Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-27 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April, 27, 1961 ÜL “NEM AKARJÁK ELISMERNI A GYÖKERES KUDARCOT” Péter János felszólalása a XV. meghosszabbított közgyűlés ülésén (Befejező közlemény) Akik a felelősség- kérdését kívánják elkerülni, azok azt igyekeztek bizonyítani a közgyűlés előtt, hogy az EiNSz a kudarcok ellenére is bizonyos mértékben hasznára vált Kongónak. Persze, mindig nehéz arról beszélni, hogy mi történt volna, ha egyes előzmények nem következtek volna be. Ebben a különleges esetben mégis kétségtelen, hogy a kongói helyet egész képe kedvezőbb volna, ha az ENSz akciójára nem került volna sor. Az ENSz jelenléte Kongóban káros Aki a dolgot komolyan átgondolja, kénytelen megállapítani, hogy az ENSz kongói jelente te csak kárt okozott. Egyesek azt hihetnék, hogy az ENSz kongói akciója nélkül most még több belga volna Kongóban. De akik ezt hiszik, azokat biztosítani lehet afelől, hogy a kongói nép elkergette volna azokat, ha az ENSz nem vette volna ókét védelmébe. Mások azt hihetnék, hogy a polgárháború nagyobb méretekben dúlna, ha az EiSSz nem volna jelen. De akik ezt hiszik, azokat biztosítani lehet afelől, hogy egyetlen szakadár bitorló sem juthatott volna hatalomra és egyikük sem szíthatna polgárháborút, ha az ENSz nem támogatná és védelmezné őket és ha költségeiket nem fedeznék a belga vállalatok. Ismét mások azt hihetnék, hogy a hidegháborús feszültség és idegen hatalmak beavatkozásai tovább fokozódnának, ha az ENSz nem volna jelen. De akik ezt hiszik, azokat biztosítani lehet afelől, hogy az egész afrikai kontinens függetlenségéért küzdő független afrikai államok szilárd helytállással gondoskodnának arról, hogy az idegen betolakodók ne avatkozhassanak be testvérállamaik belügyeibe, ha az ENSz nem leplezné az idegen beavatkozást és nem nyújtana hozzá ürügyet. Tehát az ENSz jelenléte csak káros, és ha nem került volna sor az ENSz akciójára, akkor Kongó törvényes rendje és közbiztonsága, nemzeti épsége és függetlensége megbízható alapot találna az afrikai népek szolidaritásában. hogy az ENSz most valami igazán jót kíván tenni a sokat csalódott kongói népnek. Hogy a lehetetlent megkíséreljük, hogy a kongói népet meg lehessen győzni az ENSz jóakaratáról, a megállapított felelősség következményeit le kell vonnunk. Az ENSz lobogója alatt működő egységeket uj parancsnokság alá kell helyezni, ezzel világossá téve minden érdekelt számára, hogy az újrakezdés a megvalósulás utján van. Hammarskjöld urat el kell mozdítani az ENSz kongói akciójának éléről. Felszólalásai mutatják — a tegnapi is —, hogy amig ő jelenlegi tisztségében marad, addig nincs biztosíték az igazi változásra és nincs lehetőség az újrakezdésre. Amig ebben az ügyben ő tölti be az ENSz fő képviselőjének a tisztségét, addig a kongói népnek nincs biztosítéka art a, hogy komolyan veszik és nem bánnak többé vele ugv, mint gyermekekkel. Bármely megfigyelő minden személyeskedés nélkül megállapíthatja, hogy az ENSz kongói akciójával kapcsolatban a kudarcokat a kongói tragédia minden illetékes tanúja elismeri. Nincs itt egyetlen delegáció sem, amely ne beszélne sajnálatos hibákról. Lehetne idézni nyilatkozatokat, nemcsak innen, hanem szinte a világ minden részéből, ahol politikusok, újságírók, irók, közéleti személyiségek, a kongói események szemtanúi, mind sajnálatos tévedésekről beszélnek. Csak egy olyan részvevője van ennek a vitának, csak egy olyan tanúja van ennek a tragédiának, akinek egyetlen sajnálkozó szava sincs múltbeli és jelenlegi kudarcokról, és ez Hammarskjöld ur, a kongói ENSz akeió alakításának főszereplője. Úgy látszik, hogy ö úgy viszonyul a kérdéshez, mintha minden az ő kedve szerint történt volna, vagy mintha mindent elkerülhetetlen végzetszerüség hozott volna magával. Nem fejezi ki sajnálkozását, nem próbálja elemezni a romlás okait, semmi jelét sem mutatja, hogy őszintén vizsgálná saját cselekedeteit. Az egész képben ő az egyetlen olyan személy, aki semmiféle