Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-27 / 17. szám
Thursday, April. 27, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Miért nem közlünk egyes leveleket ? Vissza akarunk térni a múlt heti lapszámunkban közölt “Néhány fontos szó a szerkesztői munkáról” cimü cikkünkre. Abban igyekeztünk önkritikát gyakorolni saját mulasztásainkról, és hogy időszüke miatt' egy munkáslapba nem illő kijelentéseket, személyi sértéseket, alaptalan kritikákat tartalmazó levelek közlését engedtük meg. Megígértük azt is ebben a cikkben, hogy a jövőben igyekezni fogunk gondosabban eljárni ezen a téren. Ezen elhatározásunk értelmében tudomására szeretnénk hozni néhány munkáslevelezőnknek, hogy az elmúlt héten beküldött cikkeiket nem közölhetjük, éppen azért mert a fent felsorolt helytelen síkon haladtak. Tudatában vagyunk annak, és szeretnénk, ha munkáslevelezőink és külmunkatársaink is megértenék, hogy mint egy munkáslap szerkesztősége, nagyon nehéz helyzetben vagyunk és súlyos felelősséget vállaltunk .amikor az előző mondatunkat papírra vetettük. De tesszük ezt abban a felismerésben, hogy levelezőink eszmecseréje oly éles személyi vonatkozású hangnemet kezd követni, mely kikerülhetetlenül egyéni sérelmeket, haragot, széthúzást fog előidézni és ért sajtónk fogja megsinyleni, valamint az a megértés és összetartás, ami eddig mindig jellemezte a haladó szellemű sajtó olvasóit és támogatóit. Miért volt a mi sajtónk mindig összefogó erő? Hogyan sikerült elérni azt, hogy olvasótáborának nagy tömege, amely különböző egyéniségekből áll, mégis mint egy ember sorakozott fel nemes eszmék és célkitűzések mögé? Hogy a különbező egyéniségek, különböző megközelítéssel és bizonyára különböző szellemi felkészültséggel rendelkezve, mégis egységesen ugyanazt a végső következtetést tudták leszűrni, amikor fontos történelmi események, társadalmi vagy politikai kérdések merültek fel. Hogy ez igy volt, arról sajtónk állandó, mindig érdekes, színes és eredeti megközelítéssel dti3 munkáslevelező oldala és külmunka- társaink cikkei tanúskodtak. Kétségtelen, hogy ennek a jelenségnek alapvető oka abban van, hogy olvasótáborunk tagjai nagyjában ugyanazon társadalmi és gazdasági réteghez tartoznak, a kétkezi és szellemi munkások nagy táborához. Ebből kiindulva áll fenn az a tény, hogy közös célkitűzések, közös eszmei irány vonal köti őket egymáshoz, a közös jobb jövő kiépítése terén. Közös erőből fenntartott sajtójuk volt az az összefogj erő, amelyen keresztül tudtak egymásról, amelynek hasábjain fizikai ismeretség nélkül is érintkeztek egymással. Nemcsak a lap cikkein keresztül találták meg saját gondolataik vissza- tükrözését és a további tanítást és útmutatást, hanem az eszmetársuláshoz önkéntesen hozzájárultak saját írásaikkal, leveleikkel is. Ez mind épitö'eg és szellemileg frissítőén járult hozzá közős feladatunkhoz. De csak addig, amig meg tudtuk tartani a tárgyilagosság nívóját. Nem mintha a levelekben külmunkatársi cikkekben, sőt a szerkesztőség munkájában nem történt volna hiba néha-néha. Nem egy rosszul fogalmazott mondat, helytelen és nem is találó kifejezés, téves ideológiai meglátás látott időnként napvilágot lapunk hasábjain. Szemfüles és értelmes olvasóink meg is tették