Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-12 / 2. szám
Thursday, January 12, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Mi a háttere a Kubával való diplomácia megszakításának? Kik támogatták a történelem folyamán a reakciós kubai politikusokat? Számtalan alkalmat mulasztottunk el a kubai nép megnyerésére Eisenhower elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya megszakította a diplomáciai viszonyt Kubával. A szakítás azután következett be, hogy Castro miniszterelnök a Batista diktátor elleni sikeres forradalom második évfordulóján nagy beszédben hívta fel a figyelmet az ellenforradalmárok mesterkedéseire. Rámutatott arra, hogy a havannai amerikai követség nagyszámú személyzeti állománya, nagy szerepet játszik a kubai kormány elleni ellenforradalmi tevékenységekben. Ezért kérte az Egyesült Államok követségét, hogy csökkentse a létszámát 11 főre, mert ennyi a washingtoni kubai követség alkalmazottainak is a száma. Kormányunk válasza a diplomáciai kapcsolatok megszakítása volt. Az elnök a következőket mondta nyilatkozatában: “Bizonyos határa van annak, amelyet az Egyesült Államok méltósága eltűrhet. Most elérkeztünk erre a határra.” Hozzátette még az elnök, hogy a Castro-kormánynak más célja nem lehetett, minthogy lehetetlenné tegye a diplomáciai viszony fenntartását. Ugyanakkor a külügyminiszter, Christian A. Herter, a havannai kormányhoz küldött jegyzékében bejelentette, hogy Svájcot kérték fel a diplomáciai és konzuli ügyek képviseletére az Egyesült Államok érdekében Kubában. Egyben felszólították a kubai kormányt, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, vonják vissza diplomáciai képviseletüket Washingtonból és konzulátusaikat az Egyesült Államok egyéb városaiból. 62 éves kapcsolat megszakítása A jelenlegi diplomáciai kapcsolat megszakításával egy 62 évre visszanyúló történelmi korszak zárul le. Kuba 1514-től egész 1898-ig spanyol uralom alatt élt. Ekkor az Egyesült Államok segítségével elűzték a spanyol gyarmatosítókat. A kúriaiak hálásak voltak az Egyesült Államoknak, hogy segítették őket függetlenségük kivívásában, de csakhamar rájöttek, hogy rosszul Ítélték meg a helyzetet, ha azt hitték, hogy most már függetlenek lehetnek. A spanyol megszállást amerikai katonai megszállás váltotta fel négy évig. Ez persze ellenszenvet váltott ki a lakosságból az uj hódítókkal szemben. Innen ered a kubaiak neheztelése a gazdag északi szomszéd iránt — Írja a N. Y. Times. 1902 májusában alakul meg az uj állam, a Kubai Köztársaság. Az uj köztársaság alkotmányában benne volt az u. n. Platt-módosi- tás. Ez a módosítás jogot adott az Egyesült Államoknak, hogy katonailag beavatkozzanak Kuba belügyeibe a rend fenntartásának ürügyén. 1903-ban az Egyesült Államok bérbe vette a Guantanamo-öböl haditengerészeti támaszpontját. 1906—9 között a szigetország újból amerikai megszállás alá került. Majd 1912-ben és 1917-ben is megjelentek az amerikai csapatok az ország területén. Mindannyiszor forradalmak leverésében segitettek az elnyomó kormányoknak. Ezek a kormányok diktatórikus eszközökkel tartották fenn uralmukat és lehetőséget nyújtottak a külföldi tőkének, hogy hatalmas profitot nyerjen az ország lakosságának olcsó munkájából. Nem csoda, ha e szigetország népében mélyen gyökerező gyűlölet keletkezett az amerikai tőkések és kubai kiszolgálóikkal szemben. Ez, ha lehet, még fokozódott a 20-as és 30-as évek gazdasági válságai alatt, amikor a kubai gazdasági élet igen nehéz körülmények között vergődött és nagy válságokkal küzdött. Kubában a válság az 1932—1933 as években érte el csúcspontját, amikor már lényegében polgárháború dúlt az országban. A nép elégedetlensége nyomán keletkezett általános sztrájk megbuktatta Machado elnök diktatúráját és Fulgencio Batista tábornok kezébe került a hatalom. Amikor normális kapcsolatok voltak Ebben az időben Roosevelt volt az Egyesült Államok elnöke. Az ő idejében a kormány kereste a megegyezést és a kölcsönös jóviszony kiépítését Kubával. így az elnök 1934-ben eltörölte a gyűlölt Platt Amendment-et, amely