívül van sok más látnivaló Toledo- ban, amely valamikor Spanyolország fővárosa és a kereszténység és a zsidóság egyik fő központja volt. A kereszténység egyik nagy műemléke a 18-ik századbeli, spanyol-gót stílusban épült ha­talmas katedrális, amely az ország legnagyobb ilyen épülete. Falai között számos érdekes szobor, festmény és oltár látható, de az emberi elme és kéz egyik kiváló teljesítményét elsősorban a fő­oltár és a köréje beépített faragványok képezik. El Greco és Goya több örökbecsű festményét őr­zik itt és a “kincstárban” felbecsülhetetlen értékű arany és ezüst oltárdiszeket őriznek. A turisták­nak a vezetők minden darabról elmondják, hogy kiilön-külön hány ezüstöt és aranyat tartalmaz és hány száz drágakő díszíti. A sok templom között a legtöbb érdeklődést két egykori zsinagóga váltja ki: a mór-zsidó stí­lusban épült “Transito Sinagoga” és a “La Sina- goga de Santa Maria la Blanca”. A látogatók leg­többje már sok templomot látott, de ez az első ilvan zsinagóga, amelyet a Szűz Máriának szen­teltek. A két érdekes épület mögött érdekes történet húzódik... Tudvalevő, hogy 1492-ben a zsidókat kiűzték Spanyolországból. A büszke “safard” zsi­dók az otthonaik, üzleteik és imaházaik tulajdon­jogáról nem mondtak le és ezt azzal jelképezték, hogy kiűzetésük alkalmával az épületeket bezár­ták és a KULCSOKAT MAGUKKAL VITTÉK. Ezek a kulcsok évszázadokon át apáról-fiura száll­tak és állítólag még ma is az utódok tulajdonát képezik. A kiűzött zsidók legnagyobb része Törökország­ba menekült és főként Konstantinápoly környékén telepedett le. A jelenlegi spanyol rendszer 1948- ban állampolgárságot és spanyol útlevelet kínált azoknak a leszármazott spanyol zsidóknak, akik hajlandók lennének visszatérni a “szülőhaza” (talán inkább a mostoha) kebelébe, de érdeklődé­seink során nem tudtunk oly adatra lelni, amely arra mutatna, hogy akadt olyan zsidó, aki vissza­tért volna arra a földre, amelynek uralkodó osz­tálya oly kegyetlenül bánt el őseivel. 1492-ben a spanyol zsidókat kiűzték és vagyonukra az állam tette kezét. 1948-ban a kiűzött zsidók késői utó­dai sem vagyonnal, sem anélkül nem voltak haj­landók visszatérni apáik földjére. . . Toledo ama részében, ahol valamikor a zsidó­ság lakott, láthatók a legszűkebb kanyargó utcák. Feltételeztük, hogy ez nem véletlenül van igy: a szűk, kanyargó utcák megnehezítették és veszé­lyeztették a támadók előretörését és megkönnyí­tették az üldözöttek védekezését és menekvését. A zsidóság más módon is megpróbált védekezni: az utcákat a házak alatt földalatti alagutak kötöt­ték össze a két zsinagógával és egyik kiváló kép­viselőjének, Levy-nek a házával. Ha a támadás a zsinagógákat istentisztelet idején érte, a hatalmas kapuk feltartóztatták az üldözőket és időt adtak 2X2=4 +1234:1234 + 212349870+7904321 X 123455=12347 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja Eörsi Béla 2X2=4 +1234:1234+212349870+7904321 X 123455=12347 Az uj Kína Kínáról 1949 óta nem sok hir jutott az ameri­kai olvasóközönség tudomására. Ami kevés hir ideérkezett, az is a Hong-Kong-i hamis hirgyár- tóktól jött. Pedig a Népi Kínát előbb-utóbb mégis csak fel kell venni az Egyesült Nemzetek nagy családjába. Azok a hírek, amelyek arról szólnak, hogy Kínának is lesz atombombája, bizonyára ha­tással lesznek az uj amerikai adminisztrációra. S bizonyára ilyen irányban fog hatni a súlyosbodó gazdasági válság is. Érdemes volna tehát Kinával többet foglalkoz­ni és megtudni erről a hatalmas országról egyet- mást. Tizenkét éve, hogy Kínában népi szocialista kormányzat van. E hatalmas országban az 1953 junius 30-i