Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-27 / 17. szám

Thursday, April, 27, 1961

AMERIKAI MAGYAR SZŐ

il

MIRE VOLNA JÓ EOT SZEMÜVEGET CSINÁLTATNI?

(Folytatás a 10-ik oldalról) kellett ugv, ahogy lehetett. Egy ipari vállalat is, akármilyen egyoldalú, csak szervesen nő meg; nem azért, mert nem volna meg az akarat, vagy a pénz, hogy egyszerre felépítse magát, hanem mert a szükséges organizáció csak lépésekben tud kifejlődni. Hát még, ha egy ország szervezetéről van szó!

Magyarország és társadalma romokban állt. Próbálj egy leomlott házat régi tégláiból újjáépíteni. Kétszeres időbe telik, ha nincs uj téglád. Mert a régi téglák töredezettek, csorbák, vakolat is maradt rajtuk, eltörtek, elporladtak. A darabokat össze kell ragasztani malterral, a csorbákat kiegyenesíteni, a régi maltermaradékot pedig le kell kalapálni a téglákról. Még igy sem lehet olyan tökéletes a munka, mintha uj téglák volnának, ami persze lehetetlen. Hát ilyen az, amikor egy társadalmat kell felépíteni. S hogy tovább vigyem a hasonlatot, bizonyára nem kevés téglának panaszai is akadtak. Hogy a régi házban ő előkelő helyen volt, elől a homlokzatot díszítve, vagy az ablakpárkányzatban foglalt helyet, ahol mindenki láthatta; vagy a kapu fölött, ahol védve volt az esőtől és most meg kevésbé jó és díszes helyre került, 'az alapzatba, vagy a belső falakba. Vagyis általában szólva nem oda tették, ahová szerette volna.

Amenynire innen meg lehet Ítélni, a magyarok házára most már felkerült a tető, bár el tudom képzelni, hogy hibái is lehetnek az épületnek. Mégis az ország megél benne, egészségben és békében. Amivel pedig többjük is lett 15 év alatt, az már csodaszámba kell, hogy menjen. Pedig ilyen is* van, ha automobil nincs is. Ingyenes gyógykezelés, nyugdíj, fizetett szabadság, nyaralás, biztosított munka és állás, ingyenes iskoláztatás. Sok embernek ezek is megérnek egy fél automobilt.

IS mindez 15 év munkája. A szükséges tőkét nem részvényesek adták össze, az országnak magának kellett előteremtenie mindent. S a fogyatékosságok és a hibák, rossz tervezés és miegyéb? Ilyesmi ne volna? Hiszen emberek tervezték és építették a házat, régi téglákból, meg ami éppen volt, még hozzá az ország óriási nagy házát, s bizonyára találhatunk benne hibás munkákat. Hiszen sürgősen készült, se a téglákat, se a kőműveseket nem lehetett nagyon válogatni; akadt köztük munkás, akinek nem volt mestersége, de segiteni akart, hát úgy csinálta, ahogy tudta. Volt olyan munkása is az építkezésnek, aki azt szerette volna látni, hogy a ház összeomoljon, s igy is dolgozott. Ez már igy van. De amikor már rendbe kerül mindaz, aminek elsősorban rendbe kell kerülnie, nem lesz az sem olyan nagy munka, -hogy ahol kell, az alapzatot, falakat megerősítsék, a tetőzetet megjavítsák, sőt a belső szobákat is díszesebbre és színesebbre csinálhatják.

