Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-27 / 17. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April, 27, 1%1 LÉVAI JENŐ: Milliók gyilkosa — Folytatás — A kihallgatások azonban eléje tárták sajátke­zű parancsait, amelyek a deportált-szállítmá­nyok kisérő okmányaiként érkeztek meg Ausch­witzba. Eichmann a legtöbb esetben azonnali “Sonderbehandlung”-ot, azaz elgázositást köve­teit. (Kizárólag egyes theresientadti szállítmá­nyoknál köttötte ki a 3-4 hónapos “türelmi időt”. Ennek okáról a későbbiekben lesz szó.) A hetekig tartó kihallgatásokon Höss és más bűntársak vallomásából a váltig tagadó Eich­mann fejére olvasták a vádakat. E szerint: Eichmann úgy rendelkezett, hogy a foglyok köréből szervezett, az elgázositásnál közreműkö­dő különítmény tagjait minden nagyobb akció befejezése után szintén meg kell gyilkolni. Eichmann már az első transzportoknál maga adott parancsot arra, hogy tördeljék ki a foglyok arany fogait és vágják le az asszonyok haját. Eichmann dolgozta ki a beosztottjaival a meg­gyilkolt áldozatok eltüntetésének módszerét. Eichmann követelje Hösstől a tömeggyilkos­ság eljárásának meggyorsítását. Követelte, hogy az elgázositás utáni várakozást rövidítsék le tíz percre, noha Höss figyelmeztette: igy sokan ke­rülhetnek félig megfulladva a föld alá, vagy a krematóriumokba. (Höss nem fogadta el Eich- mann utasítását, de az uj táborparancsnok, az ugyancsak már elfogott Richard Baer, a ma­gyar deportáltak hóhéra, annál engedelmesebb­nek bizonyult.) íme, igy vall a barát és bajtárs, az “érzékeny” és “humánus” Eichmannról, aki utólag csak'a “halál nagy szállítójának” szerepét vállalta, noha 1942 márciusában Budapestre érkezett a Stan- dard-gvár németországi telepének igazgatója. Az igazgató, aki eddig már Ausztriától Jugoszláviá­ig számos országban tevékenykedett és külön­böző cimeket viselt, nem más, mint Himmler és Ribbentróp közös bizalmi embere: Edmund Wee­senmayer. Az igazgató ur küldetése szorosan ösz- szefügg a náci munkapiac kétségbeejtő helyzeté­vel. Uj rabszolgatömegekre van szükség, de mindössze 30,000 magyar munkás dolgozik Né­metországban és a Kállay-kormány ezeket is vissza akarja hívni. Ugyanakkor kísérletek tör­ténnek arra is, hogy hazahozzák a frontról a hon­védség gyengén felfegyverzett 9. hadosztályát. Elég lenne egyetlen SS hadosztály Weesenmayer jelentése részletesen ismerteti a magyarországi helyzetet és az igazgató ur javas­latot tesz a Kállay-kormány eltávolítására. Sommásan megállapítja: — Erre a célra elegen­dő lenne ha egyetlen SS-hadosztályt áthelyezné­nek Budapestre. Hitler ezekután megbeszélésre hivja Horthyt és ezen az első klessheimi találkozón ismerteti vele a folyamatban levő nagy akciót: az európai zsidóság kiirtását. A “Führer” azonban jó ideig habozik e megletősen eredménytelen találkozó után — nem olyan a hadihelyzet, hogy könnyen nélkülözhetné utolsó csatlósát. Csaknem egy esz­tendő telik el, amig elfogadja az újból Budapest­re küldött Weesenmayer második javaslatát. A javaslat lényege: Magyarországot meg kell száll­ni, nácihii magyar kabinetet kell beiktatni. A Standard gyár állítólagos igazgatója részletes jel­lemzést adott a nácibarát magyar politikusokról. Eichmann felkészül Magyarország megszállására Horthy csak 1944 március 15-én, az Operá­ban tartott disziinnepségen vette át von Jagow német nagykövettől Hitler meghivását az újabb klessheimi “tanácskozásra” — de Eichmann már hetekkel azelőtt Európa minden részéből a Linz melletti Mauthausenbe rendelte kommandójának tisztjeit. Március 15-én ismertette velük az uj feladatokat: a következő lépés Magyarország megszállása. SS Hauptsturmführer Otto Hun- sche került a “prominens” túszok összeszedésé- vel foglalkozó részleg élére, Obersturmbannfüh­rer Hermann Krumey és Hauptsturmführer Die­ter