megjegyzéseiket, de mindig abból a baráti szeretetből és egy célért működő elvi megértésből kiindulva, hogy a becsúszott hiba jóakaratu tévedés volt, nem szántszán- déku kártevés. Kritikájukat ezen a magas nívón irányították lapunkhoz a személyi vonatkozásoktól, alaptalan feltevésektől, sértő kifejezésektől mentesen. A kritika, a helyreigazítás jóakaratu szándéka nem vonhatott maga után sértődést, haragot, vagy a munkától való visszavonulást. Kapunk olvasóinak nagy többsége tudja egymásról azt, hogy munkás és paraszt származású, hogy a régi Magyarországról a szegénység, a nyomor, a Horthy-uralom terrorja és üldözése elől menekült az Egyesült Államokba. Hogy a legtöbbjének iskolázottsága nem volt kielégítő az akkori körülmények miatt és hogy a toliforgatás nem mestersége. Éppen azért nagyobb elismerés jár nekik azért, hogy munkásöntudattal és az igazságkereséstől indíttatva leülnek levelet Írni legjobb barátjuknak, szeretett lapjuknak. És amikor megírják gondolataikat, ők maguk tudják legjobban, hogy írásuk itt-ott javításra szorult. Ebben a tekintetben teljesen és mindig megbíztak a szerkesztőségben és el is várták, hogy levelüket jó formában fogja közölni a lapban. A szerkesztőség ezt meg is tette és sohasem volt baj emiatt. Ez volt az a piros ceruza, amelynek használatát nemcsak jogosnak, hanem kötelességszertinek tartották olvasóink a szerkesztőségre nézve. És csak mióta a szerkesztőség e kötelezettségét — a múlt heti cikkben említett okok miatt —- lazán kezelte, azóta ütötte fel fejét lapunk hasábjain ez az egészégtelen gyakorlat, amelyről a szerkesztő bizottság úgy határozott, hogy meg kell szüntetni. Ne legyen semmi félreértés, kedves olvasóink. Nem a levelezés és az őszinte vélemény-nyilvánítás beszüntetéséről van szó. A világért sem! Sohasem volt nagyobb tere és nagyobb szüksége annak, hogy a nép nyíltan véleményét nyilvánítsa a körülötte lefolyó, megrázkódtató, drámai eseményekről. A világ átalakuláson megy át, minden elképzelhető tekintetben. Ennek az átalakulásnak a nép az eszköze, a nép a célpontja. Valamennyiünk mindennapi élete van érintve általa. Kezdve a munkahelyünkön a mindennapi kenyérért folyó küzdelmen, a megélhetésünk biztosításán, a békéért, a gyermekeink jövőjéért való aggódásunkon keresztül az Afrikában, Ázsiában, Latin-Ame- rikában, vagy a világűrben lefolyó eseményekig, mindenben érdekelve vagyunk. Mindenhez hozzá akarunk szólni és hozzá is kell szólnunk. A szerkesztőség elvárja, hogy olvasóink minden gátlás nélkül tegyék meg ezentúl is, ha lehet még erőteljesebben. mint eddig, észrevételeiket. Ellenben, ha nem egyeznek meg valakinek a véleményével, azt ne fejezzék ki olvasóink haraggal és sértésekkel, mert ilyesminek többé nem adunk helyet a lap hasábjain. Viszont, ahol nincsen sérelem, ne képzeljék azt oda és ne válaszoljanak rá nagyobb személyi sértéssel, mert azt se közöljük le. Ha megfennénk, akkor láncreakciót idéznénk elő, aminek következményei csak károsak lehetnek. A tiszta tények, az őszinte megértés (mégha téves is) , a jóakaratu felvilágosítás szándéka, vezessen mindenkit a hozzászólásnál. A felvetett kérdéshez szóljanak hozzá, fejtsék ki a maguk vé leményét róla, de nem az írójáról. Hadd idézzünk néhány példát a beérkezett levelekből. Sz. J. — szerintünk helytelenül — ezt irta: “A nyugati munkásmozgalmak sok tekintetben fejlettebbek, mint a keletiek és talán segíthetnének azon tanítás véghezvitelében, hogy ‘a legkisebb államügyhöz is kulturáltan kell hozzányúlni’.” Nem csodálkozunk, hogy ez a kijelentés felborzolta E. K. szocialista önérzetét, de nem tartjuk helyesnek válaszában az ilyen és ehhez hasonló kitételeket: “. . .aludni sem tudnék, ha le nem szállítanánk Sz. J.