Sohasem szabad elfelejteni, hogy a 20 éves fasiszta uralom gerinctelenségre és meggyőződésnélküliségre nevelt. Olyan társadalmat igyekezett produkálni, amelynek tagjai nem bánják, ha felülről rúgják őket, addig, amig van alattuk valaki, akit ők rugdoshatnak. Az ilyen nevelés hatása nem tűnhetett el minden nyom nélkül. “Tessék elképzelni, egy volt lakatoslegény lett a főnököm a bankban!” — panaszolta fel egy nemrég kijött úriember. “Hát értett hozzá?” — kérdeztem. Kisült, hogy “értett hozzá valamit”. Ez a “valamit” szó volt az árulója, mert nyilván azt jelentette, hogy aki lakatoslegényként kezdte, az már állhat a feje tetejére, akkor sem tanulhatja ki tökéletesen a bankmesterséget. Amikor régebben mindennapos dologként a bankigazgató ur vejének az lett a hozománya, hogy főnökké lett, noha nem “valamit”, hanem semmit sem értett és nem is akart érteni hozzá, — ez a világ megszokott rendje volt és erről eszeágába se jutott volna a panaszkodás. Nem a tudás, vagy nemtudás itt a kérdés, hanem a lakatoslegény.

Ami egyiknek a Iakatosiegénv, az a másiknak a párttag, a harmadiknak a zsidó, a negyediknek pedig az, hogy nem őt léptették elő, mellőzték,' valami sötét hivatalba dugták, nem került oda, ahová szeretett volna, nem jó a munkahely, drága a cseléd, másoknak jut ez is, az is, neki semmi. S igy tovább. A munkás többet kap, mint a “tanult ember”, hivatalnok, boltos-segéd, meg ez, meg az... Kérdezd csak meg az itteni tanitókat és hivatalnokokat, nem cserélnének-e a szakmun- kási órabéi’rel? “Az úriembert nem becsülik többé”, panaszolja fel, akinek a megbecsülésre más jogcíme nincs. “A finom családi eredet” sem elég manapság, hogy mások hasravágódjanak előtte

és ez is elég okot ad a panaszkodásra. Kevés a lakás, mert házak nem nőnek ki elég gyorsan a semmiből, mert családok szaporodnak, emberek nem patkóinak el időnek előtte, vagy nem adják fel lakásaikat és hurcolkodnak össze a szülőkkel, ezekkel együtt a nagyszülőkkel, mivel a gyerekek és szüleik egyaránt munkanélküliek lettek, úgy, mint ez divatos volt valamikor. A fiatal nemzedék korán házasodik és gyerekesedik, mert biztosítva van a megélhetése — ezeknek is kell lakás és ha nincs elég, ezt is hallani lehet napestig.

Aztán a kereset! A kereset olyan kétéltű lény, hogy mindig kevés, de leginkább csak az enyém, a másoké kevésbé az, vagy több; semmi esetre sem érdemlik meg annyira, mint én. A kereset csak ennyi, meg annyi, de az alacsony házbér, olcsó ebéd, kórház, nyugdíj, biztosított munka, iskola csak olyan légi javak, nem részei a fizetésnek. Említésre sem méltó, hogy az ember nem remeg a következő heti és hónapi keresetéért, amely a főnök kegyétől és szeszélyétől függött azelőtt, nem aggódik a gyermekek jövőjéért, hogy kapnak-e munkát, amikor felnőnek.

“A ruházat és ipari cikkek drágák.” Jól esik elfelejteni, hogy ezek mindig is drágák voltak, mert az anyag külföldről jött, az országnak alig volt ipara. Ma van. De ipart nem lehet felülről lefelé építeni. A nehézipar kell, hogy kezdje a sort, mert vas kell a géphez, mellyel a többi iparág dolgozik. De a nyersanyag kevés, külföldről kell jönnie, ezért fizetni kell áruval, hogy lehessen anyagot venni a további gyártáshoz. Nem elég csak megforgatni az ipar nagy gőzgépének lenkerekét, ez előbb el kell, hogy érje a kellő sebességet, mert ha időnek előtte rákapcsolják az összes gépágazatokat egyszerre — az egész elakadhat. Mindehhez idő és türelem kell. Azon ugyan el lehet vitatkozni, hogy mi volna fontosabb és előbbrevaló feladat, mit kellett volna, vagy kellene csinálni más helyett és ki tudta volna jobban csinálni? De csak az kezdje a köveket nagyon hajigálni, s az is csak a mennyköveket, aki mindig a mennyekben jár a képzeletében és angyali tökéletességgel, nem pedig emberekkel szeretne számolni.