Wisliceny pedig azt a feladatot kapta, hogy — a megalakitandó Zsidó Tanács segítségével —• közvetlenül “kézbe vegye” a deportálást. Eichmann valóban nagy dologra készül, hiszen a legyilkoltak tetemének értékesítésében is bűn­részes volt. Mit ért egy deportált az SS-nek? Még Eichmann is elsápadt, amikor kihallgatói eléje tárták azt az SS-kalkulációt, amely a hábo­rú után került elő. Az SS gazdasági hivatala Himmler jóváhagyásával kiszámította, hogy egy deportáltnak, illetve hadifogolynak mennyi hasz­not kell hajtania: a kalkuláció szerint 1. szakmunkásokért kölcsöndij naponta 6 már­ka, ennyit fizettek a vállalkozók az SS-nek. Ebből le kell számítani az élelemért 0.6 márkát, ruhá­zat amortizálódásáért 0.1 márkát. Marad napon­ta 5.3 márka tiszta haszon. A munkás átlagos élettartama 9 hónap, tehát 270X5.3=1431 már­ka. 2. A hónap után a halott értékesíthető része: a) aranyfog, b) ruházat, c) pénz, d) egyéb értékek — átlagosan 200—210 márka. Kiadás: 1 halott elhamvasztási költsége=2 márka, össznyereség tehát: munkaerőből 1430—, a halott értékesíté­se 200,—, összesen 1630 — márka. Külön bevételt jelentett még a női haj, vala­mint a csont és a hamu, amiből műtrágyát készí­tettek. A szovjet vizsgáló bizottság megállapítá­sa szerint a krematóriumok hamvát részben egy SS-gazdaság használta fel, részben műtrágya- gyáraknak szállították. Amig a meggyilkoltakat máglyán égették el, zsírjukból szappant készített a danzigi Atomisches.Institut. A háború után lá­daszámra találtak Németországban ilyen szap­pant. Ma is láthatók az egyes táborok múzeu­maiban. a deportálások során ez az első eset, hogy sze­mélyesen vezeti az akciót: — Nagy fogás készül! (“Fischfang”). Több, mint egy millió kerül a hálóba. Az egészet három hónap alatt le kell bo­nyolítani, sürget az idő, a hadihelyzet és az au­schwitzi “malom” is áll, kell az uj üzemanyag, hogy őrölhessen... Ez volt Eichmann állandóan visszatérő ked­venc mondása: az auschwitzi haláltábort “ma- lom”-hoz hasonlította. Hunsche ur húsz zongorája / Március 20-án Eichmann is megjelent Buda­pesten. Emberei már javában végezték a rájuk bízott munkát, megalakult már a Zsidó Tanács és Krumey meg Wisliceny azonnal megkapott min­dent, amit követelt. Az ijedt tanácstagok ekkor még hittek a behizelgő modorú Wisliceny-nek: — Liebe Kinder! Ne ijedjetek meg! Senkit sem tartóztatunk le, ti csak teljesítsétek utasításain­kat, a háború ugvis a végefelé jár, mi úgyis ha­zamegyünk és ti azt csináljátok, amit eddig csi­náltatok. Krumney-nek egy Watteau-képre fájt a foga: az elnök leakasztotta szobája faláról és felaján­lotta emlékbe. Hunsche szerette a zenét, zongo­rát kért, mire pontosan húsz darabot ajánlottak Eichmann börtönében háromszoros őrség gyű­rűje veszi körül. Az glső csoport egy tagja állan­dóan a gyilkos cellájában tartózkodik, nehogy kárt tehessen magában. A második, erősen fel­fegyverzett csoport kívülről őrzi magát a cellát és az épületet, hogy meghiúsítson mindenféle sző kési kísérletet. A harmadik csoport az őrség és a fogoly ellátásáról gondöskodik. Ezeket az őrö­ket is teljesen elzárták a külvilágtól, önkéntes jelentkezők közül válogatták ki őket. Ügyeltek arra, hogy az őrök ne beszéljenek se németül, se spanyolul — azon a két nyelven, amelyet Eichmann jól isméi'. Selinger ezredes külön engedélye nélkül még az őrség tisztjei sem léphetnek be a cellába. Eichmann étrendje meg­felel az előírásoknak, naponta három cigarettát kap. Amikor ezt keveselte, a csoport egyik tagja megjegyezte: — A nácik kikötéssel büntették azt, akit a koncentrációs táborban dohányzáson értek. Ami pedig a három cigaretta értékét il­leti, ne feledkezzék meg arról, hogy a haláltábor­ban hivatalosan három cigaretta jutalmat kap­fel neki. Eichmann munkatársa ekkor még sza­badkozott: — Aber Menschen! Én