-t arról a magas lóról, amelyre fordítva ült fel. . .” Van elég adat, tény,és,bizonyítók, amivel e helytelen beállítást megcáfolhatta volna. Sz. J. levelét “Vitacikk”-nek jeleztük, éppen azért, hogy olvasóink hozzászóljanak. Elvárjuk azonban, hogy a válasz tárgyilagos és építő, felvilágosító legyen. Ismételjük: a felvetett témához szóljanak hozzá, nem az írójához. Hiszen nem is ismerik. “.Togos védekezés” cimmel válaszol G. J. az egyik cikkéhez hozzászóló munkástársunk levelére. Bár a levél “kritikus”, de nem támadó. Annál támadóbb a “Jogos védekezés”. Nem közölhető. A “kritika” sem állta meg a helyét. Először azért, mert szerintünk félreértésen alapszik, másodszor, mert olyan jelzők vannak benne, amelyek — szándékosan, vagy sem — sértőek lehetnek. Ez már a mi hibánk, hogy keresztülnéztünk rajta. A személyi vonatkozású eszmecsere már oda fejlődött levelezőink között, hogy K. D. farmer névre szóló választ irt A.-nak a levelére és “szem felen megjegyzés”-nek nevezi A. egy kitételét, amellyel nem egyezik meg. Ugy-e„ hogy emiatt az egész rövid levél megérdemelten piros ceruzának vált áldozatává. Nem közölhetők a 10 és több oldalra nyúló levelek sem. Errevonatkozólag arra szeretnénk kérni levelezőinket, hogy egy levélben ne foglalkozzanak a témák garmadájával, hanem Írjanak rövid leveleket. lapunk terjedelme és olvasóink érdeklődésének megtartása ezt kívánja. Egyik munkástársunk azt ß. kérdést teszi fel, hogy “Mi a kritika?” Nagyon helyes témakör, lehet hozzászólni. De ha munkástársunk arra keres felvilágosítást, hogy a kritikát miként alkalmazza a "Levelező" oldalon, akkor a mi válaszunk az, hogy levelezőinkkel szemben — sehogysem. Szerkesztőségünk munkájával szemben minden kritikát elvárunk és elfogadunk, de az olvasók véleményéhez csupán ellenvéleménnyel szóljanak hozzá levelezőink, nem pedig személyüket sértő “kritikával”, még akkor sem, ha hozzáteszik — mint azt égjük levelezőnk megtette —, hogy “nem sértő szándékkal Írtam”. Persze hogy nem közölhető T. H. munkástársunk haragszik egy ujameri- kásra, mert az megírta véleményét az itteni életmód egyes megnyilvánulásairól, ahogyan ő látja. Az ellenforradalmárok elleni jogos haragját önti ki kommentárjában, holott nem tudhatja biztosan, de feltételezi, hogy levélírónk is “azok közé tartozott, akiket virággal vártak” itten. Más téves kitételei miatt is T. H. levelét nem közölhetjük. Kétségbevonja egyik munkástársunk “öntudatosságát” és “jogát”, továbbá “pártos”-sággal vádolja. Szóval, támad. Kzülhetetlen. L. H. munkástársunk levele elejétől végig személyeskedő. ö is és A. munkástársunk is már majdnem két ellentétes táborra osztja levelezőinket, cikkíróinkat. Az egyiknek, igazat adnak, a másikat elitélik. Az egyiket támadják, a másikat védik. Ez nagyon helytelen és