A kifogás, a kritika, panasz érdekes tünemények. Amikor százfelé irányulnak — érthetetlen összevissza nlormogássá törpitik le egymást. így volt ez valamikor, a Kis, a Nagy, a Barna urak sok ezer társukkal együtt voltak a háztulajdonosok, a főnökök, a feljebbvalók, a gazdák, a munkaadók, stb. Kiki a maga panaszát, a saját sérelmét mondta el róluk, a sokirányú hang összeve gyűlt és letompitotta magát. De ma az állam és a kormány személyesíti meg mindezeket, az egyéni panasz és kritika mind ebbe az egy irányba megy; nem csoda, ha felerősítik egymást a hangok és a valóságnál erősebb kórusnak tűnik fel. Régebben úgy volt, hogy ha pl. a bankban leszíd- tak, a hivatalban nem léptettek elő, a gyár nehezebb munkára tett, a hiba a bankban, a kis főnök- urban, a gyárban volt; ma azonban minden ilyen kisebb, nagyobb sérelem, hiba forrása egyesül: a rendszer, az állam, a kormány. A sopánkodás . muzsikája igy többszörös erővel hallatszik.

Végére hagytam a nagy hazafias sirámu panaszokat, melyekben képmutatóan bújik meg a legönzőbb és legaljasabb emberi hajlandóságok tömege. Éppen a leghangosabb hazafiak azok, akiknek minden fontosabb, mint a “szeretett haza és népe”. Az igazi gondolat: milyen jó volna egy kis háború. Ha nagyobb, még jobb! Visszajönne a titulus, a föld, az üzlet, a gyár, a régi jó világ. De akár kis háború, akár nagy, annak ütközőpontjában az országban se üzlet, se gyár, se nép meg nem maradna, a föld pedig halált sugárzó semmivé válna. De ez nem számit a nagy hazafias lelkekben ; “ha nem az enyém, akkor inkább minden pusztuljon”. Nem sok értelem kell annak felfogására, hogy Magyarország földrajzi helyén, a szláv népek között, csakis ezekkel békében és égyetér- tésben boldogulhat. Két nagy háború és pusztulás 30 éven belül nem volt elég ennek bizonyítására? Nagy hazasiratók, ne forgassátok képmutatóan szemeiteket; sirassátok azokat a magyarokat, akik boldogan és megelégedéssel helyet cserélnének veletek, de régen porladoznak messze sírjaikban, melyekbe uraik esztelen háborúi küldték őket.

Akik azonban nemcsak a szájukkal magyarok, hanem a szivükkel is, akik nemcsak saját családjuk, egy kis csoport ember életét és érdekeit tekintik, azok nem gondolkozhatnak a nagy sirán- kozók vérszomjas módjára. Aki igazán szereti nemzetét, amelynek tagja, vagy amelytől elszakadt, de jóakarója maradt, az nem akarhatja a hazug emlékekkel és az önzés hazugságaival fel- cicomázott múltat siratni és temetni az élőket. Nézze a jelent és a jövő lehetőségeit.

De nézze ám. Nyissa ki szemeit és tegye fel azt a közel-távollátó éles szemüveget. Ne keresse egyesegyedül a fiatalságát. Ne csak azt lássa, amit előre elhatározott, hogy látni fog. Ne várja sem álmok, sem rémálmok megvalósulását. Hallja meg, amit mondanak neki és ne csak a sirá- mos hangokat. Mert mindig akadnak, akik még a mennyországban is telemuzsikálnák Szent Péter fülét. Ilyenkor nézd meg, hogy mit ebédel, amikor abbahagyja a sirást; megengedheti-e magának, hogy megházasodjon, amikor akar, ápolják és gyógyitják-e, ha megbetegszik, milyenek a gyerekei és milyen iskolákba járnak. Ha panaszkodik a fizetésre, gondold meg, hogy a házbér nem viszi el keresete egyharmadát, s nem kell, hogy kupor- gasson öregségére, állástalanságra, sőt nyaralásra sem.