népszámlálás szerint 601,938,035 em­ber él. Ennek valamivel több mint a fele (52%) férfi, nő kevesebb, mert a szegény nagy-családok­nál Chiang Kai-shek idején a leánygyermekeket születéskor megölték. A lakosság 94 százaléka kínai, a többi különböző kisebbségekből áll, mint mandzsuk, tibetiek, mongolok, stb. 12 évvel ezelőtt a földművelés volt a lakosság fő foglalkozása. Ipar csak a nagy városokban volt található. Az ország ásványkincsekben szegény­nek tűnt, mert a tudományos kutatás az imperia­listák uralma idején csak kis területre szorult. Az ipar 70 százaléka csupán néhány városban volt; a textilipar központja pl. Shanghai-ban, Tienstienben és Tsintaóban volt. A nehézipar pe­dig az északi részén, Japán közelében helyezke­dett el. Szinte csodaszámba megy, hogy most az or­szág minden részén találtak vasat, még Belső- ' Mongólia legelői is ásványokban gazdag terüle­tek. Shansi tartományban pedig jóminőségü sze­net találtak. Nyersolaj után nem kutattak régebben, mert hiszen az idegen olajtársaságoknak ez nem állt érdekében. Ma már nagy nyersolaj központok van­nak, különösen Kinai-Turkesztánban (Sinkiang) ése a nyugati (tehát nem a tengerparti) tarto­mányokban. Chiang Kai-shekkel a korrupt tanult emberek is eltávoztak Kínából, és a külföldi mérnökök s szakemberek is elhagyták pozíciójukat, ezzel nagy problémát okozva a kínai kormánynak. Shanghai- ban pl. egyetlen ember sem maradt, aki értett volna a telefonjavitáshoz. De a Szovjetunió és a népi demokráciák töme­gesen küldték a mérnököket és technikusokat; ma már százezrek tanulnak a kínai egyetemeken, mérnöki, fémipari és geológiai intézetekben. Óriási a hiány a középiskolai tanárokban, bár a főiskolák tizezrével öntik a végzett diákokat. Ezeket a szükségleteket csak évek múlva tudják majd kielégíteni. Tanulási láz van Kínában, nem­csak az ifjúság körében, hanem a felnőttek között is, elsősorban a nők között. A diákok szabad ide­az üldözötteknek, hogy az alagutakon át a szűk utcákban épült otthonaikba meneküljenek. Vi­szont, amikor az otthonaikban érte a támadás, szorongatott helyzetükből a két zsinagógába*me­nekültek, amelyeknek ma is álló félméteres falai és erős kapui némi védelmet nyújtottak. A Lévy pompás házához vezető alagútnak ket­tős célja lehetett: vagy az, hogy a nagybefolyásu embernek és családjának menekülési módot nyújt­son, vagy az, hogy hitsorsosainak védelmet nyújtson ő, aki egy időben Spanyolország minisz­terelnöke volt. Lehetséges, hogy Levy, amig az uralkodó ház kegyében állott, sok hitsorsosának az életét mentette meg, de bizonyos, hogy őt nem tudták megmenteni szomorú sorsától: amikor árulás gyanújába keveredett, lefejezték! És bizo­nyos az is, hogy bár spanyolországi uralmuk ide­jén a mórok úgy a zsidókkal, mint a kereszté­nyekkel nagyon türelmesek voltak, a keresztény uralkodók és az uralkodó osztály nem mutatott türelmet a más vallásunkkal szemben. Toledo valamikor a hadba vonulókat hires “to­ledoi” pengékkel ellátott kardokkal szerelte fel. A műhelyekben többnyire gyors és biztos kezű fiatalembex'ek ma is gyártják a kisebb-nagyobb kardokat, amelyek azonban csupán borítékok fel­jükben a falvakban tanítanak. Iskolát nyitott a kormány olyan primitiv törzsek részére is, ame­lyeknél az irás-olvasás tudása legfeljebb egy em­berre szorítkozott. Alig hallottunk valamit arról, hogy a kínai írást megreformálják. A bonyolult, sokszor 20— 30 vonásból álló betűket leegyszerűsítették. Pl. a kályhát kifejező betű 22 vonásból állt, ma csak 7 vonásból; a fej szót kifejező betű 16 vonásból állt, ma csak 5 vonásból. Azonkívül a sok külön­böző tájszólás