hát hova vezethet ez? — kérdjük újra. őszintén reméljük, hogy meggyőztük levelezőinket, hogy miért nem közölhetjük ilyen hangnemben megirt levelüket. Kérjük őket, szívleljék meg kérésünket és ne “kritikát” Írjanak, hanem hozzászólást, kiegészítést, véleményt, felvilágosítást, tényeket és bizonyítékokat a felvetett kérdéshez. Az iró személye csak akkor legyen megtárgyalva, ha bizonyíték van arra, hogy ellenség, hogy romboló szándékkal jött közénk. Erre azonban a szerkesztőségnek kell éberen vigyázni és a magunk részéről igyekezni fogunk. A '“felelős szerkesztő” nemcsak cim és nem kitüntetés, hanem felelősségteljes hivatás. Önkritikánk most arra terjed ki, hogy ezt a felelősséget nem üztíik elég körültekintéssel és az első hibát követték a többiek. Helyre akarjuk hozni a mulasztást és ehhez kérjük levelezőink segítségét, hogy sajtónkat jobbá s értékesebbé fellessük közös hozzájárulással. A “Levelező” oldalt mindig lapunk legértékesebb oldalának tekintjük, és szeretnénk, ha továbbra is az maradna. Legyen ez az oldal továbbra is szerves kapcsolat a szerkesztőség és az olvasók között, da ne váljon csatatérré, amelyen az olvasók egymást bántják. Nagyobb közös problémáink vannak, mint a jelentéktelen személyi ellentétek. Mindnyájan a társadalmi igazságtalanságok ellen küzdünk és sajtónk ennek a küzdelemnek a szolgálatában áll, olvasóink az egész emberiséggel egyetemben, ennek a küzdelemnek a katonái. Fegyverünk a toll, használjuk ezt hatásosan, az igazi ellenség ellen. Leveleinkben rántsuk le a leplet azokról a sérelmekről, amelyek közösen sújtanak bennünket, domborítsuk ki a győzelmeinket, közös örömünket és reményeinket. Amikor mindezt megteszik a közeljövőben kedves olvasóink és levelezőink, kérjük önöket, igyekezzenek nregkönnyiteni a szerkesztőség “fele- lősségszerü” munkáját és vegvék megértéssel, amikor kötelességszerüen végezzük azt. FEGYVERSZÜNET LAOSZBAN A Szovjetunió és Anglia fegyverszüneti felhívást intéztek a Laosziam harcolókhoz. A baloldali Pattiét Lao erők és a törvényes' kormány csapatai hatalmas lendülettel törtek előre az utóbbi hetekben, és a legújabb jelentések szerint már csak 2 mérföldre álltak az adminisztratív' fővárostól, Vientiane-től, miután elfoglalták Yang Vieng-et. Yang Vien fontos stratégiai pont a fővárostól közvetlenül délre. Bonn Oum jobboldali vezetés alatt álló csapatai mindenütt fejvesztetten hátráltak. , A fegyverszüneti felhívással egyidőben, a Szovjetunió és Anglia, felkérték Indiát, hogy hivja össze a Nemzetközi Ellenőrző Bizottságot a. tűzszünet megerősítésére. Meghívókat küldtek ki ugyanakkor, a 14 nemzet által megtartandó konferenciára, mely május 12-én kezdődik. Géniben és Laosz jövőjéről fog dönteni. AMVVvMiniW^MWMWWW JWl.WUVW»>VlíVWI »-'» JEAN PERROT, a párizsi Sorbonne Egyetem bölcsészeti karának professzora a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem vendégeként két hétre Debrecenije érkezett. Perrot professzor beszél magyarul, s magyar nyelvészeti tanulmányokat folytat Magyarországon. NACYSZARÁSl: talajíavitási munkálatok fejeződtek be az albániai Vurg, Myeqe és a Thu- mana síkságon. Ezek eredményeden«. J8.4O0 hektár földterületet tettek megmüvelhetővé, 40,000 hektár termőföldet pedig megjavította a.