Most már inkább csak továbbépíteni kell, ami már van, ahelyett, ami eddig történt, hogy husz- évenként újból fel kellett építeni és újra kellett kezdeni az életet és az országot.

Vagyis nézzük az egészet, az ember életének egészét és az emberek egészét. Ne egyedül egyik, vagy másik ember számítson, hanem vedd tekintetbe, hogy megy a sora szomszédjának, s szomszédja szomszédjának. Közeit és távolt egyszerre fogadja be a szem, az egész országot és népet foglalja be egy képbe; igy tekintse végig a jelent és azon keresztül ítélje meg a békés jövő lehetőségeit.

Ilyenformán szoktam néha elbeszélgetni azokkal, akik magyarországi látogatásra készülődnek, amik'or komolyan megkérdeznek, hogy mi mindenféle tapasztalattal kerülnek majd szembe. így képzelem el a várható tapasztalataikat. De nem elégséges, ha felhalmozzuk őket, megítélni és felértékelni is kell a tapasztalatok tömegét. Ezt csak úgy teheti meg valaki, ha magával viszi a józan pártatlanság közel-messzelátó szemüvegét. Sem egy sötét, sem egy színes pápaszem nem való annak, aki igazán látni akar. Mindehhez még hozzá szoktam fűzni a szokásos köszöntést is: Kellemes és jó utazást kívánok!

Az elemek “lélekvándorlása”

Amerikai tudósok szerint a világegyetemet alkotó elemek elhalnak, majd újjászületnek

BERKELEY Cal. — California Egyetem (UC) igazgatója, dr. Clark Kerr jelenti, hogy az egyetemmel kapcsolatos Lawrence Radiation Laboratory négy tudósa két havi kisérletezés után egy olyan elem nyomaira bukkant, amit csak azért nem neveznek uj elemnek, mert az már létezett több billió évvel ezelőtt, de a világegyetemet kialakító nagy robbanásokban kihalt. Ennek az elemnek, aminek a 103-as számot adták, az atomzuzó nagy gépekben jöttek nyomára.

A két _ hónapon át folyó kísérleteket Albert Ghiorso, Torbjorn Sikkeland, Almon E. Larsh s Robert E. Latimer tudósok végezték és a 103—ik elem nyomaira február 14-én akadtak. Ennek az elemnek, vagy az újjáélesztésének valójában nincs semmi praktikus haszna, — mondotta dr. Kerr, azonban a világegyetem és az azt képező anyagok megértéséhez értékes adatokat nyújt az a teória, amit a 103-as elem újbóli feltűnése váb tott ki a tudósokból.

Ezen teória szerint a világegyetem egyes részeit létrehozó nagy kataklizmusokban (mondjuk a Tejut létrejötténél) a roppant magasfoku hő következtében egyes elemek “elégnek”, illetve átalakulnak más elemekké. A 103-s elemhez vezető kísérletet végző tudósok úgy hiszik, hogy akár a Naprendszerünk, akár pedig a Tejut kialakulása idején már létezett ez az elem, de akkor elveszett, vagy elhalt. Mármost valószínű, hogy más elemmel is megtörténhetett már ilyesmi, így feltehető, hogy az idő végtelenségén át. elemek születnek majd elhalnak, illetőleg haláluknál más elemekké válnak, igy mint a hindu vallásregében, aféle “lélekvándorlásnak” vannak alávetve.

A szóbanforgó tudósok természetesen nagy óvatossággal beszélnek erről a teóriáról és abban megegyeznek, hogy az még sok és alapos vizsgálatra vár.

t\WWV»WVWWWWWHWWWVVW\WWHVl

CSÚCSEREDMÉNY született a sztálinváro- si hengerműben: a készsori hengerészek — Szabó János brigádjának tagjai — egy éjszaka 521 tonna 4—6 milliméteres lemezt hengereltek. J