gyökeres javulást nem kíván. Ez arra vall, hogy nem ismerte fel tévedéseit. Következésképpen nem nyújthat biztosítékot a javulásra. A jelek szerint Hammarskjöld ur kitér az ENSz határozatokból folyó kötelezettségei elől. Olyan égető probléma előtt állunk, amely túlmegy a kongói kérdés keretein is. A probléma nemcsak az, hogy a kongói akcióból annak eddigi fő irányitóját, mivel nem képes az elkövetett súlyos hibákat és bűnöket belátni, ki kell rekeszte- ni a valódi újrakezdés érdekében és azért, hogy a kongói népet meggyőzzük az ENSz jóakaratának megújhodásáról, hanem ennél sokkal szélesebb problémával állunk szemben. A kongói kérdés csupán egy olyan tünet, amely — bármilyen tragikus is — egy még mélyebben gyökerező problémára mutat rá. Hammarskjöld ur akciói annyira megrontották a titkárság működését, hogy az megbénítja a világszervezetet és a nagyhatalmak egymás közötti érintkezésében is akadályt jelent. Kétségtelen, hogy a probléma meg fog oldódni az ő elkerülhetetlen lemondásával. Minél később kerül azonban erre sor, annál több bajt kell majd orvosolni. Magának a világ- szervezetnek a léte forog kockán és a helyzet napról napra tovább romlik, amig az elkerülhetetlen következtetések levonása meg nem történik. Most azonban mindenképpen szükséges, hogy az újrakezdés a kongói kérdésben Hammarskjöld ur részvétele nélkül induljon el a kongói nép érdekében. Az ENSz uj megbízottjának irányítása alatt és. a független afrikai államok segítségével lehet remélni, hogy a kongói nép valóban tapasztalja a gyökeres újrakezdést. Ennek az újrakezdésnek következtében végre lehet hajtani a biztonsági tanács legutóbbi határozatát és össze lehet hívni a kongói parlamentet, így a kongói nép törvényes képviselete uj légkörben valóban maga rendelkezhet a Kongói Köztársaság ügyeivel. Mihelyt a parlament összeül — mondjuk, két héttel az ENSz határozata után és amikor gyakorolni kezdi a szükséges hatalmat az ország törvényes rendje és közbiztonsága érdekében .—, akkor az ENSz akcióját be kell fejezni. Az ENSz alapokmányszerü kötelezettségei tekintetében ez a perspektíva nem visszavonulást, hanem éppen az előrehaladás igazi lehetőségét teremti meg. más, jól szervezett szakszervezetekkel lehet küzdeni. Visszasírja a régi jó világot, amikor minden munkásmozgalmi ember hős volt. Nem foglalkozik eleget a nagy üzlet hibáival. Itt is csak egyéni szemmel nézi a “farkas falja a farkast” harcot. Nem látja a nagy üzlet végső küzdelmét a tőkés társadalom hanyatló korszakában. Vannak a könyvében részletek, amelyek feleslegeseknek hatnak. Nem volt pl. semmi szükség arra, hogy Mrs. Eleanore Roosevelt, Robert Oppenheimer, vagy La Follette életéről részletesen Írjon. Ez ott maradhatott volna az Esquire c. magazinban, ahol eredetileg megjelent. A nagytőkések ismertetése pedig emlékeztet a Reader’s Digest gondolatmenetére. John Dos Passos müve nem valami hasznos munka. Nem hiába dicsérte úgy fel a polgári sajtó. Nem foglalkozik kellőképpen az amerikai ifjúság lelki züllésével, s az olvasóra olyan benyomást gyakorol, mintha az 50-es évek az ál- prosperitás évei lettek volna. Érezhető, hogy a -hidegháború elvesztésének kérdéseit próbálta teljesen elkerülni. Egy szomorú korszakról ir e nagy Írónk egy nem tökéletes müvet. ÚJBÓL mérsékelték az újdonságok árát az állami élelmiszerboltokban. így a szabadföldi salátát fejenként 1.30—1.70, a melegágvit 1.50—2.10 a piros retket csomónként 1.30—1.70, a kerti sóskát kilónként 3.50 forintért árusították. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjenek részemre a Magyar Hírek Kincses Kalendáriumából ................példányt. Ára: $1.00. Mellékelek érte: .............. Név: ........................................................ ... . Cim: .... 1........................................i............. Város:.....................................