lehetőséget adott az Egyesült Államoknak a katonai beavatkozásra. Ugyanekkor gazdaságilag is segítette ezt az Egye sült Államoktól délkeletre elterülő kis köztársaságot. Roosevelt felemeltette a kubai cukor kvótát, ami jelentős módon megkönnyítette Kuba gazdasági helyzetét, mert az amerikai tőkések a legnagyobb befektetéseiket a cukornádültetvényekben eszközölték, igy gazdasági életének legjelentősebb ága a cukortermelés. A Kubával való szívélyes és jó kapcsolatok a második világháború folyamán érték el csúcspontjukat, mikor a Pearl Harbor-i támadás után, e Karib-tenger-i ország azonnal hadat üzent a tengely-hatalmaknak. A következő évben -— 1942- ben — Kuba felvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval is. Belpolitikai téren nagy változások mentek végbe az országban a háború alatt és 1944-ben Batista vereséget szenvedett az elnökválasztáson. Ezután bizonyos demokratizálódási folyamat indult meg a politikai életben. Batista támogatásának szerepe a kubai—amerikai kapcsolatokban 1952-ben Batista visszatért az országba 8 évi miami-i száműzetése után, amit luxushotelekben töltött. Katonai államcsíny utján kezébe ragadta a hatalmat és diktatórikus uralmat épített ki. Hamarosan megszakította a diplomáciai kapcsolatait a Szovjetunióval, törvényen kívül helyeztette a kommunista pártot és támogatta a koreai háborút. A guatemalai baloldali kormány megdöntését ugyancsak élénken támogatta Batista diktátor. A széles néprétegek gyűlölettel tekintettek Batista diktatúrájára és nagy népmozgalom kezdődött ellene. Kormányunk a felkelők által vásárolt fegyvereket, amelyeket Floridából akartak átszállítani, elkobozta, ugyanakkor tovább támogatta a Batista-kormányt katonailag. Ez természetesen népszerűtlenné tette Washington politikáját a kubai nép szemében. 1958 júliusában amerikai tengerészgyalogság szállt partra Kuba déli partjain, hogy támogassa a népszerűtlen diktátort, de egy hónap múlva a latin-amerikai államok tiltakozására vissza kellett vonni a csapatokat. Röviddel ezután a tömegek felkelése megdöntötte Batista hatalmát s a Fidel Castro vezette forradalom győzelmet aratott. Ebben az időben még ki lehetett volna használni az alkalmas történelmi pillanatot és a jóviszony kiépítésére törekedhettünk volna Kubával. Castro miniszterelnök ellátogatott ide az Egyesült Államokba és kifejezte hajlandóságát a két ország viszonyának a megjavítására. A Wall Street urai a reformok ellen Kétségtelen, hogy sok nyitott kérdés állt fenn a két állam viszonyában. Az amerikai tőkések 1,000,000,000 dollárt fektettek be Kuba gazdaságába, ami hatalmas profitot hozott a befektetőknek. Az uj kormány régóta esedékes földreformja, amely felosztotta ill. állami kezelésbe vette a hatalmas külföldi földbirtokokat is, megszüntette a külföldi tőkések óriási profitját, viszont kártérítés fizetését Ígérte a kisajátított földekért cserébe. A Wall Street , urainak, akik jelentős extra-pro- fittóh estek el a kubai forradalom következtében, természetesen már nem a Castro-kormánnyál való baráti viszony lebegett a szemük előtt, hanem sokkal inkább az, hogyan lehetne visszaállítani a régi rendszert. A földreform és az államosítások után, számtalan olyan esemény történt; amelyek egyáltalán nem szolgálták a két ország közeledését. így pl. 1959 októberében “ismeretlen” gépek Castro-ellenes röpiratokat szórtak le Havannára és ugyanakkor ellenforradalmár kubaiak kézigránátokat dobtak és lövöldöztek a békés járókelőkre az utcákon. Castro miniszterelnök egyik nagy beszédében nyíltan rámutatott arra, hogy a repülőgépek az Egyesült Államokból szálltak Kuba fölé, de a State Department dühösen visszautasította a vádat. Egy más alkalommal a Guantanamo-i tengerészeti bázisra nagytömegű amerikai tengerészgyalogság érkezett. A hir a kis szigetországban nagy riadalmat keltett, mert invázió veszélye állott fenn. A csapatokat később visszavonták és hivatalos helyen azt a magyarázatát adták az esemény nek, hogy szabadságon lévő katonák jöttek csak a week-endjüket tölteni a támaszpontra. A bizalmatlanság légköre