zongorázni akarok és nem akarok zongőrakereskedést nyit­ni — és kiválasztotta az alelnök verseny-zongo­ráját. Eichmann megfelelő villát keresett magának. A kommandó feltérképezte a terepet és talált is egy szép villát a Rózsadombon. Tulajdonosa már “utazott” is Mauthausenbe. Az Apostol utca 13 szám alatti hatalmas villa kilenc hónapig volt Eichmann magyarországi rezidenciája. Idekerült a zenekedvelő Otto Hunsche is, az ajándékba ka­pott versenyzongorával. Hunsche ur esténként gyakran zongorázott, ha éppen nem mulatott a budai Ludláb vendéglőben, amely az SS-ek és nyilas barátaik Kovarcz Emil és társai kedvelt szórakozóhelye volt. Hunsche ur nemcsak klasszi­kusokat játszott, hanem érzelgős osztrák nótá­kat is, amelyeket Eichmann különösen kedvelt. Csakhamar megtanították a magyar nótákra is (a náci uralom utolsó napjaiban mái’ magyar nótákkal szórakoztatta társaságát Theresien­stadtban.) Ezúttal azon a zongorán játszott, amelyet Eichmann külön kegyeként egy dr. Paul Epstein nevű berlini “prominens” hozhatott oda magával. Eichmann a tulajdonost rövidesen to- vábbküldte az auschwitzi gázhalálba, a zongora azonban ott maradt és — ezt egy más alkalom­mal mondjuk el — még nagy szerepet játszott egy különös filmben. A Svábhegyen lehet még “dalolni” Eichmann első hivatali, helyisége az épitőmunká- sok szakszervezetének Magdolna utcai házában volt, de ezt nem találta megfelelőnek. — Olyan helyet kérek, ahol jó levegő van és ahol szabadon lehet dalolni. . . így került Eichmann a Svábhegyre, az ottani nagy társasházakba. A “dalolásról” csakhamar kiderült, hogy ez — Eichmann tolvajnyelvén — az odahurcolt foglyok kínzását, adott esetben ki­végzését jelenti. Ezzel természetesen Eichmann külön kivégzőosztaga foglalkozik, mig a rablást, az elfogottak vagyonának összeharácsolását egy másik tiszt bonyolítja le. Eichmannál valóban rend van... Eichmann nem foglalkozott ilyen részletkér­désekkel, ő csak tárgyalt. Gyorsan sor került a megegyezésre: Horthy “szabadkezet adott a zsi­dókérdésben” és Jaross belügyminiszter leoldot­ta a láncról két pribékjét a szidókérdés elinté­zésére kinevezett Baky László s Endre László ál­lamtitkárokat. Minden úgy ment, mint a karika- csapás. Immár másodszor jelent meg Budapesten a mai Nyugat-Németország teljhatalmú kabinet­főnöké, az akkori zsidószakéi’tő: Hans Globke. Globke utasítása igy hangzott: — Másolják le azt zsidódexet. amelyet 1939 szeptemberében Sanyo Mach belügyminiszterrel együtt készitettem Pozsonyban. Wisliceny elhozta a kért rendeleteket. Argalás Lajos magyar királyi belügyminiszteri tanácsos éppen kéznél volt, szlovákul is értett és igy köny- nyen ment a fasiszta szlovák belügyminiszter, valamint Globke közös szellemi gyermekének átültetése magyar talajba. Naponta újabb és újabb rendeletek láttak napvilágot és a séma ugyanaz, mint mindenütt, ahol addig Eichmann és Globke együttműködött: a sárga csillag beve­zetése, az életlehetőségek elvonása, a gettósitás s végül az, amiért Eichmann tulajdonképpen Ma­gyarországra jött: a deportálás. tak azok, akik önként jelentkeztek a hóhérmun­kára ... Eichmann reszkető kézzel szívja harmadik ci­garettáját most, amikor kihallgatják a magyar- országi deportálások részleteiről. — Folytatjuk —--------------------------------------------------------v Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg címemre “Ami a ku­lisszák mögött történt” c. könyvet. (Ára $1.35) Mellékelek $ .......................... Név: ........................'.............................;.... Cim: ................................................................. Város: ........................................Állam: .... \_______________________________________r (VIII.) EICHMANN MAGYARORSZÁGON (IX) MIÉRT KERÜLT UTOLSÓNAK BUDAPESTRE SOR?

Next

/
Thumbnails
Contents