Állam:........... Mire használják az ENSz-csapatokat? Az ENSz kongói jelenlétének meghosszabbítása ugyanilyen mértékben és ugyanilyen okoknál fogva továbbra is kárt okozna a kongói népnek és az Egyesült Nemzeteknek is. Mit lehet várni az akciók folytatásától? A legújabb kongói események ezt nagyon is világosan megmutatják. Az ENSz-csapatokat arra használják, hogy tartósítsák az ország feldarabolását, segítsenek a szakadár bitorlóknak a hatalom megtartásában, védelmezzék a gyarmatosítókat a kongói nép haragjától és elnyomjanak minden igazi nemzeti mozgalmat. De ezeken a károkon felül ártalmas az ENSz akciója azokra a tagállamokra is, amelyek katonai egységekkel vesznek részt a kongói ENSz- csapatok felállításában. Sőt ennek az akciónak elkerülhetetlenül demoralizáló hatása van a csapatok tagjaira is. Mit is képzelhetnek a csapatok tagjai kongói feladataikról? Mit mondhatnak vajon a Kongóba csapategységeket küldő tagállamok kormányai katonáiknak arról, hogy milyen feladatok végrehajtására küldik ki őket? E tagállamok legtöbbjének megbecsült hagyományai vannak a gyarmati uralom ellen és a nemzeti függetlenségért és szabadságért vívott harcokból. Most mily ügyért állnak ezek ki Kongóban? Vajon katonáiknak késznek kell lenniük életüket is áldozni, ha a körülmények megkívánják? De miiek az érdekében halnak meg? Ez a félresikerült ENSz akció a zsoldoskatonák szintjére alázza le őket akaratuk ellenére és anélkül, hogy tudnák. Nagy antikolonialista tradíciókkal rendelkező nemzetek fegyveres egységeit annak teszik ki, hogy életüket keljen áldozni a gyarmatosítóknak és a kongói nép más ellenségeinek érdekében, hogy egyes ENSz tisztviselők makacs politikai téveszméinek tekintélyét védjék. Igazán érdekes volna tudni, mit mondhattak becsülettel feljebbvalóik e katonáknak, amikor elhagyták családjukat. Akármit mondtak is nekik, ezek a katonák valójában a gyarmatosítókért és Hammarskiold ur politikai elképzeléséért kockáztatják életüket, nem pedig az ENSz igazi ügyéért. Hammarskjöld önkényesen működik Ne tápláljunk illúziókat. A gyarmati szörnyűségek és kártevések tapasztalat-i. vála»”^* nz ENSz lobogója alatt okozott károk és csalódások után nem lesz könnyű meggyőzni a kongóiakat, SZOIOÜO KORSZUK Irta: EÖRSI BÉLA John Dos Passos “Midcentury” c. könyvének - ismertetése John Dos Passos már irt Amerika 20-as és 30- as éveiről; most az 50-es évekkel foglalkozik. Nagy merészség azt hinni, hogy bárki is tárgyilagosan tud foglalkozni saját korával. Ez a mii sem ad egységes képet erről a korszakról. Újságcikkekből, mint egykori dokumentumokból idéz, majd ismerteti a kor egy-egy fontosabb alakját. Douglas MacArthur generálisról, mint “pro- consul”-ról emlékezik meg, aki szerinte elveszítette a koreai háborút, azután hazajött és ünnepeltette magát. Az amerikai szakszervezeteket Harry Bridges, John L. Lewis, Walter Reuther, Dan Tobin, Frank Worthington alakjain keresztül ismerteti; azt a szakszervezeti mozgalmat, amely az előző küzdelmes korszak után nagy üzlet lett. Ezekről az emberekről, mint jó munkás-harcosokról ir. De nem hagyja ki Dave Beek-et sem és James Hoffa-t, akik a munkásmozgalomban a saját érdekeiki’ől sem feledkeztek meg. Ezekről az emberekről gyűlölettel ir és a mü legnagyobb részét a munkásmozgalom ezen élősdieinek szenteli. Talán túl sokat is foglalkozik velük. Jobb lett volna, ha a mccarthyzmusnak és a Dulles-féle külpolitikának is szánt volna néhány sort. A könyv általában rossz hangulatot kelt az olvasóban. A jó munkás és a munkásvezér rendszerint tönkremegy, s az erősöklü mimkás-gang- szterek győznek; az egyetlen mód, hogy ezektől megszabaduljunk az, hogy panaszleveleket Írjunk McClellan szenátornak és az ifjú Robert Ken- nedy-féle csoda embereknek. Torzképet fest az amerikai munkásmozgalomról az 50-es években, mert főleg a visszaélésekkel foglalkozik. Mi lehet ennek az oka? John Dos Passos romantikus iró. Csak akkor tudott lelkesülten Írni, amikor pl. az IWW küzdelmes éveiről számolt be. Mindent ilyen szemüvegen keresztül néz és nem tud beletörődni abba, hogy azóta a Tőke megnőtt, a két világháború az egyéni tőkésekből billiós érdekcsoportokat teremtett, s ezek ellen csak hatal-