mindenesetre’ tovább mélyült a két állam között. A Guatemala-i titkos repülőtér Külön említést érdemel a guatemalai titkos repülőtér ügye. A The Nation cimü folyóirat mát régebben hirt adott arról, hogy több szemtanú szerint Guatemala-ban nagy légi támaszpontot építettünk a kubai ellenforradalmárok számára., A légikikötőt Retalhuleu helység környékén építették igen nagy melegben és igen nehéz körülmények között a Csendes-óceán partjain húzódó őserdőben. A repülőtér jet-gépek számára épült, mikor köztudomású, hogy Retalhuleu-nak egyáltalán nincs légi forgalma. Kétségtelen, hogy ez a repülőtér nem a békés forgalom céljait mozdítja» elő. Az is nyilvánvaló, hogy a Guatemala légi ere- je nem rendelkezik jet gépekkel. Az újonnan létesített pálya tehát csak a külföldről ide gyüleke ző kubai ellenforradalmárok céljait szolgálhatja. Ezt a feltevést erősiti meg dr. Ronald Hilton, a Stanford University Spanyol-Amerikai Tudományok Intézetének igazgatója is beszámolójában, Bizonyítékokkal alátámasztott ismertetésében rámutatott arra, hogy Guatemalába özönlenek a Castro-ellenes ellenforradalmárok, hogy innen in főzzenek támadást a Kubától közvetlenül délre elterülő Pinos-sziget ellen. Ezen a szigeten — mon dotta dr. Hilton — az összes Castro-ellenes erők, egy Formóza tipusu kormányt akarnak felállita ni, hogy innen intézzenek ma^d támadást a fő sziget ellen. Ennek a támadó tervnek a végrehajtásához van szükség a légi támaszpontra és egy tengerészeti támaszpontra is, amit ugyancsak Guatemala állam bocsát az ellenforradalmárok rendelkezésére Puerto Barrios kikötőjében. Guatemala gazdasági szempontból a tönk szélén áll, igy nem nyújthatta azt az 1 millió dollárt az ellenforradalmárok számára, ami ennek a nagy légi támaszpontnak a felépítéséhez szükséges. Nyílt kérdés tehát, hogy ki adta e nagy összeget a Retalhuleu légi támaszpont felállítására? A kis Swan-szigeten legutóbb egy nagyteljesit- ményü rádióadót állítottak fel, amely Miguel Angel Quevadó, volt kubai folyóiratszerkesztő Castro-ellenes propagandáját közvetiti. Swan-sziget az U. S. Légkörtani Hivatalának hurricane-t meg figyelő állomása és tulajdonképpen egy bostoni, üzletembernek — Sumner Smithnek — a tulajdonában van... Mindezek után nem csodálkozhatunk, ha a két állam viszonya “kissé” megromlott. De a múlt eseményei vajon tényleg azt bizonyitják, hogy indokolt volt az Eisenhower-kormánynak ez a végső lépése és semmi remény nem volt a kubai nép pel való megegyezésre? Szervezkedik az ifjúság Chicagóban, az uj év hetében 10 államból 90 ifjúsági delegátus jött össze, és az újév megünneplése mellett az ifjúságot érdeklő komoly problémákat is megbeszélték. Felállították a Progressive Youth Organizing Committee-t, azzal a céllal, hogy országos ifjúsági csoportokat szervezzen és összehozzon. Alva Buxenbaum, philadelphiai 23 éves dolgozó nőt választották meg elnöknek M. Markman newyorki volt egyetemi hallgatót titkárnak. Elfogadtak egy “Declaration of Intentions” —• nyilatkozatot, amelyben felsoroltak olyan kérdéseket, melyekkel az egyetemi és dolgozó, a munkanélküli, a fehér és szinesfoőrü ifjúságot képviselő szervezetnek foglalkoznia kell. Ezek között szerepel elsősorban az országok békés egymásmelleit élése, hogy mentesítse az ifjúságot a katonai szolgálattól. Továbbá — eltüntetni a fajgyűlölet rákfenéjét, amely országunk erejét szívja, —harcolni a politikai, gazdasági és társadalmi egyen jogosításért a nők, négerek, portorikóiakp mexico-amerikaiak, indiánok és más nemzeti kisebbségek részére, — harcolni munkaalkalomért, foglalkozási kiképzésért, iskoláztatásért, demokratikus jogokért. A konferenciát számos amerikai társadalmi vezető üdvözölte, köztük Rev. Stephen Fritch- man, Los Angelesből, Charlotte A. Bass, néger ujságirónő, Dr. W. E. B. DuBois, az NAACP alapítója, Rockwell Kent festőművész és mások. A konferenciát J. Edgar Hoover, FBI igazgató már előzőleg támadta. Ez felbátorított néhány fasiszta irányú szervezetet, hogy piketeljék a,, konferenciát. Az ifjakat ez még jobban meg ■ győzte a szervezkedés szükségességéről.