helyett egyet, a pekingit igyekez­nek tanítani, hogy ezáltal Kina lakosai jobban megérthessék egymást. A mezőgazdasag nagy feladatok előtt állt. A falunak most már a nagy ipari központokat is el kellett látnia élelemmel. Azonkívül az iparoso­dott társadalomnak és magának az iparnak más követelményei is vannak. Gyapotra, olajat tartal­mazó növényekre, ipari nyersanyagokra van szük­ség. Közép- és Dél-Kina rizstermelő vidék, ahol évenként két termésre lehet számítani. Mivel Kö- zép-Kina jó közekedési rendszerrel rendelkezik (ott van a legnagyobb folyó, a Yangtze), ez lett az ipari városok ellátója. Eszak-Kina főterméke a gabona, de kifejlesztik az édes-burgonyát, a hajdinát, ezenkívül az egész ország arra törek­szik, hogy dohányt, kávét, gyümölcsöt, cukor­nádat, kakaót, stb. termeljen. A régi terméke­ket is pl. a teát és eperfát, kultiválják, ezen utób­bit a selyemhernyók miatt. A hegyvidékek ve­gyes gazdálkodásra törekszenek (mezőgazdaság, fakitermelés, állattenyésztés). “A régebben siva- tagszerü vidékeket (északnyugaton) ma állatte­nyésztésre használják. A siker legfőbb oka, hogy a belső háborúk meg szűntek, két nagy folyót megszelídítettek (Huai és Yungting), a vizet öntözésre, villanytelepek erőforrásaira használják. Megkezdődött a Sárga­folyó szabályozása, amely 2,000 év óta éhínséget hozott a pártjain lakókra. A Yangtze folyó szabá­lyozásának terve elkészült. Az északi alföldek porviharai ellen erdősítéssel védekeznek. Kina, amely nagyon szegény volt fában, ezt a kérdést is megoldja. Az agyonsanyargatott, kizsákmányolt kínai nép minden energiáját a termelésre fordította és erről tudnia kell a “nyugati” világnak is. MICHAEL SAUNDERSON, a cambridgei egye­tem vak matematika tanára egy alkalommal na­gyobb társaságban volt. Az egyik megjegyezte, hogy ennek a hölgynek szép fogai vannak. A meg­állapítás helytálló volt, s a társaság tagjai ugyan­csak elcsodálkoztak, hogy honnan tudta ezt a vak ember. — A dolog igen egyszerű — szolgált felvilágo­sítással Saunderson. — A hölgy folyton, és gyak­ran minden ok nélkül nevetett. Igazán nem kép­zelhettem róla mást, mint hogy a fogait akarja mutogatni. • FRANCISCO FRANCO generális állítólag azon töpreng, hogy miért nem kapott választ arra a sürgönyre, amelyben John F. Kennedynek gra­tulált elnökké választása alkalmából. Fennáll az a feltevés, hogy Kennedy elitélő érzéssel van a spanyol diktátorral szemben. (U. S. News & World Report.) nyitására alkalmasak. Ezek a kis kardok, továbbá hamutartók, dobozok, női tűk, karkötők és egyéb “damaszkuszi” munkák a toledói kézművesek nagy ügyességét és határozott művészi képessé­geit hirdetik szerte a világban, ahol ilyen dolgok árusításával foglalkoznak. Levy egykori fényes háza később El Greco ott­hona lett és jelenleg “El Greco Muzeum”, amely­ben a nagy művész több festményét és számos személyes tulajdonát őrzik. Az olajfa erdőkkel övezett ősrégi város minden utcája, minden épü­lete, temploma, zsinagógája, minden földalatti titokzatos alagutja, az Alcazar romjai és az év­százados védőfalak, egytől-egyig és külön-külön a történelemnek néma és mégis ékesen szóló em­lékei, amelyek előtt a késői utódok, a kiváncsi tu­risták megilletődve állnak. . . Szerencse, hogy a szomorú emlékű polgárhábo­rú harcai, amelyek elpusztitották az Alcazart, — véletlenül vagy kiszámitottan — megkímélték a város többi műemlékét. És szerencse lesz, ha a múlt sok véráldozatot követelő harcai nem kerül­nek soha megismétlésre a jövőben, sem Toledo- ban, sem másutt a békét óhajtó népek újabb és mindennél nagyobb veszedelmére! M_____

Next

/
Thumbnails
Contents